Keresés
Találatok
Jelen monográfia azt a kérdést igyekszik körüljárni, hogy milyen kapcsolat áll fenn egyrészről a jogállamiság és annak tartalmi elemei, nevezetesen az emberi jogok, a hatalommegosztás és az ezek felett (is) őrködő alkotmánybíráskodás, másrészt a népszuverenitás elve és a demokrácia eszméje és gyakorlata között. A könyv a jogelméleti és államelméleti aspektusokon túl alapvetően politikai filozófiai szempontból közelíti meg ezt a kérdést, és csak érintőlegesen (ott, ahol az feltétlenül szükséges) tér ki alkotmánytani vagy (még ritkábban) tételes alkotmányjogi szempontokra. A könyv célja annak a hipotézisnek az igazolása, hogy a jogállamiság és a demokrácia — bár az utóbbi évtizedekben népszerű elgondolássá vált azok merev elválasztásának feltételezése és egymást kizáró mivoltuk igazolásának megkísérlése - valójában (lényegi tartalmukat tekintve) nemhogy nem zárják ki, hanem kölcsönösen feltételezik egymást. Ez különösen a demokrácia jogállami alapjaira igaz: bár jogállam sem lehetséges a demokratikus politikai akaratképzést lehetővé tevő intézmény-rendszer nélkül (hosszú távon legalábbis akkor marad meg a jogállam, ha vannak demokratikus alapjai), de meg inkább: a jogállami kritériumok érvényesülése és (végső soron az alkotmánybíráskodást végző szerv/ek/ általi) érvényesítése nélkül demokrácia nem lehetséges. A könyv első fejezete …
Tovább a műhöz
A kiadvány az ERASMUS/EUROMIR program zárásának tekinthető. Mint ilyen, szinte megköveteli a kutatási program résztvevőinek a megörökítését. A már elindult projekt résztvevői: Dr. Günther Sander Mainz - Németország, az alprogram koordinátora; dr. Alberto Merler Sassari - Szardínia; dr. Birgitta Bruks Östersund - Svédország; dr. José Gabriel Pereira Bastos Lisboa - Portugália; dr. Athina Zoniou-Sideri Athine - Görögország, 1999 folyamán megnyerték a Pécsi Tudományegyetem Európa Központját és Bölcsészettudományi Karának Idegennyelvi Lektorátusát a közös tevékenységbe történő bekapcsolódásra. (A kapcsolattartást a továbbiakban dr. Cseresnyés Ferenc és Tóth Hajnalka biztosították a két szervezeti egységből). Ennek egyik eredményeként a Pécsi Tudományegyetem említett intézetei vállalták az EUROMIR záró rendezvényén a házigazda feladatát. A 2000. április 25-e és május 2-a közötti nemzetközi intenzív szeminárium előadásai,
workshop referátumai és team-tevékenységei Európa, illetve a régió nemzeti és etnikai kisebbségeivel foglalkoztak.
A résztvevő külföldi partner egyetemek hat oktatójához, nyolc doktoranduszához és huszonhat egyetemi hallgatójához csatlakoztak a szemináriumon a Pécsi Tudományegyetem oktatói (nyolcán) és hallgatói. Az együtt töltött
napok során az intenzív szeminárium résztvevői megismerhették öt európai uniós ország és Magyarország egy …
Tovább a műhöz
Közjog és jogállam
- 2016
Dr. Kiss László 1951. február 10-én született Jánosházán. 1970-ben kezdte egyetemi tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem (mai nevén: Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán. Itt szerzett 1975-ben jogi diplomát (és doktorátust). Már egyetemi évei alatt intenzív kötődést mutatott az államigazgatási (közigazgatási) jogterület iránt, az egyetemi tanulmányok befejezése után Száméi Lajos professzor hívására a Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén kezdett oktatni. 1977-ben vette át tanársegédi, 1980-ban adjunktusi, 1982-ben pedig egyetemi docensi megbízását. 1992-ben a Köztársasági Elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. 1982-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. 1988-1989-ben Humboldt-ösztöndíj keretében a marburg-i Philipps Egyetem vendégkutatója volt. Kiss László gazdag oktatói-kutatói tevékenysége mellett impulzív közéleti tevékenységet is végzett. Ennek keretében - akadémiai tisztségei mellett - 1991 és 1995 között a Magyar Közigazgatási Kamara elnökhelyetteseként,
majd 1995-től 1998-ig a Magyar Közigazgatási Kar alelnökeként tevékenykedett. Két alkalommal is (1989-1990, 1995-1998) részt vett a Deregulációs Tanács tevékenységében. Kiss Professzor Úr a pécsi Jogi Kar közösségének meghatározó tagja, jogászgenerációkat vezetett és vezet be - javarészt Ivancsics Imre „társaságában” - a …
Tovább a műhöz
Ez a kötet a M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Pécsre kerülésének 80. évfordulója alkalmával a PTE Állam- és Jogtudományi Karán 2003 október 16-17-én szervezett tudományos rendezvények Alkotmányjogi Alszekciójának keretében elhangzott előadások publikálásra átdolgozott változatait tartalmazza. A századforduló az európai alkotmányjog-tudományt számos új kihívással szembesíti, amelyek összefüggésben állnak a korszakot jellemző globális tendenciákkal, az európai integrációs folyamat közjogi differenciálódásával, a közép- és kelet-európai demokráciák működési tapasztalataival, az egyén és az állam közhatalmi viszonyának újraértelmezésével. A közjog tradicionális intézményrendszere és az alkotmányjog dogmatikája szélesebb vertikumban és rugalmasabban értelmezendő, mint másfél évtizeddel ezelőtt - és e megállapítás nem csupán hazánkra vagy a közép- és kelet-európai államokra igaz. Tudományos vizsgálat tárgyát képezi a közjog és a magánjog kölcsönhatása, az alkotmányjog és a politikai berendezkedés viszonya, az állam helyzete az európai együttműködésben, vagy az egyén alapjogi stásusának több dimenzióssá válása. A közjogi és ezen belül az alkotmányjogi intézmények már nem szemlélhetők izoláltan, a hagyományos fogalmi kultúrába ágyazottan, vagy a nemzeti jogrendszer keretein belül. Az említett kihívások okán és az újszerű problémák …
Tovább a műhöz
L’activité gouvernementale joue un rôle définitif dans les activités directives, organisatrices et exécutives, déployées par les organes d’État. Suivant la conception, devenue presque générale dans le droit constitutionnel en Hongrie, on considère comme activité gouvernementale le travail des organes d’État centraux autorisés, par lequel ces organes forment, à longue portée, les objectifs d’État fondamentaux, définissent les conditions de base et les moyens principaux de la réalisation de ces objectifs, la cadence de l’exécution et surveillent, à l’échelon le plus élevé, la réalisation de tous ces travaux.1 Vu son caractère général, cette définition ne donne pas de directive pour les formes de manifestation du travail ouvernemental, pourtant elle me rend possible de faire voir, au commencement de mon étude, les contours du sujet des mes recherches. Par la suite, je cherche à donner — en présentant les caractères et exigences du travail gouvernemental en Hongrie, — un aparçu plus détaillé sur les sujets, le contenu et les formes de manifestation de ce travail. A la base de la définition de la notion du travail gouvernemental, et en connaissant le système constitutionnel des organes centraux, ne saurait faire de doute que ce sont l'Assemblée Nationale, le Conseil de Présidence et le
Conseil des ministres qui ont la compétence primordiale d'exécuter le travail gouvernemental en Hongrie. Tout de suite est à remarquer …
Tovább a műhöz
Ennek a könyvnek már régen, legalább tíz éve el kellett volna készülnie; alapgondolata ugyanis, mely szerint minden embernek joga van a nyelvszabadságra, már a ’90-es évek elején megfogalmazódott bennem. A felismeréshez, hogy van ilyen szabadság, filozófiai összefüggésben, talán Rawls igazságosság-elmélete kapcsán jutottam el, s ennek megfelelően eleinte főként azt igyekeztem kimutatni, hogy a nyelvszabadság igazolható egyes jól ismert és széles körben elfogadott filozófiai érvek segítségével. Mivel a nyelvszabadságot igazoló érveket az emberi jogok filozófiájából kölcsönöztem, természetesen levontam azt a következtetést is, hogy a nyelvszabadság szintén emberi jog, s hogy a nyelvszabadság filozófiai igazolása ezért azt is igazolja, hogy az emberi jogok legfontosabb listáit ki kellene egészíteni a nyelvszabadsággal. Ez pedig, minthogy az emberi jogok legfontosabb listáit az emberi jogok nemzetközi joga fektette le - fűztem tovább a gondolatmenetet - már túlmutat a filozófián, s az elméleten: gyakorlati jogalkotási üggyé válik vagy válhat. A vázolt körülmények arra indítottak, hogy belelapozzak az emberi jogok és a kisebbségi jogok jogtudományi, mindenekelőtt nemzetközi jogi irodalmába; annál is inkább, mert bár filozófiát tanítottam a pécsi egyetem jogi karán, első egyetemi diplomám jogi diploma volt. A jogirodalomban rá is találtam néhány figyelemreméltó újdonságra; …
Tovább a műhöz
Valamely állam "teljes" joga /jogi rendje/ nagyjában - egészében két nagy területre esik szét; a közjogra és a magánjogra. Ez a felosztás már a klasszikus római jogban is ismeretes volt, igazán markánssá azonban csak a 19. században - a szabad liberális jogállamban elméletével és nem utolsósorban az állam és a társadalom "kettéválásával" , dualizmusának létrejöttével - vált. A jog duális struktúrája, állami és privát szférára osztása mindamellett máig viták tárgya, amely
napjainkban leginkább abban a 'véleményben fejeződik ki, hogy a modern "szolgáltató - feladatmegoldó - szükségletkielégítő állam feltételei között a kőz- és a magánjog megkülönböztetése /különösen merev elhatárolása,/ immár elveszítette igazi jelentéstartalmát. A közöttük kitapintható különbségek miatt azonban semmiképpen nem moshatók össze. A közjog azokat a jogi normákat fogja át, amelyek az egyeseket az államhoz, mint főhatalomhoz /adott esetben erőszakszervezethez/ kötik. Ide sorolják különösen a nemzetközi jogot, az államjogot, az igazgatási jogot, a büntetőjogot, a törvénykezési és eljárási jogokat, a vallásjogot, de néhányan itt találnak helyet az adójog és a társadalombiztosítási jog számára is. A magánjog körbe viszont a polgárjog vagy civiljog tartozik, amelynek egyes részterületei - viszonylagos önállóságot élvezve - külön is tárgyai lehetnek a magánjognak, így …
Tovább a műhöz
A hatályos magyar alkotmány köztársasági elnökről szóló fejezete a részletesebb szabályozást az "intézmény" általános, fő funkciójának kiemelésével vezeti be. A köztársasági elnök "kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett." E megfogalmazás visszautal az elnöki intézmény eredetére, felidézi a pártok feletti államfői pozíciót, amely az egész ország, a társadalom összessége érdekében került kialakításra. A múltra visszatekintő szerepkijelölés a jelenben persze egyúttal számtalan ellentmondást is a felszínre hoz. A fenti alaptörvényi citátum egyben magában hordozza az államfői semleges hatalom esélyét, a hatalommegosztásban a fékekre és ellensúlyokra figyelemmel egy újabb ellenőrző tényező beiktatását. Mindezekre figyelemmel különösen indokolt az elnöki intézmény közelebbi bemutatása. Az államfői szerepkör a nagy francia forradalomig leginkább a szuverenitáselméletek kapcsán bukkant fel és
került értékelésre. A restaurációt rögzítő új alkotmányok a montesquieu-i elvekhez tértek vissza, bár azokban is felmerült a nép által létrehozott hatalom ellenőrzésének az igénye. Beniamin Constant államtanában külön államfői hatalmat
említ, amelyet a semleges, minden szervezet fölött álló királyi hatalom mindaddig passzivitásra szorít, amíg a
többi hatalom között diszharmónia nem keletkezik. /A három hatalmi …
Tovább a műhöz