Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A házassági tanácsadás az egészségügyi gondozás egyik legfiatalabb intézménye. Mint minden kialakulásban levő intézményt, a házassági tanácsadást is bizonytalan körvonalak határozzák meg és mind céljának, mind feladatának megállapításában lokális követelmények, társadalmi érdekeltségek, valamint egyéni vélemények különböző felfogásokat juttatnak érvényre. Jelentősége céljában rejlik, amelyet az eugenika ad meg. Az eugenika alapja azon elmélet, hogy az ember öröklés útján szerzi meg testi és lelki tulajdonságainak lényeges részét és mivel ez a rész az esetleges individuális tulajdonságoktól megkülönböztethető, a faj fejlődésére következtetni lehet. Az eugenika ennek a teóriának gyakorlati alkalmazása által akarja feladatát megoldani. Egyrészt pozitív eredményt céloz : lehetővé akarja tenni azt, hogy a társadalom erős, egészséges tagjainak fejlődése és szaporodása kedvezően alakuljon, másrészt negatív feladatot teljesít, amikor az életképtelen, beteg, terhelt egyedek szaporodásának igyekszik gátat vetni. A házassági tanácsadás ennek a kettős célnak a szolgálatában áll. Az eugenika követelményeinek teljesítését a nemzeti népesedéspolitika sürgeti. A mai gazdasági válságban erősen érezhető, hogy a gondozásra szoruló tömegek egyre növekedő csoportja parancsolóan kívánja meg a szaporodásnak céltudatos, eugenikus alapon álló irányítását. …
Tovább a műhöz
Általános iskolai osztálytársam, Kim kis növésű volt, és Dél-Koreából származott. Körülbelül tizenkét évesek lehettünk, amikor az osztálytársaink pubertáskori csúfolódásba kezdtek: „Rizszabáló!”; „Hülye rizszabáló!” Ezt természetesen lehetett még fokozni. Néha lökdösték is, vagy elvették tőle az iskolatáskáját. Kim ezen mindig nevetett. Az iskolatársaival ellentétben én tudtam, hogy Kim mesterfokon űzi a taekwondoo-t. Tizenkét évesen már az első mesterfokozatnál tartott, „feketeöves” lett. Kimnek lélegzetelállító ereje és önuralma volt - így hát, amikor újra és újra ilyen kötekedések céltáblájává vált, rendszerint elővette rokonszenves mosolyát. Minden gőg vagy lekicsinylés nélkül. Egyszerűen csak mosolygott a fekete haja alatt. Sohasem tudtam megérteni. Az ilyen helyzetekben ugyanis mindannyiszor mellette álltam, és mérgemben azt gondoltam: „Ó, Kim! Szedd már össze magad! Meg tudod csinálni!” Kim azonban nem strapába magát. Velem ellentétben ő tudta, hogy nem szükséges harcolnia. Az élet megtanította arra, hogy ne „muszájból" harcoljon. Kim fizikailag és mentálisan is szuverén személyiség volt. Trénerként Ön, és én sem riadunk vissza attól, hogy nehéz helyzetekkel szembesüljünk egy-egy tanulócsoportban. Még húszéves tréning-pályafutás után sem. Léteznek olyan résztvevők, akik szünet nélkül piszkálódnak: „Ön tényleg elhiszi, amit …
Tovább a műhöz
Eljött hát ez az idő is, Tanár Úr! Valamikor régen, úgy bő 25 éve, még hallgatóként kerültek először kezeim közé emlékkötetek, melyek ugyan nem voltak tankönyvek, de egyes tárgyak esetében közkedvelten adta fel az oktató ajánlott irodalomként. Nem értettem, hogy mi végre is vannak ezek az irományok. Aztán PhD hallgatóként, illetve ifjú oktatóként már kaptam lehetőséget arra, hogy társszerzőként becsatlakozzak bizonyos írásművekbe. Kezdtem megérteni, hogy egy tudományos pályafutás végén, vagy egy kerek évforduló beköszöntével az ünnepelt számára milyen megbecsülést jelző és megható gesztus, hogy a pályatársak, volt tanítványok és barátok meglepik kollégájukat olyasvalamivel, amit csak ők adhatnak: saját gondolataikkal. Egy egyetemi oktató pályája után ugyanis nem marad épület, vagy egy szép szobor, vagy egy jól megszerelt autó, csak a gondolatai élhetnek tovább a tanítványaiban. Átlépve oktatói/kutatói/menedzseri pályám delelőjén, egyre fontosabbá válik számomra, hogy gondolatokat ültessek el mások fejében, és ezt a mintát Farkas Ferenc professzoromtól, mentoromtól, főnökömtől vettem át. Nem az a fontos, hogy ÉN mit akarok elmondani, NEKEM mi a véleményem, hanem az, hogy akinek mondom, az jobbá, többé, nemesebbé, értékesebbé váljon. A fiatal – bocsánat a régies kifejezésért – értelmiségi legfőbb erénye lehet az, hogy gondolkodik, véleményt és …
Tovább a műhöz