Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Szertartás oly jelképi formaság, melylyel valamely cselekvénynek jelentőségét, érzékileg fölfoghatóvá tenni kívánjuk. A magán és nyilvános életnek legtöbb fontos cselekvényével, szertartásokat szoktunk egybekötni, melyek nevezetesen vallási cselekvényeknél, sohasem hiányzanak. Már a társadalmi érintkezésnél (a magán életben) sem bírunk bizonyos szertartási formák (illemszabályok) nélkül lenni. Legkifejlettebbek és legszükségesebbek azonban az ily formaságok, a legfelsőbb személyeknek egymás között és az alattuk lévőkkel való érintkezéseiknél, miből külön állami s udvari szertartási szabályok fejlődtek ki. Az előbbieknél megint közjogi és nemzetközi szertartási szabályokat különböztetünk meg, a szerint, a mint a saját állami közhatóságaink részéről belföldön megtartandó szertartásokról, vagy azokról van szó, melyeket a különféle önálló államok, egymás között előforduló nemzetközi érintkezéseiknél, követni szoktak; ez utóbbiak: az államfők rangját és czímét, és az őket megillető tisztelkedéseket, a tengeri hajók eszközölte üdvözlést, a követek irányában való eljárást stb. állapítják meg. Az állami szertartások szükséges és teljes jogosultsággal biró régi szokások, a mennyiben fontos és ünnepies cselekvények, bizonyos külső jelképiséget természetszerűleg megkívánnak, mi által épen mivoltuk és jelentőségük előtüntetve van …
Tovább a műhöz
A 16. századi magyar humanizmus kiemelkedő alakja, Verancsics Antal (1504–1573) nemcsak egyházi és politikai vezetőként, hanem íróként és diplomataként is maradandót alkotott. A Verancsics Antal összes munkái sorozat 12. kötetének 9. része – Vegyes levelek: 1563–1569 – különösen izgalmas bepillantást nyújt a korszak diplomáciai, egyházi és személyes történéseibe.
Ez a kötet gondosan szerkesztett, tudományos apparátussal ellátott válogatás Verancsics latin nyelvű leveleiből, amelyek a Habsburg-udvarral, a pápasággal, magyar és külföldi főurakkal, tudósokkal és egyházi személyekkel való kapcsolattartását dokumentálják. A levelek egyszerre tanúskodnak a reneszánsz műveltségről, a politikai feszültségekkel teli időkről és Verancsics kivételes diplomáciai érzékéről.
A kötet nemcsak a történészek és irodalomtörténészek számára értékes forrás, hanem minden olvasónak, akit érdekel a magyar történelem és kultúra aranykora, valamint egy olyan sokoldalú személyiség, aki a reformáció, a török hódoltság és a Habsburg-ellenes mozgalmak korában is a közjó szolgálatában állt. A levelek mögött kirajzolódik egy művelt, hűséges és bölcs ember portréja – egy olyan férfié, akinek szavai ma is megszólítanak bennünket.
Tovább a műhöz