Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Őszintén mondom, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az általam egyik legmagasabbra becsült egyetemi fórumon, a Pécsi XX. Egyetemi Napon előadást tarthatok a magyar alkotmányozásról. Megtisztelő
számomra, bár én nem voltam ennek az egyetemnek hallgatója, de kiváló tanári kara van, akiket nagyon nagyra becsülök, és meggyőződésem, hogy az az egyetem él igazán sokáig, amelyik nem csak meglévő diákjait és tanárait becsüli meg, hanem a volt diákjait is. Én úgy látom, ebben a kezdeményezésben, illetve már 20 éve tartó folyamatban, a pécsi egyetem, a pécsi egyetemisták, volt egyetemisták, egyetemi oktatók kiemelkedő szerepet töltenek be, és ez irigylésre méltó az én anyaegyetemem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szempontjából. Hölgyeim és Uraim! A felkérés úgy szólt, hogy az alkotmányozásról tartsak előadást, ami nagyon megtisztelő, de nagyon nehéz, hiszen ebben a teremben ülnek szakmabeliek, közjogászok, alkotmányjogászok, és ülnek olyanok, más tudományoknak a művelői, akik az alkotmánnyal, az alkotmányozás kérdéseivel csak érintőlegesen találkoznak, esetleg figyelő állampolgárként, közéleti emberként vagy
autodidakta módon mélyedtek el a magyar alkotmányozásban és a magyar alkotmány történetében. Nagyon különböző érdeklődésű közönség előtt előadást tartani mindig nehezebb, mint egy szűkebb szakmai közönség előtt. …
Tovább a műhöz
Az emberi agy képes megváltoztatni önmagát — könyvünk erről a forradalmi felfedezésről szól. Tudósok, orvosok és páciensek történeteit ismerhetjük meg, akik együtt vitték véghez e csodálatra méltó átalakulásokat. Műtéti beavatkozás és gyógyszerek nélkül mozgósították az agy addig ismeretlen képességét arra, hogy megváltoztassa önmagát. A páciensek közül egyesek gyógyíthatatlannak tartott agyi rendellenességektől szenvedtek, másoknak nem voltak ugyan problémái, de szerették volna javítani vagy az évek múlása ellenére megőrizni agyuk működését. Vállalkozásuk a megelőző évszázadok során elképzelhetetlen lett volna, mivel a „hivatalos” tudomány és orvoslás is változtathatatlannak tartotta az agy anatómiáját. Általánosan elfogadott nézet volt, hogy a gyermekkor lezárultával az agy csak a hanyatlás hosszú időszakában tud megváltozni; hogy ha az agysejtek rendellenesen fejlődnek, megsérülnek vagy elpusztulnak, akkor semmiképpen sem pótolhatók. Azt is lehetetlennek gondolták, hogy ha az agy valamely része károsodik, akkor megváltoztassa saját szerkezetét, vagy újfajta módon kezdjen működni. A változatlan agy elmélete szerint azok, akik agyi vagy szellemi korlátokkal születtek, vagy agykárosodást szenvedtek, egész hátralevő életükben fogyatékosak vagy sérültek maradnak. Ha egy tudós azon kezdett töprengeni, vajon az egészséges agyat nem lehetne-e megfelelő …
Tovább a műhöz