Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
A gyermektanulmány a XIX. század egyik legszebb tudományos alkotása. Igaz, hogy a gyermek tanulmányozását már Rousseau 1762-ben követeli, midőn „Emil“-jében azt mondja: „Kezdjétek (a nevelést) a gyermek alaposabb tanulmányozásával, mert egészen bizonyos, hogy nem ismeritek eléggé“ s ennek nyomán a német Tiedemann meg is kezdi a gyermek tanulmányozását 1787-ben megjelent könyvével. De ezek a kezdeményezések szinte hatástalanul múltak el, csak a XIX. század végén, a nyolcvanas években indul meg nagy lendülettel a németeknél és Amerikában a gyermektanulmány. Nálunk 1905-ban kél életre Nagy László alkotása, a Gyermektanulmányi Társaság. Rövid idő alatt a gyermektanulmány nagy arányokat öltött az egész művelt világon, s bár voltak, akik éppen azért, mert a
gyermektanulmány ily széles körökben keltett érdeklődést, s bevonta a tanulmányozás körébe a tudományos munkán kívül álló köröket is, nem látták szívesen ezt a nagy fellendülést, s nem voltak hajlandók tudományosnak tekinteni ezt a munkát, a gyermektanulmány mégis aránylag rövid idő alatt meghódította az elméket és a szíveket. Meghódította az elméket, önálló tudománnyá lett, s meghódította a szíveket, megnövelte a gyermek és ifjúság iránti érdeklődést és szeretetet, s elősegítette a gyermek és ifjúság megértését. S ebben áll voltakép a gyermektanulmány jelentősége. Megalakult egy új …
Tovább a műhöz
A kötődéselmélet az 1950-es évek elején John Bowlby (1907-1990) angol pszichiáter és pszichoanalitikus, valamint Mary Ainsworth (1913-1999) kanadai fejlődéspszichológus szakmai együttműködésével indult útjára. Gyökerei a 30-as évekig vezetnek vissza, amikor Bowlby nehéz sorsú serdülőkkel folytatott terápiás munkája során felfigyelt arra, hogy korai és tartós elszakadás az anyától súlyos következményekkel jár a személyiség- és az érzelmi fejlődésre. Vele párhuzamosan, de tőle függetlenül Ainsworth, szintén a 30-as években, fejlődéslélektani tanulmányai alatt kapcsolatba került a „biztonság elmélettel”, aminek a csecsemőkorra vonatkozó téziseiből írta disszertációját. Együttműködésük azonban csak az 50-es években kezdődött Londonban, az Egészségügyi Világszervezet által támogatott kutatás kapcsán, ami a háború után árván maradt gyermekek mentális és lelki állapotát mérte fel. A Bowlby vezette munkacsoport rakta le a kötődéselmélet alapjait. Az elmélet téziseit a pszichoanalízisből kiindulva fogalmazta meg, de felhasználta az etológia, a kibernetika és a kognitív fejlődéslélektan akkori vívmányait saját elképzelései kialakításához az anya-csecsemő kapcsolat természetéről és biológiai funkciójáról. Mary Ainsworth a szisztematikus csecsemő-megfigyelésben szerzett gyakorlatával, később az anya-csecsemő kötődés mérésére kidolgozott laboratóriumi …
Tovább a műhöz
Midőn a magyar olvasóközönségnek átadjuk Claparède Ede Gyermekpszichológiáját és Kisérleti pedagógiáját, nincs szükség arra, hogy bővebben megokoljuk, miért fordítjuk le ezt a könyvel, A gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia az utóbbi években óriási haladási mutat. Nálunk is már régebb idő óta nagy lendülettel foly a munka ezen a téren. Azt hisszük, nagyon sokan érzik egy oly munka hiányát, mely áttekintést ad a gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia problémáiról, megismertet eddigi eredményeivel és bevezet módszereibe. Claparède munkája erre kiválóan alkalmas nemcsak azért, mert stílusa a nehéz tárgyhoz képest elég könnyű és világos, hanem főkép annálfogva, hogy szerzője teljesen uralkodik a rengeteg anyag fölött, ismeri mondhatni minden nemzet irodalmát ezen a téren, világos logikával csoportosítja s foglalja rendszerbe az anyagot, mindenkor szemeli ki a rengeteg nagy tömegből, ami lényeges és jellemző s ami különösen a pedagógusra nézve tanulságos. Bár szép számmal vannak a német irodalomban is könyvek e tárgyról, de egyik" sem oly alkalmas bevezető tanulmányul, mint épen Claparède müve, mit a könyv német kiadása is bizonyít, melynek előszavában a fordító, Hoffmann F. szintén konstatálja, hogy aki e téren tájékozódni akar, nem talál alkalmas német könyvet, hanem kénytelen más nyelvű munkákhoz fordulni. Claparède művét Hoffmann olyannak …
Tovább a műhöz
A gyermektanulmány közvetítő szerepet "tölt be a kutató gyermeklélektan és a nevelés gyakorlata között. Válaszol a nevelés problémáira, a gyermeklélektan kimunkált ismeretei alapján. S összegyűjti a nevelői gyakorlat gazdag tapasztalatait a művileg felállított kísérletek torzító veszélyének kitett pszichológus számára.
A gyermektanulmány a pedagógus számára — nevelési problémák rendjébe sorolja a járulékos feltételektől megtisztított vizsgálódások eredményeit. A pszichológus számára —- a valósághelyzeteket rögzíti aprólékos gonddal, s a részletekbe menő leírás hitelességével. Ebben a munkában a gyermektanulmány anyagát nevelők számára foglaltuk össze. Így a kutató lélektan eredményeinek pedagógiai vonatkozásait emeltük ki. A gazdiig anyagból azokat a részeket választottuk ki, amelyek a gyermek jobb megismeréséhez, s ezen át hatékonyabb nevelői munkához vezetnek, a nevelői tett tudatosítását elősegítik, lehetővé teszik, hogy a nevelői befolyás eredményén kívül ennek az eredménynek kialakulása is elemezhető legyen! A gyermeklélektani vizsgálódások három nagy területének néhány eredményéről számolunk be: A genetikus gyermeklélektan eredményeinek alapján írjuk le a gyermeki gondolkodás főbb vonásainak fejlődését: a gyermek világképét, formális gondolkodását és erkölcsi felfogását. Ezekben a fejezetekben főként Jean Piaget munkáját …
Tovább a műhöz