Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Van valami jelképes abban, hogy a forradalom évében született. Mert miként a forradalom, úgy az ő lénye is intenzív megnyilvánulása volt valaminek, s ha nem tévedünk, egy és ugyanazon dolognak: a magyar népléleknek. A forradalomban elsöprő erővel nyilatkozott meg ez a lélek, ez a mély szellemiség, benne nyugodt derűvel elegyedve izzott és munkált tartósan, szüntelen. A helyzet, a korszellem kívánalma volt az egyik is, a másik is. A népszellem élete rendesen a fenntartás, a szerves építkezés és javítgatás munkálataival telik, s mindeközben a szellem jól érzi magát. Ez volt jellemző rá is: hatni, használni, gyarapítani a mindennapok megnemesítésével - ebben érezte igazán otthon magát, valószínűleg ebben látta életfeladatát. És irigylésre méltó volt, hogy mindezt mennyire szerette, hogy milyen magától értetődő természetességgel tette, hogy mennyire élvezte. Egyéniségének titka, mely oly sokunkat megfogott, talán épp ebben rejlett. Talán épp ez tette őt oly lebilincselő vitapartnerré, oly magával ragadó tanárrá, oly szellemes társasági lénnyé. Imponáló tudása, olvasottsága és lenyűgöző műveltsége mellett. A 80-as évek közepén persze őt is megérintette a korszellem nagy változásának előszele. Ekkor is tudta a dolgát, ment az elsők között, szervezett, mozgósított, s csitított, csendesített, ha kellett. Egyet azonban nem vállalt: nem engedett a reflektorfény, a …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1