Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az állandóan vagy ideiglenesen, születésüktől fogva vagy azóta szerzett akadállyal élők száma a világ teljes népességéből milliárdos nagyságrendű, és ez a speciális helyzetű és igényű csoport mind számosságában, mind arányában növekvő csaknem minden országban. Ahhoz, hogy nem fogyatékossággal élő társaikhoz hasonlóan teljes életet tudjanak élni, a mindennapi életben használt térpályák és épületek használhatóságának biztosításán túl többek között arra is szükség van, hogy utazni tudjanak, hogy részt vehessenek a „boldogító utazásban”, a turizmusban. Ez nemcsak etikai kötelessége a szakmának, de jól felfogott anyagi érdeke is, mert a fogyatékossággal élők (és sok esetben a velük utazó kísérők) a turizmus komoly, még messze nem teljes mértékben kihasznált piaci potenciálját is jelentik. A helyzet javításához az akadálymentesítés nemzetközi egyezményekben és magyar jogszabályokban előírt rendelkezéseinek való megfelelés mellett a társadalom érzékenyítésére, a lakosság fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos attitűdjének megváltoztatására is szükség van, akárcsak az utazási szektorban dolgozók érzékenyítésére, képzésére, és természetesen a turisztikai létesítmények és szolgáltatások (utazási eszközök, szálláshelyek, vendéglátóipari létesítmények, attrakciók) mindenki számára nem csak fizikai értelemben történő elérhetővé, …
Tovább a műhöz
„Kezdjük el a józan ész alapján.” - írja Schumpeter híres elmélettörténeti művében. „A 'tudományos* közgazdászt a többi gazdasági problémákról gondolkodó, beszélő vagy író embertől bizonyos eljárások birtoklása különbözteti meg. Ezek három területhez tartoznak: ‘elmélet’, statisztika, történelem. Ez a három alkotja együttesen azt, amit Gazdasági Elemzésnek nevezünk.” Ma, amikor a közéleti viták könnyedén hivatkoznak „izmusokra”, amikor tankönyveinkből elsajátított gondolati sémák gyakran minden mérlegelés nélkül „tudományos" bizonyítékként lépnek elő, félve kérdezhetünk rá forrásaikra, bizonyítékaikra, s gyakran kísérletet sem teszünk arra, hogy megvizsgáljuk, a schumpeteri kritériumok bármelyikének próbáját kiállnák-e. Ma, amikor a „tudományos” cikkek olvasása a matematika bizonyos ágainak készségszintű ismeretét tételezi fel, amikor korszerű ökonometriai apparátus nélkül tömeges adatokkal dolgozó, azokat tárgyaló-elemző cikk bizonyos folyóiratokban meg sem jelenhet, könnyen elfelejthetjük, hogy a schumpeteri három terület mindegyikét figyelembe kell vennünk, s kényszerhelyzetben nehéz választás elé állna, aki a „tudományosság” és „a józan ész” követelményeinek is szeretne megfelelni. Schumpeter a saját feltételezett kényszerhelyzetét így kezeli: „ha gazdaságiam munkámat újra kellene kezdenem, s azt mondanák, hogy …
Tovább a műhöz
A modern irodalomtudomány kialakulása : a pozitivizmustól a strukturalizmusig : szöveggyűjtemény
- 2001
A kötet a modem irodalomtudomány múlt század utolsó és századunk első két harmadát felölelő száz évének legfontosabb írásait mutatja be.
Az „irodalomtudomány” kifejezés azonban egyszerre mellőzhetetlen és félrevezető terminus azokra az írásokra vonatkozóan, amelyek szöveggyűjteményünkben szerepelnek. Az irodalom létpozíciója szükségszerűvé teszi, hogy a spontán megértési kísérleteken túl, ezek hátterében rendszerezett, szabályszerű értelmezési stratégiák is működjenek. Az irodalom létébe nemcsak olvasottsága, megértettsége ivódott elfelejthetetlenül bele, hanem az is, hogy ez a megértettség előzetesen rendszerezett, absztrakt, bár sokszor tudattalan terv alapján konstruálódik meg. Kicsit tudományosabban ez azt jelenti, hogy az irodalom nemcsak hermeneutikai létezéssel rendelkezik, hanem azt is, hogy ez a hermeneutikai alap egy előzetes értelmezési akcióra, egy metahermeneutikára támaszkodik. Nemcsak és talán nem elsősorban az irodalom értelmével kell ma foglalkoznunk, hanem az irodalmi értelem megkonstruálásának rejtett összefüggéseivel is, azokkal a stratégiákkal, amelyekkel az értelmezéshez hozzáállunk.
A szó ugyanakkor félrevezető is, mert az irodalomtudomány nem hasonlítható a modemitás eszményi tudománymodelljéhez, a természettudományos gondolkodáshoz. Nincs stabil, zárt tárgyterülete, az irodalom jelensége folyamatosan változik, és ma sok olyan régi …
Tovább a műhöz
Ezzel a könyvvel közel negyven év kutatómunkájának eddigi eredményeiről kap általános képet az olvasó. 1966-ban a Kritika c. folyóiratban „Művészet és kommunikáció. Az alkotás és befogadás problémái” címmel megjelent tanulmányom jelzi - ha csupán körvonalaiban is - első ízben azt az utat, amelyen egy szövegtani elméleti keret kidolgozása felé elindultam, s amelyet azóta sem hagytam el. Ebben a könyvben kizárólag az eddig elért eredményekről, az elméleti keret kidolgozásának jelenlegi állásáról kívánok nagy vonalakban számot adni. Az eredmények létrejöttének körülményeiről, történetéről és más kutatási irányok eredményeivel való kapcsolatáról részben az első fejezet Irodalomjegyzékében, részben a könyv Bibliográfiai tájékoztatójában felsorolt művek tájékoztatnak. Nem kis nehézségekkel találom szemben magam akkor, amikor arról is számot szeretnék adni, hogy ki mindenkinek tartozom köszönettel azért, hogy ezen az úton járhattam mostanáig (és úgy, ahogy járhattam). Minthogy a név szerinti felsorolás kilátástalan vállalkozás lenne, azt az ugyan nem elegáns, de az adott esetben egyetlen praktikusnak látszó megoldást választom, hogy a „csak a szépre emlékezem” jelige jegyében közvetett módon utalok rájuk. (A panasz, a „nehézségekre emlékezem” különben is következetlen lenne tőlem, hiszen a legsúlyosabb nehézségek jelentős része is előbb-utóbb …
Tovább a műhöz
Lehetőségeit tekintve a tartalomelemzés a társadalomtudományok egyik legfontosabb kutatási technikája. Az adatokat nem megtörtént események gyűjteményeként, hanem szimbolikus jelenségekként igyekszik megérteni, és természetesen kínálkozó elemzésükre törekszik. A természettudományos módszereknek nem feladata, hogy jelentésekkel, jelölési viszonyokkal, következtetésekkel és szándékokkal foglalkozzon. A társadalomkutatásnak pedig ezen „egzakt" tudományokból származó módszerei kényelmi megfontolásokból átsiklanak az effajta jelenségek fölött. Ugyanakkor senki sem kérdőjelezi meg a szimbólumok társadalmi jelentőségét. A tartalomelemzés manapság válaszúthoz érkezett. Történelmileg az újságíróknak a számadatok iránti vonzódásából fakad, abból a meggyőződésükből, hogy a kvantitatív kijelentés meggyőzőbb, mint a kvalitatív. A tartalomelemzés mag is foIytathatja a számokkal váló efféle játszadozást, amely szórakoztató lehet ugyan, ám mélyebb meglátásokhoz nem vezet. Választhat azonban a korábbinál komolyabb utat is, ha az az igény munkál benne, hogy szimbolikus jelenség mivoltában elemezzen valamit, ami felismerhetően szimbolikus, és feltárja annak társadalmi szerepét, hatásait és jelentőségét. A számítógép-használat a természetes nyelv feldolgozásában azt a fájdalmas felismerést hozta, hogy mindez sokkal több képzelőerőt és elméleti munkát igényel, …
Tovább a műhöz
A tavaszidő édessége
- 2004
Lágy szellő lengedez, madarak, édes éneket énekelnek, a költők szerelmesek, a hölgyeik pedig (majdnem) elérhetetlenek. íme, a hagyományos szerelmi költészet megszokott sztereotípiái. A fordítások és a tanulmányok megpróbálnak az olvasók kérdéseire „válaszolni”: hogyan alakultak ki, hogyan változtak ezek a toposzok, hogyan jött létre ennek során a középkori Európában a népnyelvű irodalom. Ám válogatásunkkal nemcsak az irodalomtörténészeknek akartunk a kedvében járni, hanem - az édességeket bűntudatosan fogyasztó, az érzelmi önkifejezést csak bajosan vállaló korunkban — minden szerelmes versre éhes olvasónak is. Ha középkori szerelmi költészetről beszélünk, tudnunk kell, hogy sokáig énekelve előadott költészetről van szó, melynek egyes emlékeit - hiszen a szerelmi dalok többnyire népnyelven és nem latinul születtek - gyakran többé-kevésbé, valamiképp „felemelve” őrizte meg a középkori írásbeliség. A középkori líra legarchaikusabb rétegét a galego-portugál női dalok őrzik. Ezekben a mágikus céllal komponált, rengeteg párhuzamos ismétlést variáló költeményekben a lány, az amiga vall szerelmet - de mielőtt ezeket a dalokat elsietve azonosítanánk a középkori „népköltészettel”, emlékeznünk kell, hogy a népies dalok szerzői is az udvari költészet árnyékában élő alkotók, sok esetben királyok, nemes származású trubadúrok. Hogy mennyi az irónia, …
Tovább a műhöz
Bármi szolgálhatott is e kérdéses könyv alapjául: elsőrendű és nagyon vonzó kérdésnek kellett annak lenni, ráadásul mélységesen személyes kérdésnek is - tanú erre az idő, amelyben létrejött, amelynek ellenére létrejött, az 1870-71-es német -francia háború felkavaró időszaka. Miközben a wörthi csata döreje végigmorajlott Európa fölött, a töprengő és a talányok barátja, akinek az jutott, hogy e könyv szülőatyja legyen, ott ült valahol az Alpok egyik zugában, roppantul eltöprengve és talányokon tépelődve, következésképpen igen gondterhelten és gondtalanul is egyszersmind, és papírra vetette gondolatait a görögökről - a magvát annak a különös és nehezen megközelíthető könyvnek, amelynek e késői előszót (vagy utószót) szentelnünk kell. Néhány hét még: s ott találta magát Metz falai alatt, továbbra sem szabadulva a kérdőjelektől, amelyeket a görögök és a görög művészet állítólagos „derűje” mellé kirakott; míg végül a legmélyebb feszültség ama hónapjában, midőn Versailles-ban a békéről értekeztek, ő is békére jutott önmagával, és egy frontról hazahozott betegségből való lassú lábadozása közepette végérvényesen megszilárdult benne A tragédia születése a zene szelleméből. - A zenééből? Zene és tragédia? Görögök és tragédiazene? Görögök és a pesszimizmus művészete? Az emberek e mindmáig legsikerültebb, legszebb, legirigyeltebb, …
Tovább a műhöz
Milyen eszközökkel rendelkeznek vájjon az egyes korok mozgató eszméi, gondolatirányai, amikor meg akarják hódítani a világot? Általában milyen úton, módon hat egyik ember a másikra, hogyan értetik meg a hatalmasságok akaratukat az alattvalókkal, a néppel? Parancsszó, vagy inspiráció hogyan mennek teljesedésbe, mik adnak nékik szárnyat és sikert? A szájról szájra való út lehet hathatós, meghitt, gyors és tüzes, de sohasem biztos, mert elhalványulhat, megnőhet, kihunyhat, elnémulhat, vagy hamis alakúvá és egészségtelen méretűvé változhatik a legvilágosabb parancs és a legszebb üzenet is. Tűzzel és vassal, ököllel és gyilokkal is lehet mozgatni korokat és világrészeket. Kanyargó vérpatakok és füstölgő romhalmazok is beszélnek koreszmékről és akaratnyilvánulásokról. Az erőszak eszközei azonban mégsem biztosítékok, nem pillérverések, nem világos, félreérthetetlen és nem szívesen fogadott utak, korszakok mozgató gondolatai és eszmeirányai számára. Az akaratnak, meglátásnak, magasabbra lendítésnek útját a betű biztosítja. Tulajdonképeni hatás egyik lélek részéről a másikra a betűvel kezdődik. Ez rögzíti meg az akaratot, ez kapcsolja össze a különböző világtájakat, ez ad eszközt arra, hogy elmondhassuk egymásnak pontosan azt, amit mondani akarunk, akár kortársakról van szó, akár egymásután következő nemzedékekről. Isten nagy ajándéka az értelmes ember …
Tovább a műhöz
Várkuti Géza Budapesten született 1953-ban, élete túlnyomó részét azonban Németországban és Ausztriában élte le. Ott ismerkedett meg a tőzsdei élettel, és hamar felismerte, hogy a legkecsegtetőbb lehetőségek a FOREX-tradingben rejlenek. Kilenc éve foglalkozik hivatássze-— rűen ezzel a kereskedési formával, négy éve alapította / tanácsadó cégét, amely a kereskedelmi szignálokat 7 privát traderek számára is elérhetővé tette. Jelenleg is nap mint nap készít elemzéseket számos amerikai és német internetportál számára. Hazalátogatása során született az ötlet, hogy a hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalatait, tudását az első ilyen témájú magyarul írott könyvvel a hazai FOREX-traderek számára is elérhetővé tegye. Már nyelvünkön is számos könyv hozzáférhető, amely a tőzsdézéssel, vagy speciálisan a technikai analízissel foglalkozik. E kötet más célt tűzött ki maga elé: itt ugyanis nem általában a tőzsdézésről lesz szó, hanem annak egy különleges válfajáról, a FOREX-tradingről. Várkuti igyekszik mindenki számára érthetően, a mindennapi életből vett példákkal elmagyarázni, hogyan működik a nemzetközi devizapiac, és ami a legfontosabb, hogyan vehet részt benne akár egy magánember is. Szeretné azt az általános félreértést eloszlatni, miszerint a tőzsde kizárólag a bankok vagy nagyon gazdag emberek „játéktere". Mindenki megkapja ebből a könyvből …
Tovább a műhöz
A régi irodalmunk értékeit számba vevő kutatómunka során az utóbbi években többször is a reneszánsz és barokk korszak olyannyira jellegzetes műfaja, a prédikáció felé fordult a figyelem. Kétségtelennek látszik, hogy a magyar próza fejlődésének korai szakaszában kikerülhetetlen lépcsőfokot jelentenek az egyházi beszédgyűjtemények, melyeknek jelentőségéről teljes joggal írhatta Sík Sándor: „A vallási harcok korában a szentbeszéd a kornak olyasféle uralkodó műfaja, mint napjainké a regény” (Sík, 284). Ehhez a felfogáshoz kapcsolódva az alábbiakban Pázmány munkásságának ezt az általunk legjelentősebbnek vélt, legrangosabb esztétikai értékeket felvonultató területét tesszük részletes vizsgálat tárgyává. Munkánk célja kettős. Egyrészt Pázmány sokat vitatott és számos szélsőséges vélekedést kiváltó életművének alaposabb ismeretéhez kívánunk hozzájárulni, másrészt a magyar barokk egyházi próza kialakulási körülményeinek és első jelentkezési formáinak elemzésével XVII. századi irodalmunk történetét kívánjuk árnyalni és gazdagítani. Itt mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik munkánkat támogatták, így elsősorban Klaniczay Tibornak, aki értékes szakmai tanácsaival és bírálatával számos ponton segített hozzá lényeges összefüggések felismeréséhez. Rajta kívül főként az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz-kutató Csoportjának …
Tovább a műhöz
NEMES VVRFINAC, ENNINGI TORÖC ISTVAN-nac. Az néhai Nagys. Enningi Tóröc Ferentz, Es Nagys. Gutthi Ország Borbála aszony, Előszer á Nagys. Tőrbe Ferentznec, Most az néhai Tekintetes es Nagysa. Groff Ecknec meg hagyot özuegye Fianae : Huny ad Varmegye ÖrÖe Ispannyanac. Az Atya Istentűi az VVR lesus Christus által őrbe eletre vezérlő sz : Tjeiket kerec. Nemes Vram es szerelmes Fiam Tőrbe Istuan : lm most immár nagyob kőnyuetis kiildec aiandekon : Mert láttám minap melly Őrömmel fogad az kissebet, midőn aszonyommal, szerel-()(ijvo) mes Anyáddal hozzam tertetec volna az Isten igéié halga-tasaert, két ízbe : Először midőn alamentetec Diósgyőrbe, Azkor veled vala Battyadis Tőrőc lanos, az Néhai Nagys. Tőrbe lanos Fia, Szinte amaz nagy finnepekre, kikbe predikaltatic az mi wruncIESVS Christusnac véghetetlen es ŐrŐcke való győzedelmes fel tamadasa, az mi kémény es rettenetes ellenseginc ellen, az bűn, az átoc, az halai, az Őrdog es az őrbe karhozat ellen, mondoc az draga es őruendetes Prédikációkra, még hazatokból szandekozkoduan el iőni. Egynihany napig lelketee épületibe Ibtőc foglalatosoc nalam : Kinec édes izi szüretekben lenen, az vtan két ez térid ön el is hogy meg ternetec Diós Győrből Papara, ismét meg szallatoe, annac az igenec tanulásáért, kibe Isten őrőc életre való hatalmat rekeztet, Azkor veletec egyut leuen Rom- 1 asz-szonyomnac Anyadnac Oeezeis, az Nagys. Losonczi Anna aszony, az Nagys. Vngnad …
Tovább a műhöz
Arisztotelész Kr. e. 384-ben született. Szülővárosa a Khalkidiké-félsziget keleti partján lévő Sztageira volt. Életének több mint a felét Athénban töltötte. Athén azt a helyet jelentette számára, ahol az általa legszebbnek tartott életet, a megismerő és szemlélődő életformát a legteljesebben lehet élni szellemi társak körében, de politikai és érzelmi kötődéseiben sosem vált igazi athénivá. Polgárjogot nem kapott - talán soha nem is kért. Helyzete mindvégig a metoikoszok („együttlakók" =polgárjoggal nem, csak letelepedési engedéllyel rendelkezők) bizonytalan sorsa volt. Athén intézményeire ezért inkább a külső megfigyelő szemével nézett. Ennek talán a Poétika esetében is jelentősége van. Az eleve vallásos funkciót betöltő tragédiának és komédiának a kultuszhoz kapcsolódó oldalát említetlenül hagyta. Azt pedig, hogy a költők istenekről szóló képzeteket fejeznek ki és erősítenek meg, mindenféle kritika vagy védelmezési szándék nélkül adottságként elfogadta és igazából nem a költői mesterséghez tartozó feladatnak ítélte. Arisztotelész mindkét ágon ión orvosi családból származott. Apja Amüntasznak, Nagy Sándor nagyapjának állt a szolgálatában. A makedón uralkodóházzal való kapcsolatnak köszönhetően az 50-es, 40-es években kiéleződő görög-makedón ellentétek idején Arisztotelész mindvégig gyanús elemnek számít Athénban. Bár tevőlegesen …
Tovább a műhöz