Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Irracionális viselkedés nyilván minden kultúrában, minden embernél előfordul. Dodds könyvében azt vizsgálta, hogy a görögség különböző korszakaiban hogyan viszonyult az irracionalitás különböző megnyilvánulásaihoz, milyen nyelvet teremtett az irracionalitás megközelítéséhez, milyen fogalmi apparátusokat dolgozott ki, hogy megmagyarázza a racionálisan megmagyarázhatatlant. Könyvét tűnődéssel zárja: mi lehetett az oka, hogy egy racionalizált világkép kialakításának küszöbén a görögség visszahőkölt, és egy káprázatos szellemi fejlődés után váratlanul mélységes szellemi terméketlenségbe hanyatlott vissza? Dodds szerint ennek pszichológiai magyarázata talán a szabadság rettenetében rejlik. | Ez a könyv egy előadássorozaton alapszik, melyet Be-keley-ben volt szerencsém tarthatni 1949-ben. Ez itt lényegileg változatlanul, bár némiképp kiegészítve jelenik meg. Eredeti hallgatóságomban sok antropológus és más olyan tudós is volt, aki nem rendelkezett speciális szakismeretekkel az ókori görögségről; remélem, hogy az előadások a mostani formájukban is érdekelhetik a hasonló beállítottságú olvasóközönséget. Ezért aztán gyakorlatilag a főszövegben előforduló összes görög idézetet lefordítottam, és átírással adtam meg azokat a fontosabb görög kifejezéseket is, amelyeknek nincs igazi angol megfelelőjük. Amennyire lehetséges, igyekeztem a szöveget nem …
Tovább a műhöz
Az erkölcsfilozófiát, vagyis az emberi természet tudományát két módon tárgyalhatjuk; mindkettőnek megvannak
a maga előnyei, mindkettő hozzájárulhat az ember szórakoztatásához, okulásához és tökéletesedéséhez. Az egyik az embert elsősorban mint tevékenységre született lényt szemléli, akinek cselekedeteit ízlés és érzelem vezérli, aki aszerint
törekszik valamire vagy tartózkodik valamitől, hogy az a szemében milyen értékes, és milyen megvilágításban jelenik
meg előtte. Mivel pedig az erény mindenek közt elismerten a legbecsesebb dolog, ezért azt e filozófusok a legvonzóbb
színekkel festik le, segítségül híván a költészetet meg az ékesszólást, s tárgyukat könnyű és közérthető formában fejtik ki, olyképpen, hogy az minél inkább megragadja képzeletünket, és felkeltse vonzalmainkat. A mindennapi életből a legfeltűnőbb jelenségeket és példákat ragadják ki; ellentétes jellemeket kellő megvilágításban szembeállítanak egymással; dicsőség és boldogság felcsillantásával az erény útjára csalogatnak minket, ahol aztán a legüdvösebb előírásokkal és a legtündökletesebb példákkal irányítják lépteinket. Átéreztetik velünk a vétek és erény közti különbséget; felszítják és igazgatják érzelmeinket, s ha ily módon szívünkbe plántálták a becsületesség és az igazi tisztesség szeretetét, úgy
vélik, elérték mindazt, amiért fáradoztak. A filozófusok …
Tovább a műhöz