Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Reményiem, hogy e műből ki fog derülni a bölcsészet és a bölcsészet történetének fontossága. Itt az előszóban csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a bölcsészet tárgya: a legmagasabb igazságok. Ily tudománynak képzeli a bölcsészeiét az elfogulatlan közvélemény is. A bölcsészet története pedig azt adja elő, mikép ismerte fel az emberi gondolkodás az idő folyamában lassankint és mindig tökéletesebben azon igazságokat. Szóval a bölcsészet története az emberi ismeret kifejlése az időnek rende szerint. Minden emberi műveltségünk az időhöz kötött fokonkinti kifejlés, tehát haladás. De mivel értelmi műveltségünknek legmagasabb foka és legszebb nyilatkozata a bölcsészeti ismeret — feltéve, hogy tárgya csakugyan a legfőbb igazságok — azért a bölcsészet története, mint azon változások rajza, melyeken az emberiség áthaladott, hogy ismerete mindig tökéletesebb, gondolkodása mindig érettebb legyen, a történetnek nem csak kiegészitő, de legtanulságosabb, tehát legfontosabb része. Ezen tudományt, melynek tanítása hivatásom körébe esik, jelen műben előadni, ez által hazánkban a bölcsészeti ismeretet terjeszteni s igy a hazai tudományosságot erőm mértéke szerint szolgálni, legszebb kötelességeim egyikének örömmel tekintem. Nem tértem ki a nehéz kérdések utjából, de mindemellett arra törekedtem, hogy e nehéz tárgyat is világosan, sőt a lehetőségig könnyű …
Tovább a műhöz
A Bölcsészet Története czimü munkám második kötetét a tisztelt olvasó közönség elibe csak most terjeszthetem. Kezdetben azon terv lebegett előttem, hogy az egész munka három kötetből fog állani, s annak második kötete a középkort fogná magába foglalni. De midőn az egyházi atyák és a scholastikusok korán dolgozgattam; mindinkább beláttam, hogy itt oly tárgyakkal és pontokkal van dolgom, melyekre irodalmunk eddig kevés gondot fordított, s melyekről nem lehet elmondani, hogy azok ismerete nálunk el volna terjedve. És mivel azon pontokban sok fontos, korunk gondolkodására még most is kiható van; komoly fontolgatás után örömmel elhatároztam magamat arra, hogy az egyházi atyák és a scholastikusok korát bővebben adom elő. így az egyházi atyák kora külön, és a scholastikusoké szinte külön kötetre szaporodott fel. E szerint elhagytam azon keretet, melybe a munka tartalmát, mint szorosabb értelemben vett kézikönyvbe, be lehetne illeszteni. Ha azonban a szükség kívánná, örömmel kész leszek a két kötetet oly alakba foglalni, minő a kézikönyveknek megfelel. Midőn a két korszak gondolkodása történetének terjedelmesebb előadására magamat elhatároztam, beláttam, hogy nehéz munkára vállalkoztam. A feladatok, melyek megoldásával az egyházi atyák és a scholastikusok foglalkoztak, mélységüknél fogva már magukban véve nehezek. De egyelőre nem ezen, hanem az előadandó tárgyon kívül …
Tovább a műhöz
Mi a Bölcsészet Története czímű munkám ezen kötetét illeti, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy mit a második kötet előszavában elmondtam, annak egy része ezen kötetre is vonatkozik. Mindemellett ezen kötet tartalma külön előszót igényel. Ugyanis az egyszerű áttekintés végett ezélszerünek tartom a scholastilmsok álláspontját és gondolkodásuk módját röviden már itt elmondani. Mit az egyházi atyák a hitelvek alakjában megállapítottak, azt a scholastilmsok megalapítják, indokolják és a hitelveket következményeikben is kifejtik. Az tehát lényeges haladás, hogy a gondolkodás tovább fejlett a hittől a tudáshoz, hogy a dogmák alakjában megállapított hit tartalmát megérteni, hogy a vallási tanokról kimutatni törekedett, hogy azok az emberi észszel megegyezők és általa felfoghatók. De a tudomány kívánja egyes pontjainak logikai összefüggését is, tehát a rendszert. A hierarchia fejlésével párhuzamosan fejlett a dogma. A hierarchiai szervezet az által jutott el zárpontjához, hogy az egyháznak valamennyi tagja függött annak egy fejétől. Szintúgy a dogma terén is arra törekedtek, hogy az egyházi hitnek egyes tantételeit egymással összekapcsolják, és hogy azokat, mint az egésznek részeit az ész utján felfogják. Az egyház tehát tudományt vagyis rendszeres ismeretet akar magából előteremteni. Ezen törekvés elismerésre és tiszteletre méltó. És végre, hogy a scholastika …
Tovább a műhöz