Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
Ujjongással tele az én lelkem és háladalt zeng Istennek minden érzésem, hogy elérnünk engedte ezt az időpontot. Benedikciót irtak elő bölcseink a tüz lángjaira, mennél inkább tartozunk hálát adni az ég és a föld alkotójának a világosság föltünésekor, mely el nem alszik, hanem csak terjed és gyarapszik, sziveket hódit, lelkeket vált meg. A sötétségben botorkálók nagy fényt pillantanak meg és akiket a lelki kimúlás árnyéka környékez, tévedtek, azokon ragyogás ömlik el és megmenekszenek. Már az emberek legnagyobbika, az isteni férfiú, Mózes tanította, hogy a hitben és Isten ismerésében, erényekben és erkölcsökben hanyatló nemzedék idézze emlékezetébe a régmúlt időt, fordítsa figyelmét az elődök történetére, intézzen kérdést az ősökhöz, azok majd megfelelnek neki, régen volt nemzedékek nagyjaihoz, azok majd felvilágosítják. Nem ismertük multunkat, azért tévelyegtünk. Nem tudtunk a szikláról, melyből vétettünk, az útról, melyet megtettünk, a föladatokról, melyeket teljesítettünk, a küzdelmekről, melyeket átéltünk, a javakról, melyeket az emberiség számára szereztünk, egyáltalában nem tudtuk, kik vagyunk és hol vannak a mi gyökereink. Hála néked Istenünk, hogy szerszámmá tettél meg arra nézve, hogy ezentúl másképp légyen! A forrást, melyet Izrael egy halhatatlan mestere multunk megismerésének fakasztott, a Te segítségeddel Isten, idehoztuk a magyar …
Tovább a műhöz
Véletlen volt-e, vagy a gondviselés akarta-e, hogy a győztes Nebukadnecár a száműzött zsidókkal barátságosan bánjon? Van-e egyáltalában véletlen a népek történetében, az ese- menyek láncolatában? Lehet-e komolyan állítani, hogy az emberek viszonyai másként fejlődtek volna, ha ez, vagy az a körülmény véletlenül máskép alakult volna? Csupán csak a szabadság tekintetében uralkodnék a szeszélyes véletlen, mig a természet birodalmában a leg-aprólékosabb dolgokat is változhatatlan, örök törvények szabályozzák? A zsidó nép történetére mindenesetre nagy befolyással volt az enyhe bánásmód, melyben Nebukadnecár a júdeai foglyokat részesítette. A sok csapás következtében megfogyott, megtört kis nép fennmaradásához Nebukadnecár jóakarata sokban hozzájárult. A babyloniai nagy király nem hasonlított az előbbi és későbbi korszakoknak szilajvérü hóditóihoz, kik csak a rombolásban és a kegyetlenkedésben lelték örömüket. Ő nemcsak hódítani akart; építeni és alkotni is vágyott. Az újonnan alapított Kaid birodalmat nagygyá, gazdaggá és népessé akarta tenni. Célja volt, hogy a fővárost, Bábelt oly nagygyá és hiressé tegye, hogy túlszárnyalja a feldúlt Ninivét. Az Eufrates keleti partján ezért egészen uj városrésznek vetette meg alapját, mig a régi várost fallal vette körül, melynek kerülete 9, más források szerint 12 mértföld volt és mely magára vonta az …
Tovább a műhöz
Izrael szétszóratása nem Jeruzsálem pusztulásával vette kezdetét. A szentély még állott, a szinhedrion még bíráskodott, a fantáziával megáldott zsidó, a római helytartó és Róma más zsarolói mellett is, még mindig azt hitethette el magával, hogy a zsidók földjén zsidók az urak, mikor az imperátorok roppant birodalmában és a parthus királyok országaiban (az akkori világ e két hatalom között oszlott meg) alig volt város, vagy község, melyben zsidók ne éltek és vallásos közösséggé ne alakultak volna. A földközi tengeröböl partjait és az óvilág négy főfolyamának: a Nílusnak, az Eufratesnek, a Tigrisnek és a Dunának vidékeit judai lakósok népesítették be. Kérlelhetetlen végzet-szerüség űzte Izrael fiait a távol messzeségbe. Ez a szétszóratás a Gondviselés müve és egyszersmind áldása volt; mert Juda törzse csak igy válhatott elpusztithatatlanná, halhatatlanná. Az egyik országban űzték, üldözték, lábbal tiporták, mig más államban uj erőre kapott és a lelkének mind becsesebbé váló tanításoknak uj szentélyeket emelhetett. A mindenüvé eljutott magvak kikeltek és a tiszta erkölcs és a tisztult istenismeret mindjobban kezdett terjedni a pogányok között. Miként a görögök telepei a művészetet, a rómaiaké a jogismeretet, akként terjesztették a zsidók gyarmatai az egyistenben való hitet, a szeretet fogalmát, a szemérmetességet és az önmegtartóztatást. …
Tovább a műhöz
A zsidoság a szabureus korszakban nemcsak néhány arab törzset nóditott meg nitének (az elöző kötet utolsó fejezetét), hanem a puszták fiait bizonyos nélkülözhetetlen társa- dalmi intézményekre is kioktatta, igy az év szabályozására, amelytől a forgalom és kereskedés, a háború és béke függött. De mindezen fölül még egy vallásalapitót is támasztott köztük, aki mind nagyobb hatással avatkozott bele a világtörténelem alakulásába és mind a mai napig ható tényezője maradt. Mohammed, a mekkai és jathribi próféta nem volt ugyan a zsidóság fia, de emlőjén nevelkedett. A zsidóság keltette föl benne a gondolatot, hogy egy új vallásformát létesítsen, még pedig állami alapon; az új vallás viszont hatalmas befolyással volt a zsidó történelem folyására és a zsidóság fejlődésére. A mekkai békés gyülekezetekben, vásáron és utazása közben Abdallah fia gyakran hallott arról a vallásról, amely az egyetlen, mindenható Istenben való hiten sarkallik; Ábrahámról, aki Isten szolgálatának szentelte magát, vallásos és erkölcsi intézményekről, amelyek e hit vallóit megkülönböztették a bálványimádóktól. Eredeti szelleme és fogékony elméje mohón szivta be mindazt, amit e dologról hallott. A mekkai „Varaka Ibn-Naufal, a koraisiták nemes törzséből, Mohammed feleségének, Chadigának atyjafia, aki a zsidó hitre tért és értett héberül, fölkeltette Mohammed szeretetét …
Tovább a műhöz
A zsidó törzs, állam nélküli állapota és szétszóratása ellenére is, megtartotta szerves egységét és abban a három évszázadban, mely Száádjától, az első közép-kori vallásfilozofustól Maimuniig, a nagy gondolatébresztőig terjed, a szellemi fejlődés és a tudományos és költői tevékenység oly magas fokára emelkedett, hogy szinte elfeledjük, hogy a középkorban vagyunk. Ezt a gazdag szellemi aratást fagyasztó hideg, szörnyű tél követte. Belső és külső események játszanak össze, hogy a zsidó történelmet megfosszák eddigi nagyszerűségétől és hogy a zsidó népre a szolgaság bélyegét nyomják. Egetverő magasságból a legmélyebb örvénybe sülyedt. A jelenkor gyermeke nem alkothat magának fogalmat azokról a szenvedésekről és megaláztatásokról, amelyeken ez a nép keresztülment, attól az időtől fogva, amikor a pápaság és félrevezetett nyája, a fejedelmek és népek, szégyenfoltot aggattak a hátára, hogy minden száj leköphesse és minden ököl reá sújthasson, addig az időpontig, amidőn a pyreneusi félszigetből kiűzték és azontúl is, egészen odáig, amig a népek szabadsághajnala Izraelre is rávirradt. Képzeljétek el mindazokat a gyötrelmeket, amiket világi és papi zsarnokság hóhérai valaha egyesekre és nemzedékekre zúdítottak; mérjétek meg, ha tudjátok, mindazokat a köny-záporokat, miket emberek valaha pótolhatatlan veszteség, szétzúzott boldogság és …
Tovább a műhöz
A zsidók kiűzése Spanyolországból és Portugáliából sok tekin- tétben uj fordulatot adott az egész zsidóság történetének.
Nemcsak a kiűzőitekre, hanem az egész zsidó népre a leg- szomorúbb következményekkel járt. Oda volt a fényük, a büszkeségük, régi központjuk megszűnt, az erős oszlop, amelyre támaszkodtak, összedőlt. E szomorú eseményeken érzett fájdalom áthatotta az összes országok zsidó lakosait és lehangoltság és csüggedés vett erőt rajtuk mindenütt, ahova a szerencsétlenség hire eljutott. Ugy érezték, mintha harmadszor pusztult volna el a templom és Cion gyermekei harmadszor mennének száműzetésbe és nyomorba. Talán nagyzolás volt, hogy a spanyol (helyesebben szefárd) zsidók magukat a legnemesebb törzsekből származtatták le, sőt egyes családok visszavezették eredetüket egyenes vonalban egész Dávid királyig; tény azonban az, hogy a többi országok zsidói is Izrael legnemesebb és a legkitűnőbb ágának, mintegy a zsidóság arisztokráciájának tekintette a spanyol zsidóságot. És most a zsidóságnak éppen ezt a részét érték a legsúlyosabb csapások. A kiűzetés, az erőszakos megkeresztelés, a legborzalmasabb halál, kétségbeesés, éhség, pestis, máglya, hajótörés, mindezek a szenvedések alig tizedrészére apasztották le a spanyol zsidók százezreit. A megmaradottak pedig mint kisértetek bolyongtak szerteszét, országból országba hajszoltatva és ők, a …
Tovább a műhöz
A zsidóság és Európa
- 2006
A 2001-ben független értelmiségiek - köztük az azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Szabó Miklós történész - kezdeményezésére alakult Kossuth Szabadegyetem Egyesület bevallott célja, hogy népszerűsítse a Kölcsey, Kossuth, Deák, Eötvös, Ady nevével fémjelezhető nemzeti szabadelvű eszmekört és gondolatiságot. Elsődleges célunk, hogy az ismeretterjesztés eszközeivel szolgáljuk az faji, vallási, kisebbségi előítéletek falainak lebontását, egy élhetőbb európai Magyarország felépítését. A Debreceni Egyetem immár másodízben adott otthont előadássorozatunknak, amelynek 2004/2005-ben „A zsidóság és Európa" címet adtuk. Előadóink részint történetileg közelítették meg a máig is virulens antiszemitizmus kérdéskörét: Grüll Tibor az első zsidó háború, illetve a római zsidóellenesség gyökereit kutatta; Kulcsár Árpád a középkori keresztény antijudaizmus és antiszemitizmus kialakulásával foglalkozott; míg Rákóczi István az ibér inkvizíció egy érdekes forrásszövegén keresztül mutatta be a „újkeresztények" áldatlan sorsát a koraújkori Európában. Karsai László a magyarországi zsidó holokauszttal kapcsolatban „régi kérdéseket" felelevenítve törekedett „új válaszok" megfogalmazására. Más előadóink egyéb szempontok szerint járták körül a kérdést: Rugási Gyula a zsidó-keresztény ellentétek teológiai okaira világított rá; Karády Viktor előadása a …
Tovább a műhöz
Napló, 1944
- Ecséri Lilla
- 1995
A napló a Magyar Rádió irodalmi szerkesztõségének pályázatára érkezett.
“A nevem ecséri Kánitz Lilla Aranka, de a keresztnevem Kamilla, bérmanevem Magdolna. Az iskolában és otthon Arinak neveznek. De ez még nem az összes, mert becenevem és csúfnevem is van egy rakás. Korom: június 30-án leszek 16 éves. (Jó öreg vagyok.) Vallásom (ami máma a legfontosabb): jelenleg római katolikus vagyok (nem régen), de nem szégyenemre, csak sajnos kellemetlenségemre zsidó származású.” Ezzel kezdõdik ez a kis lélegzetû írás, ami egy tinédzser lány szemszögébõl mutatja be a háború viszontagságait. | Ecséri Lilla 1928-ban született, fõvárosi polgárcsaládban. "Vallásom (ami máma a legfontosabb): római katolikus vagyok (nem régen), de nem szégyenszemre, csak sajnos kellemetlenségemre zsidó származású." - írta naplójába 1944-ben. Az ekkor 16 éves kamaszlány a német megszállásig többé-kevésbé zavartalanul élt családjával. Iskolába járt, jövõjét tervezte. "Jövendõ életpályám: akármilyen nevetséges is, de ha valami leszek, csakis filmszínésznõ akarok lenni....A fiúkról: általában 16 éves lánynak már kell, hogy legyen udvarlója. Nekem nincs és sohasem volt...Utálom a copfomat, de nem engedi anyám levágni, pedig úgy rövid hajjal szebb lennék, mint így". Azután elkövetkezett 1944. március 19. "Istenem! Milyen pocsék világot élünk. Vasárnap reggel a németek megszállták …
Tovább a műhöz
Konferenciánk témája szempontjából Dominguez Ortíznak a Katolikus Királyok korszakáról írott megállapítása lehetne kiindulópont. Dominguez Ortiz szerint a spanyol történelemnek ez a legfontosabb korszakhatára, amelytől a spanyol történelem „ezelőttre és ez utánra” osztható. Ahogy ő írja: “En la historia de Espana hay un antes y un después de los Reyes Católicos.”
Mert konferenciánk meghatározó periódusa is 1492, a zsidók Spanyolországból történő kiűzése miatt. „Ez előtt”, amikor a konferenciánk címében jelzett problémakör dimenziói és kontúrjai az Ibériai-félszigetre utalnak, erre az 1492 előtti időszakra korlátozódnak. Ám ez a periódus is vibrálóan gazdag tematikát mutat. A vizigót korszak zsidókra vonatkozó dokumentumaitól a kiűzés pillanatáig ívelő csaknem ezer évről van ugyanis szó, amikor az elfogulatlan történész megállapíthatja, hogy a zsidóság (a baszkokkal együtt) az Ibériai-félsziget legrégibb népe; ám attól kezdve, hogy Recared király 5S9-ben felvette a katolikus vallást és államvallássá tette, a zsidó nép helyzete meglehetősen nehézzé vált a félszigeten. Miközben a tudomány (orvoslás, filozófia) csúcsait ők reprezentálták, a városi gazdaság és pénzügyek, a korszerű államigazgatás aktorai is e szférából jöttek, és a központi hatalom szakértőbázisát jelentik, eközben ugyanakkor a „menetrendszerűen” megjelenő antijudaizmus …
Tovább a műhöz