Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Valószínűleg kevesen tudatosítottuk magunkban, hogy a régi korok művészetét, az elmúlt idők stíluskorszakait nem szemléljük elfogulatlanul, s nem valóságos értékeik alapján ítéljük meg. ízlésünk sokszor nem „igazságos”, nem „tárgyilagos”: könnyen befolyásolják azok az elvek, amelyeket napjaink művészete követ, s melyeket magunk is hamar elfogadunk, magunkénak vallunk. Különösen erős ellenérzést vált ki az a stíluskorszak, amelyet a kortárs művészet kiszorított: a túlhaladott eszmék elleni harc, az ízlésváltozás ténye még az igazi szépségek felismerését is akadályozhatja. Az új korszak embere elődeinek művészetében rendszerint csak a rossz ízlés, a silány minőség bizonyítékát látja. Hasonló kérdések merülnek fel, ha azt kutatjuk, hogyan vélekedik korunk a barokk művészetről. Bár egyes alkotók iránt az érdeklődés változatlanul igen nagy, a barokk építészet, festészet és szobrászat jelenleg egyáltalán nem népszerű. Az évszázadok során többször is változott e stíluskorszak megítélése: sokáig volt a mélyponton, de egyes időszakokban a művészi ideálok, a követendő példaképek sorába emelkedett. Fel kell ismernünk, hogy a vélemények mindig szorosan kötődtek időszerű művészeti problémákhoz, és azokhoz a válaszokhoz, amelyeket e kérdésekre egy-egy kor adott. A barokk első alapos elemzése, újraértékelése a XIX. század végén közvetlenül …
Tovább a műhöz
A festés az egyik legpihentetőbb szabadidős tevékenység. Miközben az ecsettel a papírra festjük a színeket, újra felfedezhetjük a szép, romantikus zugokat, helyeket, amelyek mellett egyébként sokszor elmegyünk, anélkül, hogy észrevennénk. Festőtanfolyamaimon többször előfordul, hogy amikor motívumokat keresünk, a tanulóim csak ámulnak, milyen szép is a városuk. A festés révén ugyanis egy másik, intenzívebb látásmódot sajátítunk el. Az itt bemutatott motívumokat, mint amilyenek a növényekkel körülvett házak, a kapuívek vagy a templomok, így vagy úgy hasonlóképpen megtalálja sok régi faluban, városkában. Lépésről lépésre, külön képeken mutatom meg, hogyan festhetünk száraz technikával szép akvarelleket. Ennél a klasszikus akvarellfestési technikánál száraz papíron dolgozunk, a világostól a sötét felé haladva. A fényfoltokhoz meghagyjuk a papír fehér színét. Némi szakmai, technikai gyakorlás után, mint például az ecsettartás, a színkifutás készítése stb. az itt bemutatott motívumok megfestése biztosan jó szórakozást fog nyújtani. (...) Maria Eigl 1951-ben született, és autodidaktaként kezdte az akvarellfestést. Később órákat vett neves festőművészektől, és már több sikeres egyéni kiállítása volt. Tanfolyamokon és tanulmányutakon érdeklődő laikusoknak adja tovább ismereteit.
Tovább a műhöz
Az elmúlt években tanulmányútjaim engem és tanítványaimat Dél-Európa különböző vidékeire vezettek. Az ottani lenyűgöző tájak csodálatos témákat kínálnak a festéshez. A tanfolyam résztvevői hamarosan nagy vágyat éreztek, hogy minden benyomást papírra vessenek, hogy megörökítsék és személyes emlékük legyen róla. Ön is biztosan ismer ilyen momentumokat és az aktív alkotás utáni vágyat. Pontosan ebben hivatott segíteni ez a könyv: elvezet minket különböző déli országokba, ahol különösebb elméleti előismeret nélkül azonnal elkezdhetjük megfesteni az akvarellképeket. Minden
motívumot lépésről lépésre építünk fel, és közben egymásra helyezzük az egyes szín rétege két, míg végül el nem érjük a kívánt színhatást. Bátorítani szeretném Önt, hogy a következő útján minden szép látványt, ami csak kínálkozik, az eleven akvarelltechnikával örökítsen meg. Egyszerűen próbálja ki. Meglátja, egy kis gyakorlattal hamarosan szép eredményeket ér el. | Michael Hensel, a ma az oberbergi vidéken élő festő és zenész a Lahn menti Marburgban született.
A festészet iránti szeretetét művészeti oktatója, a mainzi művész, Kari Thömmes fedezte fel és támogatta. Provence-ba és Toscanába vezető számos tanulmányi útja még ma is befolyásolja a tájakat ábrázoló akvarelljeinek színbeli kialakítását. Rendszeresen tart hétvégi tanfolyamokat és festőtáborokat Európa …
Tovább a műhöz
Az olasz quattroccento, a XV. század festészete mint soha nem halványuló példa marad meg számunkra. „Grand art”, igényében és alkotásában is nagy művészet volt, amely a gótizáló ízlés lankadt pompája után újjászületett, nagyratörő és önálló lett. Megszűnt dekoráció, díszítő-művészkedés lenni. Figyelme az emberek, a világ felé fordult és lázasan kereste a megragadható dolgok szépségét. A természethez igyekezett közelebb jutni: a mindennap látottakhoz és át-érzett igazságokhoz. Ugyanakkor minden ízében emelkedett volt: eszményeket érzett tárgyaiban és diadalmas öröme telt benne, ha megközelíthette őket. Az északi művészettől, a korabeli némettől, német-alfölditől „nagy”-szerűsége, „grandezzá”-ja különbözteti meg legjobban. Ember-alakjai nem illusztrálják a mitológia vagy a Szentírás részleteit; a cselekmény egyéniségükből, akaratukból fakad ; főszereplői az ábrázolásnak és kisebb jelentőségű mellettük a környezet. Szerepük felmagasztalja őket: klasszikusakká válnak, amint klasszikussá akartak válni azok is, akik festették őket. A művészegyéniségek pompás felszabadulásának, friss lendületének kora ez, amikor a városállamokra és hercegségekre szakadt Itália egységes művészetben bontakoztatta ki sokféle tehetsége egész seregét. Az északi művészettel ellentétben — ahol inkább a táblakép a gyakori —, Itáliában a freskófestés a …
Tovább a műhöz
Egy múzeumi gyűjtemény a benne található értékeken túl, illetve részben azok által rengeteg másodlagos információt is tartalmaz. A művek története, a művészettörténet és a gyűjtemény története e helyt találkozik. A „Pécsi Képtár” gyűjteményének közel fél évszázados története - melynek kifejtésére természetesen az adott hely nem elegendő -segítséget ad a korszak kultúrpolitikájának a megértéséhez, adalék ahhoz, miként működött a rendszer. A pécsi művészeti muzeológia létrejötte 1955-höz köthető, amikor a fél évszázados múlttal rendelkező múzeumba Hárs Éva személyében művészettörténész került. (Különleges egybeesés, hogy e kiadvánnyal bemutatni tervezett kiállításunk, a Modern Magyar Képtár Kortárs Gyűjteménye legkorábbi /nyitó darabja, Ország Lili: Cipők című festménye is erre az évre datálódik.) Hárs Éva tevékenységének köszönhetően valósult meg Gegesi Kiss Pál akadémikus 1957-es adományozása, a Modern Magyar Képtár megalapítása. Az első években ideiglenes helyen, a Néprajzi Múzeum Rákóczi úti épületében a cél érdekében lebontott kiállítás helyén volt látható Forgács Hann Erzsébet szobrai mellett a meghatározó részben a két világháború közötti progresszív magyar alkotók műveit tartalmazó grafikai és festmény kollekció. A Képtár csak 1963-ban költözött a Szabadság utca 2. számú épületbe, mely három …
Tovább a műhöz
Ez a könyv a műfajok társulásáról, szintéziséről szól. A szerző a műalkotások egyesülése által létrejövő gazdagabb kompozíciók magyarázatát és élményszerű bemutatását tűzte ki célul. A művészetek szintézisének módjában, elveiben ugyanis többrétűén, teljesebben jut kifejezésre a korok művészeti kultúrája, a stílusok lényege, mint a szintézis egy-egy tényezőjének, az egyes művészeti ágaknak szűkebben elhatárolt történetében. A művészetek szintézisének vizsgálata az összefüggésekre tereli a figyelmet s ezzel a korunkban olyan jelentős komplex szemléletet és alkotókészséget törekszik izmosítani. Az elemzések eredményességének, hasznosságának mércéje a tanulságok leszűrése, a történetileg változó és a továbbélő, vagyis az egyedi és az általános jellegzetességek szétválasztása révén. A könyv — céljának megfelelően — a társművészeti alkotásokat építészeti keretükben, a szemlélőhöz való reális és sokrétű viszonyuknak megfelelően mutatja be. | E könyv a legfontosabb képzőművészeti műfajok társulásáról, szintéziséről szól. Célkitűzése kettős. Mindenekelőtt arra törekszik hogy a jelentős alkotások elemzésével a művészetek elszigetelt köréből, szűkebb problematikájából kilépve azok társulásában megnyilatkozó szellemet, a különböző stílusokra jellemző kompozíciós elveket tárja az olvasó elé. A művészetek …
Tovább a műhöz