Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 12
Összes találat megjelenítve : 12
Találatok
A Kék Gazdaságról az előző részben írottak sejtetik, hogy itt nem a szokásos udvarias könyvismertetőkről van szó, hanem egy jelentősebb dologról. Ilyen sok, komoly pozíciót betöltő, és az élet különböző területein dolgozó tudós, szakember egybehangzó véleménye azt jelzi, hogy mérföldkőről van szó: egy igazán életképes gazdasági modell megszületéséről. Vajon indokolható-e egy „új szín” lefoglalása akkor, amikor a zöld gazdaság még ki sem bontakozott? A kérdésre adott válasz határozottan igen. A zöld gazdaság főbb jellemzőit tekintve az előző gazdasági formák folytatásának tekinthető - a természet fokozottabb figyelembevételével, míg a Kék Gazdaság igazi paradigmaváltást hajt végre azzal, hogy a természet maximális hatékonyságú, önszabályozó folyamatainak a gazdaságba való átültetését valósítja meg. A Kék Gazdaság fő törekvése a rendszerszemléletben való gondolkodás, kiteijesztve azt a természeti környezetre is. A természetben a többmilliárd éves alkalmazkodás eredményeképpen minden rendszerszemléletű és nagyon hatékony. Ezért, ha tanulunk a természettől, leképezzük a megoldásait, akkor a mi működésünk is hatékony lehet, és esélyünk van egy valóban fenntartható gazdaság és társadalom kialakítására. A Kék Gazdaságban leírt innovációk és alkalmazások az élet és a tudomány nagyon sok területét felölelik. A könyv megbízható …
Tovább a műhöz
Általános gazdaságföldrajzi ismeretek
- Ismeretlen
A világgazdaság hosszú történelmi út során alakult ki, időben a tőkés termelési mód kibontakozására esik kialakulása. Ezt megelőzően is voltak olyan térségei a világnak, amely fejlettségével, hatalmával egy kontinens vagy egy nagyobb térség vezető hatalma volt. Ezeket a mai szóhasználattal élve koruk gazdasági (politikai, katonai) centrumának nevezhetjük. A gazdálkodás kezdeteinek kialakulása összefügg a pleisztocén vége felé elkezdődő klímaváltozással. Nagy felmelegedés indult meg, az addigi éghajlati területek átrendeződtek, északabbra tolódtak amihez alkalmazkodni kellett a gyér népességnek. 10-12 ezer éve az addigi gyűjtögetés helyett megjelent a földművelés és állattenyésztés. Ez kezdetben a Zagrosz hegységből terjedt szét Mezopotámiába, Nílus felső völgyére és a Jordán mellékére. A vadászat feltételeit a szárazabbá váló klíma rontotta, emiatt megpróbálkoztak a háziasítással. Mintegy 5-10 ezer évvel ezelőtt részben egymással párhuzamosan a Föld több pontján is megindulnak a gazdálkodás kezdeti lépései. Ebben Elő-Ázsia járt az élen, ahol a gabona (búza, árpa) termelése mellett az állattenyésztés (kecske, juh) is megjelenik. Ugyancsak itt öntözik először a földet a termés-mennyiség növelése érdekében. Délkelet-Ázsiában a monszun éghajlat miatt a rizstermelés honosodott meg, s innen terjedt el a Huangho völgyéig, valamint Elő-lndiába. Ez a …
Tovább a műhöz
A terrorizmus egyik legveszélyesebb fajtája, az öngyilkos merénylet a hagyományos büntetőjogot megoldhatatlan probléma elé állítja napjainkban. A büntetőjognak ugyanis az egyik kiindulópontja az, hogy a kilátásba helyezett szankciónak van - több vagy kevesebb - visszatartó hatása. A visszatartó hatás egészen pontosan két tényezőtől függ egy adott bűncselekmény elkövetője tekintetében: a kilátásba helyezett szankció súlyosságától és az adott bűncselekmény felderítési mutatójától. (Rögtön hozzá is tehetnénk, hogy Beccaria szerint a második tényező a hangsúlyosabb, azaz a visszatartó hatás nem a büntetés súlyosságától, hanem annak elmaradhatatlanságától várható, de ez a kérdés a vizsgált téma szempontjából nem sok relevanciával bír.) A nagy probléma az, hogy az öngyilkos merénylőt hogyan tartsuk vissza? Még ha a legsúlyosabb büntetést helyeznénk is kilátásba, lenne-e visszatartó ereje annak, ha kijelentjük: az elfogott öngyilkos merénylők halálbüntetésre számíthatnak? Van-e visszatartó ereje annak, ha az öngyilkos merénylő ezzel számolhat? Vagy ha esetleg azt is be kell
kalkulálnia, hogy az akció végrehajtása közben lelövik? Véleményem szerint egyáltalán nincs! Az öngyilkos merénylőt a büntetőjog jelenlegi eszköztárával nem lehet visszatartani, egyszerűen azért, mert neki nincs veszítenivalója. A legtöbb, amit veszíthet, hogy nem a tervezett helyen és …
Tovább a műhöz
Kisajátításnak a közjó tekintetéből helye van azon területekre nézve, melyek (gőz- vagy lóerejü) vasutak, valamint közutak építésére, csatornákra, folyók szabályozására, vizek és mocsárok lecsapolására, futó homok meggátlására, hidak, kikötők építésére, távírdák felállítására, parti rakhelvek, parti raktárak (dockok) készítésére, végre hadi erődítésekre szükségesek. Az 1-ső §-ban elszámlált vállalatok létesítésére szükséges előmunkálatok csak a magyar kir. közmunka- és közlekedési ministertől nyert engedély alapján eszközölhetők. Kisajátításnak csak akkor van helye, ha a vállalat, a melynek kivitelére az szükséges, már engedélyeztetett. Az engedélyt községi, városi és megyei vállalatokra, az illető község, város és törvényhatóság meghallgatása mellett, az illető minister; országos és olyan vállalatokra pedig, a melyek egynél több törvényhatóság területére terjednek ki, a törvényhozás adja meg. Ha azonban valamely vállalat több törvényhatóság területére terjed ki, és iránta az érdeklett törvényhatóságok megegyeztek: azok egybehangzó kérelmére, az engedélyt a közmunka- és közlekedési minister is megadhatja. Az országos utakat és lóvonatu vasutakat a közmunka és közlekedési minister engedélyezi. A hadi erődítések czéljából szükséges kisajátításra az engedélyt, az illető közegekkel lett előleges megállapodás nyomán, …
Tovább a műhöz
Az ezredfordulót a változás idejének gondolják. De ez nem szükségszerű: az első évezred vége többé-kevésbé eseménytelenül telt el. Ami a másodikat illeti, akik valamiféle sorsszerű megvilágosodást várnak, kénytelenek beérni az Y2K globális számítógép-összeomlásra vonatkozó jóslatok keltette érzelmekkel - amely összeomlás egyáltalán nem következett be. Mi több, bár a legtöbb ember 1999. december 31-én éjfélkor ünnepelte az évezred végét, a második évezred, szigorúan kronológiai értelemben, 2000. december 31-én ért véget. Ráadásul ez csak a keresztény Gergely-naptár szerint volt ezredforduló, egy olyan kisebbségi vallás szerint, amely a 21. századot jellemző multikulturalizmus közepette biztosan elveszíti uralkodó szerepét.
Mégis a változás ideje, függetlenül az időzítéstől. A 20. század utolsó negyedében az információra épülő technológiai forradalom átalakította mindannak módját, ahogy gondolkodunk, termelünk, fogyasztunk, kereskedünk, igazgatunk, kommunikálunk, élünk, halunk, háborúskodunk és szeretkezünk. Dinamikus, globális gazdaság épült ki glóbuszunkon, világszerte összekapcsolva értékes embereket és tevékenységeket, egyszersmind leválasztva a hatalom és a gazdagság hálózatairól mindazokat az embereket és területeket, amelyek az uralkodó érdekek szemszögéből lényegtelennek ítéltettek. A valóságos virtualitás kultúrája, az egyre …
Tovább a műhöz
E bevezető fejezetben arra próbálunk meg válaszokat keresni, hogy melyek azok a megismerési területek, amelyeket a közgazdaságtudomány vizsgálatai tárgyává tesz a saját megismerési törekvéseiben. Mint majd látni fogjuk, ennek a kérdésnek megválaszolását tudományunk egyik legnehezebb és egyben legproblematikusabb feladatának tekinthetjük. Arról van szó ugyanis, hogy a közgazdaságtudomány célja és módszertana, de tulajdonképpen maga a közgazdaságtan fogalma és mibenléte is időben folyamatosan formálódott, hiszen az egyes történeti korok teoretikusai állandó viták közepette tettek hozzá új - vagy éppen vettek el régi - dimenziókat tudományunk megismerési törekvéseihez. Ez a tény arra indít minket, hogy - bár csak igen vázlatos jelleggel -történeti keretbe helyezve próbáljuk meg tudományunk megismerési sajátosságait elhelyezni, és ezen keresztül a közgazdaságtan fogalmát, céljait és módszertanát bemutatni. Ahhoz, hogy érthető képet tudjunk megrajzolni a közgazdasági megismerés sajátosságairól, szélesebb és komplexebb mederben kell az elemzésünket elkezdeni. Egyfelől célszerű távolabbról indítani vizsgálódásainkat, hogy a tudományok helyét helyesen láthassunk az ember egyéb világmegismerési próbálkozásaiban. Másrészt azért van szükség egy összetettebb közelítésre, mert a közgazdaságtudomány helyét és szerepét csak úgy érthetjük meg, ha tudományunkat el …
Tovább a műhöz
Szeretettel üdvözlök minden olvasót, aki tudatosan vagy véletlenül tévedt arra a dokumentumra, ami a 2020 őszi félévben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszék dolgozói által szervezett nemzetközi konferencia írásos és szerkesztett változata. Kedves kolléga, hallgató vagy érdeklődő, kérem, szánja rá az idejét arra, hogy elolvassa a résztvevők tehetséges és ambiciózus előadásait-tanulmányait. Miért érdemes energiát fordítani egy ilyen terjedelmes kötet elolvasására? Elsősorban azért, mert a téma nem kirekesztő, hiszen a „Gazdaság és Pénzügyek a XXI. században II.” konferencia cím önmaga szélesre tárja a kaput minden kutató és gondolkodó ember előtt, akármelyik tudományterület felől jöjjön is. Másodsorban azért, mert az a tapasztalatom, hogy bármely kortárs kutatótársunk segítheti gondolataival munkánkat, akár az interdiszciplináris megközelítése, akár részletekbe menő ismereteivel. Ne feledjük, hogy egy előadás minőségét nem az előadó magas politikai vagy tudományos rangja, hanem kizárólag szellemi potenciálja, illetve az általa megfogalmazottak értéke határozza meg. Harmadsorban azért biztatnék mindenkit olvasásra, mert enélkül írni sem érdemes. A jog olyan tudományterület, amelyben elődjeink vállán állunk, és gondolataikból kikövezett úton haladunk, tehát először meg kell ismernünk a …
Tovább a műhöz
(Olvastatott az 1868-ki April 20-án tartott ülésben.) Az újabb tudományos vizsgálódásoknak, kivált a társadalmi tudományok körében, egyik félre nem ismerhető vonása, illetőleg eredménye az, hogy a szakemberek, párvonalosan az e téren szintén uralkodó különitési törekvésekkel, viszont azon benső összefüggést és kölcsönhatást is iparkodnak kideríteni, mely a külömböző, de egy tudománykörhöz; tartozó szakok közt létezik. — E törekvésnok első vonalban kiválókép tudományos és elméleti értéke van, a mennyiben a tágértelemben úgy nevezett sociális tudományok helyesb rendszerére és csoportosítására vezet, s egyik ismeágnak a másik általi támogatását, kiegészítését könnyíti meg. Másod vonalban azonban gyakorlati hatálya is lehet a jelzett eljárásnak, névszerint a mennyiben az egyes tudományszakoknak az élettel szorosb viszonybahozását lehetségesiti, — más-felől az ily úton talált resultátumoknak külömböző irányokbani felhasználására, különösön pedig a felsőbb oktatásügy, sőt maga a törvényhozás körében való értékesítésére is vezet. E szempontból indulva ki, s áthatva a beadvány nyomós voltától, kísértem meg én is a következökben némi adalékkal járulni azon kérdés megoldásához : mily bensőbb összefüggés létezik a társadalmi tudománykör e két főbb ága : jogtudomány és nemzetgazdaságtan" közt, és mily következtetések vonhatók …
Tovább a műhöz
Jelen kötet az 1987-ben megjelent kézikönyv rövidített és javított kiadása. A kezdeti cél az volt, hogy az elsőéves történészhallgatók által már évek óta használt jegyzet alapján egy közérthető társadalomtörténeti bevezetést adjunk ki. A kötet azóta bebizonyította létjogosultságát. A második kiadást főképp úgy módosítottuk, hogy a társadalomtörténeti részeket gazdaságtörténeti elemekkel bővítettük ki. Ezenkívül pedig az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján áttekinthetőbbé tettük a kötetet. A módosításokat a szerzők és más egyetemi és középiskolai intézményekben dolgozó kollégák tapasztalatai alapján hajtottuk végre. A bevezető fejezetet a könyv többi részének módosításaihoz igazítottuk. Különösen a két demográfiával foglalkozó fejezetet (az új kiadás szerinti 2. és 5. fejezetet) rövidítettük le és írtuk át. Hasonlóképp javítottunk a 3. és a 4. fejezeten is. Az előző kiadás 5. fejezetét elhagytuk, csakúgy, mint a 7. fejezettől a 9. fejezetig terjedő részt is. Két új szerző — dr. B. M. A. de Vries és dr. J. Th. Lindblad - írta az új 6. fejezetet, amely az 1750-től napjainkig tartó gazdasági fejlődést tárgyalja. De Vries főképp a második világháborúig tartó részt, Lindblad pedig az azóta eltelt időszakot dolgozta fel. A szerzők a fejezetben a gazdasági növekedés kérdését kifejezetten a közgazdasági elmélet szempontjából …
Tovább a műhöz
A könyv a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület és a PTE ÁJK által 2009. június 5-6-án rendezett konferencia anyagát tartalmazza, pontosabban az ott elhangzott előadások írásos változatait, azokat, amelyeket a szerzők megjelentetés céljából megküldték, s melyek tematikailag illeszthetőek voltak a kötet koncepciójába. A konferenciához képest kissé késve jelenik meg e mű, aktualitása azonban nem lehet kérdéses, sőt napjaink történései igazolják a tanulmányokban foglaltak jelentőségét, érdekességét. A szerkesztők maximálisan tisztelték a szerzői jogokat. Erre figyelemmel csupán a
könyv szerkezeti egységeit alakították ki, a lehetőségek határai között azonos címezést, számozást, kiemelést, felsorolási módszereket, lábjegyzetelést, hivatkozási rendszert hoztak létre, bízva abban, hogy ezek eredményeként egységesen szerkesztett könyv jelenhessen meg. Egy valamivel nem foglalkoztunk, ez a kötetben megjelent tanulmányok tartalma; a
szerző mondanivalója, véleménye, álláspontja, kritikai észrevételei, következtetései és javaslatai csakis az övéi. E vonatkozásban a szerkesztők nem foglaltak állást, szerkesztési feladataikat erre (ezek megítélésére) nem kívánták kiterjeszteni. Reméljük, hogy a tisztelt olvasó nem csalódik majd, amikor megolvassa a könyvet, mely sok oldalról mutatja be a hazai korrupciós jelenségeket és azok okait. Végül, egyetlen megjegyzést teszünk: a …
Tovább a műhöz
I would like to acknowledge the support of my colleagues in the Departments of Economics and Geography at the University of Reading, during the period in which this book took shape. In particular, I extend my thanks to Abi Swinburn for all of her help in the latter stages of compiling the manuscript. Half of the book was also written while I was at the Institute of Policy and Planning Sciences, University of Tsukuba, Japan. I am very grateful to Masayuki Doi and Noboru Sakashita for giving me the time and space to pursue my own writing. The book has benefited from the many discussions I have had with a wide range of people and I am grateful to each of them for their insights. I would like to thank the staff of Oxford University Press for their commitment to this book and their skilled assistance. Finally, I would like to thank my wife Clare without whose continuing encouragement, love, and support this book would not have been written. (...) All economic phenomena take place within geographical space. Economic issues invariably involve either questions concerning the place specificity of particular activities, or alternatively questions relating to the overcoming of space and geographical distance. For example, all commodities are traded at various market locations. However, in order to reach the appropriate market locations, goods have to be transported and delivered across space. Similarly, service activities take place at particular locations, and the information required …
Tovább a műhöz
XV. Pécsi Pénzügyi Napok I. Pénzügy és Számvitel Nemzetközi Tudományos Konferencia Tanulmánykötete
- 2023
A közszolgáltatások a mai ember – épített környezetben végzett – bárminemű tevékenységéhez nélkülözhetetlenül kapcsolódó háttérfunkciók. Ellátására méretgazdaságossági szempontok, illetve közösségi jellegük miatt jellemzően monopolisztikus, vagy monopol piaci környezetben kerül sor. A közszolgáltatások ellentételezése így nemcsak közgazdasági, hanem szociálpolitikai kérdés is. Magyarországon az 1990-es években az önkormányzatiság reneszánszával 400 felettire duzzadt a víziközművek száma, területileg rendkívül eltérően alakuló díjszabásokkal, majd a 2010-es évek eleji, új hazai törvényi rendelkezések egyrészt befagyasztották az akkori víz- és szennyvíz díjakat, másrészt konszolidációs, illetve állami befolyásszerzési folyamatokat indítottak el. A cikk bemutatja röviden az elmúlt 10 év releváns környezeti változásait Magyarországon. A közműadó differenciálása, a minimálbér alakulása, az anyagjellegű ráfordításokban, köztük legszélsőségesebb mértékben az energiahordozók esetében megjelenő infláció az összes víziközműnél rendkívüli kihívásokat eredményezett. Azok léptéke miatt, a működéséhez szükséges likviditás hiányában szinte az összes társaság az ellehetetlenülés határán van, valamilyen beavatkozás, például tulajdonosi vagy más formájú tőkeinjekció hiányában. A cikk röviden összefoglalja a főbb lehetőségeket, …
Tovább a műhöz