Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Magyarországon a nők történetének kutatása és a nőtörténetírás mellőzése egyaránt sok évtizedes múltra tekint vissza. Az elsőre jó példa Bobula Ida 1933-as monográfiája, A nő a XVIII. századi magyar társadalomban - másodikra pedig e kötet olykor fanyalgó, a szerzőt politikai aktivizmussal vádoló fogadtatása. E szerint a vád szerint nem történettudományos, hanem a „modern élet” problémáit a múltba visszavetítő műről van szó. Amit úgy is megfogalmazhatunk és egyúttal általánosíthatunk, hogy a nőtörténetírás gyanús dolog, mert politikai ügy, a politikai hatalom kérdéséhez kapcsolódik. Ezzel szemben „a” történetírás - a „fanyalgók” hite szerint - politikai szempontból természetesen semleges. A nőtörténet „politikasemleges” semmibevétele pedig azon a meggyőződésen alapszik, hogy ez a téma objektíve nézve nem fontos, elvégre a múltban a férfiak vittek végbe lényeges dolgokat. (Erre válaszolva szokás a history vagy a malestream történet-írás címkéjével illetni ezt az „objektív” történetírást.) Bár több ellenpéldát is említhetünk arra, hogy a nőtörténetet és a nőtörténetírást más témákkal és részdiszciplínákkal egyenrangúnak ismerik el, tudományszociológiai tapasztalatok alapján mégis úgy tűnik: áttörés, valódi változás csak megfelelő intézményesülés után érhető el. E belátás nyomán jött létre 2015 végén az Eötvös …
Tovább a műhöz
A kötet tanulmányai – a teljesség igénye nélkül – bepillantást engednek a Pécsett folyó munkába. A szerzők, szerkesztők közül Kéri Katalin az OTDI vezetőjeként, Nagy Adrienn, Takács Zsuzsanna Mária, Vörös Katalin és Ács Marianna a doktori iskola végzettjeiként, Maisch Patrícia, Auer Eszter és Szabó Hajnalka Piroska hallgatóként kötődnek a doktori iskolához. Czeferner Dóra a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, valamint a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Rébay Magdolna 2007-ben a Debreceni Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Programjában neveléstudományból doktorált, jelenleg pedig ugyanitt a Nevelés- és Művelődéstörténet Alprogramot vezeti. Kötődik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjához is, hiszen 2009-ben itt szerzett
PhD fokozatot történettudományból. Sárai Szabó Katalin történész szintén az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjában szerezte meg 2011-ben doktori fokozatát. A jelenleg futó pécsi kutatásokban felfedezhetők a nőnevelés-történeti kutatások hagyományos tematikái, mint például a leánynevelés és női művelődés újkori magyarországi történetének összegző és szintetizáló feltárása. Kéri Katalin e kötetet nyitó, „Tendenciák és …
Tovább a műhöz
Évekkel ezelőtt kaptam az első megtisztelő felkérést arra, hogy a Széchenyi István Egyetem, Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar által szervezett Apáczai-Napok tudományos
konferencián előadást tartsak. Így ismerem ezt a magas színvonalú rendezvénysorozatot, és mint a Veszprémi Akadémiai Bizottság Neveléstudományi Szakbizottságnak elnöke, nagyon örültem Sipos Judit és Boldizsár Boglárka kollégáink javaslatának, hogy ez a rangos konferencia egy önálló, nemzetközi szekcióval egészüljön ki, amely közös rendezésű az MTA VEAB Neveléstudományi Szakbizottságával. Ezekből az előadásokból születtek az alábbi tanulmányok. A programon nagy örömmel vettem részt magam is több kollégámmal a Kodolányi János Egyetemről. A rendezvény napján érzékelhető volt a már megszokott jó hangulat mellett a professzionális szervezésnek köszönhető gördülékenység, ami ennek az együttműködésnek következtében biztosította a magas tudományos színvonalat. A kötet talán ezt a baráti légkört nem tudja visszaidézni, de a tudományos igényességet, a rendkívül izgalmas témák sokaságát igen, ezért ajánlom jó szívvel az olvasó figyelmébe a kötetet. Ez a kötet így kiemeli a szekciót még ebből a rangos konferenciából is, erősítve annak nemzetközi dimenzióit. Az együttműködést remélem folytatjuk és minden évben megrendezésre kerülhet a Veszprémi …
Tovább a műhöz
Ha a Horthy-korra gondolunk, jó eséllyel nem az jut eszünkbe, hogy a magyar társadalom milyen mértékben modernizálódott, hanem inkább olyan jelzők, mint a „neobarokk társadalom” az „urambátyám” világ, a rang- és címkórság. Az időszakról szóló nőtörténeti munkák például jobbára azt hangsúlyozzák, hogy a 20. század első két évtizedében erősödő feminista mozgalom háttérbe szorult, és - részben emiatt, ám a nemzetközi tendenciákkal összhangban - a feminizmus első hullámát valamiféle apály követte: a nők jogai, a nőemancipáció szempontjából visszalépés történt. A társadalmi modernizáció lelassult, esetleg megtorpant. Ebben a könyvben a modern nők helyzetét, a kor egyik fontos társadalmi kérdését más szemszögből közelítjük meg. Elsősorban azért, mert azokat a nőket állítjuk középpontba, akik sorsukat saját maguk irányították, akik a külső, politikai, gazdasági, kulturális nehézségek ellenére, a lehetőségeket kihasználva, cselekvő személyként tudtak fellépni. Példájuk megvilágítja, hogy a politikai intézmények nem határoztak meg minden cselekvési lehetőséget és alternatívát. E nők helyzetére tehát a politika mellett legalább annyira hatással voltak ők maguk, az, ahogyan alkalmazkodtak az új és új körülményekhez. Ha ezekről a cselekvő nőkről és nehézségeikről beszélünk, akkor nem csupán arra kell gondolni, hogy ők le tudták győzni a …
Tovább a műhöz