Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A nyomdászattörténet művelődéstörténeti tanulmány s az irodalomtörténet egyik segédtudománya, mert a nyomdászat hatása és eredményei a művelődés és irodalom terén nyilvánulnak meg. Ezért alkalmazza részben a művelődés-történet és irodalomtörténet egyes módszereit is: a bibliográfiai és a levéltári kutatást. A bibliográfiai adatokkal körül-vonja az egyes nyomdák korhatárait, a levéltári adatokkal pedig a nyomdák működésének okait, befolyását és körülményeit világítja meg. A nyomda működése erkölcsi eredményeinek, hatásának mérlegelését azonban a művelődés- és irodalomtörténetre bízza. De csupán bibliográfiai és levéltári kutatások alapján mégsem lehet nyomdászattörténetet írni. A nyomdászat története ugyanis ipartörténet is, a nyomdásznak kenyérkereset, anyagokkal (papír, betűkészlet) és gépekkel dolgozik s fejlődése az anyagok s gépek technikai fejlődésétől függ. Továbbá: a nyomdász csak közvetve áll a művelődés és irodalom szolgálatában, de nem ez a közvetlen célja, hanem a saját megélhetése. A legtöbb régi nyomda nem kizárólag irodalmi művek és tankönyvek nyomtatásából élt, hanem jövedelme az akcidenciák (kisebb alkalmi munkák), hirdetmények, hivatalos formulárék, plakátok, szentképek stb. megrendelésre való nyomtatása volt. A nyomdászat tehát elsősorban mindig üzlet, s ezért története tárgyalásában nem szabad szem …
Tovább a műhöz
Ősöregapánk öreg ősapja szomorúan kuporgott sötét barlangjának szögletében. Fázott. Fűteni kellett volna, de elfelejtette összegyűjteni a tüzelőt. Bosszankodott. Gyakran előfordult, hogy elfelejtett valamit, és ebből mindig bonyodalom származott. Most is legszívesebben csomót kötött volna a zsebkendőjére, nehogy elaludja a legközelebbi vadászat idejét. Csak hát akkoriban nem használtak zsebkendőt. Leleményes öregapánk nem esett azért kétségbe. Ahogy apjától is látta, hajlékony faháncsból madzagot sodort, és arra kötött csomót. Aztán - mert sok tennivalója volt - minden feladathoz más formájú csomót készített, nehogy összekeverje a dolgokat. A különféle csomókból csomóírás született. Aki kibogozta az egyes csomók jelentését, elolvashatta az írást. Ilyen és hasonló jeleket nemcsak az ősember használt. A fejlettebb közösségben élő afrikai népek és az észak-amerikai indiánok egymástól függetlenül ismerték a gondolatrögzítésnek ezt a módját. A csomóírás megfejthetetlen a kívülálló számára, mert a jelek nem hasonlítanak arra, amit jelölnek. Igen nehéz lenne például tigris vagy medve formájú csomót kötni. Egyszerű gondolatok rögzítésére sokkal megfelelőbb a rajz. Az ősember barlangfalra festett bölénye mindenképpen bölényt jelentett. Az állat képe valószínűleg akkora vagy még nagyobb félelmet keltett a barlanglakokban, mint az igazi. A legrégibb …
Tovább a műhöz
Úgy tűnik, hogy évtizedenként egy-egy kézikönyv átdolgozásra, jelentős ráncfelvarrásra szorul. Ennek a könyvnek az első kiadása ugyanis 1996-ban jelent
meg, a második pedig 2005-ben. A második kiadás óta azonban már eltelt 13 év, s bár pontosan tisztában voltam azzal, hogy elkerülhetetlen lesz egy alaposabb
átdolgozás, mégis húztam-halasztottam a dolgot. Három ok miatt is. Egyrészt az idén befejezett és megjelent Európa alkonya? Utak és tévutak az európai történelemben és politikában címet viselő könyvem megírása sokkal több időt vett igénybe, mint azt előzetesen gondoltam. A második ok sem jelentéktelen. E könyv első kiadásának előszavában azt írtam ugyanis, hogy egy jó kézikönyvnek csak a harmadik kiadása használható igazán. Következésképpen tartottam attól, hogy ezzel a harmadik kiadással nem tudok megfelelni ennek a magas elvárásnak. S végül a harmadik ok: a kilencvenes évek elején, amikor kiábrándulva a magyar
politikából és közéletből ennek a könyvnek nagy lelkesedéssel a megírásába fogtam, volt egy álmom, amely végül is illúziónak bizonyult. Nevezetesen, hogy
ezzel a többéves munkával létrehozott kézikönyvvel egyszer s mindenkorra megteremtem a magyar Chicago Manual of Style-1, vagy a magyar Hart’s Rulest.
S innentől kezdve a kiadók és a magyar értelmiségiek megköszönve és értékelve az ebbe a munkába fektetett hatalmas energiát - és nem utolsósorban …
Tovább a műhöz