Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Nagy örömmel adjuk az olvasó kezébe ezt a kötetet, amely a pszichológia napjainkban legforrongóbb és legizgalmasabb területét foglalja össze. Mostanra ért meg arra a helyzet, hogy a motiváció, az érzelem és az affektív jelenségek világát összefoglaló munka megjelenhessen, mert nem is olyan régen még sem a tényanyag, sem a szemlélet nem állt készen erre. Az utóbbi 25-30 évben lezajlott fejlemények e területen olyan jelentősek, hogy joggal beszélhetünk affektív forradalomról a pszichológiában. A késztetések, érzelmek és általában az affektív jelenségek témaköre viszonylag hosszú elhanyagolás után a pszichológiai kutatások és az elméletképzés központi témájává vált. Könyvünk ebbe a helyzetbe vezeti be az olvasót. Az első - bevezető - részben a motiváció és az affektív jelenségek alapfogalmait, kutatásuk történetét, mai vizsgálatuk evolúciós és kulturális pszichológiai szemléletét, valamint szabályozásuk neurohumorális hátterét tekintjük át. Az egyes résztémák efféle széles megalapozottsága ritkán jelenik meg hasonló kézikönyvekben. A második nagy rész a motiváció világába kalauzol el, külön tárgyalva az élettani, a pszichológiai és a társas szükségleteken alapuló motívumokat. A témakörök is jelzik, hogy ezzel messze túllépünk a hagyományos motiváció-felfogáson, amely - rendszerint - a biológiai szükségletek világára szűkült be. A …
Tovább a műhöz
A tankönyv átdolgozása során a legfontosabb feladatnak azt tekintettük, hogy az orvostanhallgatókat és a biológiát egyetemi szakként választó hallgatókat megismertessük egyrészt a kémia tudományának alapjaival, az általános kémiával, másrészt a fémes és nemfémes elemek biológiai szerepével a bioszervetlen kémiában vagy szervetlen biokémiában. A válogatásnál ezúttal is két elvet tartottunk kiemelendőnek: (1) építsünk a középiskolában megszerzett kémiai alapokra és (2) megfeleljünk az élettudományok elvárásainak. Ezért számos helyen csak utalunk az adott terület már ismert alapjaira, viszont bővebben magyarázzuk a lehetséges kapcsolatokat a biokémiával, a biológiával, az élettannal és így tovább. A válogatott fejezetek átfogják az általános kémia legfontosabb területeit, de a tárgyalásmód leíró jellege (a matematikai módszerek alkalmazásától eltekintettünk) számos fogalom vagy összefüggés bemutatását nem tette lehetővé. Az első rész az atomok és a molekulák felépítését tekinti át, továbbá a halmazok jellemző tulajdonságait mutatja be. A második részben a kémiai egyensúlyok alkalmazásait mutatjuk be, ezt követi a kémia egy-egy alapvető területének (kémiai termodinamika, reakciókinetika és elektrokémia) ismertetése. Az anyagot úgy rendszereztük, hogy az alapfogalmak felhasználásával a kémiai törvényszerűségek alkalmazására kerüljön a hangsúly. …
Tovább a műhöz
Kevés tudományról mondhatjuk el, hogy tankönyvirodalma oly nagy múltra tekinthetne vissza, mint a római jogé. Már a Kr. u. II. század derekán megszületett ugyanis az első ránk maradt római jogi tankönyv, Gaius Institutiones c. műve, amely a római jog — és egyáltalán: a jog — oktatását máig érezhetően meghatározza. Többé-kevésbé ennek rendszerére épül a római jog később íródott összes tankönyve, így köztük az első magyar nyelvű tankönyv, HENFNER JÁNOS alkotása is, amely 1855—1856-ban látott napvilágot. Magyarországon az azóta eltelt több mint másfél évszázad során számos újabb munka gazdagította a római jog tankönyvirodalmát, amely ezért napjainkra egy értékes, többé-kevésbé folytonos hagyományt mondhat a magáénak. Ezt a hagyományt kívánja folytatni a jelen tankönyv is, jóllehet elődeitől több vonatkozásban jelentősen eltér. Az eltérések közül a legszembetűnőbb a tankönyv egyfajta „kettős természete”. Munkánk ugyanis egyfelől nagy vonalakban a magyar romanisztikai tankönyvirodalom immár klasszikus művén, BRÓSZ RÓBERT és PÓLAY ELEMÉR 1971-ben megírt és 1974-ben megjelent egyetemi tankönyvén alapul; másfelől viszont oly nagy mértékben különbözik tőle, hogy már inkább önálló alkotásnak tekinthető. Erre a jelenségre a nemzetközi gyakorlat számos példával szolgál, amelyek közül e helyütt csak kettőre szeretnénk utalni: DULCKEIT római …
Tovább a műhöz
„A múlt eseményeit és jelenségeit töredékes maradványaikból és többé-kevésbbé szubjektív leírásokból, esetlegesen korunkra jutott történeti forrásokból kell rekonstruálnunk. A történeti forrásanyag töredékessége, hézagossága, szubjektív természete s a történelem tárgyához való közvetett viszonya teszi szükségessé rendszeres és teljességre törekvő összegyűjtését s az összegyűjtött anyag megbízhatóságának vizsgálatát. A forrásanyag e sajátosságaiból következik, hogy az eredményes történelmi vizsgálódás legfontosabb módszertani előfeltétele a rendszeres forráskutatás és forráskritika”. Jelen kutatás megkezdésekor Hóman Bálint fent idézett, mintegy 100 évvel ezelőtt papírra vetett gondolatait ma is aktuálisnak tartva kísérletet teszünk a tankönyvkutatások széles spektrumot felölelő dualizmus kori forrásainak elemző feltárására, a rendelkezésre álló források strukturált bemutatására. A kutatás címe: „A dualizmus kor tankönyvkutatásának forrásismereti aspektusai” melynek megvalósítását az Új Nemzeti Kiválóság Program Felsőoktatási Posztdoktori Kutatói Ösztöndíjjal támogatta a 2016/2017. tanévben. Jelen könyv összeállítása és publikálása tulajdonképpen a kutatás legfőbb eredményének tekinthető. A kutatás során a források kiválasztását és összegyűjtését sokrétű és alapos kutatómunka kísérte, melyet az alábbiakban …
Tovább a műhöz
Nemrégen múlt száz esztendeje annak, hogy Johannes Sobotta megjelentette Az Ember Anatómiájának Atlasza első kiadását. Azóta ez a mű a hallgatók, oktatók és a kiadók folyamatos együttműködésének eredményeként fokról fokra fejlődött. Nem csak az orvostanhallgatók számára szolgált alapműként a makroszkópos anatómia oktatásában, de folyamatosan hivatkozott tananyaggá lépett elő mind a klinikai gyakorlatban, mind az orvostovábbképzésben. Valójában az orvosdoktorok életének nélkülözhetetlen könyvévé vált. A korábbi kiadásokhoz hasonlóan ennek az új kiadásnak az új ábrái is eredeti készítmények felhasználásával készültek.
A 22. kiadás azzal a célkitűzéssel készült, hogy megfeleljen a megreformált orvosi curriculum irányelveinek, amelyek kiemelt szerepet szánnak a preklinikai képzésbe integrált klinikai orvostudománynak. Ezt a célt követve az új kiadás bővítése a következő szempontok szerint történt: - felületanatómíai ábrák beépítése, beleértve a zsigerek testfelszíni vetületeit is (45 színes ábra); - anatómiai rajzok a bemutatott ábra mellett; - nagy számban integrált felvételek képalkotó eljárásokkal (ultrahang, röntgen,CT, MRI; 119. ábra); - endoszkópos és intraoperativ színes felvételek és ábrák, bemutatva a csapolás és a vizsgálat technikai kivitelezését (54. ábra); - fényképek típusos bénulásí tüneteket mutató páciensekről; - rajzok az …
Tovább a műhöz
Nemrégen múlt száz esztendeje annak, hogy Johannes Sobotta megjelentette Az Ember Anatómiájának Atlasza első kiadását. Azóta ez a mű a hallgatók, oktatók és a kiadók folyamatos együttműködésének eredményeként fokról fokra fejlődött. Nem csak az orvostanhallgatók számára szolgált alapműként a makroszkópos anatómia oktatásában, de folyamatosan hivatkozott tananyaggá lépett elő mind a klinikai gyakorlatban, mind az orvostovábbképzésben. Valójában az orvosdoktorok életének nélkülözhetetlen könyvévé vált. A korábbi kiadásokhoz hasonlóan ennek az új kiadásnak az új ábrái is eredeti készítmények felhasználásával készültek.
A 22. kiadás azzal a célkitűzéssel készült, hogy megfeleljen a megreformált orvosi curriculum irányelveinek, amelyek kiemelt szerepet szánnak a preklinikai képzésbe integrált klinikai orvostudománynak. Ezt a célt követve az új kiadás bővítése a következő szempontok szerint történt: - felületanatómíai ábrák beépítése, beleértve a zsigerek testfelszíni vetületeit is (45 színes ábra); - anatómiai rajzok a bemutatott ábra mellett; - nagy számban integrált felvételek képalkotó eljárásokkal (ultrahang, röntgen,CT, MRI; 119. ábra); - endoszkópos és intraoperativ színes felvételek és ábrák, bemutatva a csapolás és a vizsgálat technikai kivitelezését (54. ábra); - fényképek típusos bénulásí tüneteket mutató páciensekről; - rajzok az …
Tovább a műhöz
A jogtörténetkutatás és általában az állam- és a jog történeti fejlődésére vonatkozó ismeretek tudományos igényű feldolgozása nem újkeletű. A történeti jogtudományok viszonylag tekintélyes időbeli fejlődéséről beszélhetünk ma már és az e téren felhalmozódó tapasztalatok felhasználása mind nagyobb jelentőségűvé lesz a jogtörténet oktatásában és tudományos művelésében. Az állam- és a jog egyetemes történetéről beszélve még szélesebb a tudományosan letisztázott, vagy egyáltalán a kellő kritikával felhasználható irodalmi anyag. A történeti jogtudományok immár több évszázados eredményei tehát kiapadhatatlan forrást képeznek ismereteink kiterjesztésében és az egyes népek jogfejlődésének jobb megértését is előmozditják. E felismerés világosan tükröződik a szocialista országok jogtörténetirásának fejlődésében, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a régi polgári szakirodalom legjobbjainak eredményei is csak szigorú marxista elemzés utján használhatók fel. A felhalmozott társadalmi tapasztalatok és tudományos vívmányok azonban önmagukban nem elégithetik ki a modern marxista jogtörténetirás iránt támasztott követelményeket. A burzsoá jogtörténetirodalom maradandó értékű eredményeinek ismerete, vagy akár a marxista jogtörténetirás immár nemzetközi tapasztalatai sem helyettesíthetik az eredeti jogtörténeti források megismerését és felhasználását. …
Tovább a műhöz
A középkori városok a korai feudalizmus utolsó periódusában - legkorábban a X-XL században Itáliában és Dél-Franciaországban - alakultak ki, akkor, amikor az anyagi termelési technika tökéletesedése, a specializálódás lehetővé tette a mezőgazdasági és ipari tevékenység elválását. A naturális (önellátó, minden szükségletet saját maga előállító) gazdálkodás viszonyai között a jobbágyok egy rétege a IX-X. században már elsősorban ipari tevékenységet folytatott (kovács, posztókészitő stb.), árut termelt. E megtermelt áru cseréje a gazdasági alapja a középkori város kialakulásának. A jobbágy-kézművesek rendszerint valamely forgalmas igazgatási centrumban települtek le, (püspöki székhelyen, kolostor mellett, nagybirtok központjában stb.). Kezdetben tevékenységük konkrét megrendelkezések kielégitésére irányult, később - a földesúri függés alól szabadulván -már árut termeltek, ezt a vásárokon, a település piacán értékesítették. A kézműves-jobbágyból lett a középkori városi polgár. A kézműves eleinte kereskedő is volt, csak a XI. századtól kezdett elválni a termelés és az áruk értékesítése. A társadalmi munkamegosztás rohamos fejlődése, az ipari-kereskedelmi tevékenység' fokozódása, a városlakó rétegek gazdasági erősödése következtében a városok harcot indítottak világi és egyházi földesuraik ellen és a tőlük való függetlenség …
Tovább a műhöz
Biológia
- Mándics Dezső
- 1996
A biológia az élettel, az élőlényekkel foglalkozó tudomány. Az élő szervezeteket az élettelen világtól egyértelműen megkülönbözteti szabályozott anyagcseréjük és szaporodóképességük. Más szóval az élőlények életjelenségeket mutatnak. Anyagcserét folytatnak, azaz környezetükből különböző anyagokat vesznek fel, azokat átalakítják saját testük felépítéséhez, energiát nyernek belőlük, végül a felesleges anyagokat leadják. Mozognak, vagyis hely-, helyzetváltoztató, illetve belső mozgást végeznek. Ingerlékenyek, tehát felfogják a külső vagy belső környezetükből származó hatásokat, ingereket, és azokra úgy válaszolnak, hogy minél jobban megőrizzék saját, belső egyensúlyukat, tehát alkalmazkodnak. Szaporodnak, vagyis képesek önmagukhoz hasonló utódokat létrehozni. A sejt az élő anyag legkisebb olyan egysége, amelyre minden életjelenség jellemző. Az élőlényeket sejtfelépítésük és anyagcseréjük szerint csoportosítjuk. A prokarióták sejtjeiben nincs elkülönült sejtmag, míg az eukariótákban a mag anyagát hártya választja el a sejtplazmától. A prokarióták közé két törzs, a baktériumok és a kékbaktériumok (régebben: kékmoszatok) képviselői tartoznak. Az eukariótákat jellemző anyagcseretípusuk szerint három nagy csoportba, a növények, az állatok, illetve a gombák közé soroljuk. A növények autotróf élőlények, mert a napfény energiájának …
Tovább a műhöz
Az állam- és jogtörténet-tudomány a modern történetkutatással egyidejűleg keletkezett. Feladata az állam- és jogfejlődés feltárása, az állam- és jogintézmények keletkezésének, módosulásának és megszűnésének magyarázata. Az állam- és jogtörténet-tudomány a történeti forrásokra, elsősorban a fennmaradt jogemlékekre, továbbá a jogi és történeti tudományok által feltárt tudományos eredményekre támaszkodik. Eredményei nem szorítkoznak a történelmileg kialakult intézmények leírására, hanem azok magyarázatát, a társadalom fejlődésében betöltött szerepüknek az értékelését is adják. Az állam- és jogtörténet a legáltalánosabb meghatározás szerint az alapvető társadalmi viszonyokkal dialektikus összefüggésben fejlődő állam- és jogrendszerek története. Az állam- és jogtörténet-tudományok fejlődése ma már évszázadokra visszanyúló historiográfiai előzményeken kísérhető nyomon. A társadalom, az állam és a jog története iránti érdeklődés mindig kapcsolatban állt az embereknek azzal a törekvésével, hogy jobban eligazodjanak a jelenben, megértsék koruk társadalmi jelenségeinek okait és előre lássák, milyen irányban fognak azok fejlődni a jövőben. E törekvések hatnak a kifejlődő állam- és jogtörténet-tudományokban is. A modern jogtörténetírás kezdetei a feudális társadalom felbomlásának és a polgári társadalom kialakulásának időszakába …
Tovább a műhöz
A hazai jogtudomány nemes hagyományainak egyike az az „egyetemes európai jogtörténet”, amely egykoron az ismert Leo Thun-Hohenstein-féle egyetemi reformok megjelenése (1855) nyomán bontakozott ki minálunk, és le nem becsülhető értékek hordozójává lett a magyar jogi közgondolkodás fejlődésében. Valójában akkor született ez a tudományág, amidőn a modern társadalom állam- és jogrendjének megalapozása végre napirendre került Magyarországon, és általa a korabeli fiatal jogásznemzedék európai látókörre tehetett szert. Jól tudjuk persze, hogy eleink a magyar reformkorban, még korábban a „fény századában” már ösztönösen keresték a társadalmi haladás útjait feltáró komparatív jellegű jogi historizmus adta lehetőségeket, és ezzel hazánk valóban páratlanul gazdag hagyományt teremtett a módszeres általános jogtörténetnek. Nem könnyű dolog ilyen gazdag tudománytörténeti előzmény után az adott tudományág kézikönyv jellegű szintéziseinek a megteremtése. Újabb kori kultúrhistóriánk nem egy esetben tett kísérletet a hasonló tárgyú kézikönyv megalkotására, és viszonylag hamar megszületett az a felismerés is, hogy ez a feladat nem egy ember testére szabott. A nemzetközi tudományos eredmények folyamatos számbavétele, illetve számos kultúrkörben fogant jogcsoportrégió ismerete valóban jól szervezett team közremunkálását feltételezi ma már az ilyenfajta …
Tovább a műhöz
