Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
Napjainkban az óvoda- és iskolapedagógusok gyakorta hangoztatják a mentális és emocionális zavarral küzdő gyermekek arányának emelkedését. Növekvő arányban vannak jelen azok a gyermekek a csoportokban, akiket nehéz motiválni a tanulásra, rövid ideig tart az aktív figyelmük, nehezen tudnak megfelelni a közösségi elvárásoknak. Óvodai szinten a nyelvi- és beszédfejlődés terén tapasztalható lemaradás, de jellemző a pszichomotoros éretlenség, az érzelmi bizonytalanság, míg az iskolás korosztálynál a teljesítménydeficit, a tanulási zavar, valamint magatartási- és viselkedészavarok a jellemzőek. A jelenség oka összetett, a digitalizált környezet a gyermek- és felnőtt népesség életvitelét nagymértékben befolyásolja, a folyamatos erős inger- és információ áradat hatásaival kevésbé tud lépést tartani a nevelési és oktatási metódus. A család – a társadalom jelen és jövőbeni működésének magja – alapvetően befolyásolja a felnövő nemzedék emberi minőségét. Azonban a család elsődleges funkciója – miszerint a felnövő gyermek fizikai, mentális és emocionális fejlődésének biztosítása – erősen sérült. A zavart értékrend, az inadekvát szülői attitűd következményei a gyermek személyiségfejlődésében nyomon követhetők. A gyermek oktatási-nevelési hálózatba kerülésekor kap a környezet visszajelzést arról, hogy az adott követelményeknek nem tud megfelelni, …
Tovább a műhöz
Az általános iskolai Tanterv és Utasítás az alsó tagozatos pedagógusok feladatává teszi többek közt a tanulók beszédkészségének fejlesztését. Az 1. osztály vezetőjének az olvasás tanításánál figyelemmel kell lennie a hangok tiszta kiejtésére, különös tekintettel az s, sz, r hangokra. (L: Tanterv és Utasítás az olvasás tanításának feladatai az 1. osztályban.) A nyelvtantanítás tantervi utasítása is előírja, hogy a tanító fordítson gondot a szavak tiszta kiejtésére és a szép beszéd kialakítására.
A kisgyermek a családban szinte észrevétlenül tanulja meg a beszédet. Ez azonban csak látszatra spontán folyamat. A környezet — a család, a bölcsőde, az óvoda, az iskola — állandó segítése, nevelő hatása szükséges a problémamentes beszéd kialakulásához. A legkörültekintőbb környezeti hatások mellett is előfordulhatnak azonban a beszédfejlődésben zavarok. A szép és érthető beszéd feltétele a hangok tiszta kiejtése, a beszéd folyamatossága. A gyermekek zöme — mintegy 90—95 százaléka — rendelkezik azzal a készséggel, hogy a hangokat hibátlanul képezze. Minden osztályban akad azonban néhány növendék, aki különféle okok miatt nem tudja a beszédhangokat szépen és tisztán kiejteni. Ismétel, gyakran megakad, sőt, képtelen a beszédet elkezdeni. A beszédhiba nagyobb jelentőségű, mint általában gondolják, hisz a beszéd összekötő kapocs az emberek közt. A …
Tovább a műhöz
A világ összes államai versengve küzdenek a kultúr-fölényért, mert tudják, hogy az állam jólétének, boldogulásának alapja a kultúra, Ebben a nemes versenyben az az állam vezet, amelynek legnagyobb
mértékben sikerül polgárai összességét a kultúra legmagasabb fokára emelni. A művelt államok e cél
szolgálatába állítják a politikát, a törvényhozást, a tudományt, művészetet stb, stb. Egyre világosabb,
hogy Csonkamagyarországot is csak a kultúrfölény mentheti meg, azért ebbe a lázas küzdelembe akar
Csonkamagyarország is bekapcsolódni. Nagynevű Miniszterünk, gróf Klebelsberg Kunó szédületes tempóban, bámulatos tetterővel végzi gigantikus munkáját, hogy nemzetünket kulturaílag más
nemzetek fölé emelje. A kultúrfölényünkért való küzdelmet báró Eötvös József az 1848, t-cikkel indította meg. Ennek a törvénynek legfőbb hiánya azonban az volt, hogy a leggyengébbeket, a kultúra oltalmára, védelmére s segítségére leginkább ráutaltakat: a siketeket, a vakokat és szellemi fogyatékosokat kizárta a kultúra áldásaiból. A törvénynek ezt a hiányát nemcsak a szerencsétlen kizárt egyének, de hozzátartozóik, a
társadalom s maga az állam is érezte, azért az 1921. évi XXX. t.-cikkben már az érzéki, értelmi s erkölcsi
fogyatékosok tanítási kötelezettsége is kimondatott. Hogy az 1921. XXX. t.-c.-nek a kultúrfölényért
folytatott küzdelemben milyen sebeket kell …
Tovább a műhöz
Ma a fül-orr-gégegyógyászat művelésében a funkcionális szemléletnek sokkal nagyobb a szerepe, mint a múltban bármikor. A működés megőrzésére és javítására való törekvés legkifejezettebben a fülészetben érvényesül. Az ember életében azonban a gége jó működése, a hangképzés is döntő jelentőségű. Nem elégedhetünk meg tehát csak a morfológiai elváltozásokkal járó vagy az életet is veszélyeztető kórképek gyógyításával. A látható morfológiai elváltozások nélküli megbetegedések különösen gyakoriak a gégészetben. Számos panasz forrásai lehetnek, megnehezítik a beteg társadalmi érintkezését, sőt gyakorta gátolják foglalkozásának gyakorlásában, és végül másodlagos morfológiai elváltozásokhoz is vezethetnek. A hangszalagok mozgásának, a hangképzésnek megismerése régi törekvés. Liston 1840-ben látta először a hangszalagokat egy megmelegített tükör segítségével. Manuel Garcia spanyol énektanár (1855) két tükör felhasználásával saját hangszalagjainak mozgását figyelte meg, hogy ezzel az énektanítást komolyabb elméleti alapokra helyezhesse. A múlt század ötvenes éveiben Türck (Bécs) és Czermák (Budapest) dolgozták ki a gége indirekt vizsgálatának ma is alkalmazott módszerét, és ezzel elindították a laringológia fejlődését. Miután a gégetükrözést a gyakorlatban is alkalmazták, a gége működését egyre alaposabban ismerték meg — …
Tovább a műhöz
Ez a könyv tanulmánygyűjtemény. Azokat a tanulmányokat tartalmazza, amelyek az INCLUD-ED elnevezésű EU kutatási projekt magyarországi háttérmunkálatai során születtek 2006 és 2008 között. Egy részük előadás formában elhangzott a 2007 őszén szervezett kutatási konferencián. A kutatásnak és ennek a könyvnek a fő kérdése az, hogy a sikeres társadalmi integráció szempontjából milyen jelentősége van annak, hogy a fogyatékos tanulókat integrált, illetve szeparált módon képzik az iskolákban. Megpróbáljuk bemutatni a fennálló helyzetet és értékelni a lehetséges fejlődési utakat. Megkérdezzük a gyógypedagógusok és más szakemberek mellett a közvetlenül érintetteket: a fogyatékos embereket és családjukat is. A könyv első része elméleti írásokat tartalmaz. Az első tanulmány (Bánfalvy Csaba) szélesebb történeti és társadalmi perspektívába helyezi a konkrét vizsgálati anyagot és a kutatás egészét. Schiífer Csilla elméleti és nemzetközi elmélettörténeti feldolgozását adja az inklúzió fogalmának. Csányi Yvonne tanulmányában a nemzetközi iskolai integrációs próbálkozásokat az OECD szakmai törekvései keretében mutatja be. A könyv második részében saját empirikus kutatásunk eredményeit mutatjuk be. Somorjai Ágnes interjús és kérdőíves kutatási módszerekkel gyűjtött adatok alapján elemzi az integráltan és a szeparáltan jelenleg az iskolákban tanuló …
Tovább a műhöz
A gyógypedagógiai asszisztens-képzés számára az első gyógypedagógia tankönyv 1996-ban jelent meg. Azóta a gyógypedagógia tudományában, a gyógypedagógiai tevékenységben és rendszerében alapvető változások történtek. Ezért vált szükségessé egy újabb tankönyv megírása.
Tizenkilenc éve vagyok gyakorló gyógypedagógus, a gyógypedagógiai asszisztensek képzésében a kezdetektől veszek részt. Talán ez az oka annak, hogy engem kértek fel e tankönyv megírására. A korábbi tankönyv írójának, Mezeiné Isépy Mária gyógypedagógiai főiskolai tanárnak a munkáját vettem alapul, a specifikus területek fejezeteinek elején olvasható történeti leírásokat, valamint a 8.6.1-8.6.4. fejezeteket szó szerint átemeltem. Amikor látássérültekkel foglalkozó gyógypedagógusként végeztem a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, úgy éreztem, hogy egy idegen nyelvet tanultam meg, amit csak kevesen értenek: a látássérültek nyelvét. Egy másfajta gondolkodásmódot ismertem meg, mint ahogy úgy gondolom, egy nyelv az azt beszélők gondolkodásmódját is jelenti egyben. Ez a tankönyv sok sajátos „idegen nyelv” megtanulásához jelöli ki a kezdő lépést. Általános ismereteket nyújt a gyógypedagógiai tevékenység alapjainak megtanulásához. A szakmai nyelv elsajátításához közöl alapfogalmakat leendő gyógypedagógiai asszisztensek számára.
Ha nehéz megérteni, ami a könyvben …
Tovább a műhöz
A MTA PAB Neveléstörténeti Munkabizottságának jelen kötetével egy régi álom megvalósulását tartja jelen pillanatban csak virtuálisan kezében a kedves Olvasó, hiszen ezzel indul útjára az a sorozat, amely a Dél-Dunántúlon élő kutatók, valamint a hozzájuk kötődő, de az ország más területein működő, nevelés- és művelődéstörténettel foglalkozó oktatók, kutatók, doktorhallgatók írásait tartalmazza. Sorozatunk ezért is viseli a Neveléstörténet – Művelődéstörténet címet, hiszen a két terület szorosan összekapcsolódik, nem választható el élesen egymástól, valamint ezáltal egy-egy terület tágabb megismerését nyújthatja az Olvasók számára. Jelen kötet tematikai sokszínűsége is ezt mutatja számunkra, hiszen találhatunk gyógypedagógiához kapcsolódó helytörténeti kutatást, betekinthetünk Pósa Lajos Erzsébet királynéhoz kapcsolódó írásaiba, valamint felfedezhetjük az orvosképzésben, a bőrgyógyászati oktatásnál használt mulázsok történetét is. Olvashatunk a magyar „nőkép” értelmezéséről, majd egy sajtótörténeti kutatást, de megismerhetjük a pártideológia hatását az óvónők életében és az egyetemi oktatók művészeti tevékenységét a debreceni egyetemen, valamint szó esik az iparoktatás múltjáról is. A kötetnek ezen jellegét szeretnénk a jövőben is megtartani, hogy bemutathassuk az érdeklődők számára azt a sokoldalú kutatói munkát, …
Tovább a műhöz