Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 11
Összes találat megjelenítve : 11
Találatok
A felnőtt ember, a testileg, szellemileg és lelkileg kialakult férfi és nő lélekrajzát próbálom az V. kötetben vázolni. Arra törekedtem, hogy minden jelenséget az aktuális történelmi problémáktól függetlenül mérjek le és értékeljek, amikor az már mélyen érinti a felnőtt ember lelkét s ott maradandó változásokat, vagy éles lelkireakciókat hoz létre. E kívülről jövő hatások — ha az egyén belső konstrukciója nem elég biztos alapokra épült —-lassú bomlási folyamatot, a cselekvés és ideál egyre szélesedő distanciáját, esetleg mindent elsöprő tragikus összeomlást eredményezhetnek. De bizonyos szelekció után, felsőbbrendű erkölcsi élettörvényeken átszűrve, a külső világ félénk irányuló hullámzása építő, szintétikus munkát is végezhet; eredményként tisztító, optimizmust hirdető érzelmi tónust, új akarati életet, mély és organikus hitet emelhet fel az egyén lelkében, hogy azután minden esemény, tett, érzés és gondolat ebben a szent fókuszban találkozzék. Mélységes, evangéliumi hitet, diadalmas optimizmussal átitatott hitet, mely nemcsak célokat jelöl ki az individualizmusból kollektivizmus felé hajló embertestvérnek, hanem megnyitja az egyén számára az élet metafizikai, negyedik dimenzióját az örök élet végtelen perspektívája elé állítva. A felnőtt ember azután lelkinehézségeit tekintve igazabb és megszentelt célt és értelmet nyer. …
Tovább a műhöz
Németh László magyar bűneink felsorolása közben az anekdotázásra is rákeriti a sort, azt állítván róla, hogy ez is egyik nemzeti vétkünk. Hűséges olvasó vagyok, kegyeletes szívvel veszek tudomásul mindent, amit nyomtatott betű állít, első
intrádára hiszem is szentül, különösen, amit nagy írók erősítgetnék. Most is így jártam. Az volt a benyomásom, végre valahára
megtaláltuk az okát, miért nem volt soha, s miért nincs máig magyar filozófia, mert nincs és nem is volt, mi tűrés, tagadás. Hát ezért nem volt és ezért nincs: az anekdotázás átkos szokása mián. Ez az oka, hogy képtelenek vagyunk a finom elvonásokra s absztrakciók híján a filozofálás nem vérbeli szükségletünk, nem is kenyerünk aztán. Legfőbb ideje, hogy leszokjunk erről az alantas szellemi szórakozásról.
Az ám, ha lehetne. Mert hamarosan előmerészkedett emlékezésem aljáról egy szerény ellenérv és ennek a világánál egy-kettő rákényszeredtem valamelyes d e-re. De hát... szerencsétlenkedett elő belőlem az enyhe kétely: minduntalan és mindenokvetlen hiba, bűn, vétek és tökéletlenség az mibennünk, ami sajátosság? Majd sorjázni kezdtek előfelé kételyeim mind. Tréfán kívül kötelesek vagyunk absztrahálni, ha filozofálni akarunk? A keletiek „virágos“ beszéde csupádoncsupa szamárság és alacsonyrendűség? Végül jött a legeslegnehezebb dió, vagy hogy másképpen anekdotázzam, a valóságosan …
Tovább a műhöz
Úgy érzem, rövid magyarázattal tartozom könyvem címe, tartalma és többkötetes pedagógiai rendszerezésembe sorozásának látszólagos következetlensége miatt. A nyelvi, irodalmi és világnézeti nevelés után most társadalmi nevelésről kellene szótanom s én iskoláról, ifjúságról,
tanulásról, iskolatörténetről, tehát mindenféle jelző nélkül általában a nevelésről szólok s mindennek fölébe azt a csalóka, majdnem konjunkturális címet írom: Ocsúdó magyarság. Minden jóhiszemű ember jogosan érezheti megtévesztettnek magát, hiszen a címről és az alcímben megadott témáról ítélve egészen mást várhatott: modern magyar társadalmi problémák fejtegetését és megoldási kísérleteit, mondjuk például az egykekérdést vagy a földreformot vagy a mélymagyarság lelkében rejtőző kincsesbánya feltárásának nehézségeit és lehetőségeit, a, magyar társadalmi osztályok között fennálló ellentétek eloszlatásának időszerűségét, akadályait és módjait, a magyar
ifjúság egyre nagyobb örömre és reménységre jogosító lelki beállítottságát a jövő feladataihoz és naponkint növekvő hivatástudatát. A magyarság ocsudásának azok a pozitívumok volnának megnyugtató jelei, mélyek e nyitott kérdéseinkre adott válaszok formájában hangozhatnának el. Magyarázatul és mentségemül nem mondhatok egyebet ennél: hiszen éppen ez történik ebben a könyvben, ha nem is
úgy, ahogy a …
Tovább a műhöz
A párkapcsolattól a gyermekágyig - A várandósság, a szülés és a gyermekágy pszichológiája és pszichoszomatikája című kötetünk a gyermekvárás időszakának pszichológiai kérdéseit járja körül. Kötetünkben négy fő fejezetben - A párkapcsolat és a gyermekvállalás (I), A várandósság állapota (II), A várandóssághoz kötődő komplikációk, negatív kimenetel (III) és A szülés és a gyermekágy időszaka (IV) -, 20 tanulmányon keresztül foglalkozunk a családtervezés és gyermekvállalás, a várandósság, a szülés, és a gyermekágy eseményeivel. A várandósság élményét és azután a későbbi családi működést is meghatározzák a szülők közötti kapcsolati jellemzők, a gyermekvállalásra történő felkészülés módja; a várandósság során anyai és apai oldalról egyaránt bekövetkező változások és megoldandó kérdések; esetenként nem várt komplikációk; a szülés és a gyermekágy során megtapasztalt intrapszichés és interperszonális „történések”. Az egyes témakörökhöz kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek részletes áttekintésével ennek az időszaknak a pszichológiai vonatkozásait szeretnénk közelebb hozni az Olvasóhoz. A párkapcsolat és gyermekvállalás témakörében olvasható négy tanulmány a várandósság megélése és a magzat fejlődése szempontjából is fontos, biztos alapul szolgáló párkapcsolati jellemzőket ismerteti, és a pozitív …
Tovább a műhöz
Ma már széleskörűen elfogadott nézet, hogy minden, emberekkel foglalkozó hivatás elképzelhetetlen pszichológiai ismeretek nélkül. Fontos számunkra, hogy megértsük a másik ember viselkedését, de arra is keressük a választ., hogy mi magunk miért éreztünk így vagy úgy egy adott helyzetben, miért cselekedtük azt és nem mást stb. Könyvünkben a lélektan alapjelenségeivel foglalkozunk, azzal a szándékkal, hogy az emberi természet, viselkedés és tudás alapösszefüggésein kérésziül elősegíthessük a mélyebb összefüggések megértését. Ezért minden fejezetben igyekeztünk megmutatni, hogyan alkalmazhatók az ott tárgyalt jelenségek a gyermek- vagy csoportlélektanban, vagy egyszerűen a mindennapi életben. Tesszük ezt azért is, mert valamennyi alkalmazott pszichológiai diszciplína a hagyományosan általános lélektaninak nevezett ismereteken nyugszik. Ugyanakkor az egyes jelenségek tárgyalásánál kibővítettük a megközelítések nézőpontjait idegélettani, genetikai, etológiái és szociobiológiai ismeretekkel. Ennek oka kézenfekvő: a fentebb említett tudományok az utóbbi években hihetetlen gazdag tényanyagot halmoztak fel az emberi viselkedés oki hátteréről, s így sokkal árnyaltabbá teszik tudásunkat másokról és önmagunkról. Meggyőződésünk, s ezt sokéves oktatói tapasztalatunk is alátámasztja, hogy minden képzés szükségszerűen kél szakaszra bontható: egy diszciplinárisra (a …
Tovább a műhöz
A lélektan ezen ,,alapvetésében” a pszichológia azon fejezeteit foglaltuk össze, melyek a tulajdonképpeni pszichológiai jelenségek tárgyalásának módszeres előzményeit és főbb alapfogalmait (tudat, figyelem) tartalmazzák. Későbbi feladatunknak tekintjük azt, hogy a lélektan egész anyagát a jelen alapvetés
szempontjai szerint részletesen is áttekintsük, itt csupán egy megjegyzést kell előrebocsátanunk, mely azonban a később következő pszichológiai köteteinknek
is vezető gondolata marad s ez az, hogy mind a lélektan ezen alapvetésében, mind pedig rendszerének kidolgozásában egy teoretikus pszichológia
gondolata lebegett szemünk előtt. Ez a teoretikus lélektan az empirikus lélektan és a metafizikai lélektan között mintegy középhelyet akar elfoglalni, éppúgy, mint a teoretikus fizika is ily viszonyban van a leíró fizikához és a természetfilozófiához. Egy teoretikus pszichológiának még nem áll feladatában a lélektan tapasztalati és leíró adataiból s eredményeiből metafizikai következtetéseket levonni, mégis többnek kell lennie, mint a tapasztalatok s kísérletek összegezésének. Miben áll ez a többlet? Abban, hogy a teoretikus lélektan törekszik a tapasztalás tényeiből közvetlenül következő feltevéseket, meghatározásokat, elméleteket kifejteni — és
inkább ezekre helyezi a hangsúlyt, mint a lelki élet leírására; vagyis abban mutatkozik meg a teoretikus lélektan sajátos …
Tovább a műhöz
Amaz érdekes látványok között, melyekben korunk szellemi mozgalma oly gazdag, véleményem szerint, kevés van. mely oly megkapó és figyelemreméltó jelleget öltene, mint az, melyet a szociológia fellendülése és változó viszontagságai tárnak elénk. Mint a gondolat ibolyája születve az Auguste Comte filozófiai várának egyik tágas árkádjában ; a hivatalos
tudósok gőgös megvetése által üldözve, kik azt mint holmi szépirodalmároskodást vagy puszta fecsegést denunciálták ; elhomályositva a jognak, a társadalmi gazdaságnak és a statisztikának szentelt tudományok által, melyek dús lombozatukkal félénk hajtásait elfojtották : később függetlenebb és méltóbb formát ölt Herbert Spencer rendszerében, ki óriási, hatalmas munkában tárgyalja. Miután ez időpontban — hála e könyvnek — megalapította szerencséjét és általános kedveltségre tett volt szert, nemsokára elveszti az állata meghódított területet az epigonok hibái és különcködései miatt, melyek létét veszélyeztetik az által, hogy a biológia egy fejezetére szállítják le avagy biológiai álöltözetben mutatják be. Szerencsére azonban a hanyatlásnak ez a kora nem tart soká, mert nemes és eredeti tehetségek csakhamar uj életre
keltik tudományunkat, uj és ragyogó tények alapján, a lélektan és a társadalmi gazdaság biztosabb eredményeit használva fel és a jobban megalapozott szociológiai elméletek trónjára emelve …
Tovább a műhöz
Amikor olyan kifejezésekbe botlunk, mint amilyen az énhatárok is, azt hihetjük, hogy az valami analitikus hobbiszó, amiről elsősorban azoknak érdemes tudni, akik életvitelszerűen foltozzák az ilyesmit. Akik amolyan lélektani kerítés-karbantartók meg pszicho-suszterek. Valójában a határaink gondja átszövi a mindennapi életünket, a nap legelső mozzanatától a legutolsóig. Nem beszélve az álmainkról, vagy arról az esetről, amikor sokadjára bejön a gyerek meg a macska a hálószobánkba, és a mozgalmasság nem kívánt szelét importálva keresztülhevernek békére vágyó korpuszunkon. Hogy megvilágítsam, mivel jár a határaink gondozatlansága, hadd forduljak először a klasszikusokhoz. Richard Curtis 2003-ban készült, elkerülhetetlen karácsonyi-romantikus filmjében, az Igazából szerelemben Sarah évek óta szerelmes kollégájába, Kariba, Harry grafikai design stúdiójának kreatív igazgatójába, és Kari is vonzódik Sarah-hoz. Sarah azonban képtelen megfelelő, a saját élete szükségleteit is szem előtt tartó határokat kialakítani a mentálisan beteg testvérével, Michaellal való kapcsolatában. Amikor Michael telefonál, legyen az a legképtelenebb időpont, helyzet vagy ok, Sarah megpróbál mindig teljes, szeretettek jelenléttel reagálni. Mindegy, hogyan érinti, nem tud nemet mondani neki, és így történhet meg, hogy a boldogságot ígérő légyottja is bánatos kudarcba fullad. Van, amikor szinte …
Tovább a műhöz
A logika célja az emberek közt egymás értésének eszközlése. Mivel az emberek főkép beszéd által közlekednek egymással, tehát a logika a beszédet kell hogy értelmessé tegye. Honnan ered a beszéd? A beszéd elébb benn az emberben alakúi; de beszéd nevét tulajdonkép a kimondásakor kapja. Míg ben lappang, addig közönségesen gondolatnak nevezik ugyan de mi azt hisszük, hogy különbséget kell tenni azon belső lelki müfolyam közt, mely beszédünket nemzi s a mely létezik már a beszédképesség előtt is, és azon későbbi reflektált müfolyam közt, mely már beszédalakban , azaz szókban bírja magát formulázni. A tulajdonképi gondolat neve, csak az utóbbit illeti. Amaz elsőbb nem hogy nevet kapott volna, de még philosophust sem tudunk, a ki mivolta megvizsgálásával foglalkodott volna. Más módjai a közlekedésnek mik? Amaz elsőt, melyet nem állitmánykép, hanem csak megkülönböztetésül, gondolatfogamzásnak nevezünk, ki lehet még lét más módon is jelenteni, u. m. állandó jelekkel és múlékony tagjártatással. A beszédnek tehát még két más helyettes (és néha segéd ) társa van, t. i. az irás és integetés (pantomim). Kik vesznek részt az értelmesség ügyében? A beszéd a fülhöz, az irás és integetés a szemhez irányozvák. A közlekedő felek tehát a beszélő, iró vagy integető egyfelül, s a halló vagy látó másfelül. Az értelmesség vagy értetlenség okát ennélfogva mindkét …
Tovább a műhöz
Nem tudjuk megtartani magunknak, muszáj megosztani valakivel. Érzelmi inkontinenciában szenvedünk. Mindannyian. Van, aki jobban, és van, aki kevésbé. Pontosabban fogalmazva; nem szenvedünk, mert a szenvedés alapja a betegségtudat, ahhoz pedig betegség kell. Márpedig az univerzális közlésvágy - legyen az bármilyen erős is - nem valamiféle kórság, inkább egy olyan általános állapot, amely korunk emberét jellemzi. És ha van valaki, akinek elemi érdeke, hogy ez minél tovább tartson és minél nagyobb tömegeket érintsen, az - paradox módon - éppen a hivatásos segítő. Ö az, aki nemcsak passzív haszonélvezője e speciális helyzetnek, hanem aktív részese is annak. És mivel ez így van, ezért mindent megtesz a konzerválás érdekében. A hivatásos segítők eddig sosem tapasztalt népszerűségének a titka, hogy nincs benne semmi titok. A jelenség magyarázata egyszerű és logikus. A lelkek gyógyítói tisztában vannak azzal, hogy mindent elsöprő vágy él bennünk az iránt, hogy mihamarabb megosszuk érzéseinket, vágyainkat, félelmeinket, építő, avagy pusztító gondolatainkat. Ám sietség ide vagy oda, lehetőleg olyan helyen akarjuk lerakni a lelkünkre nehezedő csomagokat, ahol értő fülekre, vagyis szakszerű meghallgatóra találunk. Nem csoda, hogy dübörög a „pszichoipar”. Míg néhány éve a legtöbben szégyellték és titkolták, ha segítségre volt szükségük, addig manapság boldog boldogtalan …
Tovább a műhöz
E munkát azon a magyar tanirodalomban páratlan szerencse érte, hogy mint a bölcsészeti tudományok körébe vágó mű három év alatt három kiadást ért. Azonban e ritka szerencse a munka szerzőjét nem tette, elbizakodottá: söt ellenkezőleg arra serkentette, hogy a munka hibáit és hiányait annál gondosabban kipuhatolja
s a hibákat a harmadik kiadásban telhetőleg kiküszöbölje, a hiányokat pedig utánpótolja. Az ez irányban kifejtett törekvés engedi reménylenem, hogy e harmadik kiadás az előzőkhöz képest javítottnak mondható. Azonban szivesörömest bevallom, hogy a javítás gyökeresebb is lehetett volna itt-ott: csakhogy e tekintetben korlátozva voltam azon gyakorlati követelés által, melynél fogva nem szabad egy iskolai használatban levő könyv új kiadásának az előző kiadásokat használhatatlanokká tenni. Ha a szakférfiak kedvező Ítélete munkámtól a jövőben is el nem fordul: igyekezni fogok fokról-fokra érvényre emelni a munka hasznavehetősége részéről követelt átalakításokat. Ezúttal csak az „Érzékek“ czímü fejezet szakaszainál változtattam meg némileg a sorrendet; a §§-ok számának
szaporodása (92—100) a legnagyobb részt onnét van, mert egyes hosszabb régi szakaszt két különösre bontottam fel. Egészen újak csupán csak az alvásról és az
elmebetegségekről szólók. Több felől sokallották a nyújtott tananyag mennyiségét. Hogy a munkát e tekintetben is …
Tovább a műhöz