Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Virginia M. Pagenkopf a Wisconsin állambeli Neillsville-ben született egy farmon 1916-ban. Barátai Peggy-nek hívták. Édesanyja bíztatására 9 éves korára a helyi könyvtár valamennyi könyvét elolvasta. Családjában nemcsak az élet dolgainak megtapasztalása volt fontos, hanem azok megértése és tanítása is. 25 éves koráig tanítóként dolgozott. Már ekkor nagy jelentőséget tulajdonított a diákok családi életének, hiszen tapasztalta, milyen meghatározó szerepe van a gyerekek
fejlődésében és mindennapi viselkedésében. Majd Chicagóba költözött és szociális munkásnak tanult. 1951-től kezdett el pszichiátriai betegekkel és családjaikkal foglalkozni. Igen, Virgina Satirról van szó, aki nevében hordozza önkéntelenül
azt a tüzet, amely vörös hajában és meghökkentő humánumától átitatott személyiségében megjelent. Azt az ártatlan rácsodálkozást, amely az élet dolgainak sajátos megismerésében és látásmódjában nyilvánult meg. A jó és rossz elválaszthatalan harcát, amely a családi tűzhely körül kezdődik és az emberi fejlődésben és belső tartalékokban lévő végeláthatatlan erők megszelídítését és előhívását jelenti. A fejlődést, a növekedést, amely változáson keresztül jön létre...
Satir receptje a következő: Csatlakozz a másikhoz, tedd érvényessé a kapcsolatot. Figyelmesen figyel, tarts tükröt a többieknek, ismerd el a másikat, mindenkiben személyre …
Tovább a műhöz
A munkaerőpiac a maga „spontán” működésével nagyon racionális és hatékony lehet, de ezzel együtt is maga után von olyan foglalkoztatási, jövedelmi feszültségeket, amelyeket indokolt és szükséges a munkavállalói (társadalmi, szociális) érdekek és értékek alapján – előre, vagy legalább utólag – korrigálni. A fejlett piacgazdaságok rendszerében erre szolgálnak az ún. munkaügyi kapcsolatok, és ezen belül a kollektív tárgyalások, kollektív szerződések rendszere. A kollektív tárgyalások arra szolgálnak, hogy a munkaadók és munkavállalók közötti, a munkaviszonnyal kapcsolatos érdek-vitákat egy külön erre a célra kialakított egyeztetési rendszerben, tárgyalásokkal oldjuk fel, így megelőzve a konfliktusok olyan felerősödését, ami már nyílt konfrontációhoz, harchoz vezetne. Meggyőződésünk, hogy a harc – akár nyílt sztrájk formájában, akár az elégedetlenség, csalódottság, kiszolgáltatottság miatti rejtett teljesítmény-visszatartás formájában jelenik meg – végső soron káros mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak. Az egyeztetési folyamat eredményeként született megállapodás viszont mind a két fél számára hasznos: elősegíti, biztosítja a munkavállalói érdekek érvényesítését, de az elégedettséggel és biztonsággal a munkaadók számára is stabil vállalaton belüli viszonyokat teremt, és elvezethet a vállalattal való azonosuláshoz, ami viszont …
Tovább a műhöz
E kötet azzal a céllal készült, hogy egy hatalmas és egyre bővülő témán keresztül megmutassa, mekkora a jelentősége a múltnak a jelenben. Ezt a célt a történelemnek a médiakutatásba, illetve a médiának a történelembe való bevonásával igyekszik megvalósítani. Esetünkben a médium megválasztása határozott optimizmusunkat tükrözi a könyv jövőjéről, amely, úgy hisszük, a kommunikáció újabb formái mellett is megtalálja majd a helyét a médiumok közötti újfajta munkamegosztásban - ahogy az a kézzel írt művekkel történt a könyvnyomtatás korában. Ami a kötet szerzői közötti munkamegosztást illeti, az első három fejezet Peter Burke, a másik öt Asa Briggs munkája. A szöveg ellenőrzését a szerzők közösen végezték személyes találkozásaik alkalmával és telefonon folytatott beszélgetések során. A 21. század történésze számára érdekes lehet, hogy a szöveget részben kézírással, részben személyi számítógépen írta két olyan tudós, akiknek az autóvezetéssel, illetve az e-mail használatával szembeni ellenállása semmi esetre sem összeegyeztethetetlen a jelen, a jövő és a múlt technikai, valamint társadalmi változásai iránti érdeklődésével. Szeretnénk köszönetét mondani Amleto Lorenzininek, aki először hozott össze bennünket egy kommunikációtörténeti projektbe, és John Thompson-nak, aki megbízott e kötet megírásával. Emellett Asa Briggs részéről …
Tovább a műhöz
„A megértés ösvényei" címet Donald Davidson summázó mondata ihlette, melyet a Michael Dummettel a kommunikáció konvenciókra épülő nézetéről folytatott vitája során fogalmazott meg. Davidson álláspontja szerint a kommunikáció nem magyarázható pusztán a konvenciók alapján. Rámutat, hogy abban egyetért Dummettel, miszerint társadalmi környezet nélkül nem lehetne elfogadható indokot találni a fogalmak helyes-helytelen használatára, azt azonban nem fogadja el, hogy ez szükséges és elégséges feltétele a sikeres kommunikációnak. Három lépésben fejti ki érvét. Először megmutatja, hogy a kommunikáció során van olyan megértés, amely azokra a deviáns megnyilatkozásokra vonatkozik, melyek kívül esnek mindenféle bevett normán. Másodszor rögzíti, hogy a megértés szükségképpen összekapcsolódik a helyes, illetve helytelen nyelvhasználat megítélésének képességével. E kettőből az következik, hogy a helyes, illetve helytelen megítélésének alapját nem vehetjük konvenciókból, hiszen értjük azt is, ami ezeken kívül esik. A sorrendet fel kell cserélni. Nem azért van megértés, mert a kommunikáló felek egyazon normát követnek, hanem azért lehetséges egyáltalán a norma követése, mert van előzetes megértés. Nem a norma szabja meg az érthetőség kritériumait, hanem a megértés és az érthetővé válás szándéka biztosítja a nyelvi normák, a közös, társadalmi elvárások …
Tovább a műhöz
Magyarországon a nők történetének kutatása és a nőtörténetírás mellőzése egyaránt sok évtizedes múltra tekint vissza. Az elsőre jó példa Bobula Ida 1933-as monográfiája, A nő a XVIII. századi magyar társadalomban - másodikra pedig e kötet olykor fanyalgó, a szerzőt politikai aktivizmussal vádoló fogadtatása. E szerint a vád szerint nem történettudományos, hanem a „modern élet” problémáit a múltba visszavetítő műről van szó. Amit úgy is megfogalmazhatunk és egyúttal általánosíthatunk, hogy a nőtörténetírás gyanús dolog, mert politikai ügy, a politikai hatalom kérdéséhez kapcsolódik. Ezzel szemben „a” történetírás - a „fanyalgók” hite szerint - politikai szempontból természetesen semleges. A nőtörténet „politikasemleges” semmibevétele pedig azon a meggyőződésen alapszik, hogy ez a téma objektíve nézve nem fontos, elvégre a múltban a férfiak vittek végbe lényeges dolgokat. (Erre válaszolva szokás a history vagy a malestream történet-írás címkéjével illetni ezt az „objektív” történetírást.) Bár több ellenpéldát is említhetünk arra, hogy a nőtörténetet és a nőtörténetírást más témákkal és részdiszciplínákkal egyenrangúnak ismerik el, tudományszociológiai tapasztalatok alapján mégis úgy tűnik: áttörés, valódi változás csak megfelelő intézményesülés után érhető el. E belátás nyomán jött létre 2015 végén az Eötvös …
Tovább a műhöz
Ma már széleskörűen elfogadott nézet, hogy minden, emberekkel foglalkozó hivatás elképzelhetetlen pszichológiai ismeretek nélkül. Fontos számunkra, hogy megértsük a másik ember viselkedését, de arra is keressük a választ., hogy mi magunk miért éreztünk így vagy úgy egy adott helyzetben, miért cselekedtük azt és nem mást stb. Könyvünkben a lélektan alapjelenségeivel foglalkozunk, azzal a szándékkal, hogy az emberi természet, viselkedés és tudás alapösszefüggésein kérésziül elősegíthessük a mélyebb összefüggések megértését. Ezért minden fejezetben igyekeztünk megmutatni, hogyan alkalmazhatók az ott tárgyalt jelenségek a gyermek- vagy csoportlélektanban, vagy egyszerűen a mindennapi életben. Tesszük ezt azért is, mert valamennyi alkalmazott pszichológiai diszciplína a hagyományosan általános lélektaninak nevezett ismereteken nyugszik. Ugyanakkor az egyes jelenségek tárgyalásánál kibővítettük a megközelítések nézőpontjait idegélettani, genetikai, etológiái és szociobiológiai ismeretekkel. Ennek oka kézenfekvő: a fentebb említett tudományok az utóbbi években hihetetlen gazdag tényanyagot halmoztak fel az emberi viselkedés oki hátteréről, s így sokkal árnyaltabbá teszik tudásunkat másokról és önmagunkról. Meggyőződésünk, s ezt sokéves oktatói tapasztalatunk is alátámasztja, hogy minden képzés szükségszerűen kél szakaszra bontható: egy diszciplinárisra (a …
Tovább a műhöz
A társas lény első magyar kiadása csaknem negyedszázaddal ezelőtt, 1978-ban jelent meg. Az első kiadás rövid idő alatt elfogyott, s így 1980-ban sor került a második - változatlan - kiadásra is. 1987-ben látott napvilágot a könyv harmadik, átdolgozott és bővített magyar kiadása, amely az 1984-es amerikai kiadáson alapul. Az 1987-es magyar kiadás azóta szinte minden évben újra megjelent - Aronson könyve messze a legsikeresebb és legnépszerűbb magyar nyelvű szociálpszichológiai könyvvé vált. Egyetemi és főiskolai hallgatók nemzedékei tanultak belőle, és a szociálpszichológia alkalmazásának legkülönbözőbb területein - így például a nevelőmunkában, a tömegkommunikációban, a reklám-, marketing- és PR-tevékenységben, a közvélemény és az előítéletek kutatásában - került felhasználásra. A mostani kiadás, amely az 1999-es amerikai kiadás alapján készült, nagymértékben eltér az előzőektől. Bővült egy teljesen új fejezettel (A társas megismerés), de a meglévő fejezetek is jelentős mértékben módosultak. A szemléletmód és a tudományos törzsanyag természetesen nem változott, de az elméleti és a kísérleti háttér sok tekintetben megújult vagy kiegészült. Aronson az elmúlt évek szociálpszichológiájának számos kutatási eredményét is feldolgozta. Lépést tartva az amerikai társadalom átalakulásával, és általában korunk politikai fejleményeivel, társadalmi, …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet tanárjelölteket kíván bevezetni a pedagógiai kommunikáció általános elméletébe. Elméleti jellegül, azaz inkább arra törekszik, hogy értelmezni segítsen a kommunikatív jelenségeket, és ezzel szempontokat adjon a nevelői kommunikáció céltudatosabb alakításához és a leendő pedagógusok kommunikációs képességeinek fejlesztéséhez, mintsem arra, hogy közvetlen útmutatásokkal szolgáljon, és elsajátíttassa az egyénekre méretezett és a konkrét feladatokhoz, helyzetekhez igazodó kommunikatív magatartás „aranyszabályait”. Ez a gyakorlati kurzusok (kommunikációs tréningek, mikrotanítások, videós önmegfigyelések, dramatikus játékok stb.) során mehet végbe eredményesen. A pedagógusképző intézmények egyre bővülő köre hirdet meg ilyen tanfolyamokat. Azok a programok a leghatékonyabbak — az eddigi tapasztalatok szerint—, melyek szervesen egyesítik a pedagógiai kommunikáció elméleti alapjainak feldolgozását a módszeres gyakorlással. Bevezető jellegű a jegyzet, mivel egyrészt nem tételez fel mélyebb általános kommunikációelméleti ismereteket, másrészt legfeljebb csak példaszerűen szól a pedagógiai tevékenység különböző színterein és helyzeteiben folytatott kommunikáció sajátosságairól. Középpontjában a tantermi kommunikáció áll. így számos érintkezési felület jön létre a neveléstudomány több ágazatával (pl. a didaktikával, a pedagógiai …
Tovább a műhöz
Kedves Nyelvtudásvágyók, Leendő Nyelvvizsgázók! Örömmel üdvözöljük abból az alkalomból, hogy kézbe vette könyvünket, mely egyedülálló a magyar nyelvkönyv piacon. A CROSSING BORDERS a nemzetközi kapcsolatok szaknyelvet mutatja be hiteles forrásszövegek, nyelvvizsgacentrikus, középfokú szintű feladatok segítségével. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy munkánk célja nem a nemzetközi kapcsolatok mint szakterület, hanem a nemzetközi kapcsolatok angol szaknyelvének tanítása. Mivel a könyv szerzői gyakorló és gyakorlott vizsgaanyag-fejlesztői a BCE Corvinus Szaknyelvi Vizsgaközpontnak, biztosak lehetnek abban, hogy autentikus szellemi forrásból táplálkozó feladatokat kapnak kézhez. Könyvünk a Corvinus Szaknyelvi Vizsgaközpont nemzetközi kapcsolatok szaknyelvi vizsgájának témaköreire alapul. Minden fejezet egy-egy témakörhöz kötődik mind a bevezető szöveg, mind pedig a nyomtatott, vagy elektronikus médiából származó autentikus szövegek/cikkek tekintetében. A feladatok kifejezetten a középfokú (B2) írásbeli és szóbeli nyelvvizsgafeladatok mintájára készültek, segítségükkel egyrészt könnyedén és alaposan elsajátíthatja a szaknyelv szókincsét, nyelvi fordulatait, másrészt célirányosan készülhet a középfokú szaknyelvi vizsgára. A fejezetek utolsó feladata a szóbeli közvetítés (oral mediation), melyhez a vonatkozó szöveg hanganyaga a CD mellékleten található, csakúgy …
Tovább a műhöz
Életünk során valójában csak néhány esetben válik fontossá a fülünk, amikor „kamaszodó" fülkagylónk látványa és esztétikai igényeink nem harmonizálnak, illetve amikor valamilyen oknál fogva fájni kezd, vagy hallásunk megromlik. Természetesnek találjuk atomi léptékű érzékenységét, mint ahogy természetes számunkra beszédünk, énekünk hajlékonysága, kifejezőképességünk sokoldalúsága, és hogy ez utóbbival egyedül vagyunk az állatvilágban. Pedig még soha ennyit nem kérdeztünk a hangokhoz fűződő viszonyunkról, mint az utóbbi harminc évben. Kérdéseinkre a tudomány különböző ágai (akusztika, szisztematikus zenetudomány, zeneszociológia, népzenetudomány, kognitív pszichológia, orvostudomány, fiziológia, antropológia, humánetológia, magatartás-kutatás, esztétika és nyelvészet) próbálnak meg egyre jobb válaszokat adni. A legértékesebb következtetés, hogy hangzó univerzumunk fizikai-biológiai-társadalmi hármas egysége determinálja a világ mechanikai rezgéseiből számunkra felfogható korlátos frekvencia tartományát, elsősorban annak alapján, hogy életben maradásunkhoz mi az elengedhetetlenül szükséges hanginformáció. Amikor az okot, a hangokra adott reakcióink vagy éppen spontán hangadásaink evolúciós gyökereit, a különböző nyelvű emberek azonos akusztikai megnyilvánulásait, beszédhangjaink akusztikai, fiziológiai eredetű rokonságát, a zene feltételezett …
Tovább a műhöz
Nemzetközi hátterű cég gyakorló vezetőjeként számos olyan szituációt tapasztalok meg, amely során elgondolkodom, hogy valóban jól alkalmazzuk-e a kommunikációs technikákat. Ha megnézem például, hogy naponta milyen nagy mennyiségű e-mail érkezik egy-egy vezetőhöz, és abból mennyi az, ami valóban szükséges információ számára, illetve mennyit lehet az utazások, megbeszélések, vezetői feladatok mellett feldolgozni, akkor felmerül bennem a kérdés: vajon jól élünk-e a modern technika lehetőségeivel? Némely vezető munkatársamtól komoly tiltakozásokat hallok az e-mail használatával kapcsolatban, amikor több-oldalnyi, több feladót és címzettet is megjárt „lánc e-mailből" kell kihámoznia a lényeget. Egy cég egyik vezetője (nem magyarországi eset) összehívta a munkatársait, akiknek az irodája néhány méterre volt az övétől, és a következőt mondta: „Ne írjanak nekem e-mailt, hanem legyenek szívesek, vegyék fel a telefont, vagy jöjjenek át az irodámba, ha szeretnének közölni velem valamit!" A fentiek arra mutatnak rá, hogy a modern megoldások nem mindig helyettesíthetik a hagyományos eszközöket. Bizonyos helyzetekben sokkal célravezetőbb a személyes kommunikáció. Hangsúlyozhatjuk a fontos információkat, kiegészíthetjük testbeszéddel, azonnal megtudjuk a beszélgetőpartner reakcióját, véleményét, és hamarabb érünk el eredményt. Más esetekben valóban az elektronikus …
Tovább a műhöz
Az angol nyelvterületen se szeri, se száma azoknak a műveknek, amelyek a tudományos kutatás és közlés módszertanát, a kutatás közben felmerülő gyakorlati, etikai és adott esetben pszichológiai problémákat tárgyalják. Ezek között vannak nagy tekintélyű amerikai kézikönyvek (Chicago Manual 1993, MLA Handbook 1995), ezek brit megfelelői (Hart’s Rules 1983), és említhetünk az ezek alkalmazására épülő munkákat is (Mahmoud 1992). Németországban sem kell sokáig kutakodnunk könyvesboltokban vagy könyvtárakban, hogy a kutatás módszertanával foglalkozó könyvekre leljünk (Poenicke 1988, von Werder 1993). Az e témakörben született átfogóbb jellegű magyar nyelvű munkák száma azonban csekély, bár az egyes részterületeket egyre több mű fedi le. Ez indította a jelen könyv szerzőit, hogy olvasmányélményeiket, tapasztalataikat összefoglalják. A jelen könyv egyik előzménye volt A megismerés csapdái címmel 1995-ben megjelent jegyzet, amely a természet-tudománnyal foglalkozó kutatók széles körében nagy sikert aratott. Másik előzményként a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, valamint a Debreceni Orvostudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatói számára tartott előadások anyaga szolgált. Könyvünk a tudományos kutatást általában tárgyaló munkák és a publikálás „receptjét” nyújtó gyakorlati …
Tovább a műhöz