Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 7

Találatok


2005-ben a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával megjelentette Módszertani tanulmányok: 2001-2004. című kötetét. E kiadvány elkészültekor legfőbb szándékunk az volt, hogy a kistelepülések könyvtári ellátásáról, az ide eljuttatott szolgáltató programokról, olvasási és könyvtárhasználati szokásokról adjunk át értékes összegzéseket, máshol is felhasználható tapasztalatokat. Reménykedtünk, hogy lehetséges a folytatás. S valóban most egy újabb kiadvány munkálataiban jutottunk el egy mérföldkőhöz. Könyvtártörténeti írásokat, könyvtárvezetői életutakat és könyvtári életünk jelenlegi izgalmas kérdéseit s a lehetséges válaszokat tárjuk most a szakmai közönség elé. Kötetünk címe: Kojnok Nándor emlékkönyv, amelynek fejezetei áttekintik a Balassi Bálint Megyei Könyvtár 55 éves történetének legfontosabb fordulópontjait, bemutatják első igazgatónk Jeszenszky Miklós (1949-1955) és Kojnok Nándor (1969-1973), (1977-1990) munkásságát. A tanulmányok között helyet kaptak olyan írások, mint a 30 évvel ezelőtt Kojnok Nándor által elindított olvasótábori mozgalom meghonosodása, majd az 1990-es évekbeli megújulása Nógrád megyében. Ugyancsak fontosnak tartjuk az 1988-ban átadott új épület, új gazdasági, politikai, társadalmi feltételek között tevékenykedő megyei könyvtár legutóbbi tizenöt évének …
Tovább a műhöz
Jövőnk néhány vonásában biztosak lehetünk: tudásközpontú társadalmak világának ígérkezik. A sokarcú iskolázás mellett a tudás alapú társadalom megkülönböztetett szellemi intézménye lesz a tudásgazdálkodó, ismeretgazdálkodó könyvtár. Negyven éve lassan, hogy napvilágot látott Sallai István és Sebestyén Géza A könyvtáros kézikönyve című szintézise. Könyvtárosnemzedékek nőttek fel rajta, s nemzedéknyi idő telt el megjelenése óta. Óriási változásokat tapasztaltunk ez idő alatt a társadalmi közlés természetében, a publikációk kezelésének eljárásaiban és technikáiban. Könyvtárainkban e változások átalakították a szellemi alkotások feldolgozásának módjait, és tették hozzáférhetővé az alkotások hasznosításának, közkinccsé tételének eddig nem is álmodott lehetőségeit, miközben megmaradt a könyvtárak - vagy az ismeretgazdálkodás egyéb nevekkel illethető intézményei - évezredek óta változatlan feladata: az információs források megnyitása az emberek előtt. Időszerűvé vált újabb összegzést készíteni. A könyvtártudomány mintegy kétszáz éve nevezi magát tudománynak. A folytonos útkeresésben a kezdetek után nyomban az elégedetlenség is hangot kapott. Nemcsak azért, mert a társadalomban változatos könyvtárfajták jelentek meg, és nehéz volt e sokszínűséget egységes keretbe foglalni. Hanem azért is, mert a könyvtártudomány egy kitapintható …
Tovább a műhöz
Kézikönyvünknek ez a második kötete viselhetné az ismeretszervezés alcímet is. Az első kötet a könyvtár- és információtudománynak arra az elterjedt álláspontjára helyezkedett, hogy feladata az eredeti szövegek, dokumentumok reprezentációinak létrehozása az eredetiben élő relációk átmentésével. Jelen kötet arra keresi a választ, hogyan kell az eredeti képviseletében megjelenő reprezentációt, helyettesítőt, szaknyelven szurrogátumot megalkotni oly módon, hogy az ne csak rámutató, vezérlő helyettesítő, hanem az eredeti információnak valódi képviselője, lényegének tömör megjelenítője legyen. Közben két folyamatot kellett érzékletessé tenni. Az első az, miképpen vált a pedánsan rendszerező könyvtártudomány néhány lépésben információtudomány-nyá. A másik folyamatot a tartalmi-tematikai feldolgozás állomásai mutatják. Ennek során az osztályozásban és indexelésben a századelő csak tematikai jelzésekkel élő, elnagyolóan csoportosító eljárásait olyan szintaktikai módszerek váltották fel, amelyek az eredeti szöveg fogalomrendszerére épülő indextételt hoznak létre az eredeti szöveg relációival - így közelítve meg az eredeti szöveg, dokumentum, szellemi alkotás egyediségét. Eközben válnak mind szorosabbá szakmánk kapcsolatai a szintén új alapelvekkel megújuló nyelvészettel. Szinte minden évtizednek megvolt ehhez a paradigmája, s ezek változásai …
Tovább a műhöz
A kézikönyv előző kötetei az ismeretgazdálkodás területeit és lehetséges elvi megalapozását, technológiáját mutatták meg egy trend vonulatában, amely mintegy kétszáz éve kezdődött és ma is tart. E kötetek nem voltak tekintettel arra, hogy ez a folyamat milyen szervezeti formákban, intézményekben zajlik; arra sem, hogy milyen típusú intézmények jöttek létre. A szakirodalom tartalmának kezelése, társadalmi hasznosítása és az erre rendelt intézmények nem feltétlenül esnek egybe. Igazolásul felhozható, hogy a könyvtárak tekintélyét kétszer tépázták meg és kényszerítették őket önmaguk ismételt meghatározására. Először akkor, amikor a bibliográfia - és ami abból kialakult - könyvtári kereteken kívül jött létre és csak később kapott könyvtári hátteret; ekkor viszont a könyvtári munka minőségi és minősítő, egyszóval rangemelő feladatává nőtte ki magát. Másodszor akkor, amikor a dokumentáció, ezt a tartalomra összpontosító és az elérhetőséget és hasznosíthatóságot magára nézve kötelező szabálynak tartó küldetés is a könyvtáron kívül születetett meg. A dokumentáció apostolának, Otlet-nek a szellemi élet egészét átfogó koncepciója szerint itt arról a feladatról van szó, hogy szervezetten legyünk tudomással mindarról, ami valamely kérdésre eredeti vagy fontos választ jelenthet. Könyvtár és dokumentáció néha marakodássá fajult vitája …
Tovább a műhöz
Kézikönyvünk negyedik kötete az információtudomány ha tárterületeivel foglalkozik. Minden ismeretág más tudományok szorosabb-lazább összefüggéseinek szövedékében él, de nekünk több az okunk, hogy az érintkező diszciplínák életét figyeljük, hiszen szőkébb ismeretkörünket jó száz éve már az összes tudomány segédtudományaként is értelmezték. Eltekintve a segédtudomány szó pongyola használatától, a fenti állításból az olvasható ki, hogy a könyvtár- és információtudomány szorosan kötődik az egyetemes emberi tudáshoz. Jelen kötet feladata abban állt, hogy bemutassa, egy-egy határterületi diszciplínának az információtudománnyal kialakult szimbiózisában milyen megtermékenyítő eredmények születtek az információtudomány és az érintkező ismeretkör számára egyaránt. Vállalt célját alighanem hullámzó eredménnyel teljesítette. Ha azonban sikerült legalább megfogalmaznia azt az igényt, hogy a továbbiakban nem elégedhetünk meg a határterület bevezető szintű, önmagára irányuló felvázolásával, már elérte célját. Az első rész három fejezete a társadalmi környezet dzsungelébe kalauzol el. Innen erednek feladataink, érte vagyunk, és fennmaradásunkat is a társadalmi környezetben áramló folyamatok ítélete dönti el. A tudás létfontosságú, amelyet a könyvtárnak vagy dokumentációs, információs szervezetnek hívott intézmény szervez, tesz elérhetővé, …
Tovább a műhöz
A kézikönyv záró, ötödik kötetének feladata, hogy lekerekítse az előző kötetek tartalmát, egyúttal az is, hogy megkönnyítse a használatot: hozzá lehessen férni közvetlenül is az egyes gondolatokhoz, részekhez a teljes szöveg elolvasása nélkül. Egy kézikönyvet ugyanis nem folyamatosan szokás olvasni, mint egy regényt vagy monográfiát, hanem többnyire egy-egy szövegrészre van szükség. Különösen akkor, ha egy-egy téma több helyen is megjelenik. Ennek több oka van. Az első az, hogy a kézikönyv tartalma - hasonlóan bármely más szakmai szöveghez - nem írható le lineárisan, a témák között sokoldalúak a kapcsolatok, az egyes témák több környezetbe is beleillenek. A második az, hogy minden fejezetnek megvan a saját logikája, amelynek követését a szerzők nem szívesen törték volna meg utalásokkal kifejtés helyett. A harmadik ok a szerkesztők hibája: vagy nem adtak világos instrukciókat a szerzőknek, vagy túlságosan engedékenyek voltak a határidők szorításában a kéziratokkal szemben. Ezért a kézikönyvben előforduló ismétlésekért, átfedésekért most elnézést kérünk. Az ötödik kötet főleg adat-összeállításokból áll. Az egyik a normatív dokumentumokat összegzi, célja lenne e műfaj teljességéről képet nyújtani. Kitűnik azonban, hogy az információfeldolgozás technikája rohamosabban halad, mint amennyire normatív dokumentumokkal követhető - utaltunk erre már …
Tovább a műhöz
A Könyvtári és Informatikai Kamara képviselőtestülete az 1994. esztendő elején úgy határozott, hogy azt az újfajta szemléletet, azokat az elemzéseket, módszereket, melyeket a könyvtári marketing és menedzsment jelent, minél szélesebb körben - az angolul nem tudó -gyakorló könyvtárosokkal is meg kell ismertetni. Ezért szerveztünk 1994. október 10-14. között Lakitelken e témában szemináriumot, melyet Maurice B. Line neves brit könyvtári és informatikai szakember vezetett Sheila Corrall-lal, a birminghami Aston Egyetem könyvtárának igazgatónőjével. A programot - a könyvtárosokat leginkább érdeklő területek problémáiból - ők állították össze. így a Kamara minden tagja számára meghirdetett szeminárium tematikájának egy részét végül is a résztvevők alakították ki. A két előadó megkapta a harmincnégy hallgató kérdéseit, a megoldandó problémákat és minden könyvtárról egy-egy önportrét is. Ezt kiegészítette a hazai ágas-bogas könyvtári helyzet ismertetése. Az összeállított tematika leglényegesebb jellemzője a flexibilitás lett. A kitűzött cél teljesítése mellett az egy-egy témakör kapcsán a helyszínen felmerült gondokra is megkapták a lehetséges, alternatív válaszokat a hallgatók. Az előadók kiindulópontja az volt, hogy a menedzsment nem csupán a könyvtári irányítást jelenti, hanem a könyvtári munka minden fázisát is át kell, hogy hassa. Ezért ennek a fajta …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 7