Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 11
Összes találat megjelenítve : 11
Találatok
A középkor történetéről magyar szerzőtől utoljára 1936-ban jelent meg összefoglaló munka egykori kedves tanárom, Váczy Péter tollából. Ezzel a kötettel tisztelegni szeretnék az ő emléke, valamint másik két egykori mesterem, Deér József és Hajnal István emléke előtt. Ők szerettették meg velem a középkort és vezettek be csodálatos világába. E könyvnek több száz társszerzője volt: az elmúlt 15 évben tanítványaim a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen; a nekik tartott előadásokon, a velük végzett szemináriumi munka és a velük folytatott beszélgetések során formálódott ki az európai középkornak az a képe, amely -közös munkánk eredményeként - ebben a könyvben az olvasó elé tárul. Köszönet illeti egykori tanítványaimat, most kollégáimat és munkatársaimat, Nagy Mariannt és Sashalmi Endrét, valamint Bagi Dánielt és Radó Bálintot a kötet megszületése körüli bábáskodásukért. Végül, de nem utolsósorban megköszönöm Potencsik Erikának és Rácz Árpádnak az igen gondos és alapos szerkesztői és szövegellenőrző munkát, amellyel pótolták a szerző hiányosságait, korrigálták figyelmetlenségeit. | A középkor elnevezés a 15. századi itáliai humanistáktól származik. Először Giovanni Andrea dei Bussi pápai könyvtáros használta 1469-ben, „média tempestas” formában. A 16. század elején már gyakran találkozunk a media aetas, media tempore, media antiquitas …
Tovább a műhöz
Ez a kis gyűjtemény az európai lírának egy egész évezredéből válogat. S ennek az évezrednek irodalma, s egyáltalában egész szellemi élete, az átlag mai olvasó előtt jóformán teljesen ismeretlen. Az első ének, amelyet közlünk, Szent Hilariustól való, aki Krisztus után 366-ban hált meg. Az utolsó legkorábban a XVI. század végén keletkezhetett. Ez az óriási időköz magában foglalja azt a kort, melyet még nemrég is sötét középkornak volt szokás nevezni. Ma már nem divat ez az elnevezés: egy kicsit talán mosolygunk is rajta. De ha meg kellene rajzolnunk Európa századainak térképét: hányunknak mappája mutatna e hosszú periódus közepén egyebet ama bizonyos fehér foltnál, mely a közelmúlt földabroszain a „legsötétebb Afrikát” jelképezte? Különös kép az, amit irodalmi tudatunk e hatalmas korról elibénk fest: az eleje vég, és a vége kezdet. Az elején a nagy római kultúra fölbomlását látjuk; a végén a modern nemzeti irodalmak ébredése ragadja meg figyelmünket. Mi van a kettő közt? Néhány krónikás és teológus neve rémlik: vad harcok rengetege és skolasztikus szőrszálhasogatások útvesztője. Ágostontól Dantéig mintha ezeréves űr tátongana. Hol az a név, mely e két meredek partot összeköti? Hol az a költő vagy költemény e korból, mely műveltségünkbe elválaszthatatlanul beszívódva, az európai irodalom lelkének megszakítatlan folytonosságát dokumentálná? …
Tovább a műhöz
A tavaszidő édessége
- 2004
Lágy szellő lengedez, madarak, édes éneket énekelnek, a költők szerelmesek, a hölgyeik pedig (majdnem) elérhetetlenek. íme, a hagyományos szerelmi költészet megszokott sztereotípiái. A fordítások és a tanulmányok megpróbálnak az olvasók kérdéseire „válaszolni”: hogyan alakultak ki, hogyan változtak ezek a toposzok, hogyan jött létre ennek során a középkori Európában a népnyelvű irodalom. Ám válogatásunkkal nemcsak az irodalomtörténészeknek akartunk a kedvében járni, hanem - az édességeket bűntudatosan fogyasztó, az érzelmi önkifejezést csak bajosan vállaló korunkban — minden szerelmes versre éhes olvasónak is. Ha középkori szerelmi költészetről beszélünk, tudnunk kell, hogy sokáig énekelve előadott költészetről van szó, melynek egyes emlékeit - hiszen a szerelmi dalok többnyire népnyelven és nem latinul születtek - gyakran többé-kevésbé, valamiképp „felemelve” őrizte meg a középkori írásbeliség. A középkori líra legarchaikusabb rétegét a galego-portugál női dalok őrzik. Ezekben a mágikus céllal komponált, rengeteg párhuzamos ismétlést variáló költeményekben a lány, az amiga vall szerelmet - de mielőtt ezeket a dalokat elsietve azonosítanánk a középkori „népköltészettel”, emlékeznünk kell, hogy a népies dalok szerzői is az udvari költészet árnyékában élő alkotók, sok esetben királyok, nemes származású trubadúrok. Hogy mennyi az irónia, …
Tovább a műhöz
Amikor a magyar zsidóság - megtizedelve és sebektől gyötörve -éppen csak túljutott a Holocauston, a kommunista rezsim alatt máris a kulturális megsemmisüléssel kellett szembenéznie. Az egykor virágzó magyar zsidó közösség, immár Izraelbe vagy az Egyesült Államokba emigrált, legmeghatározóbb tagjaitól is megfosztva, csak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kezdhette el zsidó identitása lépésről-lépésre való keresését. A zsidó múlttal való kapcsolatteremtést két módon kísérelte meg: egyrészt a zsidó identitás eredetének megértését célozva a héber nyelv tanulásával, másrészt zsidó gondolkodók műveinek magyar nyelven való tanulmányozásával. A zsidó múlt egyik legkiemelkedőbb tekintélye, aki iránt a hazai judaisztika már régóta nagy érdeklődést tanúsít, a spanyol születésű Mose ben Maimon (görögösen: Maimonidész) volt, aki kétségkívül a középkori zsidó-arab kultúra „aranykorának” legjelentősebb képviselője. Az „aranykor” kifejezést azonban nem szabad félreérteni, az ugyanis nem az arabok által kormányzott zsidóság politikai és gazdasági helyzetére vonatkozik. A zsidóság - a keresztényekhez hasonlóan - az iszlám fennhatóság ideje alatt leigázott, alárendelt kisebbségnek számított, melyet elvileg megtűrtek ugyan, de a gyakorlatban ez nem mindig valósult meg. Maimonidész viszont jó okkal állította a Jemeniekhez írt levelében …
Tovább a műhöz
A váradi káptalan régi levéltára elpusztult. 1557-ben kivették kezéből, további szerencsétlenségek megfosztották tőle nemzetünket is. Csak itt-ott, szórványosan, nem egyszer csonkán tűnnek fel egyes darabjai, melyeket az előrelátó gondoskodás vagy a véletlen szerencse íiientett meg.
Ezen daraboknak egyike a kézirat, mely a váradi káptalan legrégibb statútumait tartotta fenn. Ép oly érdekes, mint fontos történeti emlék; méltán nevezhetnek a váradi káptalan törvénykönyvének. Koránál fogva is tiszteletre méltó régiség. __ Keletkezése Nagy-Lajos királyunk idejére esik. Ekkor, mint tudjuk, nemzetünk aranykorát élte. A haza szerencsés sorsában osztozott a váradi káptalan is.
Testületének tagjai s birtokai megszaporodtak, de a gondok s kötelességek újabb nemei is jelentkezének. Mindinkább érezhetőbbé lön, hogy mindent számban tartani, semmiről meg nem feledkezni pusztán emlékezetből többé nem lehet. És Szent-László király két iker-káptalana: a zágrábi és váradi csaknem egy időben határozta el, hogy hasznos és szükséges tudnivalóit írásba foglaltatja. A váradi káptalan határozatának foganatosításával egyik előkelő tagját, Imre olvasó-kanonokot hízta meg,1 ki feladatának megoldásához kellő képességgel is foghatott. Valószínűleg ö az az Imre, ki 1357-ben mint a váradi egyház jegyzője tűnik fel, s ki ennélfogva a káptalan legbensőbb ügyeiben is biztos …
Tovább a műhöz
A kurzus a Nevelés- és művelődéstörténet, illetve a könyvtártörténet hazánkban kevéssé ismert területével, a középkori iszlám könyvtáraival foglalkozik. Az iszlám kialakulásának rövid áttekintése után a világvallás tudásról, olvasásról tartott nézeteit összegzi a tananyag, majd ezt követően az arab írás kialakulásának és használatának rövid története, az olvasás és a könyvkultúra középkori históriájának bemutatása következik. A tananyag-modul középpontjában a középkorban fontos művelődési-tanulási helyszínként szolgáló keleti és nyugati könyvtárak megszületésének, működésének és hanyatlásának összevető, forrásrészletekkel gazdagított, sok hiteles adattal alátámasztott leírása áll. Ez a tananyagrész szervesen kapcsolódik az osztatlan tanár szakos hallgatók Nevelés- és művelődéstörténet című kurzusának diakrón és szinkrón szempontokat egyszerre érvényesítő, a nevelés múltját komplex módon, összehasonlító neveléstudományi keretek között áttekintő pécsi tematikájához, az abban található 5. és 6. tematikus egységhez: (5) A műveltségképek, nevelési eszmények átadásának színterei: az intézményen kívüli és az intézményesült nevelés. Az iskola szervezetének, funkcióinak változásai az egyes korszakokban és földrajzi helyszíneken. (6) Az európai civilizáció: egység és elkülönülés. Egyes korok nevelési-oktatási …
Tovább a műhöz
Az Egyetemes Állam- és Jogtörténet stúdiumának újszerű anyagát tartja kézben az olvasó. Maga a tárgy elnevezésében egyetemességet ígér, ám ez csak a hagyományos szóhasználat értelmében igaz. Hiszen egyre egyetemesebbé táguló világunkban egy éves tárgy keretében lehetetlen a világ történetileg kialakult, valamennyi állam és jogrendszeréről még csak vázlatos képet is adni. így a tananyag összeállítása során óhatatlanul kényszerpályán mozog a szerkesztő és tankönyvíró egyaránt. Tudniillik behatárolt az író térben és időben, azontúl pedig a tárgy oktatásának hagyományai is befolyásolják. Közismert, hogy az egyetemes jogtörténet hazai oktatásának kezdetei a múlt század közepére nyúlnak vissza, s a nagynevű Wenzel Gusztávhoz kötődik. Az 1850-es években, ugyanis a jogi karon akkor az osztrák kormányzat betiltotta a jus patrium oktatását. Ekkor Wenzel arra az elgondolásra jutott, hogy a betiltott tárgy helyett Európai jogtörténetet kell tanítani, amely a hazai jogot (jus patrium) is magába foglalja. Egyetemes európai jogtörténet című munkája 1869-ben már harmadik kiadást ért meg. így e szükségből elkezdett munkából erény lett, amennyiben a tárgy rövidesen felsorakozott a jogtörténeti alapvizsgák - római jog, hazai jog, egyházjog - közé. Úgy tűnik, hogy az azóta eltelt több, mint száz év sem változtatott sokat a Wenzel által lefektetett célkitűzésen, azaz …
Tovább a műhöz
Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn figyelmét a régi városi számadásokra fordítván, kimonda, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal Írott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltét — nem sok idő múltán a kíméletlen idő teljesen élemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; iigy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, J) a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmertidvözöl-tók a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok és a középkori polgár belóletét, szükségleteit, …
Tovább a műhöz
Dombok közt rejtőzködő középkori templomok, festői templomromok a településektől távol, káprázatos gazdagságú freskók Siklóson és Cserkúton, öltöztetős Madonna-kegyszobor Andocson, apró egyházak a romanika idejéből, látványos gótikus monumentalitás, egykorvolt fontos apátságok, 86 templom, 332
színes fotó: a 64-ből három vármegye középkori templomai a teljesség igényével, hihetetlen gazdagság, pedig csak milyen kicsi szelete Európa közepének,
kulturális nagyhatalmának, Magyarországnak, vagyis a Kárpát-medencének... „Magyarország szegény középkori műemlékekben." Micsoda elterjedt tévhit
ez, amit természetesen csak azok állíthatnak, akiknek fogalmuk sincsen a máig is megmaradt hallatlanul sok kincsünkről vagy akik tudatos rosszindulattal
akarják magyarellenességük miatt ezt a hiszékenyekkel elhitetni! Az igazán szomorú az, amikor hozzáértőnek képzelt szakemberek nyilvánulnak meg e
két kategória képviselőiként. Persze a hazai ismeretterjesztés is hibás, hiszen középkori templomainkról eleve csak elvétve jelenik meg könyv, és ami készül,
az pedig válogatás, amelybe nagyrészt ugyanaz kerül bele. Könyvünk célja ezzel pont ellentétes éppen a fentiek miatt: a Dél-Dunántúl három megyéjét nem szemezgetve, hanem a teljesség igényével dolgoztuk fel, felsorolva az összes templomot és templomromot (a legfontosabb kronológiai adatokat is közölve; egy lehetséges …
Tovább a műhöz
The aim of the presentation is to give an overview of recent studies and research projects concerning the history of universities and their scholars in medieval and early modern times both in Switzerland and in Germany. This comprises an introduction to databases and research on students and scholars which are internationally organized and interconnected with other projects, such as the “Repertorium Academicum Germanicum”. In addition, research concerned with the work of single scholars as well as studies on the history of particular universities and faculties, which are often motivated by anniversaries of the institutions in question, shall be introduced. (...) In the following paper we display the development of writings about universities history in the last 25 years. It is important to underline that we use the name of Hungary as a historical definition. In this case it means the whole territory of the Carpathian Basin, because the current boarders were created in 1920. Since the Hungarian universities were founded late the possibility of attendance at foreign universities represented great importance. Nowadays, we possess a database with more than 100.000 records about Hungarian students who attended foreign universities before 1918. Many source editions, analyses and monographs were published in this topic. The purpose of the following article is to summarize the most notable volumes. (...) The study focuses on the circumstances of establishing of medieval …
Tovább a műhöz