Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Valószínűleg kevesen tudatosítottuk magunkban, hogy a régi korok művészetét, az elmúlt idők stíluskorszakait nem szemléljük elfogulatlanul, s nem valóságos értékeik alapján ítéljük meg. ízlésünk sokszor nem „igazságos”, nem „tárgyilagos”: könnyen befolyásolják azok az elvek, amelyeket napjaink művészete követ, s melyeket magunk is hamar elfogadunk, magunkénak vallunk. Különösen erős ellenérzést vált ki az a stíluskorszak, amelyet a kortárs művészet kiszorított: a túlhaladott eszmék elleni harc, az ízlésváltozás ténye még az igazi szépségek felismerését is akadályozhatja. Az új korszak embere elődeinek művészetében rendszerint csak a rossz ízlés, a silány minőség bizonyítékát látja. Hasonló kérdések merülnek fel, ha azt kutatjuk, hogyan vélekedik korunk a barokk művészetről. Bár egyes alkotók iránt az érdeklődés változatlanul igen nagy, a barokk építészet, festészet és szobrászat jelenleg egyáltalán nem népszerű. Az évszázadok során többször is változott e stíluskorszak megítélése: sokáig volt a mélyponton, de egyes időszakokban a művészi ideálok, a követendő példaképek sorába emelkedett. Fel kell ismernünk, hogy a vélemények mindig szorosan kötődtek időszerű művészeti problémákhoz, és azokhoz a válaszokhoz, amelyeket e kérdésekre egy-egy kor adott. A barokk első alapos elemzése, újraértékelése a XIX. század végén közvetlenül …
Tovább a műhöz
Könyvsorozatunk tizenegyedik kötete az ablakkal mint építészeti formaelemmel és épületalkotó elemmel, valamint annak funkciójával foglalkozik. Előző köteteinkben, amelyek az Erkélyek és teraszok, valamint a Kandalló és környezete címet viselték, az épület, a kapcsolódó kert vagy a lakásbelső harmóniájára irányítottuk figyelmünket. E két kötet bizonyította, hogy rengetegen vannak, akik igénylik a szép megoldásokat otthonukban, és kíváncsiak a megvalósítás módjaira, illetve a szóba jöhető lehetőségekre. A 13. számú első kötet az erkélyek és teraszok, valamint az épület viszonyát igyekezett bemutatni, anélkül azonban, hogy a kapcsolódó egyéb épületelemek, például az ablakok vagy erkélyajtók formáló hatásaival foglalkozott volna. Hasonló a helyzet a 12. kötet esetén, amely a Kandalló és környezete címet viselte,
ahol a téma a belső tér berendezése, a kandalló elhelyezése volt, de szintén nem foglalkozott az egyéb épületrészek hatásaival, például a kandalló és az ablak együttes tárgyalásával. Ebben a kötetben a nyílászárókban, ezen belül az ablakokban rejlő formaképzési lehetőségeket kívánjuk bemutatni. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy a sorozat a tervek szerint 13 kötetből áll, Házunk tája könyvestára sorozatcímmel. E harmadik, 11. számú kötetet tíz-tizenkét hónaponként követi majd a további 10 kötet. A ház „szemének” bemutatása után az …
Tovább a műhöz
Alig néhány évtizede, hogy az építészettörténet-tudomány kiterjesztette érdeklődését a mai, korszerű építészet közvetlen
előzményeinek, kialakulásának és eddigi történetének vizsgálatára. Az egyetemes modern építészet keletkezésének, egy-egy önálló fejlődési szakaszának vagy egészének történetét taglaló, kiemelkedő építészeinek munkásságát bemutató, átfogó, jelentős szakmunkák — néhány korábbi, elszigetelt kísérlettől s a kortárs szakpublicisztikától eltekintve — lényegében a II. világháborút megelőző évektől kezdtek megjelenni. A korszerű építészet anyagának tudományos igényű feldolgozása, történetének témakénti megjelenése a szakirodalom terén csak részben tulajdonítható annak, hogy a történetírás klasszikus törvényei szerint immár rendelkezünk — ha ugyan rendelkezünk — a szükséges — ha ugyan szükséges — ún. történelmi távlattal keletkezésének, eddigi — elhatárolható — szakaszainak felmérésére, áttekintésére és értékelésére. A fő ok az, hogy egyetlen művészet, így az építészet sem nélkülözheti tartósan — az ösztönösség ingoványos
talajára tévedés veszélye nélkül — saját belső mozgási törvényeinek, ellentmondásainak feltárását, önnön fejlődése mozgatóerőinek s ezen erők tendenciáinak tudatos elemzését, végül mindennek a gazdasági-társadalmi fejlődés tényezőivel sokoldalúan és …
Tovább a műhöz
1515-ben Raffaello egy nagyméretű falikárpit-sorozat vázlatain dolgozott. Az Apostoluk cselekedeten bemutató ábrázolásokon az érett reneszánsz művészet minden jellegzetessége megmutatkozik. A sorozat Ananiás halála (1. kép) című darabja például világos, jól áttekinthető, szimmetrikus kompozícióra épül. Az apostolok középen, egy emelvényen állnak, kétoldalt pedig egymást kiegyensúlyozó csoportok láthatók. A képtér folyamatos, mély - ezt az eseményeket figyelemmel kísérő alakokról olvashatjuk le. Középen szétnyílik a tömeg és ott, közvetlenül a néző szeme előtt játszódik le a főcselekmény: Ananiás, aki vállalta az ősi keresztények vagyonközösségét, de pénze egy részét titokban megtartotta, Szent Péter szemrehányását hallva, holtan esik össze. A szemtanúk döbbenten állnak, vagy izgatott mozdulatokkal kísérik az eseményt. Raffaello az elbeszélést világos téralakítással, az alakok szimmetrikus elhelyezésével, a mozgások természetességével, az érzelmek hiteles ábrázolásával teszi meggyőzővé, logikussá. Mindössze három évvel később, 1518-ban festette Jacopo Pontormo József Egyiptomban (2. kép) című képét; mégis, szinte egy világ választja el Raffaello alkotásától. Nem egyetlen jelenetet dolgozott fel; több, térben és időben elkülönülő csoport egész eseménysort mutat be. E csoportok, a középkori ábrázolásmódra emlékeztetve, egymás fölött …
Tovább a műhöz
Ez a könyv egy olyan építési megoldást mutat be, amely a tengerentúlon annyira általános, mint Közép-Európában a téglaház-, illetve kőházépítés. A nyugati társadalmakban, és ez különösen jellemző Észak-Amerikára, a lakóház az esetek nagy többségében az építtetőnek nem egész életére, hanem arra az időre és úgy épül, ahogy azt életvitele, a család nagysága és a családtagok megoszlása éppen igényli. Lakásuk megépítésekor tulajdonosaik tudják, hogy tizenöthuszonöt év múlva új lakásba fognak költözni. Ezt a mozgást indokolhatja a gyermekek felnövése és a gazdasági körülmények is, hiszen a munkalehetőségek sokszor más-más városban jobbak. A fiatalok általában kisebb lakásokat bérelnek, és a családalapítás része a nagyobb, esetleg magántulajdonú családi ház megszerzése, ahol felnevelik majd gyermekeiket. A gyermekek 18...21 éves korukra önálló életet kezdenek - a kollégiumban vagy munkahelyükhöz közeli lakóhelyen -, így a korábbi nagy ház kiürül, ilyenkor szoktak a szülők kisebb házba költözni; ez az, amelyet a hátralevő évekre már véglegesnek tekintenek. Egy vagy két vendégszoba
természetesen ezekben is van, hogy a hazalátogató gyermekeket és unokákat fogadni tudják. Másik szempont, hogy bizonyos társadalmi státuszt is szimbolizál az ember lakóhelye. Ebből adódóan a jobb módú családok idővel modernebb, szebb, jobb, divatosabb helyen lévő …
Tovább a műhöz
A hajdani török hódoltság több száz muszlim imahelye - dzsámija és
mecsetje - közül alig tucatnyi érte meg napjainkat, s ezek is többnyire
romosak, vagy későbbi átépítések fedik el eredeti valójukat. Ám
néhány máig hűen idézi az oszmán időket: így Szülejmán szultáné
Szigetváron, Kászim pasáé Pécsett, Malkocs bégé Siklóson és Özicseli
Ibrahimé Esztergomban. Mindközül Jakováli Haszan pasa pécsi
dzsámija maradt fenn a legépebben, amely kupolájával, szamárhát íves ablakaival csaknem ép minaretjével mutatja, hogy milyen
is lehetett egy igazi muszlim imahely.
A mecsekaljai városban a török emlékeket régóta becsben tartják -
joggal, hiszen e tekintetben talán leggazdagabb településünkről van
szó. Részben vagy egészben négy imahely áll ma is: Haszan és Kászim
pasáé szinte teljes épségben, a bőrcserzők hajdani mecsetje az Ágoston téri templomba beépítve, míg a Ferhád-dzsámi maradványai a
közelmúltban kerültek kiszabadításra. A szentéletű bektasi dervis,
Idrísz baba, Rókus dombi sírkápolnájában - türbéjében - nyugszik,
Merni bég fürdőjének feltárt romjai pedig a ferences templom mellett
láthatóak. Nem véletlen, hogy az első magyar lexikon, Johann Matthias
Korabinsky 1786-ban kiadott munkája a székesegyház után azonnal a
török emlékeket tárgyalja.’ A keleties couleur local sokak fantáziáját
megmozgatta, a hajdani muszlim épületeket sem …
Tovább a műhöz
Az utóbbi években a városfejlesztés egyik központi kérdése a városközpont építésének és rekonstrukciójának problematikája. Ez nem véletlen. A témafelvetés
időszerűségének több oka van. Az urbanizálódási folyamat rendkívüli gyorsasága
— amelyet a társadalom átalakulása, a tudományos-technikai forradalom, de nem
utolsósorban a magas demográfiai hullám mind fokozott ütemre serkent — nem-
csak a meglevő városok fejlesztését, bővítését igényli a növekvő városi népesség
elhelyezésére, hanem egyre több új város építését is. Ez pedig a korszerű város-
építési — nem utolsósorban a városközpontok kialakítására vonatkozó — elvek,
módszerek kidolgozását, kikísérletezését követeli meg. A téma időszerűségének
másik oka az, hogy a meglevő városok belső magjai mind erkölcsi, mind műszaki
vonatkozásban elavultak. 70—90 év telt el az utolsó nagy európai városközpont
átalakítása, a századforduló körüli nagy városközpont-formáló építési folyamat óta.
Az utóbbi fél évszázadban a városfejlesztés szinte külterjes jellegű volt, a városok
mind nagyobb területet foglalnak el, helyenként teljesen elvesztve zártságukat
folynak szét a tájban. A városok belső magjai pedig tovább avultak, legjobb esetben
konzerválódtak. így a modern, újabb keletű külső területek egy elavult belső magot
vesznek körül. Óriási és egyre fokozódó ellentét …
Tovább a műhöz
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Tanszéke ezzel a kötettel tankönyvsorozatot bocsát útjára, mely fel fogja ölelni az egyetemes építészet egész történetét. Igen jelentős dolognak tartom, hogy az építészettudománynak ezen a területén végre többkötetes, alapos és gazdagon illusztrált mű fog a magyar egyetemi hallgatók rendelkezésére állni. Sőt, nemcsak az övékére, az egész magyar társadaloméra is. Az építészeti ismeretek és felismerések gyarapodásának ez az új lehetősége ugyanis végső fokon a magyar építészet jövőjét fogja szolgálni, mert csak egy értő és igenlő társadalom tud igazán nagy építészetet produkálni. Az építészettörténet tudománya tehát - mint minden tudomány - nem öncélú stúdium. Még csak nem is célja, hogy megtanulásával szélesedjék az ember - a szakember és nem szakember - általános műveltsége. És egyáltalán nem célja - ami még a közelmúltban is (újból) volt -, hogy az építészeti múlt stílusainak, ezek „alak-tanyának megismertetése és elsajátítása révén közvetlen eszközt adjon a jövendő építészeinek kezébe épületeik formai megoldásához. Sokkal többről van szó! Az építészettörténet tudományának elsősorban az építészet helyes szemléletéhez kell elvezetnie tanulmányozóit, a szakembereket és nem szakembereket egyaránt. Vagyis e tudományt úgy kell művelnie, és úgy előadásban és …
Tovább a műhöz
Az ókor építészettörténetének második kötete a klasszikus kultúrák - a hellének és a rómaiak - építészet-történetével foglalkozik. Ez az anyagrész az ókori egyetemi tankönyv eredeti, 1967-es kiadásában a keleti kultúrák építészettörténetével együtt, egy kötetben jelent meg. É korszerűsített változat azonban a keleti és a nyugati világot szétválasztja. Az ókor második nagy korszakának szellemisége kívánta így. A keleti világ bő termőtalaja volt a sokféle lehetőség kibontakozásának, de az ókori nyugati világ fogalmazta meg kézzelfoghatóan mindazt, amiből Európa megszületett. így ez a szó: klasszikus, egyben azt is jelenti, hogy európai, ha a későbbi történelem árnyalta és színezte is ezt az alapvetést. Nem véletlen, hogy kultúrkörünkben a klasszikus szó általános értelmezése a teljességet jelzi, annak a szintnek az elérését, amelyet egykor Európa hajnalán a hellének és a rómaiak már betöltötték. E második kötet tartalmi felépítése megegyezik az elsőével. így mindaz, ami ott bevezetőként elhangzott az ókor építészetének alapvető jelenségeiről, az anyag beosztásáról és a tárgyalás módszeréről, az itt is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a két kötet valójában egy mű, s a szétválasztást - az elmondottakon kívül - használhatósági és didaktikai meggondolások indokolták. (...) Az időszámításunk kezdetét megelőző hatszáz és az azt …
Tovább a műhöz
Egy világkiállításról és országképről szóló könyv esetében - a feltárható nézőpontok sokfélesége és az összefüggések végtelennek tűnő kaleidoszkópja miatt - feltétlenül szükséges a téma pontos meghatározása. Különösen így van ez, ha az elemzés mind témaválasztásában, mind módszertanában eltér egy művészettörténeti jellegű feldolgozástól. A könyv nem egyéni, vagy csoportos alkotói teljesítmények, egy-egy motívum, vagy tárgytípus fejlődésének, intézmények összefüggésrendszerének vizsgálata, avagy egy meghatározott korszak művészettörténeti összegzése. Jelen összefoglalás középpontjában a magyar nemzeti önkép külföldi megnyilvánulási formáinak vizsgálata áll az 1851-1915 között rendezett világkiállításokon: annak a folyamatnak az elemzése, amely során az ország történelmének előbb írott, majd íratlan rétegeiből táplálkozó nemzeti sajátosságait és a modernizáció követelményeit összeegyeztetve az 1900 körüli években nagyhatalmi ambíciókat dédelgetve jelent meg a világkiállítások ideiglenes történelmi színpadán. Az önreprezentáció állomásainak feltárása során a korabeli Magyarország külföldi megismerését elősegítő és megítélését javító intézkedések motivációjának, célkitűzéseinek, valamint módszertanának megismerésére helyeztem a hangsúlyt. A felrajzolt kép a levéltári forrásokból kiolvasható szándék és …
Tovább a műhöz
Amint ezt az Előszó oly érzékletesen megvilágította, ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy az eddigi nagyszámú kutatási eredmény alapján összegezze ismereteinket az építészetnek, mint műszaki produktumnak alakulásáról a magyar évszázadok alatt. Szeretném azonban mindjárt megjegyezni, hogy ne a teljesség és befejezettség igényével forgassák e könyvet. Tekintsék inkább olyan próbálkozásnak, amely rá kívánta irányítani a figyelmet az egyes építőfeladatok technikai oldalaira, a feladatok megoldásának módjaira. Kísérlet egy olyan, mozaikokból kirakott kép összeállítására, amely új következetetésekre adhat módot, s amely talán már ebben a mivoltában is hasznos információkkal tud szolgálni az érdeklődőknek. De főfeladata a sok érdekes terület bemutatásával mégis az ösztönzés lehet e területek mélyebb, teljesebb feltárására. Ezek ismerete bizonyára a legkevésbé sem lesz érdektelen mai gyakorlatunk és törekvéseink szempontjából. Ilyen kérdés — hogy csak egyet említsek — az építészi személyiség helye, szerepe eddigi történelmünkben, amelynek ismerete bizonyára jótékonyan befolyásolhatja a késői utódok elismertségét a társadalomban. Gondolhatunk — más vetületben — egy majdani nagyobb összegezésre, mondjuk egy építőipartörténeti kisenciklopédiára, melynek e tanulmány szerény alapját képezné. E szintézishez nemcsak a bibliográfiában …
Tovább a műhöz
A kétezer éves múltra visszatekintő Pécs mai épületállományában a világörökség
részét képező ókeresztény sírkamrák, több mint 200 műemlék, számos helyi védettséget élvező architektúra, a közelmúltból pedig az Európa Kulturális Főváros projekt keretében megvalósult, európai színvonalú, modern, művészi épületek foglalnak el kiemelkedő helyet. Ennek az impozáns épített örökségnek a megőrzése elképzelhetetlen a múlt ismerete és megértése nélkül. Az elmúlt években megélénkülő tudományos kutatás eredményeképp több monográfia is napvilágot látott Pécs építészetének - főként 19-20. századi - történetével kapcsolatosan. Ám ezekben a munkákban a kutatók általában nem foglalkoznak az architektúrák belső tereivel, melyek igen ritkán őrzik eredeti formájukat, illetve rekonstruálásukhoz is szegényes a forrásanyag. A háborús pusztítások, a természeti katasztrófák, a tulajdonos- vagy funkcióváltások, a szocialista rendszer irracionális megoldásai, tolvajok és vandálok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kulturális örökségünknek ez a része mára nagyrészt megsemmisüljön. Éppen ezért tartjuk fontosnak a megmaradt emlékek jelentőségének a tudatosítását és minél nagyobb közönséggel
való megismertetését, mert védelmük is csak így lehet biztosított. Bár Pécs építészete és iparművészete nyilván nem mérhető össze egy európai művészeti …
Tovább a műhöz