Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Építészettörténeti irodalmunk számszerűen szerény, de tiszteletre méltó előzményekből, voltaképpen századunkban bontakozott ki, érte el mai gazdagságát, magas színvonalát, kiteljesedése iránti képességét, nyitottságát. Jóleső érzéssel tekinthetünk építészetünk történetét, történelmi-társadalmi-művészi hátterét tárgyaló kézikönyvek, monográfiák, díszes kiadványok, a tudományt, az ismeretterjesztést és az ízlésnevelést szolgáló kisebb-nagyobb terjedelmű művek, tanulmányok, közlemények sokaságára, a már megtett útra. Ez a változatos összetételű irodalom, a tárgykör sajátosságának köszönhetően, sokféle témaválasztást, szerzői megközelítést tükröz, de őrzi ezek elvi-műfaji összetartozásának közös vonását is. A művek nagy többsége ugyanis az építészettörténeti irodalom általánosan elfogadott tárgyalási szempontjai (korszak, földrajzi hely, építtető, alkotó, stílus, művészi kölcsönhatások, rendeltetés stb.) szerint elemzi a
megépült, eredeti vagy megváltozott formájában, vagy csupán romjaiban fennmaradt épületek, épületegyüttesek, életművek — történeti építészetünk, műemlékeink — ismérveit, valamint a megvalósulás, a módosulás említésre érdemes előzményeit, külső körülményeit. Arról azonban, hogy elődeink milyen, a korszakra jellemző építési anyagokat, épületszerkezeteket, díszítőelemeket, állványzatokat, …
Tovább a műhöz
Szerkezet és forma kapcsolata nem lehet teljesen idegen annak, aki az építészettel már tudatosan is foglalkozott. Sőt, voltak időszakok, amikor az elméleti vizsgálódás és az építészeti gyakorlat egyik fő kérdésévé vált, mint például a múlt század közepe utáni évtizedekben, és legfőképpen a mi századunk ötvenes, hatvanas éveiben, amikor az építési feladatok mennyiségi és minőségi fejlődése irányította rá a figyelmet. A hetvenes években más irányzatok tűntek fel, amelyek egyike-másika a teherhordó szerkezet és az építészeti forma összefüggéseit szinte tagadni szeretné - véleményem szerint szoros összefüggésben azzal, hogy az utóbbi évek csökkenő számú, és a korábbiaknál nagyobb térigényt szinte sohasem felvető feladatai, már kialakult jó szerkezetei nem feleltek meg a minden áron újat akarás vitatható igényének. Erre is vonatkozik Doxiadis megjegyzése: ,,Előbb keressünk jó megoldásokat, mint újakat, de ne ijedjünk meg, ha a jó megoldások visszavisznek a hagyományokhoz.”^ Hasonló gondolatot fejez ki Mies van dér Rohe is: ,,... a legtöbb építész minden alkalommal valami újat próbál feltalálni. Holott ami tényleg a legfontosabb, az a forma lassú kibontása. Az ismeretet kell tovább finomítanunk. És ha új probléma merül fel, tudni fogjuk, hogyan kell megoldani.”2' „Aki feltűnővé akarja tenni magát és művészetét, annak kezére játszik a divat. Számára …
Tovább a műhöz