Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ablakok
- Kószó József
- 1988
A magánlakás-építés növekedésével egyre többen lesznek, akiknek igényük és lehetőségük van átlagosnál szebb, változatosabb, korszerűbb otthon és lakókörnyezet megvalósítására. A típusoktól eltérő házak, lakások, lakásbelsők építése, valamint a hazai, nyílászárókat gyártó cégek megnövekedett kínálata lehetővé teszi a különféle anyagú, szebb, korszerűbb és energiatakarékosabb ablakok, nyílászárók beépítését. A kereskedelemben rendelkezésre álló nyílászárókról a tervezőintézetek részére összeállított terjedelmes típustervkatalógusokból, valamint a gyártó cégek szórólapjairól szerezhet tudomást a magánépíttető, tervező, kisvállalkozó. Ezek számukra igen sok felesleges adatot tartalmaznak és gyakorlatilag nehezen hozzáférhetők. A lakásépítésben felhasználható, hazánkban kapható ablakok széles termékválasztékát mutatjuk be könyvünkben, amely azon kívül, hogy fotóival kedvet kíván csinálni a változatos homlokzatmegoldásokhoz, magyarázataival, kivitelezési tervszintű részletterv-gyűjteményével segítséget nyújt a megvalósításhoz is. Fokozott figyelmet érdemel, hogy részletesen tárgyaljuk a fatakarékos, korszerű anyagú ablakfajtákat, és adatokat és ajánlásokat közlünk az ablakokra is vonatkozó, 1986-tól kötelező, új hőtechnikai előírások alkalmazásával kapcsolatosan is. Tervbe vettük az ajtókkal, majd a kapukkal foglalkozó …
Tovább a műhöz
Az építészet sokszínűségével, művészi teljesítményével, történetével, az egyes területek egymásra hatásával foglalkozó művek manapság már könyvtárakat
töltenek meg. Mégis akadnak fehér foltok. Ezeket hivatottak eltüntetni - manapság egyre terjedően - azok a művek, amelyek nem kimondottan az építménnyel, a látvánnyal, az emberre gyakorolt hatásukkal, hanem magukkal a szerkezetekkel, az azokba épített anyagokkal, az összeépítési módokkal foglalkoznak. Ez a
munka azoknak az információknak összegyűjtését vállalta magára, amelyekből kitűnik, hogy elődeink mivel és hogyan valósították meg építészeti célkitűzéseiket.
Az építészeti szakmunkák - természetszerűleg - már eddig is tárgyaltak olyan jelenségeket, amelyek témánk területére esnek, és amelyek elsősorban az építőszervezetekkel foglalkoznak. Úgy látszott azonban, hogy hasznos lenne olyan mű elkészítése, amely az építészet - magasépítés - történetének csak ezzel a műszaki, építőipari oldalával foglalkozna. Hogy az ötlet megvalósulhatott, azt „Az építés fejlődéséért” alapítvány támogatása tette lehetővé, melyet ezúton is köszönünk. A kisenciklopédia szócikkei felölelik a történeti építőanyagok és szerkezetek, a megvalósítás eszközei és módszerei, a történeti építőszervezetek és az építő-feladatok (épülettípusok) területeit. A szócikkek átfogó összefoglalását adják az …
Tovább a műhöz
Ez a könyv egy olyan építési megoldást mutat be, amely a tengerentúlon annyira általános, mint Közép-Európában a téglaház-, illetve kőházépítés. A nyugati társadalmakban, és ez különösen jellemző Észak-Amerikára, a lakóház az esetek nagy többségében az építtetőnek nem egész életére, hanem arra az időre és úgy épül, ahogy azt életvitele, a család nagysága és a családtagok megoszlása éppen igényli. Lakásuk megépítésekor tulajdonosaik tudják, hogy tizenöthuszonöt év múlva új lakásba fognak költözni. Ezt a mozgást indokolhatja a gyermekek felnövése és a gazdasági körülmények is, hiszen a munkalehetőségek sokszor más-más városban jobbak. A fiatalok általában kisebb lakásokat bérelnek, és a családalapítás része a nagyobb, esetleg magántulajdonú családi ház megszerzése, ahol felnevelik majd gyermekeiket. A gyermekek 18...21 éves korukra önálló életet kezdenek - a kollégiumban vagy munkahelyükhöz közeli lakóhelyen -, így a korábbi nagy ház kiürül, ilyenkor szoktak a szülők kisebb házba költözni; ez az, amelyet a hátralevő évekre már véglegesnek tekintenek. Egy vagy két vendégszoba
természetesen ezekben is van, hogy a hazalátogató gyermekeket és unokákat fogadni tudják. Másik szempont, hogy bizonyos társadalmi státuszt is szimbolizál az ember lakóhelye. Ebből adódóan a jobb módú családok idővel modernebb, szebb, jobb, divatosabb helyen lévő …
Tovább a műhöz
A panelos építésmódról s a vele azonosított lakótelepekről szólva legtöbbször általánosító, érzelmi alapokon nyugvó megnyilatkozások tapasztalhatók. Az egyik oldal bőszen hirdeti: a nagypanelos építés bűn a városok és az ilyen épületekben lakók ellen, s a panelos épületek egyhangúságát, a lakótelepi zöldterületek sivárságát és a lakások szűkösségét a modern építészet válságával azonosítják. A másik oldalon levők azonban — akik részt vettek az építésben — kissé visszafogottabban nyilatkoznak : az adott időszakban és körülmények között ez volt a legjobb megoldás. Hol van hát az igazság? Nyilvánvalóan — mint annyi más összetett, de alapvető problémát érintő és sokak életét befolyásoló kérdés esetén (s ki tagadná, hogy a lakásépítés ilyen) — a válasz sokkal bonyolultabb, hogysem néhány — szükségszerűen általánosító — mondatban össze lehetne foglalni. Közel harminc évvel az első lakótelepek megjelenése után pedig már a felújításukon gondolkodhatunk — hiszen az idő könyörtelenül elszaladt. Időközben az is kiderült, hogy a 60-as évek lakásról alkotott elképzelései szerint épített „lakóegységek” nem a ma bennük élő emberek saját, teljes értékű otthon iránti igényeihez szabottak. Ez az épületek fizikai elhasználódásából eredő feladatokon tül is okoz problémákat. Az emberek pedig — más választási lehetőségük nem …
Tovább a műhöz
Az Alaptechnológiák című jegyzet az Építéstechnológia szerves része és az építészmérnök hallgatók számára készült. Az ismeretanyag az Építőanyagok-Kémia-Geológia és a Fa- és fém szerkezetek c. tárgyakra épül. Az Alaptechnológiák ismerete alapozza meg az Építéskivitelezési tárgyakat, így az építésmódokat és a különleges építéstechnológiákat is. Az alaptechnológiák részei: - Ács munkák; - Állványozó munkák; - Dúcoló munkák; - Zsaluzási munkák; - Vasszerelési munkák; - Betonozási munkák; - A habarcs készítéssel és felhasználással kapcsolatos munkák. Az egyes fejezetek építésgépesítési és építéstechnológiai szempontok alapján tárgyalják a tananyagot. Az Alaptechnológiák c. jegyzet célja, hogy a hallgatóságot meg
ismertesse a megjelölt témakörökben az építésgépesítési fogalmakkal adottságokkal és lehetőségekkel; átfogó, de egyúttal részletes felvilágosítást adjon a konkrét technológiákról. A jegyzet a technológiai folyamatokat és a munkafolyamatokat behatóan, egyes munkáknál — szükség szerint — a műveleteket is tárgyalja; a klasszikus eljárásokon túl az iparosított megoldásokat is ismerteti, ezzel biztosítva a mához és a holnaphoz való kapcsolódást. A jegyzet közreadásakor őszinte tisztelettel emlékezem meg Széli professzorról, akit mesteremnek tekintek. Építéstechnológia I. c. tankönyvét alapműnek tartom; abból ma is …
Tovább a műhöz
A magyarországi barokk építészet nagyszámú emléket hagyott ránk, s ezek tudományos megközelítése többféle. Az összefoglaló tanulmányok elsősorban azokat a vonásokat tárják fel, melyek segítségével elhelyezhetjük emlékeinket az európai stílusfejlődés folyamatában, illetve a magyar fejlődés történetét elemzik. Egy-egy objektummal kiváló monografikus feldolgozások foglalkoznak, jelentős mesterek életművét számos tanulmány igyekszik feltárni, s ezeknek az adatoknak a száma egyre bővül. A topográfiák, városmonográfiák a földrajzi egységekre jellemző vonásokat emelik ki, míg az elemző tanulmányok egy-egy jellegzetes építőfeladat — pl. a kastélyok — vagy sajátos térbeli, szerkezeti megoldások - pl. a különböző templomalaprajzok — problémáit taglalják. A kutatások más része arra irányul, hogy az építőtevékenységet az alkotás folyamatában mutassa be. A megrendelők szerepének vizsgálata, az építőcsoportok - céhek, uradalmi építési irodák, kamarai építészet - munkaszervezeti problémái, a korabeli építészetelméletek kutatása stb. túlmegy az egyedi alkotások vizsgálatán, és általánosabb támpontot ad olyan módszerek kialakításához, melyekkel nagyszámú korabeli épület értelmezhető. Jelen kutatások ez utóbbi utat kívánták folytatni. Ezért témául magát az
építkezés folyamatát választottuk, és ezt a 18. századi Magyarország egyik jellegzetes és …
Tovább a műhöz
Az Építőipari Műszaki Iránynormák (a továbbiakban: ÉMIR) a bontások, az új és meglévő épületek, valamint a közlekedési és vízügyi építmények kivitelezése során, az építés helyszínén nagy gyakorisággal előforduló építési-szerelési munkák - szakszerű és egyöntetű leírására, illetve - a munkák elvégzéséhez szükséges erőforrások és mennyiségük meghatározására szolgál. A normák - a karbantartási és javítási munkák kivételével - az új és meglévő építményen végzett valamennyi építési-szerelési munkára vonatkoznak. 2. Az ÉMIR alkalmazása 2.1 Az alkalmazás területei: 2.1.1 a szükséges ráfordítások elemzése a kiírási ajánlattételi eljárás során, 2.1.2 a vállalkozás tartalmának pontos meghatározása a szerződéskötéskor, 2.1.3 a feladat végrehajtásának segítése az erőforrások ütemezése során,
2.1.4 a teljesítés számbavétele, elszámolása. 2.2 Az alkalmazás módjai: 2.2.1 közvetlenül: szerkezetének, fogalmainak, módszereinek, tételrendjének felhasználása útján, valamint normáinak változatlan megtartásával: 2.2.2 közvetve: a vállalati normák képzése során módszereivel, összevont normák képzése során pedig adataival. 3. Az ÉMIR felépítése Az ÉMIR általános útmutatót és 42 fejezetet tartalmaz, 8 kötetben. 3.1 Az általános útmutató az ÉMIR valamennyi fejezetére vonatkozik. Az egyes fejezetek eltérő sajátosságairól a …
Tovább a műhöz
Építészettörténeti irodalmunk számszerűen szerény, de tiszteletre méltó előzményekből, voltaképpen századunkban bontakozott ki, érte el mai gazdagságát, magas színvonalát, kiteljesedése iránti képességét, nyitottságát. Jóleső érzéssel tekinthetünk építészetünk történetét, történelmi-társadalmi-művészi hátterét tárgyaló kézikönyvek, monográfiák, díszes kiadványok, a tudományt, az ismeretterjesztést és az ízlésnevelést szolgáló kisebb-nagyobb terjedelmű művek, tanulmányok, közlemények sokaságára, a már megtett útra. Ez a változatos összetételű irodalom, a tárgykör sajátosságának köszönhetően, sokféle témaválasztást, szerzői megközelítést tükröz, de őrzi ezek elvi-műfaji összetartozásának közös vonását is. A művek nagy többsége ugyanis az építészettörténeti irodalom általánosan elfogadott tárgyalási szempontjai (korszak, földrajzi hely, építtető, alkotó, stílus, művészi kölcsönhatások, rendeltetés stb.) szerint elemzi a
megépült, eredeti vagy megváltozott formájában, vagy csupán romjaiban fennmaradt épületek, épületegyüttesek, életművek — történeti építészetünk, műemlékeink — ismérveit, valamint a megvalósulás, a módosulás említésre érdemes előzményeit, külső körülményeit. Arról azonban, hogy elődeink milyen, a korszakra jellemző építési anyagokat, épületszerkezeteket, díszítőelemeket, állványzatokat, …
Tovább a műhöz
Amint ezt az Előszó oly érzékletesen megvilágította, ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy az eddigi nagyszámú kutatási eredmény alapján összegezze ismereteinket az építészetnek, mint műszaki produktumnak alakulásáról a magyar évszázadok alatt. Szeretném azonban mindjárt megjegyezni, hogy ne a teljesség és befejezettség igényével forgassák e könyvet. Tekintsék inkább olyan próbálkozásnak, amely rá kívánta irányítani a figyelmet az egyes építőfeladatok technikai oldalaira, a feladatok megoldásának módjaira. Kísérlet egy olyan, mozaikokból kirakott kép összeállítására, amely új következetetésekre adhat módot, s amely talán már ebben a mivoltában is hasznos információkkal tud szolgálni az érdeklődőknek. De főfeladata a sok érdekes terület bemutatásával mégis az ösztönzés lehet e területek mélyebb, teljesebb feltárására. Ezek ismerete bizonyára a legkevésbé sem lesz érdektelen mai gyakorlatunk és törekvéseink szempontjából. Ilyen kérdés — hogy csak egyet említsek — az építészi személyiség helye, szerepe eddigi történelmünkben, amelynek ismerete bizonyára jótékonyan befolyásolhatja a késői utódok elismertségét a társadalomban. Gondolhatunk — más vetületben — egy majdani nagyobb összegezésre, mondjuk egy építőipartörténeti kisenciklopédiára, melynek e tanulmány szerény alapját képezné. E szintézishez nemcsak a bibliográfiában …
Tovább a műhöz
A fatermékek és az építési faanyagok iránti igények egyre nőnek, ugyanakkor
az ipari fa beszerzése egyre nehezebbé válik. A megoldást világszerte a faanyag
jobb kihasználásában, a komplex fafeldolgozásban látják. így szükségszerűen fokozódott a különféle faanyagok — a természetes fa, a faforgács és farost lemezek,
rétegelt lemezek stb. — anyagi tulajdonságainak kutatása is. Az utóbbi évtizedekben a teherviselő faszerkezetek közül a kisegítő, ideiglenes szerkezetek jelentősége csökkent. Határozottan megnőtt viszont a nagyobb fesztávolságú, gazdaságos, végleges szerkezetek iránti igény. Ez már kitűnt Hilvert Elek 1956-ban megjelent, igen nagy alapossággal és körültekintéssel megírt Faszerkezetek c. tankönyvéből is.
Az újabb kutatási eredmények, az utóbbi időben megjelent előírások, továbbá
a fával kapcsolatos bizonyos szemléletváltozás és a korszerűségi követelmények
tették szükségessé könyvünk megírását. A rendelkezésünkre álló terjedelem első-
sorban a tervezéshez kapcsolódó elméleti kérdések tárgyalását tette lehetővé. Különös hangsúllyal foglalkoztunk a teherviselő faszerkezetek alapanyagainak lassú
alakváltozási tulajdonságaival és e témakör újabb eredményeinek ismertetésével.
A szerkezettervezési példákat elsősorban a gazdaságosan alkalmazható rétegelt-
ragasztott tartókkal kapcsolatosan készítettük, figyelemmel a hazai …
Tovább a műhöz
"Az, aki sok pénzét szórni akarja, Öreg házat vesz rajt' átalakítja." Ebben a szabad átköltésben közreadott sváb rigmusban sok embernek az a tapasztalata tükröződik, hogy a régi házuk átépítése vagy bővítése túl sok felesleges munkát, időt és pénzt igényelt. Tény azonban ugyanakkor az is, hogy a régi házakban hatalmas gazdasági, kulturális és ökológiai értékek vannak felhalmozva. Könyvünknek az a célja, hogy ösztönözze ezeknek az értékeknek a felfedezését és mozgósítását, Napjainkban, amikor a gazdasági növekedés csökken, környezetünket pedig egyre áttekinthetetlenebb és mélyebbre hatoló károsodások érik, az egészségre nem ártalmas építőanyagok és környezetkímélő építési eljárások alkalmazása iránti igény a lakásépítésnek szinte alapszabályává vált és a meglévő épületállomány fenntartása és felújítása minden bizonnyal az elkövetkező évek központi építészeti feladata lesz. A vidéki épületeknek megvannak a maguk jellegzetes problémái. Ám gyakran még az 50-es és 60-as évek „új lakótelepein” épített családi házak sem felelnek meg az egészségügyi felszereltségnek, az alaprajz kialakítása, a helyiségek nagysága és a racionális energiafelhasználás vonatkozásában ma támasztott kívánságoknak. Azt, hogy ezek a régi házak felújításának vannak tipikus problémái, szemléletesen mutatják azok az újra meg újra ismétlődő …
Tovább a műhöz
Kandallók
- Kószó József
- 1984
A magánlakás-építés növekedésével egyre többen lesznek, akiknek igényük és lehetőségük van átlagosnál szebb, változatosabb, korszerűbb otthon és lakókörnyezet megvalósítására. A típusoktól eltérő házak, lakások, lakásbelsők építése során többek számára válik elérhetővé az eddig luxusnak számító kandalló, a nyílt tűz látványa és melege lakáson belül. A szépen megépített kandalló díszíti a lakást és hangulatosabbá teszi a környezetet. A könyv egyik célja, hogy közelebb csalogassa a megvalósításhoz azokat, akik a kandallót eddig elérhetetlennek tartották. Segítséget szeretnénk nyújtani az építtetőknek, az építészeknek, az épületgépésznek és a kandallót megépítőknek. Lakásunkban csak a nap egy részét töltjük. A lakás téli fűtésére, az egyenletes hőmérséklet elérésére általában már rendelkezésre áll valamilyen fő fűtési berendezés a lakásban — ez lehet egyszerű kályha, vagy éppen központi fűtés is—, amely mellett a kandallóra csak mint kiegészítő fűtésre van szükség. Fűtési elő- és utóidényben, valamint hétvégi házak időszakos fűtésére igen hasznos egy jól megépített kandalló. A zárt és nyitott-zárt tűzterű kandallókkal — cserépkályhához hasonlóan — megbízhatóan fűthető egy helyiség vagy a teljes lakás. A közepes minőségű nyitott tűzterű kandalló hatásfoka rosszabb ugyan bármely átlagos fűtési …
Tovább a műhöz