Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
A mai előadásom tárgya: A Gyermektanulmányi Társaság kísérleti szakosztályának 1906—7. évi működéséről szóló jelentés, a gyermek emlékezése és számolása körül végzett kísérletekről való beszámolás. Gondolkoztunk azon, vájjon ez a merev, elvont s az első pillanatban talán érdektelennek látszó tárgy egyáltalában lehet-e nyilvános előadásnak a tárgya? Azon szükséges téglák összehordásáról van itt szó, melyek nélkül a gyermek elmeéletének a tudománya nem állhat fenn s amely nélkül a szellemi élet egyes momentumairól létrejöhet tapasztalati úton szerzett egyéni vélemény; az ilyen azonban a tudományos tételek biztos és szigorú formáját nélkülözi. Az egész emberi elme működésére nézve nagyon sok az ilyen tény, amely nincs véglegesen, tételszerűen tisztázva. Kérdésekben, melyek tudományos megoldásra várnak, tehát nincs hiány. A Gyermektanulmányi Társaságnak vezetésem alatt álló szakosztálya azt tűzte ki feladatáéi, hogy a gyermek szellemi életének egy-két fontos kérdését végre tisztázza. Ezek közül a kérdések közül kiválogattam néhányat, amelyek még nagyon kívánják ezt a tisztázást és ezeket vizsgálat tárgyává tettük. Ezen vizsgálatok eredményeiről óhajtok most itt egyet-mást megismertetni. Nagyon tudatában vagyok a feladat nehézségének s miután azt is tudom, hogy ezek száraz dolgok, igyekezni fogok, hogy a mondottakat egy kicsit …
Tovább a műhöz
Azokat a megfigyeléseket, amelyek agyagul szolgáltak a rokonszenv s az érdeklődés összes többi motívumai hatásainak megállapításához, az 1907. év nyarán, július és augusztus hónapokban végeztem Gödöllőn 10 fiú és 10 leánygyermeken; a 10 fiún július havában, a 10 leányon augusztusban. E gyermekek az Országos Gyermekvédő Liga „gödöllői nyári konviktusából“ valók voltak. Mind a fiúk, mind a leányok életkora a 8—14 évekre esett, egy fiúcska kivételével, aki 5 éves volt és egy leányka kivételével, aki csak 7-dik évét töltötte be. Ez magyarázza meg azon körülményt, hogy az itt közölt tanulmány leginkább a tulajdonképeni (8—14 éves) gyermekkor tevékenységével foglalkozik. Mind a fiúk, mind a leányok általában szegény sorsú szülők gyermekei voltak, kevéssé intelligensek; nagyobb részük falun csak kevés időt töltött, vagy éppen semmit. Tehát kitűnő anyagul szolgáltak a kitűzött tétel vizsgálatához. Az eljárás, röviden jelezve, abból állott, hogy a fiúgyermekeket elvittem öt előre meghatározott kirándulásra, a közeli tanyákra, pusztákra, falvakba; a leányokkal ugyene kirándulásokat tettük meg. A megfigyeléseket otthon pontosan feljegyeztem, mindeniket külön-külön lélektanilag feldolgoztam s végül az egészet összefoglaltam. Az összefoglaló dolgozatba a tanulmány kiegészítése végett egyéb megfigyeléseimet is bele foglaltam. Kötelességemnek tartom …
Tovább a műhöz
Mindenek előtt köszönetét mondok a Gyermek-tanulmányi Társaságnak, hogy alkalmat adott arra, hogy a szemről, annak betegségeiről, a szem kíméléséről, azok előtt beszéljek, kiknek módjukban van kellő tudás, tapintat és jóindulat mellett elejét venni igen sok veszélyes szembetegségnek. Népünknek az a kifejezése: szegény vak, eléggé kifejezi azt a szerencsétlenséget, amelyet a vakság okoz az embernek s önöknek, azt hiszem, nem kell bőven magyaráznom, hogy azt a veszteséget, amelyet a szem hiánya jelent, nem igen pótolja ezen a világon semmi. A szem ismertetése. A szem bonctanát tanulmányaikból mindnyájan ismerik.
A szem csontos üregben foglal helyet. A szemet zsírszövet veszi körül, ebbe van mintegy beágyalva. Külső védőszerei: a szemöldök, a szemhéj és a szempillaszőrök. A szemen 3 fontos hártyát látunk. Legkülső hártya, a szem fehérje: az inhártya. Ennek folytatása előre a szaruhártya, mely átlátszó és úgy illeszkedik reá az inhártyára, mint az óraüveg a keretére. Az inhártyán belül van az érhártya. Ez tartalmazza a szem táplálására szolgáló véredényeket és a fekete festéket. Ezzel összefügg elől egy megvastagodott izom, a sugárizom, mely festéket is tartalmaz s mely összehúzódó és kitáguló képességével a szem alkalmazkodását hozza létre. A sugárizom, ha összehúzódik akkor egy vékony, átlátszó hártyát meglazít s ezzel lehetővé válik, hogy az …
Tovább a műhöz
A modern állam elsőrendű feladata az egyéni boldogulás útjait egyengetni s e tekintetben nem elégedhetik meg a lehetőségek egyszerű kijelölésével, az anyagi, erkölcsi és szellemi fejlődés helyes irányainak kitűzésével. Az államnak rá is kell vezetnie polgárait ezekre az utakra, meg is kell győznie azokat arról, hogy ha felismerten jó irányban haladnak : saját érdeküket szolgálják és a maguk boldogságát, békéjét és nyugalmát teremtik meg. Lehetővé kell tennie továbbá az államnak azt is, hogy oly esetekben, midőn bizonyos célok elérése több egyénnek együttműködését kívánja, ez a társadalmi munka összhangzásban legyen az állami tevékenységgel s az olyannyira kívánatos szolidaritás érzésének fejlesztésével valóban elősegítse az egyéni célok megvalósulását. Mindez azonban még korántsem elegendő, mert végeredményben csupán a létező erőmennyiségek hatályosabb érvényesülését biztosítja s figyelmen kívül hagyja a szunnyadó energiák életre keltését és a tökéletesedést akadályozó, valamint azzal ellentétes irányban ható erők leküzdését, átalakítását és megfelelő módon való felhasználását. A folyton szaporodó szükségletek, a mindinkább finomodó igények a meglevő erőmennyiségek fokozására hívnak fel. És az emberiség évszázadok óta valóban mindig több és több erőt hajtott szolgálatába, mindig több és több energiát vont be abba a nagy …
Tovább a műhöz
(...) Az Internet, mielőtt világhálózattá fejlődött volna alapvetően a kommunikáció szükséglete hívta életre a hidegháború éveiben és a kommunikáció lehetősége azóta is meghatározó funkciója. A technikai – technológiai fejlődéssel, az ezredforduló időszakától a felhasználók, mint tartalomfogyasztóból tartalomkészítőkké váltak. Megjelentek a különböző közösségi oldalak, a web2 nyilvánossága a hivatalostól eltérő, sokszor azzal szembemenő véleménynyilvánítás és privát kommunikáció lehetősége bővült. Számtalan kommunikációs platform (chatszobák, Skype, Zoom, Teams, Viber, Signal,
WhatsApp, WeChat stb.) és technika létezik. Ugyanakkor az Internet használata, így a tartalomfeltöltés vagy a kommunikáció az anonimitás lehetőségét hordja magában. A kommunikáció anonimitása, az audiochat programokban azt a veszélyt hordja magában, hogy a felhasználó a vele szemben ülő – videófolyam hiányában – arcát nem látja és nem tudja beazonosítani, hogy a vele kommunikáló személy valóban az a személy, akinek ki adja magát. A kapcsolatfelvétel tipikus helyszínei a chatszobák, a Messenger, ahol a pedofilok bekapcsolódnak beszélgetésbe vagy ráírnak a megcélzott gyermekkorú felhasználóra. A pedofilok sajnálatosan már „rutinnal rendelkeznek”, hogyan lehet megtéveszteni egy gyermeket, hogyan lehet a bizalmába férkőzni, hogy lehet aljas céljukhoz közelebb kerülni. A …
Tovább a műhöz
A „Barnahus” kifejezés az izlandi „gyermekház” szóból ered. A Barnahus egy gyermekbarát, multidiszciplináris modell, amelynek célja, hogy minden egyes gyermek számára összehangolt és hatékony gyermekvédelmi és büntetőjogi választ kínáljon, valamint, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás során megelőzze a traumatizálódást és a retraumatizálódást . A Barnahus modell mára számos országban elterjedt integrált megközelítés, amely a bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekek igényeit helyezi a középpontba. A Barnahus modell nemcsak egy kihallgatási módszertan, hanem egy komplex gyermekjóléti szolgáltatás is. A Barnahus modellnek amerikai gyökerei vannak. A Child Advocacy Center (CAC) modellt 1985-ben hozták létre az Egyesült Államokban. A CAC célja a retraumatizáció megelőzése volt azáltal, hogy gyermekbarát, biztonságos és semleges környezetet biztosít az igazságügyi kihallgatás, az orvosi vizsgálat és a kezelés számára. Izland 1998-ban hozta létre a Barnahus nevű szervezetet, amelyet a CAC modellje ihletett. A Barnahus abban különbözött a CAC modelljétől, hogy szolgáltatásait a nemzeti közjóléti rendszerbe és az igazságszolgáltatási rendszerbe integrálták. Az egyik jelentős előrelépés volt, hogy a gyermeknek a Barnahusban audiovizuálisan rögzített vallomása törvényes bizonyíték lett a bírósági eljárásokban, így a gyermeknek nem kell több hónapot vagy évet …
Tovább a műhöz
Az új kézikönyv figyelemmel van arra, hogy a gyermekekkel, családokkal foglalkozó szakterület nem sorolható egy tudományág kizárólagos területére sem, interdiszciplináris, ágazatközi kérdésről van szó, amit jól fémjelez a könyv címe is. A gyermekek védelmének alapját a gyermekjogi megközelítés adja. A gyermeki jogok biztosítása előfeltétele a gyermekek megfelelő védelmének. A gyermekek védelmét közvetlenül vagy közvetetten számos jogszabály szabályozza. A kézikönyv ezért nemcsak egy jogszabály, a gyermekvédelmi rendszert alapvetően meghatározó Gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény) feldolgozását adja, hanem a jogszabályi határokat átlépve komplex módon közelíti meg a kérdéskört, érintve elsősorban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Negyedik Könyvét, azaz a Családjogi Könyvet, valamint az ENSZ Gyermek Jogairól szóló Egyezményt (1991. évi LXIV. törvény). A kézikönyv is elsődlegesen a szülő felelősségéből indul ki, majd ezt követően bontja ki az állam (önkormányzat) támogató szerepét, hangsúlyozva annak kötelezettségét is. A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve (Ptk. Családjogi Könyv) többek között a gyermeki jogoknak, a szülői felügyeleti jognak, a szülői felelősségnek és az örökbefogadásnak tulajdonít nagy jelentőséget. A Ptk. Családjogi Könyvében a korábbi, …
Tovább a műhöz
II. Szöveggyűjtemény
- 1996
Ezen szöveggyűjteményt óvó- és tanítóképző főiskolák hallgatóinak és oktatóinak ajánljuk. Az a figyelem, amely napjainkban az óvodák felé irányul, felkelti az érdeklődést ezeknek az intézményeknek a múltja iránt is. Az óvodatörténeti kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy az óvodai nevelés történetének feltárása számos jelenkori problémánk megértését és megoldását is megkönnyíti. A múlt választ ad arra is, hogy az óvodai nevelés, oktatás tartalmának, módszereinek, szervezeti formáinak egyes elemei vagy sajátos vonásai milyen körülmények között, milyen tényezők hatására alakultak ki. Napjainkban - bizonyára okkal - mind nyomatékosabban fogalmazódik meg az az igény, hogy az óvodát vissza kell hódítani a nevelés számára. Ezért is fontos eredeti dokumentumok tanulmányozása, hogy így hiteles írások alapján láthassuk, milyen is volt 1945 és 1990 között az óvodai munka irányítása, az óvodákban folyó tartalmi munka. A szemelvények válogatása során - terjedelmi okok miatt - nem törekedhettünk teljességre, de az óvodai élet széles területét felölelő anyag változatos összeállítására igen, melyet időrendi sorban rendeztünk el. Jó lenne, ha a szöveggyűjtemény elolvasása segítené a mai óvónőket és jelölteket abban, hogy felismerjék: „Az ellentétek egymás mellett szemlélve sokkal észrevehetőbbek.” (Partheniosz) (...) Az óvoda és a hozzá kapcsolt …
Tovább a műhöz
A kötetet, amelyet Ön a kezében tart szeretettel és tisztelettel nyújtja át a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kara Dr. Filó Erika egyetemi docens asszonynak hetvenedik születésnapja alkalmából. A kötet huszonnégy dolgozatot tartalmaz a családjog és társtudományai művelőinek, karunk oktatóinak és a jogalkalmazásban tevékenykedő kollégáknak tollából. A tanulmányok megírására számos tudományterületről szép számban vállalkozó szerzők írásaikkal fejezik ki tiszteletüket és megbecsülésünket kolléganőnk iránt. Akik személyesen is ismerik, jól tudják, hogy szinte hihetetlennek tűnik a tény: Filó Erika hetven éves. Noha az évkönyvek, hivatalos iratok és publikációs jegyzékek kétségtelenné teszik e tényt, azonban Erika (talán szabad itt is a megszokott megszólítást alkalmazni) ma is Karunk tudományos és közéletének, oktatási tevékenységének egyik legaktívabb polgára és tegyük hozzá (talán ez sem tolakodás) kifejezetten fiatalos
megjelenése is határozottan cáfolja azt, hogy Karunk elmúlt közel fél századának tanúja. A hetvenes évek eleje óta számos tankönyv, monográfia, tanulmány szerzője, a hazai családjogtudomány kiemelkedő képviselője. Meghatározó és máig ható szerepe volt Karunk Továbbképző Intézetének létrehozásában, a szakirányú továbbképzések szervezésében és vezetésében. Tudományos, oktatói és vezetői ténykedése mellett …
Tovább a műhöz