Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
A gyermektanulmány a XIX. század egyik legszebb tudományos alkotása. Igaz, hogy a gyermek tanulmányozását már Rousseau 1762-ben követeli, midőn „Emil“-jében azt mondja: „Kezdjétek (a nevelést) a gyermek alaposabb tanulmányozásával, mert egészen bizonyos, hogy nem ismeritek eléggé“ s ennek nyomán a német Tiedemann meg is kezdi a gyermek tanulmányozását 1787-ben megjelent könyvével. De ezek a kezdeményezések szinte hatástalanul múltak el, csak a XIX. század végén, a nyolcvanas években indul meg nagy lendülettel a németeknél és Amerikában a gyermektanulmány. Nálunk 1905-ban kél életre Nagy László alkotása, a Gyermektanulmányi Társaság. Rövid idő alatt a gyermektanulmány nagy arányokat öltött az egész művelt világon, s bár voltak, akik éppen azért, mert a
gyermektanulmány ily széles körökben keltett érdeklődést, s bevonta a tanulmányozás körébe a tudományos munkán kívül álló köröket is, nem látták szívesen ezt a nagy fellendülést, s nem voltak hajlandók tudományosnak tekinteni ezt a munkát, a gyermektanulmány mégis aránylag rövid idő alatt meghódította az elméket és a szíveket. Meghódította az elméket, önálló tudománnyá lett, s meghódította a szíveket, megnövelte a gyermek és ifjúság iránti érdeklődést és szeretetet, s elősegítette a gyermek és ifjúság megértését. S ebben áll voltakép a gyermektanulmány jelentősége. Megalakult egy új …
Tovább a műhöz
A felnövő nemzedék kommunista nevelésének feladatai szorosan kapcsolódnak az egyes emberek személyiségének sokoldalú fejlesztéséhez. E feladatok rendkívül nagy jelentőségét a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. és a Magyar Szocialista Munkáspárt X. Kongresszusának határozatai is kiemelték. E feladatok végrehajtása megköveteli a nevelés területén folyó kutatómunka további szélesítését, metodológiai és metodikai szintjének emelését. A neveléstudomány sikerei jelentős mértékben függnek a szociahsta országok tudományos erőfeszítéseinek egyesítésétől, a kommunista nevelés egységes elveire épülő szocialista pedagógia további fejlődésétől. Az ilyen alkotó együttműködés általános alapjait „A KGST tagországai közti kooperáció további elmélyítésének és tökéletesítésének és szocialista gazdasági integrációjuk fejlesztésének komplex programja” tartalmazza, amely tervbe vette az információcserét s a tapasztalatcserét az oktatás, a káderek képzése és továbbképzése területén. E program megvalósításához járult hozzá a szocialista országok nevelés-elméleti kutatóinak első konferenciája, amelyet 1971 nyarán Moszkvában tartottak. Szovjet és a magyar neveléselméleti szakemberek három éve együttesen vizsgálják a közösségi nevelés elméleti és módszertani problémáit. Baráti kapcsolataik megszilárdításában több találkozó játszott szerepet, …
Tovább a műhöz
A pedagógus különleges szakember, mert stratégiai jelentőségű munkát végez: a felnőtt nemzedékek képviseletében célirányos, fejlesztő beavatkozásokkal készít! elő az újabb nemzedékek Jövőjét. Ez a munka meglehetősen kiszámíthatatlan („bizonytalan kimenetű”). A dolgok természeténél fogva csak jó stratégia hozhat eredményt. A neveléstudomány lényegében a lehető legjobb pedagógiai stratégia megválasztásának és követésének a tudománya. A gyakorlati pedagógiai munkában a kiszámíthatatlanság legalább négy nagy területen (irányban) gátolja a fejlesztő beavatkozások érvényesülését: 1. Senki sem látja előre pontosan a távlati következményeket, amelyek sokszor csak évtizedek után jelentkeznek, amikor már nem lehet változtatni rajtuk. A most adott „útravaló” később nagyon szegényesnek bizonyulhat. 2. Egyre áttekinthetetlenebbek és kiszámíthatatlanabbak a fiatalokat érő egyéb (nem iskolai) hatások, aktuális beavatkozások. 3. Az új nemzedék - avagy egy-egy csoportja, tagja - meglehetősen szeszélyesen fogadja a legjobb szándékú beavatkozásokat is. Kiszámíthatatlan s hamar változik a „tipikus” reagálásmódja: együttműködési készsége, illetve szembefordulása. Ez pedig fő kérdés, hiszen a fejlesztő hatásokat az önnevelés „realizálja” mindig. Akarata ellenére bajos lenne megváltoztatni valakit. 4. S végül kiszámíthatatlan, bizonytalan (sajnos) a nevelők …
Tovább a műhöz
A sziklás hegycsúcsra felérve természetjáróként megpihenünk és visszatekintünk az eddigi fárasztó útra. A magasból messzire ellátunk, szépen körvonalazódik előttünk az erdő. Innen úgy véljük, hogy látunk minden természeti szépséget. Pár perc múlva lágy felhőréteg borítja be a csúcsot, s már kevésbé látható az alattunk elterülő rengeteg. Ekkor visszaindulunk a csúcsról, és a felhők alatt közelről, a fák között sétálva tudjuk igazán felmérni az erdő szépségét, a növények, az állatok, a különféle erdei gyümölcsök, gombák és az erdő zúgásának kivételes hangulatát, amit fentről nem láthattunk, nem érezhettünk. A valóság, a jelenségek, a történések igazi arca csak természetes környezetben, közelről vizsgálva érthető meg és mutatható be. A különböző pillanatképek így forrnak össze bennünk egységgé, így tárulhat fel az elemzett probléma sokszínűsége. A kvalitatív kutatási stratégia lehetővé teszi a pillanatképek egésszé való összeállását és sokoldalú értelmezését, magyarázatát. Mindehhez megfelelő szakmai háttér, gyakorlat és kreativitás szükséges, hiszen az értelmezések és a magyarázatok csak így válhatnak teljessé és hasznossá. E gondolatokra alapozva kínál a kötet a kvalitatív pedagógiai kutatás elméleti és gyakorlati kérdéseihez útmutatót, valamint problémacentrikus megközelítést. Az utóbbi évek pedagógiai …
Tovább a műhöz
A Kutatás-módszertani kiskönyvtár című sorozatnak ez a kötete régi adósságot törleszt, mivel eddig nem volt olyan magyar nyelvű kézikönyv, mely az érdeklődőt eligazította volna a neveléstörténeti kutatások módszertani kérdéseiben. A szerző közérthető megfogalmazásban mutatja be a szinkrón és diakrón megközelítés lehetőségeit, példákkal illusztrálja a neveléstörténeti kutatások egyes szakaszait, áttekintést ad korunk új módszereiről és témáiról, valamint a legújabb nyomtatott és elektronikus publikációkról. A kötet hasznos segítséget nyújt a pedagógia és tanár szakos hallgatóknak szakdolgozatuk elkészítéséhez, meríthetnek belőle a doktori képzésben részt vevők és mások is, akik történeti-neveléstörténeti kutatásokkal foglalkoznak. Kéri Katalin a Pécsi Tudományegyetem oktatója, az MTA Neveléstörténeti albizottságának tagja. Történész, neveléstörténész; főbb kutatási területei a magyar és az egyetemes nőnevelés, a középkori iszlám világ nevelés- és művelődéstörténete. | A gazdag szakirodalmat felhasználó, viszonylag szerény terjedelmű könyv elsősorban az elméleti és fogalmi alapokat tárgyalja, különös tekintettel a neveléstörténeti kutatások folyamatára. Ebből is külön kiemelésre érdemesek a forráskritikával, a történeti szintézissel és expozícióval foglakozó részek. Önálló részben szerepel az iskolatörténet-írás, mely …
Tovább a műhöz
Az a módszertani sokszínűség, amely a modern társadalomtudományokat jellemzi, évszázados ismeretelméleti, tudományfilozófiai kérdésekre alapozódik. Alihoz, hogy megfelelően alkalmazni tudjuk az egyes módszereket, nem elég tisztában lennünk használatuk technikájával, hanem azt is át kell gondolnunk, milyen tudományos értékrendbe, ha úgy tetszik világképbe helyezve tesszük fel a jelenségekre vonatkozó kérdéseinket, milyen elméleti háttere van az egyes kutatásmetodológiáknak és módszereknek. Ehhez próbál segítséget nyújtani ez a munka, a pedagógiai kutatásban alkalmazható, ún. kvalitatív módszertan bemutatásával. A legfrissebb hazai pedagógiai kutatás-módszertani monográfia, amely három kiadásban is megjelent (Falus, 1993), csak érintőlegesen említi azt a problematikát, amely a kvalitatív szemléletű kutatási módszerekkel kapcsolatos. E kérdéskör azonban mára már megkerülhetetlenné vált a neveléstudományi kutatások kapcsán is. Az elmúlt néhány évtizedben zajló csöndes metodológiai forradalomról beszélnek azok a szakemberek, akik a humán és társadalomtudományok kutatás-módszertani jellemzőivel foglalkoznak (pl. Denzin-Lincoln, 1998). A társadalomtudományokban meg jelenő kvalitatív vagy nem pozitivista, etnográfiai, esetleg naturalisztikusnak nevezett módszerek, módszeregyüttesek bemutatása, a kialakulásuk mögött álló tudományfelfogás megismerése csak gazdagíthatja a …
Tovább a műhöz