Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Közhelyként ismert, hogy a bőr nemcsak a legnagyobb, a legkülsőbb, hanem az egyik legfontosabb szervünk is. A klinikai megfigyelések és laboratóriumi módszerek kifejlődésével tisztázódott, egyértelművé vált az, hogy vannak a bőrnek saját, csak a bőrre korlátozódó betegségei; ide tartoznak a baktériumok, bacillusok, gombák, protozoonok stb. okozta kórképek. Ismert azonban az, hogy a bőrbetegségek jelentős része a belsőszervi megbetegedések tünetei; azaz vannak olyan kórképek, amelyek esetében a bőrön mutatkozó tünetek a szervezet egészét érintő kóros folyamatoknak a bőrön mint „képernyőn” történő tükröződései jelennek meg (pl. fülporcok feletti kékes elszíneződés alkaptonuria esetén, vagy angiokeratoma corporis diffusum tünetei stb.) és ebben az esetben a jól képzett klinikus számára a bőrtünetek a belső szervek kórállapotaira utalnak. Ezeket a bőrön mutatkozó, belsőszervi betegségek meglétére utaló jeleket dermatodromáknak nevezzük. A bőrkórtani folyamatok aetiológiájának a kutatásában, felosztásában, klasszifikációjában fellendülést hoztak a fénymikroszkóp és a kórszövettani módszerek és ezek továbbfejlesztett variációi. Ez az időszak a 19 sz. utolsó harmadától kezdődik és jelenleg is tart. Óriási előrehaladást jelentett az immunológia fejlődése, a molekuláris biológiai alapismeretek, precíziós medicina módszereinek felfedezése és …
Tovább a műhöz
„A megértés ösvényei" címet Donald Davidson summázó mondata ihlette, melyet a Michael Dummettel a kommunikáció konvenciókra épülő nézetéről folytatott vitája során fogalmazott meg. Davidson álláspontja szerint a kommunikáció nem magyarázható pusztán a konvenciók alapján. Rámutat, hogy abban egyetért Dummettel, miszerint társadalmi környezet nélkül nem lehetne elfogadható indokot találni a fogalmak helyes-helytelen használatára, azt azonban nem fogadja el, hogy ez szükséges és elégséges feltétele a sikeres kommunikációnak. Három lépésben fejti ki érvét. Először megmutatja, hogy a kommunikáció során van olyan megértés, amely azokra a deviáns megnyilatkozásokra vonatkozik, melyek kívül esnek mindenféle bevett normán. Másodszor rögzíti, hogy a megértés szükségképpen összekapcsolódik a helyes, illetve helytelen nyelvhasználat megítélésének képességével. E kettőből az következik, hogy a helyes, illetve helytelen megítélésének alapját nem vehetjük konvenciókból, hiszen értjük azt is, ami ezeken kívül esik. A sorrendet fel kell cserélni. Nem azért van megértés, mert a kommunikáló felek egyazon normát követnek, hanem azért lehetséges egyáltalán a norma követése, mert van előzetes megértés. Nem a norma szabja meg az érthetőség kritériumait, hanem a megértés és az érthetővé válás szándéka biztosítja a nyelvi normák, a közös, társadalmi elvárások …
Tovább a műhöz
A modern irodalomtudomány kialakulása : a pozitivizmustól a strukturalizmusig : szöveggyűjtemény
- 2001
A kötet a modem irodalomtudomány múlt század utolsó és századunk első két harmadát felölelő száz évének legfontosabb írásait mutatja be.
Az „irodalomtudomány” kifejezés azonban egyszerre mellőzhetetlen és félrevezető terminus azokra az írásokra vonatkozóan, amelyek szöveggyűjteményünkben szerepelnek. Az irodalom létpozíciója szükségszerűvé teszi, hogy a spontán megértési kísérleteken túl, ezek hátterében rendszerezett, szabályszerű értelmezési stratégiák is működjenek. Az irodalom létébe nemcsak olvasottsága, megértettsége ivódott elfelejthetetlenül bele, hanem az is, hogy ez a megértettség előzetesen rendszerezett, absztrakt, bár sokszor tudattalan terv alapján konstruálódik meg. Kicsit tudományosabban ez azt jelenti, hogy az irodalom nemcsak hermeneutikai létezéssel rendelkezik, hanem azt is, hogy ez a hermeneutikai alap egy előzetes értelmezési akcióra, egy metahermeneutikára támaszkodik. Nemcsak és talán nem elsősorban az irodalom értelmével kell ma foglalkoznunk, hanem az irodalmi értelem megkonstruálásának rejtett összefüggéseivel is, azokkal a stratégiákkal, amelyekkel az értelmezéshez hozzáállunk.
A szó ugyanakkor félrevezető is, mert az irodalomtudomány nem hasonlítható a modemitás eszményi tudománymodelljéhez, a természettudományos gondolkodáshoz. Nincs stabil, zárt tárgyterülete, az irodalom jelensége folyamatosan változik, és ma sok olyan régi …
Tovább a műhöz
Annona
- 2002
Ez a kötet kétféleképpen foglalja össze a Kerényi Károly Szakkollégium munkáját. Első fele részben azokat a tanulmányokat tartalmazza, amelyeket az évente megírandó, eddig nem publikált dolgozatok közül válogattunk ki, részben pedig a 2001. március 30-31. és április 1. között megrendezésre került I. Kerényi Konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait. A kötet második felében adatok következnek a Szakkollégium kilenc évéből: felsorolja tagjainkat, meghívott előadóinkat, a diákköri dolgozatokkal szerzett eredményeket, amelyeket tagjaink, mint szakkollégisták értek el. Mindkét rész azt mutatja, milyen eredménnyel járt a Kerényi Károly Szakkollégium eddig befejezett nyolc éve, milyen a nyolcévi annona, a nyolcévi termés. A szakkollégiumot - akkor Művelődéstörténeti Szakkollégium néven - néhány hallgató és oktató találta ki 1993 augusztusában azzal a céllal, hogy megfelelő környezetet teremtsen egymás számára. Hogy mindezt miként érdemes csinálni, egyikük sem tudta: kérdéseikre a választ a tanulságokban, választási lehetőségekben gazdag szakkollégiumi hagyomány, a jó szándék és az idő adta, adhatja meg. A nyolc év alatt megteremtettük munkás együttélésünk tartós szabályait, megtaláltuk helyünket a Bölcsészkaron belül és a hazai szak-kollégiumok között. Ha az irántunk eddig tapasztalt lekötelező egyetemi pártfogás továbbra is megmarad, a …
Tovább a műhöz
Annona Nova 2009
- 2010
A Kerényi Károly Szakkollégium megújult periodikáját tartja kezében az olvasó, egy tanulmánygyűjteményt, amely reprezentatív több szempontból is. Reprezentatív a Szakkollégium éves munkájára nézve, mert bemutatja azokat a kutatási témákat, amelyeken a Kollégium tagjai dolgoztak; reprezentatív a Kollégiumra magára nézve, mert bemutatja, hogy a hallgatók önszerveződése ma is képes eredeti alkotásokat létrehozni, egyszerűen szólva, hogy szakmai szakkollégiumok léteznek és létezni is fognak; végül pedig reprezentatív a Kerényi Károly Szakkollégium saját folyamatosságára nézve, mert az Annona Nova cím arra az egykori Annonára utal, amelyet a Kollégium egy másik, kezdeti időszakában adott ki, összefoglalandó az akkori tagok munkáját.
Az Annona Nova ugyanis egy soha nem folytatott sorozat folytatása, A Kerényi Kollégium történetének kezdetén, az alapító, Jankovits László szakkollégiumi tanársága alatt sokáig terveződött, majd halogatódott, majd mégiscsak megszületett egy kötet, amely eredetileg a Kollégium évkönyve szeretett volna lenni. Valójában azonban magányos maradt és ily módon inkább egy emlékmű, válogatás a Kollégium akkori munkáiból. Ahhoz, hogy valóban összefoglalója lehessen a Kollégium tevékenységének éppenséggel egy dolog hiányzott: a folytatás. A szakkollégiumi munka legfontosabb jellemzője ugyanis éppen az, hogy folyamat-jellege van, élő közösségi …
Tovább a műhöz
Annona nova 2012
- 2013
Soha nem voltam szakkollégista. Amiben semmi kivetnivalót nem találok - elvégre a szellemi alkatok és tudományos útkeresések nagyon különbözők és sokfélék -; de ha pécsi irodalmárként valami miatt sajnálom ezt, akkor az a Kerényi Károly Szakkollégium. Pontosabban: a Kerényi. Hisz mindenki így hívja, a jól ismert, otthonos, sokat emlegetett intézményeknek kijáró könnyedséggel. Bizony, akárhogy is, jó lett volna kerényisnek lenni. Mert azt világosan látom, hogy most jó annak lenni. S nem csak a jubileum miatt. Merthogy: húszéves a Kerényi. Szép lassan utolérte legfiatalabb tagjainak életkorát. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt húsz év eredményeit: meg lehetne említeni a neves szakembereket, akik a kollégiumban bontogatták szárnyaikat, a vezetőtanárokat a maguk arculatadó stílusával, a „lelepleződéseket", amikor újabb és újabb oktatóról, tudósról derül ki, hogy bizony „ő is az volt", a szokásos konferenciákat, a tudományos megmérettetéseken elért eredményeket és persze a kerényis anekdotákat, legendákat. Ennyi idő elteltével a Szakkollégiumnak már van krónikája, elmesélhető, folyton kiegészíthető története. S ha csak tagjainak elkötelezettségét, kitartását, lendületét és elszántságát nézem, van, kell hogy legyen jövője is. Most mégis inkább a jelenről szeretnék szólni, hiszen az évkönyv hasábjain a kedves Olvasó is a jelennel találkozik - noha annak gyökerei …
Tovább a műhöz
A globalizált, felgyorsult világban a kockázatok megfelelő vállalása, vagy általában a kockázatok megfelelő menedzselése kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. Azt nehéz lenne megítélni, mikor szembesültek a gazdasági szereplők nagyobb kockázatokkal, akkor, amikor alig haladta meg a várható életkor a negyvenévet, uralkodók haltak bele egy rosszul kezelt fogfájásba, és ha a termés nem volt megfelelő, akkor a következő aratásig éheztek, vagy ma. Az viszont elég egyértelműen látszik, hogy a II. világháborút követően a hosszú évtizedekig tartó – időlegesen csak az 1970-es évekbeli olajválsággal megtört – fellendülés és népességbővülés közepette nem volt ekkora jelentősége a kockázatvállalási kérdéseknek, illetve a kockázatok menedzselésének. Ezek, az 1980-as években lezárult „boldog, békeévek” még részei a kollektív emlékezetnek, így lényegében ehhez mérten tűnnek a későbbi, illetve jelenlegi idők kockázatok szempontjából nagyobb kihívásokkal telinek. A globalizáció, illetve a növekedés és fenntarthatóság alapjainak megrendülése, erősítette az egymástól való függést, miközben az együttműködési hajlandóságok nem növekedtek. Mindez egy változékonyabb, kiszámíthatatlanabb világot eredményezett. A változékonyság megnehezíti az alkalmazkodást a követelményekhez, ami megnöveli a sikeres gazdálkodáshoz szükséges képességek, illetve azon képességek …
Tovább a műhöz
A zsidóság és Európa
- 2006
A 2001-ben független értelmiségiek - köztük az azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Szabó Miklós történész - kezdeményezésére alakult Kossuth Szabadegyetem Egyesület bevallott célja, hogy népszerűsítse a Kölcsey, Kossuth, Deák, Eötvös, Ady nevével fémjelezhető nemzeti szabadelvű eszmekört és gondolatiságot. Elsődleges célunk, hogy az ismeretterjesztés eszközeivel szolgáljuk az faji, vallási, kisebbségi előítéletek falainak lebontását, egy élhetőbb európai Magyarország felépítését. A Debreceni Egyetem immár másodízben adott otthont előadássorozatunknak, amelynek 2004/2005-ben „A zsidóság és Európa" címet adtuk. Előadóink részint történetileg közelítették meg a máig is virulens antiszemitizmus kérdéskörét: Grüll Tibor az első zsidó háború, illetve a római zsidóellenesség gyökereit kutatta; Kulcsár Árpád a középkori keresztény antijudaizmus és antiszemitizmus kialakulásával foglalkozott; míg Rákóczi István az ibér inkvizíció egy érdekes forrásszövegén keresztül mutatta be a „újkeresztények" áldatlan sorsát a koraújkori Európában. Karsai László a magyarországi zsidó holokauszttal kapcsolatban „régi kérdéseket" felelevenítve törekedett „új válaszok" megfogalmazására. Más előadóink egyéb szempontok szerint járták körül a kérdést: Rugási Gyula a zsidó-keresztény ellentétek teológiai okaira világított rá; Karády Viktor előadása a …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara - Nemzetközi- és Európajogi valamint Jogtörténeti Tanszékeinek kezdeményezésére - 2018. október 19-én emlékkonferenciát szervezett Herczegh Géza Gábor nemzetközi jogász, egykori pécsi professzor születése 90. évfordulójának tiszteletére. A konferencia a Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérem Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg Pécsett. A rendezvény célja a nemzetközi hírű jogászprofesszor életműve előtti tisztelgés volt: máig nagy jelentőségű munkásságának különböző vetületeiről hágai bírótársak, magyar pályatársak, kollégák, tanítványok és a pécsi Óriás Nándor Szakkollégium joghallgatói tartottak előadásokat. Jelen kötet első részében a Herczegh Gézáról mint kollégáról, mesterről és nemzetközi jogászról elhangzott személyes hangvételű, részben kifejezett szakmai méltatásokat tartalmazó írásműveket közöljük magyar nyelven. A hágai bírótársak méltatásai magyarul és angol illetve francia nyelvű eredeti változatban is olvashatóak. A kötet további részében az ünnepelt tudományos érdeklődésének két kiemelt területéhez igazodó tanulmányok kaptak helyet: a humanitárius nemzetközi jog és a kisebbségek nemzetközi jogi védelmének egyes aktuális, jogalkotási és jogalkalmazási dilemmáit felvázoló írások olvashatók a magyar nemzetközi jogász közösség tagjainak tollából. …
Tovább a műhöz
Tanulmányaimnak ez a válogatott gyűjteménye nem lép fel egy „életmű” bemutatásának igényével. A válogatás szigorú rostálással történt, és csak az utóbbi másfél évtizedben készült dolgozatok néhánya szerepel benne. Mellőztem nem egy olyan írást, amely több kiadásban közkézen forog (pl. A barokk c. tanulmányomat), vagy összefoglaló jellege miatt viszonylag kevés újat tartalmaz (pl. több Apáczai-írásomat). Felvettem azonban a nehezen megtalálható és némileg kezdeményező jellegű dolgozatokat (pl. a Melius- és a Losontzi-tanulmányt). Az előszóként megjelent tanulmányok közül csupán Az olasz reneszánsz irodalomelmélete és a Debreceni diákirodalom a XVIII—XIX. század fordulóján c. szerepel, minthogy ezek a művek kevés példányszámban forognak közkézen. Magyar és világirodalmi dolgozatok egyaránt szerepelnek a kötetben, s remélni merem, hogy az olvasó valamennyiükben megtalálja az összehasonlító szempontokat. Eszme- és stílustörténeti írások mellett néhány, a magyar irodalomelmélet múltjával foglalkozó is szerepel. A szakközönség tájékoztatására a kötet végén, A szövegekről címen írt megjegyzéseimben felsorolom az illető tárgykörbe tartozó egyéb dolgozataimat, fontosabbnak vélt kritikáimat is, valamint néhány, a témát továbbfejlesztő új tanulmányt. így kívánok eleget tenni a viszonylagos bibliográfiai teljesség jogos igényének. (...) A …
Tovább a műhöz
Évkönyv 2001
- 2001
Nagy örömmel fogadtam el a felkérést előszó írására a Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola évkönyvéhez. Az öröm elsőrendű oka, hogy működik ilyen iskola, hogy a regionális tudomány – csaknem fél évszázaddal nemzetközi szervezetének, a Regional Science Association-nak (RSA) megalakulása
után – lassan hazánkban is hivatalos elismerést nyer. Az öröm másik oka, hogy e fiatal doktori iskola ily sokszínű, jó színvonalú és terjedelmes évkönyv összeállítására képes. A fentebb említett hosszú késedelem nem a hazai kutatók hibája. A nemzetközi kutatási porondon elég korán – a hatvanas évek elején – megjelentünk és néhány kutató jó nemzetközi hírnevet szerzett. (Az RSA több nemzetközi kongresszusát tartotta Budapesten.) Ám a nem piaci körülmények között működő államszocialista gazdaságban a regionális gazdaságtani elemzések alkalmazhatóságának feltételei nem voltak meg. A közgazdaságtan nem is mutatott érdeklődést a területi gazdasági egyenlőtlenségek kialakulása s folyamata iránt – a regionális tudomány hazánkban a gazdasági földrajz kereteiben bontakozott ki,
hiszen e diszciplína lényege a területi különbségek leírása, rendszerezése, általánosítása (modellbe foglalása). Megjegyzendő, hogy néhány évtizede a vezető
gazdasági geográfusok többsége közgazdász diplomával rendelkezett. A regionális kutatások kevés figyelmet kaptak …
Tovább a műhöz
Évkönyv 2002
- 2003
Az elmúlt évezredek és évszázadok társadalmi-gazdasági fejlődésének története a hagyományos halászó-vadászó-gyűjtögető életformáról a letelepedésre és a
mezőgazdasági termelésre való áttérés (a fejlődés első hulláma), mintegy két évszázaddal ezelőtt a feudális agrártársadalomról az ipari társadalomra való áttérés (második hullám), majd az elmúlt évtizedekben a szolgáltató szektor foglalkoztatásban és értéktermelésben való előretörésének története (harmadik hullám). A tanulmány a harmadik hullám, a tercierizáció gyors terjedésének az okait vizsgálja, külön kitérve a termelő, az elosztási, a személyi és a társadalmi
szolgáltatásokra. Az elmúlt mintegy két évtized gazdasági paradigmaváltása következtében alapvetően megváltozott a szolgáltatások gazdasági növekedésben és területi fejlődésben játszott szerepének az értelmezése. A szolgáltatásokat, elsősorban az üzleti szolgáltatásokat ma már nem a gazdasági életben
„szükséges rossznak” tekintik, hanem a modern gazdaság egyre bonyolultabb termelési és elosztási rendszereinek meghatározó részének tartják őket. A szolgáltatások gazdaságban betöltött szerepének „hagyományos” értelmezése a XVIII. század végére nyúlik vissza, arra az időszakra, amikor a régi,
alapvetően mezőgazdasági jellegű és feudális viszonyokkal jellemezhető társadalom átalakulásának folyamata …
Tovább a műhöz