Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 12
Összes találat megjelenítve : 12
Találatok
AHHOZ, HOGY MEGÍRJAM ezt a könyvet, számos, ám végül egymásba torkolló út vezetett. Amikor pszichiátriai szakvizsgámra készültem és pszichoanalitikus képzésben vettem részt, mindig azt kívánták tőlünk, hogy minden esetünkről sűrített pszichodinamikai összefoglalást készítsünk, azaz-élettörténete ismertetésével magyarázzuk meg, hogyan lett a páciensből az a valaki, aki az orvosi rendelőbe belepett. A beszámolót a beteg életének lehető legkorábbi időszakával kellett kezdenünk, belefoglalva a csecsemőkorban átélt preverbális és preödipális hatásokat is. Ez a feladat mindig rettenetes szenvedést okozott nekem, kivált mikor megpróbáltam a csecsemőkor időszakát egyetlen összefüggő élettörténetbe belegyömöszölni. Azért volt gyötrelmes feladat, mert egy ellentmondás foglya voltam. Egyrészt áthatott a szilárd meggyőződés, hogy a múlt bizonyos következetességgel befolyásolja a jelent. Éppen ez az alapvető bizonyosság, amelyben minden dinamikus lélektan osztozik, volt az, ami előttem a pszichiátriát az orvostudomány legelragadóbb és legösszetettebb ágává avatta. Az elmekórtan volt az egyetlen klinikai tárgy, amelyben a fejlődés valóban számított. Ám másfelől a betegeim vajmi keveset tudtak életük legkorábbi eseményeiről, én pedig még kevésbé tudtam, hogyan faggassam ki azokról őket. így hát kénytelen voltam gyermekkorukból kicsipegetni és összeválogatni azt a …
Tovább a műhöz
A hiszti
- Fekete Barbara
- 2008
Biztosan előfordult már mindenkivel, hogy az eddig rendesen viselkedő és jólneveltnek hitt csemetéje - amennyiben nem történik az, amit ő szeretne - egyik pillanatról a másikra a földre vágja magát, üvölteni kezd, vagy éppen rongybabaszerűen csüng az anyja kezében. Ez általában valamilyen hivatalban, postán, ismerős boltban vagy a város főterén történik. Ilyenkor a szegény kismama szégyentől piros arccal próbálja a gyereket elvonszolni a tett színhelyéről, mentegetőzve, hogy az ő gyereke nem szokott ilyet csinálni. Kisfiam most kezd ilyen korba kerülni, így engem is nap mint nap próbára tesz. Egyre gyakrabban bizonytalanodom el, hogy jól csinálok-e mindent vele kapcsolatban, és nem rontottam-e már most el a gyermeknevelést. Milyen korban kezdődik el ez a fajta viselkedés? Mi ez a dackorszak? Hiszti pusztán vagy az önérvényesítés kezdetleges eszköze? Ha ez utóbbi, akkor hogyan kezeljük, mit tehetünk azért, hogy gyermekünk önmagával is vívott küzdelmét megkönnyítsük? Erre és még számos más, az ún. „hisztivel" kapcsolatos kérdésre próbálok meg válaszolni egyszerűen, érthetően. Remélem, ez a könyv segít megérteni azt, hogy mi zajlik gyermekünk lelkében, hogyan viszonyuljunk hozzá. Talán a könyv elolvasása után magunkról sem gondoljuk majd azt, hogy azért ilyen „akaratos, hisztis ez a gyerek", mert elrontottunk valamit. Alihoz, hogy a fenti kérdéseket teljes mértékben …
Tovább a műhöz
Winnicott neve ismerősen cseng a hazai pszichológiai életben is, sokat és sokféleképpen tudunk róla. Ebben a könyvben a Winnicott-kép egy változatával ismerkedhetnek meg az olvasók, hiszen a jegyzetek, a bevezetők és természetesen maga a válogatás egyszersmind értelmezés is. A szerzőnek az utóbbi években két jelentős munkája is megjelent magyarul, ami lehetővé tette - a számos hivatkozáson, ismertetésen és értelmezésen túl - az eredeti szövegek olvasását. Mindkét kötet válogatás, azonban ezeket a válogatásokat még maga Winnicott készítette, a fordítás az eredeti, Winnicott által összegyűjtött írások alapján készült. A jelen kötet szerkesztője számára szabadságot adott, hogy a könyvet Winnicott szerkesztői utasításaitól függetlenül állíthatta össze, ugyanakkor ez nagy felelősséget is rótt rá, hiszen Winnicott igen termékeny szerző volt, így több száz tanulmány közül kellett válogatnia. A válogatásban három fő szempontot követtem. 1. Arra törekedtem, hogy a könyvben a teljes életmű keresztmetszete, Winnicott tárgykapcsolat-elméletének fejlődése megjelenjen. 2. Azokat a winnicotti gondolatokat igyekeztem részletesebben is bemutatni, amelyek napjaink pszichológiájára és pszichoterápiájára a legnagyobb hatást gyakorolták. Ezt a törekvést azzal is erősítettem, hogy a könyv zárófejezetébe jelentős kortárs pszichológusok Winnicotthoz kapcsolódó munkáiból …
Tovább a műhöz
A magyar pedagógia történetének egyik legújabbkori, de lényeges fejezete a magyar gyermektanulmányi mozgalom. Az a száz esztendő, amely a gyermek iránti pedagógiai érdeklődésből táplálkozik, abból a szemléletből indul ki, hogy a gyermeket meg kell ismerni. Ez a pedagógus legalapvetőbb feladata. A szülő együtt él
a gyermekkel, ismeri minden lépését, fejlődésének mindennapjait. De a pedagógus, ha ugyan van érzéke a rábízott gyermekek megismeréséhez, nem nélkülözheti a pedagógiai, biológiai, pszichológiai ismereteket, amelyek elvezetik a gyermekek és a gyermekcsoportok, osztályok testi-lelki, értelmi, erkölcsi állapotának ismeretéhez. Az úttörők mind a külföldi, mind a hazai pedagógiai irodalom tanúsága szerint abban hoztak újat, hogy ezt a pedagógiai munkához nélkülözhetetlen
ismeretet nem csak ösztönös, vagy a tapasztalatra épített rutinmunkának tekintették, hanem a korok változásával együtt változó gyermeki problémák megismerésében és a tanulók felnőtté válásában, nevelésében módszeresen jártak el, és testi, lelki, értelmi fejlődésében a tényekre építve segítették a felnőtté válás útján. Egységesen vallották, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt, minden gyermek külön személyiség, másképp viszonyul a körülötte lévő valósághoz. A modernkor pedig nagyon sok olyan kihívást produkált és produkál, amelyben nem lehet magárahagyni a gyermeket. Ezt …
Tovább a műhöz
A meséket sok ember alkotta. Sokan járultak hozzá ennek a könyvnek a megírásához is. Elsősorban a gyermekek, akik reakcióikkal világossá tették számomra, mennyire fontosak a mesék az életükben; azután a pszichoanalízis, amely megnyitotta előttem az utat ezeknek a történeteknek a mélyebb jelentéséig. Anyám volt az, aki a mesék csodálatos világát feltárta előttem; az ő hatása nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg. írás közben a munkám iránt érdeklődő barátaimtól sok jó ötletet kaptam. Ezek közé a segítőkész barátok közé tartozik Marjorie és Al Flarsheim, Frances Gitelson, Elizabeth Goldner, Robert Gottlieb, Joyce Jack, Paul Kramer, Ruth Marquis, Jacqui Sanders, Linnea Vacca és még sokan mások. A kéziratot Joyce Jack szerkesztette; az ő türelmének és hozzáértésének köszönhető a könyv jelen formájának kialakítása. Robert Gottlieb személyében egy olyan ritka kiadói szakemberrel hozott össze a sors, akiben a megértés és bátorítás párosul az őszinte kritikával, egyszóval: olyan szerkesztővel, akinél jobbat egyetlen író sem kívánhat magának.
Végül, de nem utolsósorban, szerették köszönetet mondani a Spencer Foundation bőkezű támogatásáért, amely lehetővé tette, hogy megírjam ezt a könyvet. Az alapítvány elnökének, H. Thomas Jamesnek a pártfogása és barátsága mindvégig jóleső bátorítást nyújtott e vállalkozásom véghezviteléhez.
Tovább a műhöz
A gyermeki világ nem mindig boldog és védett -ellenkezőleg: gyakori jelenség a riadalom és a félelem. Nora éjjel keservesen kiabál, majd egy kis idő múlva megjelenik a szülői hálószobában. Az óvodában Hannes erősen kapaszkodik édesanyja karjába. Sír és jajveszékel: „Anyu, ne hagyj egyedül!" Mara reggelenként az ágyban fekve hasfájásra panaszkodik: „Beteg vagyok. Nem tudok iskolába menni!" Mirco, miután meglát egy kutyát, apja háta mögé bújik, és nem akar továbbmenni. Ilyen és más hasonló rituálékkal mindenki találkozott már, aki gyerekekkel él és dolgozik. A leírt szituációkban a gyermeki félelem nyilvánul meg. Ha kisgyermekekkel élünk együtt, hamar megtapasztalhatjuk, hogy a gyermek nem mindig gondtalan, egészséges és bájos. Sajátos, intenzíven megélt félelmekkel és problémákkal rendelkezik, melyek legtöbbször nagymértékben eltérnek a szülőkétől. A szülők óvni akarják gyermeküket, és gyakran saját magukat hibáztatják a gyermek félelmei miatt. A gyermeki félelmek hátterét kutatva hamar megérezzük, hogy az okok éppoly sokrétűek, mint a félelem megnyilvánulási formái. A félelmek elbizonytalanítanak minket, szülőket és nevelőket, gyakran tanácstalanná válunk, ugyanis nemegyszer saját magunkat hibáztatjuk azok kialakulásáért. Ügy véljük, hogy valamit rosszul csináltunk, és elgondolkodunk a lehetőségekről, melyekkel segíthetnénk a gyermeknek félelmei …
Tovább a műhöz
Felkértek, írjak bevezetést e könyv, első könyvem elé, s így segítsek megemlékezni eleven létezésének harmincötödik évfordulójáról. Észre kellett azonban vennem, hogy a könyv már tartalmaz két előszót, egyet az első, 1950-es, egy másikat a második, 1963-as kiadáshoz, és hogy valamennyi nagyobb fejezetnek van formális bevezetése. Ez annak a jele, hogy szerettem olvasómat előkészíteni - legalábbis harmincöt évvel ezelőtt - arra, amit olvasni fog; most pedig úgy ünneplem a múltat, hogy összefoglalom mindazt, ami eddig történt. Utolsó könyvem (1982-ből) úgyis azt a némileg kérkedően összefoglaló címet viseli, hogy The Life Cycle Completed (A teljes életciklus), ami megerősíti, hogy egy nyolcvanas éveiben járó ember (évtizedeim szinte egybeesnek a századéival) szívesen néz vissza és szívesen foglalja össze, hogy az életút közepéig milyen igények, remények és félelmek bírtak jelentőséggel számára. Idős korára az ember valamiféle történeti, voltaképpen „élettörténeti” azonosságra tesz szert, amely visszatükrözi azokat a sajátos időket és tereket, amelyekben számára fontos társaival osztozott, egyszersmind kifejleszti az arra irányuló -olykor kétségbeesett - szükségletet is, hogy valamifajta, saját egyedi létezését magában foglaló egzisztenciális azonosságot éljen át. Azt, amit negyvenes éveimben megkíséreltem összefoglalni a gyermekkorra vonatkozó, …
Tovább a műhöz
Midőn a magyar olvasóközönségnek átadjuk Claparède Ede Gyermekpszichológiáját és Kisérleti pedagógiáját, nincs szükség arra, hogy bővebben megokoljuk, miért fordítjuk le ezt a könyvel, A gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia az utóbbi években óriási haladási mutat. Nálunk is már régebb idő óta nagy lendülettel foly a munka ezen a téren. Azt hisszük, nagyon sokan érzik egy oly munka hiányát, mely áttekintést ad a gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia problémáiról, megismertet eddigi eredményeivel és bevezet módszereibe. Claparède munkája erre kiválóan alkalmas nemcsak azért, mert stílusa a nehéz tárgyhoz képest elég könnyű és világos, hanem főkép annálfogva, hogy szerzője teljesen uralkodik a rengeteg anyag fölött, ismeri mondhatni minden nemzet irodalmát ezen a téren, világos logikával csoportosítja s foglalja rendszerbe az anyagot, mindenkor szemeli ki a rengeteg nagy tömegből, ami lényeges és jellemző s ami különösen a pedagógusra nézve tanulságos. Bár szép számmal vannak a német irodalomban is könyvek e tárgyról, de egyik" sem oly alkalmas bevezető tanulmányul, mint épen Claparède müve, mit a könyv német kiadása is bizonyít, melynek előszavában a fordító, Hoffmann F. szintén konstatálja, hogy aki e téren tájékozódni akar, nem talál alkalmas német könyvet, hanem kénytelen más nyelvű munkákhoz fordulni. Claparède művét Hoffmann olyannak …
Tovább a műhöz
A gyermektanulmány közvetítő szerepet "tölt be a kutató gyermeklélektan és a nevelés gyakorlata között. Válaszol a nevelés problémáira, a gyermeklélektan kimunkált ismeretei alapján. S összegyűjti a nevelői gyakorlat gazdag tapasztalatait a művileg felállított kísérletek torzító veszélyének kitett pszichológus számára.
A gyermektanulmány a pedagógus számára — nevelési problémák rendjébe sorolja a járulékos feltételektől megtisztított vizsgálódások eredményeit. A pszichológus számára —- a valósághelyzeteket rögzíti aprólékos gonddal, s a részletekbe menő leírás hitelességével. Ebben a munkában a gyermektanulmány anyagát nevelők számára foglaltuk össze. Így a kutató lélektan eredményeinek pedagógiai vonatkozásait emeltük ki. A gazdiig anyagból azokat a részeket választottuk ki, amelyek a gyermek jobb megismeréséhez, s ezen át hatékonyabb nevelői munkához vezetnek, a nevelői tett tudatosítását elősegítik, lehetővé teszik, hogy a nevelői befolyás eredményén kívül ennek az eredménynek kialakulása is elemezhető legyen! A gyermeklélektani vizsgálódások három nagy területének néhány eredményéről számolunk be: A genetikus gyermeklélektan eredményeinek alapján írjuk le a gyermeki gondolkodás főbb vonásainak fejlődését: a gyermek világképét, formális gondolkodását és erkölcsi felfogását. Ezekben a fejezetekben főként Jean Piaget munkáját …
Tovább a műhöz
A pszichoanalízis kialakulása óta, amikor azt a felfedezést tették, hogy "a hisztériások főleg visszaemlékezéseikben szenvednek" (Breuer és Freud 1893), az analitikusokat inkább foglalkoztatja páciensük múltja, mint jelen élményei, inkább a növekedés és fejlődés időszaka, mint az érett kor. Az élet korai történéseinek e tanulmányozása széles körben keltett olyan reményeket, hogy az analitikusok a gyermekkor szakértőivé válnak, még ha csak a felnőttek terápiájával foglalkoznak is. A lelki fejlődés ismeretétől, az egyént formáló külső és belső erők kölcsönhatásainak megértésétől várták, hogy automatikusan kompetensnek minősíti őket minden esetben, amikor a gyermek érzelmi stabilitása, vagy normál funkciói támasztanak kétségeket. A pszichoanalitikai munka legkorábbi szakaszát tekintve az irodalom áttekintéséből kitűnik, hogy kevés történt e remények beteljesítése terén. Abban az időben az erőfeszítések teljes mértékben ténymegállapításra, s annak a módszernek a tökéletesítésére irányultak, amely olyan új tényeket tárt fel, mint a libidinális fázisok (orális, anális, fallikus), az ödipusz- és a kasztrációs komplexus, infantilis amnézia, stb. Mivel e fontos felfedezések eredetüket a felnőttek analíziséből levont következtetéseknek köszönhették, a gyermekkori események rekonstrukciójának módszerét nagyra értékelték és egyre több olyan adat …
Tovább a műhöz
Ajánlom mindazoknak ezt a könyvet, akik a kisgyermeknevelést választják hivatásuknak. A pedagógus szerepekre sokféleképpen lehet és kell készülni. Nem elég az elkötelezettség, a gyermekszeretet, kell a biztos tudás, a lényegi összefüggéseket feltáró, a törvényszerűségeket megfogalmazó ismeret. Ismeret a világról, az emberről, a gyermekről, a környezetről, önmagunkról, s mindezek sokszor nehezen értelmezhető, nehezen megmagyarázható kapcsolatrendszeréről. A dolgok, helyzetek, körülmények pedagógiai értelmezéséhez nyújt segítséget a gazdag interdiszciplináris kutatási területté alakult pedagógiatörténet, mely felhasználja a pszichológia, a szociológia, az antropológia, az etnográfia legújabb eredményeit. A hagyományos eszmetörténeti megközelítés helyett inkább a társadalomtörténeti megközelítést tartja fontosnak. A pedagógia legkülönfélébb kérdéskörei, pl. a gyermekkép, az adott kor családi nevelése, a nevelési intézmény, a gyermeknek írott könyvek, a pedagógus szerepviselkedése így más szempontból értékelődnek. A hagyományos neveléstörténet-írást megpróbáltam ötvözni az említett modem szemlélet-móddal, amikor áttekintettem az európai kisgyermeknevelés történetét. Figyelembe vettem a különböző társadalmi, történelmi korok gyermekről alkotott felfogásának jellemző vonásait. Munkám három nagyobb fejezetből áll. Az első fejezetben a …
Tovább a műhöz
A tanulmány kb. 2000 alsó tagozati tanuló körében végzet kísérleti felmérés tényanyagából meríti megállapításait. Ennek a
tényanyagnak egy részét általánosságban már előbb is feldolgoztam [1, 2, 3]. Részleteiben azonban még mindig igen sok tanulságot rejt magában a gazdag vizsgálati anyag. A sok lehetséges vizsgálódási szempont közül most egyet ragadok ki : a következtetési formák tanulmányozását. Az alsó tagozati tanulók következtetései, még a viszonylag korlátok közé szorított kérdések keretei között is, rendkívül változatos formában jelennek meg és színes, eleven képet nyújtanak az alsó tagozati tanulók gondolkodásáról. Először azokat a következtetési formákat ismertetem, amelyek az alsó tagozati korra általában, törvényszerűen jellemzők. Utána azokat a sajátos formákat sorolom fel, amelyek már kisebb százalékban ugyan, de típusosán jelentkeznek. Végül a kimondottan téves következtetések közül a leggyakoribbakat írom le. Az alsó tagozati tanulók következtetéseinek általános sajátosságai Mit tanít e kor (6—10 év) következtetéseiről a nemzetközi pszichológiai irodalom? J. Piaget újabb munkáiban [4, 5, 6, 7, 8] e kort a konkrét műveletek korának nevezi, amelyben az egyik központi művelet az osztályozás. A 7—8 éves tanulók már képesek komplementáris osztályokkal dichotómikus felosztásokra, sőt két kritérium szerinti felosztásokra is. …
Tovább a műhöz