Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 16

Találatok


Munkám célja exaktan kifejezni a Mecsek-vidék domborzatának hatását a népsűrűség eloszlására. A domborzat elvonatkoztatva a fokozott mértékű inszolációtól, az emberi élet elé akadályt gördít, ellenben az inszolációs áthevülés következtében a napos lejtő értékében meggyarapodik, nyilvánvaló tehát, hogy a településeket vonzani fogja; — ezen értékkülönbséget számokban óhajtom kifejezni. A Mecsek hegység ezen tanulmányom számára elég alkalmas terület. A vízválasztó kelet-nyugati, illetve délnyugat-északkeleti csapása a több napot nyerő déli oldalnak az árnyékos északi oldallal való összehasonlítását teszi lehetővé. A vizsgálatok és számítások alkalmával a cél eredményesebb elérése érdekében kívánatosnak látszott a kutatás kiterjesztése a mecseki röghegységen kívül a hozzá simuló paleogén, illetve neogén takaróra. A helyes alapot a relativ értékeléshez csak úgy nyerhetjük meg, ha a környező sík területeket, illetőleg a hegységi részt környező sávot számításainkban szintén feltüntetjük létünk déli határát alkotják. Azonban azon szilárd felszint befolyásoló archaikus tömb jelenlétét, melynek a Mecsek-hegység fennmaradását köszönheti, tovább nyomozhatjuk dél felé. Ez a tömb maga is összetöredezett és különböző szinti magasságban maradt fenn. Déli törését jelzi Miholjác-dolnjitól Vaskáig az E-W csapású Drávameder, mely Vaska …
Tovább a műhöz
A XVIII-ik század fontos időszak a magyar művelődés történetében. Két évszázados háborúskodás után, mely gazdaságilag és szellemileg egyaránt tönkretette az országot, a magyarságra nézve ekkor békés és termékeny időszak következett be, amely lehetővé tette számára, hogy a művelődés munkájában részt vegyen, a tudományok, művészetek és az irodalom iránt érdeklődjék, s hogy megvesse bizonyos kultúrintézményeknek alapját, melyekkel a nyugat-európai szerencsésebb és nyugodtabb viszonyok közt élő nemzetek már régóta rendelkeztek. Ha ennek a századnak művelődéstörténetét tanulmányozzuk, amelyet még a közelmúltban is történetíróink jó része úgy tekintett mint nemzetietlen, hanyatló korszakot, meglep bennünket az a buzgóság, amellyel e századnak magyar főurai és főpapjai elsajátítani és meghonosítani igyekeztek azt a műveltséget, melyet külföldi tartózkodásaik és utazásaik alatt alkalmuk volt megismerni. Nem a háborúskodás, nem a harcokban való kiválás többé az eszményképük: egymással versenyezve építtetnek falusi kastélyokat, városi palotákat, kolostorokat, templomokat s egyéb középületeket, alapítanak iskolákat, könyvtárakat és tudományos gyűjteményeket. Igaz, hogy ez a Nyugat-európából importált művelődés egyrészt kozmopolita, másrészt pedig egyoldalú és felületes volt, amennyiben nem hatolt be a nemzet alsóbb rétegeibe, mindamellett …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem 2002/2003-as tanéve az integrációt követően talán a legfontosabb volt egyesített egyetemünk néhány esztendős történetében. Ebben az évben készült el a Rákóczi úti egyetemi tömb teljes rekonstrukciója, amelynek köszönhetően két karunk is az új évezred követelményeinek megfelelő épületbe költözhetett vissza. Érdemes külön megjegyezni, hogy az Oktatási Minisztérium támogatása mellett az egyetem, valamint a jogi és a közgazdasági kar is jelentős anyagi áldozatokat vállalt a felújítás során. Az intézményfejlesztés azonban nem kötötte le az egyetem minden energiáját, hiszen sikerült előrelépnünk a tudomány és kutatás színterén is. Egyre több konferencia szerveződik a Pécsi Tudományegyetemen, talán annak is köszönhetően, hogy doktoriskoláink is egyre erősebbek, egyre elismertebbek. Fejlesztettük nemzetközi kapcsolatainkat, ahol az oktatói és hallgatói cserék éppúgy fontos szerződési pontok, mint ahogyan a közös pályázatok is. Az Európai Únióba tartva olyan nemzetközi kapcsolatrendszert kell kiépítenünk, amelynek segítségével egyetemünk múltjához és jövőjéhez méltó európai jelent tudunk megvalósítani, hiszen már a következő évtől nem hazai, hanem nemzetközi viszonyok közt mérettetik meg a magyar felsőoktatás. A tanév nem elhanyagolható eseménye volt a rektorválasztás, ahol a leköszönő rektor helyébe újat választott a …
Tovább a műhöz
A nyomdászattörténet művelődéstörténeti tanulmány s az irodalomtörténet egyik segédtudománya, mert a nyomdászat hatása és eredményei a művelődés és irodalom terén nyilvánulnak meg. Ezért alkalmazza részben a művelődés-történet és irodalomtörténet egyes módszereit is: a bibliográfiai és a levéltári kutatást. A bibliográfiai adatokkal körül-vonja az egyes nyomdák korhatárait, a levéltári adatokkal pedig a nyomdák működésének okait, befolyását és körülményeit világítja meg. A nyomda működése erkölcsi eredményeinek, hatásának mérlegelését azonban a művelődés- és irodalomtörténetre bízza. De csupán bibliográfiai és levéltári kutatások alapján mégsem lehet nyomdászattörténetet írni. A nyomdászat története ugyanis ipartörténet is, a nyomdásznak kenyérkereset, anyagokkal (papír, betűkészlet) és gépekkel dolgozik s fejlődése az anyagok s gépek technikai fejlődésétől függ. Továbbá: a nyomdász csak közvetve áll a művelődés és irodalom szolgálatában, de nem ez a közvetlen célja, hanem a saját megélhetése. A legtöbb régi nyomda nem kizárólag irodalmi művek és tankönyvek nyomtatásából élt, hanem jövedelme az akcidenciák (kisebb alkalmi munkák), hirdetmények, hivatalos formulárék, plakátok, szentképek stb. megrendelésre való nyomtatása volt. A nyomdászat tehát elsősorban mindig üzlet, s ezért története tárgyalásában nem szabad szem …
Tovább a műhöz
A Bercsényi Futár a Turul Szövetség pécsi kerületének röpirata. Az 1933. szeptemberi számban a szerkesztői közlemény szerint már 3 évfolyam jelent meg, feltételezhető tehát, hogy ez a negyedik, és a röpirat 1930-tól jelent meg. A röpirat szerkesztője Ambrus József, munkatársai között szerepel: Gróf Szapáry Lajos, Ángyán János, Baranyai Aurél, Szatmáry Lajos és Dr. Kérészi Zoltán. A kiadvány 32 oldal terjedelemben jelent meg, a kiadásért felelős Sebők Ferenc, felelős nyomdavezető Mayer A. Géza. A röpiratot a KULTÚRA könyvnyomdai műintézet gyorssajtóján, Pécsett nyomtatták, a Rákóczi út 34. szám alatt működött Varga-garázsban. A kiadványban korabeli pécsi cégek, üzletek és vállalkozások hirdetései is megtalálhatóak. A PTE Egyetemi Könyvtár folyóiratraktárában található egy példányban, raktári száma: R1524. Egyéb példányai a Baranya megyei könyvtárakban nem ismeretesek, a röpirat később Nemzetvédő, majd Akarat címen jelent meg.
Tovább a műhöz
Pécsi Tudományegyetem nevében tisztelettel köszöntöm kettős jubileumát ünneplő 1. Számú Gyakorló Általános Iskola oktatóit, dolgozóit és diákjait. Ez az újabb iskolatörténeti kötet jól illeszkedik a hasonló célú, korábbi kiadványainkhoz. Krónikás hűséggel rögzíti az évszázada fennálló és 50 éve gyakorlóiskolaként működő intézmény kezdeti erőfeszítéseit és a jelenkor biztató eredményeit. Az időrendben felsorolt iskolatörténeti események, történések, elért eredmények önmagukban is beszédesek és tiszteletet parancsolóak. Ezekből kitűnik, miért számított megalakulásától kezdve a város első számú „mintaintézményének" a Gyakorlóiskola. A közölt dokumentumok, az intézmény munkatársainak, volt diákjainak szóbeli-írásbeli visszaemlékezései egyaránt megerősítik azt a véleményt, hogy a Gyakorlóban - mindig az adott korszak lehetőségei szerint - tudatosan, jól átgondolt koncepció szerint folyt az oktató-nevelő munka. Természetesen sok gyötrődéssel, itt-ott visszalépésekkel járt a szinte évről évre megújuló pedagógiai tervezés és gyakorlat. Országos léptékben is szakadatlan újítási törekvések segítették az oktató-nevelő tevékenység minőségének javulását. A Gyakorlóban részben az igazgatók érdeklődése, felfogása, részben a tantestület összetétele szabta meg azt, hogy a központi előírások ismeretében milyen újszerű feladatokkal, …
Tovább a műhöz
A kereszténység isteni igazsága bizonyításának legmeggyőzőbb alapját képezik a történelmi tények. Ez az anyaszentegyház tanítása. Kiket a szenvedélyek törekvései más ösvényre vezettek, azok minden lehetetlen rendszert bejárnak s az ó-kor vallási és bölcseleti eszméinek továbbfejlődéséből vont alanyi következtetésekkel rámutatnak a kereszténység eredetére oly értelemben, mintha az a természetes fejlődésnek magasabb foka volna. Ha vannak is érintkező pontok a kereszténység és az ó-szövetség kinyilatkoztatott vallása, valamint a pogányok természetes vallása között, e találkozások a kereszténységet tisztaságra és tökéletességre nézve azoktól lényegesen elkülönítik, úgy hogy a természetes fejlődés elmélete alapjában megdől. A kereszténység oly tény, melynek sarkalatos hit és erkölcsi igazságai mint tökéletes igazságok egyszerre kerültek az emberiség birtokába. A fejlődéstannak e részben kárhozatos módszerét visszautasítva, követjük az egyház csalhatatlan tekintélye által kijelölt helyes történelmi utat, mely biztosan elvezet a kereszténység természetfeletti eredetéhez. E történelmi tényekből merített bizonyítás az ember természetének teljesen megfelel. A kereszténység tanításának szerzője Isten, ki hozzánk szólott, velünk közölte igazságait, hogy az üdvösség új rendjében elérjük örök célunkat. E kérdés világos megismerésétől függ …
Tovább a műhöz
Nagyanyám még így hívta: Indóház utca, anyám vidám gyermekkori élményeiről mesélt, amikor a hóvalborított meredek utcákon át a városházáig siklottak szánkóikon. Az idős pécsiek bizonyára még emlékeznek arra a pékinasra, akinek triciklijéről a Mecsekről jövet leesett a lánc és a megvadult járművét nem tudta megállítani csak a bőrgyárnál. A villamos után érdemes volt szaladni, az megállt s felvette a sietőt, miközben vidáman csilingelt a járókelők között. A jó pécsiek egyszerűen nem voltak hajlandók a pár arasznyi széles járdán közlekedni. Radocsay vendéglő, Nick söröző, Corso kávéház, Vigadó, Olasz és Jancsi cukrászda, lóversenypálya, repülőtér, Uránia, Apolló mozi, Timár és Czinderi utca. Kinek az egyik, kinek a másik név ismerős ... Pécs igazi kisváros volt, nem túl tiszta, nem is csendes, nem túl gazdag, nem is egészen magyar, de kicsit déliesen vidám, pletykás, vasárnap harangzúgásos, csevegő, süteményillatú. Két szélén sörgyár, fölötte meg csodás szőlők, gyümölcsösök, melynek déli határa már a Petrezselyem utcánál elkezdődött s széles ívben ölelte körül a várost. Pécs azonban mégsem volt mindig ilyen idillikus. Folyt itt vér is, dörgött az ágyú és ropogott a puska is elégszer. A pusztulásból azonban szorgalmas és építő kezek mindig újraformálták nekünk annyira kedvessé ezt a várost, mely szemünk előtt serdült nagyvárossá …
Tovább a műhöz
Az ötödfélévi világháborút követő hatalmas méretű taifun, mely a legszilárdabban fölépített, a történelemben', tradícióban, megszokottságban gyökerező, megdönthetetlennek képzelt dinasztiákat is elsöpört, nem kímélte meg Magyarországon az olyan apró egyedeket sem, amilyenek az újságírók és lapszerkesztők. A m agyar fejlett napisajtó képe máról holnapra megváltozott. Régi, jól megalapozott budapesti és vidéki napilapok szűntek meg, vagy alakultak át a helyzet alakulása által uralomra jutott legszélsőbb irányzat, szolgálatába állt, a hatalmat magához ragadott proletárdiktatura megkötött-kezü sajtóorgánumokká ! A magyar sajtószabadságot, melyért elődeink annyit küzdöttek, a központból irányított, csaknem unifoimisos napisajtó Váltotta föl és a régi, nem épen utolsó helyen állt magyar napisajtó temetőjében ott találtam álmatlanul eltöltött éjszakák sötétjében a magam fejfáját is, az egy időre a romok alá temetett, de ismét föltámadt Pécsi Naplót és bár megértőbb idők elkövetkeztéig pihentetnem kellett tollamat,de ebben a megszokott munka szeretete gátolt, írnom kellett, mert a henyélést soha nem ismerten1, mert még bírom csorbítatlan erővel, munkakedvvel és mig az ezer sebből vérző Magyarország mostani súlyos betegségéből föl nem épül és meg nem látjuk, mi a szándéka velünk, sorsüldözöttekkel a magyarok Istenének, akiben való hitem soha meg …
Tovább a műhöz
2010-ben Pécs mellett Essen és Isztambul viselheti az Európa Kulturális Fővárosa címet. A két kulturális fővárostól egyenlő távolságra elhelyezkedő Pécs - mind hagyományait, mind a pályázati tematikáját tekintve - képes szervesen kapcsolódni a német és a török kulturális főváros célkitűzéseihez. A határvidék tapasztalatát felmutatni kívánó sok kultúrájú város a nemzetiségi kultúra olyan modelljét mutathatja fel Európának, melynek alapja a magától értetődő együttélés. Ezt a szemléletet ismerte fel az UNESCO, amikor Békedíjjal tüntette ki a várost. Pécs a mai magyar kulturális és művészeti élet második legfontosabb városa. Épített és szellemi öröksége egyaránt számot tarthat Európa figyelmére. Az UNESCO Világörökségéhez tartozó ókeresztény sírkamra-együttes, Gázi Kászim pasa egykori dzsámija, kupoláján a kereszttel és a félholddal, Csontváry, Vasarely és a Pécsről elszármazott bauhauslerek (Breuer Marcel, Forbát Alfréd, Weininger Andor) hagyatéka, az ezeréves pécsi püspökség, Villány és Szekszárd borai, Harkány gyógyvize, a régió kisebbségei mind részét képezik annak a jelentős kulturális hagyománynak, amelyre Pécs 2010-ben is építeni fog. A Pécs2010-pályázat öt pillére: Pécs pezsgő, élettel teli város; A kulturális örökség és a kulturális újítás városa: kétezer éves város, mely a művészeti innováció helyszíne; …
Tovább a műhöz
A kétezer éves múltra visszatekintő Pécs mai épületállományában a világörökség részét képező ókeresztény sírkamrák, több mint 200 műemlék, számos helyi védettséget élvező architektúra, a közelmúltból pedig az Európa Kulturális Főváros projekt keretében megvalósult, európai színvonalú, modern, művészi épületek foglalnak el kiemelkedő helyet. Ennek az impozáns épített örökségnek a megőrzése elképzelhetetlen a múlt ismerete és megértése nélkül. Az elmúlt években megélénkülő tudományos kutatás eredményeképp több monográfia is napvilágot látott Pécs építészetének - főként 19-20. századi - történetével kapcsolatosan. Ám ezekben a munkákban a kutatók általában nem foglalkoznak az architektúrák belső tereivel, melyek igen ritkán őrzik eredeti formájukat, illetve rekonstruálásukhoz is szegényes a forrásanyag. A háborús pusztítások, a természeti katasztrófák, a tulajdonos- vagy funkcióváltások, a szocialista rendszer irracionális megoldásai, tolvajok és vandálok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kulturális örökségünknek ez a része mára nagyrészt megsemmisüljön. Éppen ezért tartjuk fontosnak a megmaradt emlékek jelentőségének a tudatosítását és minél nagyobb közönséggel való megismertetését, mert védelmük is csak így lehet biztosított. Bár Pécs építészete és iparművészete nyilván nem mérhető össze egy európai művészeti …
Tovább a műhöz
Pécs több mint két évezredes története folyamán rendkívül sokat változott a város területi kiterjedése és ennek nyomán az itt élők térhasználata, mindez pedig jelentős topográfiai súlypont-áthelyeződésekhez vezetett az egyes korszakokban. Ezek közül minden bizonnyal az egyik legszembetűnőbb jelenség a római kori Sopianae és a középkori Quinqueecclesiae térszervezése közötti eltérés: az antik település lakott területén kívül létrejött ókeresztény temető, azaz a necropolis ugyanis a középkor egyik legfontosabb centrumává, a püspökség központjává vált. A középkor folyamán kialakult, a 15. század elején pedig fallal övezett település a mai napig a város meghatározó része. A török hódoltság idején a külvárosok bővültek, majd az újkori, különösen a 19. század második felében kitapintható iparosodás, s az általa generált népességnövekedés erősítette e folyamatot. A 20. században a városhoz csatolt környező falvak tovább gyarapították Pécs területi kiterjedését. Jelen munka -amely szervesen illeszkedik az Európai városok történeti atlasza nemzetközi programhoz, s a Magyar várostörténeti atlasz sorozat 8. köteteként lát napvilágot - célkitűzése, hogy bemutassa Pécs topográfiai fejlődését a város területén kimutatható első településnyomoktól kezdődően napjainkig. E tekintetben vállalkozásunk hiánypótló, ugyanis korábban hasonló …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 16