Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Irracionális viselkedés nyilván minden kultúrában, minden embernél előfordul. Dodds könyvében azt vizsgálta, hogy a görögség különböző korszakaiban hogyan viszonyult az irracionalitás különböző megnyilvánulásaihoz, milyen nyelvet teremtett az irracionalitás megközelítéséhez, milyen fogalmi apparátusokat dolgozott ki, hogy megmagyarázza a racionálisan megmagyarázhatatlant. Könyvét tűnődéssel zárja: mi lehetett az oka, hogy egy racionalizált világkép kialakításának küszöbén a görögség visszahőkölt, és egy káprázatos szellemi fejlődés után váratlanul mélységes szellemi terméketlenségbe hanyatlott vissza? Dodds szerint ennek pszichológiai magyarázata talán a szabadság rettenetében rejlik. | Ez a könyv egy előadássorozaton alapszik, melyet Be-keley-ben volt szerencsém tarthatni 1949-ben. Ez itt lényegileg változatlanul, bár némiképp kiegészítve jelenik meg. Eredeti hallgatóságomban sok antropológus és más olyan tudós is volt, aki nem rendelkezett speciális szakismeretekkel az ókori görögségről; remélem, hogy az előadások a mostani formájukban is érdekelhetik a hasonló beállítottságú olvasóközönséget. Ezért aztán gyakorlatilag a főszövegben előforduló összes görög idézetet lefordítottam, és átírással adtam meg azokat a fontosabb görög kifejezéseket is, amelyeknek nincs igazi angol megfelelőjük. Amennyire lehetséges, igyekeztem a szöveget nem …
Tovább a műhöz
Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami jóra irányul; tehát helyes az a megállapítás, hogy „jó az, amire minden irányul”. Csakhogy bizonyos különbség mutatkozik a végcélok tekintetében: némelyek csupán tevékenységek, mások a tevékenységeken kívül bizonyos tárgyi eredmények is. Persze, ahol a cselekvésen kívül egyéb célok is vannak, ott a dolog természeténél fogva a tárgyi eredmények mindig jobbak a tevékenységeknél. S mivel sokféle cselekvés, mesterség és tudomány van, sokféle a végcél is: az orvostudományé az egészség, a hajóépítő szakmáé a hajó, a hadtudományé a győzelem, a gazdálkodásé a gazdaság. Mármost, ha több efféle tudomány egyazon képesség alá tartozik-pl. a zablát s egyéb, lószerszámot gyártó mesterség a lónevelés szakmája alá, ez utóbbi viszont s általában minden, a háborúval összefüggő cselekvés a hadtudomány alá, s ugyanígy más szaktudományok más szakmák alá -, ez esetben a vezető szaktudományok végcélja mindig előbbre való, mint a többi, neki alárendelt tudományé, mert hiszen az előbbiek kedvéért törekszünk ez utóbbiakra is. Itt aztán már nem lényeges, hogy maguk a tevékenységek-e a cselekvések végcéljai, vagy pedig ezeken kívül még valami más is; mint például az imént említett tudományok esetében is. Ha mármost egyáltalán van olyasvalami végcélja …
Tovább a műhöz