Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A neveléstörténész most megjelenő kötetében a Kiegyezés utáni magyar pedagógiatörténet legjelentősebb elméleti munkát végző kutatóit mutatja be 1945-ig bezárólag. Az összeállításban tizenhat tudós szerepel, többek között olyanok munkásságát bemutatva, mint Kármán Mór, Weszely Ödön, Neumann Ede, Prohászka Lajos, Karácsony Sándor, vagy Mihály Ottó. Írásai mégsem csupán áttekintő jellegű életrajzok: Bábosik Zoltán folyamatában rekonstruálja a tudományág hazai alakulását, vizsgálja az etika és pedagógia egymásra gyakorolt hatásait, felidézi, hogy a nevelés fogalma hogyan körvonalazódott, alakult az évtizedek során, s külön kiemelve foglalkozik a magyar neveléstörténeten belül a zsidó nevelés irányzatával. | E kötet célja, hogy nagyító alá vegye a Kiegyezés utáni - és sok esetben méltánytalanul elfelejtett - magyar neveléstudósok elméleti munkásságát 1945-ig. Ezen belül folyamatában kívánom rekonstruálni, hogy műveikben hogyan alakult a nevelésfilozófiai eszmerendszer? Pontosabban a filozófia és annak keretében az etika fejlődése hogyan hatott a nevelés elméletére és gyakorlatára, valamint a mindenkori nevelési-, ill. embereszményre a magyar nevelésfilozófiában? Hol helyezték el a pedagógiát a többi tudomány között és hogyan határozták meg a nevelés fogalmát és célját, valamint hogyan körvonalazták az erkölcsi nevelést? Ez az elméleti …
Tovább a műhöz
Mivel a gyermek- és ifjúkor, a családi környezet, az iskola, az első tanárok és szellemi hatások, az életűt későbbi állomásai döntő szerepet játszanak egy életmű kialakulásában, a teljesebb. részleteiben gazdagabb Weszely-kép megalkotásának első fázisaként személyes életútját mutatjuk be. A gyorsan fejlődő és a századfordulóra világvárossá váló főváros szülötte Weszely Ödön, aki 1867. augusztus 23-án egy pesti iparoscsalád legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja Weszely György, jónevű kocsigyártó, szorgalmas, gazdag fantáziával megáldott ember. Édesanyja Milics Ilona, egy szentendrei szerb kisbirtokos család sarja. Édesapja viszonylag fiatalon, 44 évesen halt meg, négy árvát hagyva maga után. Az elszegényedő özvegy édesanyjának nagy nehézséget jelentett családja eltartása, gyermekeinek taníttatása. A legidősebb fiú, Ödön édesapja halálakor már polgári iskolába járt, majd mesterséget szeretett volna tanulni. Sorsának további alakulását azonban meghatározta egyik tanárának segítsége, aki rábeszélte édesanyját, hogy tovább taníttassa tehetséges gyermekét. A közbenjárásnak köszönhető, hogy tanulmányait a különbözeti vizsgák letétele után a belvárosi főreáliskola ötödik osztályában folytatja, ahol később évtizedeken át beosztott tanárként, majd igazgatóként is működött. Középiskolai évei alatt nem tartozott az osztály …
Tovább a műhöz