Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 10
Összes találat megjelenítve : 10
Találatok
A társas lény első magyar kiadása csaknem negyedszázaddal ezelőtt, 1978-ban jelent meg. Az első kiadás rövid idő alatt elfogyott, s így 1980-ban sor került a második - változatlan - kiadásra is. 1987-ben látott napvilágot a könyv harmadik, átdolgozott és bővített magyar kiadása, amely az 1984-es amerikai kiadáson alapul. Az 1987-es magyar kiadás azóta szinte minden évben újra megjelent - Aronson könyve messze a legsikeresebb és legnépszerűbb magyar nyelvű szociálpszichológiai könyvvé vált. Egyetemi és főiskolai hallgatók nemzedékei tanultak belőle, és a szociálpszichológia alkalmazásának legkülönbözőbb területein - így például a nevelőmunkában, a tömegkommunikációban, a reklám-, marketing- és PR-tevékenységben, a közvélemény és az előítéletek kutatásában - került felhasználásra. A mostani kiadás, amely az 1999-es amerikai kiadás alapján készült, nagymértékben eltér az előzőektől. Bővült egy teljesen új fejezettel (A társas megismerés), de a meglévő fejezetek is jelentős mértékben módosultak. A szemléletmód és a tudományos törzsanyag természetesen nem változott, de az elméleti és a kísérleti háttér sok tekintetben megújult vagy kiegészült. Aronson az elmúlt évek szociálpszichológiájának számos kutatási eredményét is feldolgozta. Lépést tartva az amerikai társadalom átalakulásával, és általában korunk politikai fejleményeivel, társadalmi, …
Tovább a műhöz
A pszichológia tudományában különösen szembeötlő az a tudománytörténeti fejlődési tendencia, hogy az ismeretek gyarapodásával, a kutatómunka sokirányú szakmai elmélyülésével veszélybe keni! a belső gondolati egység. A kutatások széttagolnának, és már-már megértési nehézségek mutatkoznak az egyes szakágazatok képviselői között. A pszichológia tárgykörének kivételes összetettsége, a hozzáfűződő elméleti és gyakorlati igények változatossága is magyarázza, hogy e tudomány viszonylag rövid története során számos megközelítési szempont és eltérő kérdésfeltevés jelentkezik. Ezt hazai viszonylatban még hangsúlyosabbá teszi, hogy a pszichológiai kutatások csak a hatvanas években vettek újra lendületet. A szakemberek kialakuló közösségének rendkívül heterogén ismeretanyagot kellett a nemzetközi szakirodalomból birtokba vennie. Ez a helyzet, indokolja, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyünk a szakterület belső összefüggéseinek feltárása érdekében, közösen keresve a pszichológiai fogalmak többirányú értelmezését, a szemléleti közeledés lehetőségeit. Az attitűd, a beállítódás jelenségét először az általános lélektan rögzítette; a fogalom rokonértelmű megfelelőit itt alkalmazták először. Az attitűd utóbb a szociálpszichológia és a személyiséglélektan fogalomrendszerében nyert fontos helyet; a jelenségkör tapasztalati vizsgálata e területeken …
Tovább a műhöz
Az egészségpszichológia a pszichológia tudományának viszonylagosan új, a 70-es évek második felétől, a 80-as évek elejétől bontakozó hajtásai közé tartozik. A hazai pszichológia tradicionálisan nyitott volt a pszichoszomatika jelenségére, és a biopszichoszociális szemléletet tulajdonképp már annak hivatalos megjelenése előtt is felfedezte és bevezette a hazai oktatásba és kutatásba. E munkában mások mellett kiemelkedő szerep jutott Kulcsár Zsuzsanna professzorasszonynak és a körülötte szerveződő csapatnak az ELTE Pszichológiai Intézet Személyiség- és Klinikai Pszichológia Tanszékén, majd később az általa 1996-ban létrehívott Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszéken. Ez a tanszék az ország első, az egészségpszichológiát már elnevezésében is magában hordozó tanszékeként az elmúlt két évtizedben is intenzíven ápolta ezt a hagyományt, s fontos műhely a hazai egészségpszichológiai műhelyek sorában. Jelen kötet szerzője, Urbán Róbert e szakmai, oktatói-kutatói közösség vezetője, aki két évtizede oktat és kutat ezen a területen. A kötet az ez idő alatt szerzett hatalmas tudásanyag jelentős részét összegzi, rendezi, s adja át kitűnően szerkesztett, jól követhető, s izgalmas szemléletet nyújtó módon, áttekintést nyújtva az egészségpszichológia egészéről. Abban bízhatunk, hogy a kötet az elkövetkező években sokaknak szolgál majd tankönyvül, a …
Tovább a műhöz
Mi az alapja a rokoni érzelmeknek? Miért tartjuk rokonszenvesnek a hozzánk hasonló külső és belső tulajdonságokkal rendelkező idegeneket? Milyen feltételek között bízunk meg egymásban, és hogyan ismerjük fel a csalókat? Mi a büntetés szerepe a csoporton belüli együttműködés megteremtésében? Alkalmas-e a mások iránti jó cselekedet arra, hogy növeljük saját népszerűségünket a csoporton belül? Minden önzetlen támogatás magában hord valamilyen önző indítékot? Vagy létezik „valódi” altruizmus, amely csak a haszonélvező boldogulását tartja szem előtt, de semmilyen szempontból nem előnyös és nem kifizetődő a jótevő számára? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbál meg választ találni e könyv. A válaszokat azonban nem lehet megadni egyetlen tudományág eredményei alapján. Sokféle területről kell összegyűjteni az ismereteket ahhoz, hogy a siker reményében végezzük el a feladatot. A könyv ezért több tudomány eredményeit kísérli meg összekapcsolni annak érdekében, hogy magyarázatot találjon az emberi önzetlenség és együttműködés - az ún. pro-szociális viselkedés - természetére vonatkozóan. Keretét az evolúciós szemléletmód alkotja, amely egyesíteni képes a különböző tudományok kutatási eredményeit. Ez a megközelítés annak az ismeretével ruház fel bennünket, hogy miként jöttek létre a kooperatív kapcsolatok alapvető formái, milyen alkalmazkodási …
Tovább a műhöz
Sokan tartják úgy, hogy a genetika a „jövő tudománya”. Ebben sok igazság van; kevés olyan szakterület mutat olyan gyors iramú fejlődést, mint az öröklődés tudománya, ezen belül is a humángenetika. Elég csupán a Humán Genom Project elmúlt évtizedben elért eredményeire és sikereire gondolni: a teljes emberi géntérkép elérhető közelségbe került. A bennünket irányító gének túlnyomó többségét sikerült azonosítani, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy még sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy részletes képet kapjunk ezeknek a géneknek a pontos és részletes működéséről. A humángenetika fejlődésének egyik kiemelt területe az emberi viselkedés és gondolkodás genetikai alapjainak és öröklődésének a vizsgálata. Itt különösen nehéz kérdésekre kell válaszolni: milyen genetikai tényezők állnak személyiségünk és intelligenciánk mögött, milyen genetikai folyamatok szabályozzák a környezeti hatásokra adott válaszainkat. A humángenetika mára legyőzte korábbi gátlásait, ugyanakkor megszabadult a megelőző idők túlkapásaitól. A kutatási eredmények alapján egyértelművé tette, hogy a gének alapvető módon befolyásolják egyéni képességeink és hajlamaink kibontakozását. Másrészt az is világossá vált, hogy nem lehet csodát várni a genetikától, mint ahogy egyetlen más tudománytól sem. Lehetőséget ad genetikai felépítésünk megváltoztatására, de a …
Tovább a műhöz
Milyen indíttatással, milyen motívumok és fogalmi megfontolások alapján, és milyen módszerek alkalmazásával zajlik a társadalom és a társadalomban élő ember kutatása a XX. század utolsó és a XXI. század első évtizedeiben? Miféle az emberről, a társas világról és a társadalomról alkotott implicit feltételezéseken nyugszanak e kutatások, s közülük melyeket erősítenek meg, vagy esetleg cáfolnak és szorítanak háttérbe eredményeik? Milyen reflektív hatások tulajdoníthatók e kutatásoknak, azaz miként hat vissza a társadalomtudományi kutatás az emberi társadalomra és az egyénekre? Jelen kötetben közölt írások az ilyen és hasonló rendkívül alapvető, ugyanakkor ritkán végiggondolt kérdésekre nyilvánvalóan nem adnak egyszer s mindenkorra érvényes válaszokat. Mégis, a kötet tanulmányai a fenti és hasonló kérdésekre adható lehetséges válaszok horizontján belül nyerik el értelmüket. Nagyjából a XX. századközepétől a pszichológiában, szociálpszichológiában és szociológiában végzett empirikus kutatások jelentős része a kísérleti demonstrációk, illetve a tömeges adatfelvételek számokban megragadott változóinak leírását, a köztük lévő összefüggések megállapítását, és a feltételezhető mögöttes tényezők feltárását célozza. Ugyanakkor egyre markánsabban fogalmazódnak meg az ily módon felfogott társadalomtudományi megismerési stratégia kiegészítői …
Tovább a műhöz
Személyiségelméletek
- 2001
Amikor a pszichológia mint független tudományos diszciplína a 19. századi Németországban felbukkant, feladatát a normális felnőtt ember tudati világának elemzésében jelölte meg. A pszichológusok felfogása szerint a tudat olyan szerkezeti elemekből áll, amelyek szorosan összefüggnek az érzékszervekben végbemenő folyamatokkal. Például a vizuális színérzékletek a szem retinájának fotokémiai változásaival, a hangok pedig a belső fülben lezajló folyamatokkal vannak kapcsolatban. Komplex tapasztalatok születtek egy sereg elemi érzet, képzet és érzelem összekapcsolásából. A pszichológia feladata volt, hogy felfedezze a tudat alapelemeit és megállapítsa, mi módon fűződnek azok egybe. A pszichológiát gyakran mentálkémiának is nevezték. Az effajta lélektant sok oldalról és sok okból támadták. Voltak, akik elutasították a szerkezet kizárólagos hangsúlyozását, és nagy hévvel kardoskodtak amellett, hogy a tudatos gondolkodás kiemelkedő jellegzetességeit annak aktív folyamatai, nem pedig passzív tartalmai alkotják. Nem az érzetek, hanem az érzékelés, nem a gondolatok, hanem a gondolkodás, nem a képzetek, hanem a képzelet kell hogy a pszichológia tudományának elsődleges tárgya legyen. Mások azt hangoztatták, hogy a tudatos élmény nem boncolható az élmény lényegének, az egészlegességnek megbontása nélkül. Szerintük a tudat mintákból és alakzatokból áll, nem pedig egymáshoz …
Tovább a műhöz
A társadalmi együttélés során, ha akaija, ha nem, mindenki elsajátítja a társadalomban való eligazodáshoz szükséges mindennapi tudást, melynek birtokában megtanuljuk, hogy az életben vannak mások, akik közül egyeseket ismerünk, másokat nem, az ismerősök között vannak barátaink, ellenségeink, és vannak az idegenek, akiket szerepeik, csoport-hovatartozásuk szerint osztályozhatunk. Azt is tudjuk, hogy az életben vannak értékek, normák, szabályok, melyek irányt szabnak érzéseinknek, elgondolásainknak és cselekvéseinknek. Nap mint nap döntünk, választunk, igyekszünk elkerülni a rosszat, s keressük a jót. A szociálpszichológia a társas élet tudománya. Különleges ez a tudomány, hiszen amit ez a tudomány tud, azt mindenki tudja. Senki sem élhet a társadalmon kívül, senki se kerülheti el, hogy kapcsolatba kerüljön másokkal, s senki sem maradhat meg a társadalomban anélkül, hogy tudja, mit tudnak a többiek a világról, melyben együtt élnek. Ennek a könyvnek az a célja, hogy a bennünk meglévő, reflektálatlan, mindennapi szociálpszichológiai tudást tudatosítsa, rendszerezze, átvilágítsa. Ennek során kénytelenek leszünk szakszavakat használni. Az egymást követő nemzedékek kiemelkedő szerzőket adtak, akik a szakszavakból álló szótárat létrehozták, újabb szavakkal kiegészítették. A szakszavak előnye, hogy egyértelművé és ellentmondásmentessé teszik a jelentéseket, melyekre az …
Tovább a műhöz
Minden kommunikáció, így szükségképpen a tudományos közlés is feltételezi a befogadót abban az értelemben, hogy számít előzetes tudására, olvasói aktivitására, amellyel hozzájárul a közlemény utalásainak és hivatkozásainak megértéséhez, amellyel lehetővé teszi, hogy a szerző kisebb-nagyobb kihagyásokkal haladjon, számos, körülményt, adatot és tényállást ismertnek tekintsen. Miként Eco (1995) írja, a szerző szeme előtt egy „mintaolvasó" lebeg, és a szövegstratégiát ennek az olvasónak a tudásenciklopédiájához igazítja. A társas tudás általunk tárgyalni kívánt elméleteit - a szociális reprezentáció elméletét, a narratív pszichológiát és az identitáselméleteket - illetően a magyar „mintaolvasót" elképzelni különlegesen nehéz feladat. Nem pusztán azért, mert, szemben az identitás elméletekkel, mind a szociális reprezentációról, mind a narratív pszichológiáról - eltekintve néhány utalástól - mindeddig felettébb csekély magyar nyelvű tudományos közlemény jelent meg, és ilyen irányú kutatások, eltekintve az elbeszélő szövegekkel kapcsolatos vizsgálatoktól (Halász, 1996; László, 1995; Pléh, 1996), csak a legutóbbi időben indultak el (Erős, 1996; Halász, 1996; Pataki, 1995, Váriné, 1995). Ez a helyzet akár még meg is könnyíthetné a szerző feladatát, hiszen nyugodtan támaszkodhatna az olyan bevezető jellegű írásokra, mint amilyen például Wagner …
Tovább a műhöz
Kialakult egy tudományág, amely szakmai és közérdeklődésre tarthat számot a társadalmilag és politikailag megváltozott Magyarországon, de itt még nagyrészt csak hírből ismerjük. A pszichológia egy (vagy mondjuk másfél) szakágának tekinthető a politikai pszichológia, amely az intézményesedés minden jelét felmutatja a tudomány nemzetközi világában: társasága, tanácskozásai, folyóiratai, könyv-, sőt könyvsorozat-kiadása, összefoglaló kézikönyvei, kurzusai és nyári egyetemei mind vannak, mégpedig szaporodó számban. Erre is kitér ERVIN STAUB professzornak, a nemzetközi társaság magyarországi származású alelnökének ajánlása, amelyet a jelen kötet elé írt, és amit az alábbiakban itt közlünk. Az intézményesedés megnyilatkozási forma, egzisztenciális támasz, a folytonosság biztosítéka, aminek alapját, tartalmát és perspektíváját az a szellemi fejlemény adja, hogy szükség és lehetőség van a társadalom politikai szférájának szakszerű és rendszeres pszichológiai tanulmányozására. Ez több okból is szükségesnek bizonyult. Egyrészt a hivatásszerűen gyakorolt és magas fokon szervezett politika - mint megannyi más munkaterület - hatékonyabb és tudatosabb működéséhez méltán igényli a pszichológiai elemzési szempontokat, elvi általánosságú és gyakorlati jellegű tanácsokat. Ennek a nézőpontnak a fontosságát csak kiemeli, hogy milyen - nyilvánvaló - jelentősége …
Tovább a műhöz