Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 10

Találatok


Az alkotmány közkeletű fogalma napjainkban különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az ilyen értelmű alkotmány a polgári fejlődés eredménye. A fogalmat azonban visszavetítették a megelőző idők államilag szervezett társadalmaira is (az ókori görög poliszokra, Rómára stb.). Nem lehetett azonban a múltra vonatkoztatni azokat a követelményeket, amelyeket a modem társadalom az alkotmányosság elveiként fogalmazott meg, mert ezek az elvek a tulajdon szabadságára épülő polgári társadalmi berendezkedés talaján születtek. A polgári társadalom elutasította az állam mindenhatóságát, az államhatalom minden irányú beavatkozását a társadalom életébe. A civil társadalom csak a társadalmi rend fenntartása érdekében szükséges állami funkciókat igényli, arra törekszik, hogy ezeket a funkciókat jogilag szabályozza, míg a társadalom létezési formáinak széles körében a közhatalom beavatkozását elutasítja. A legfontosabb és egyben legvitatottabb ilyen szféra a gazdaság, amelyben az állam a magántulajdont és a szabad vállalkozást védő szabályokkal biztosítja a gazdaság rendjét, egyben azonban az adókból finanszírozott közkiadásokkal és saját vállalkozásaival, tulajdonával maga is részese a gazdaságnak.Az állam …
Tovább a műhöz
A tisztességes eljáráshoz való jog elsősorban nem az egyéneket megillető jog, hanem az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb alapelve és a jogállamiság elvének lényegi tartalmi eleme. Nem egyetlen jogosítványt tartalmaz, hanem számos eljárási garanciát foglal magában, amelyek együttes megvalósulása, együtthatása eredményezi az eljárások tisztességes voltát. Ebben az értelemben tehát inkább az alapvető szabadságjogok érvényesülését szolgáló „védelmi jog”. A jog szabályozásának kötelezettsége nemzetközi egyezményeken nyugszik, de a nemzeti alkotmányok és a nemzeti jogrendszerek is tartalmazzák a biztosítékokat jelentő szabályokat. És természetesen a nemzetközi és nemzeti bíróságok értelmezik ezeket a szabályokat, miközben azok épp magukat a bírósági eljárásokat szabályozzák. Leegyszerűsítve a tisztességes eljáráshoz való jog lényege, hogy az ítéletet eljárásnak kell megelőznie. Nem pedig úgy, mint A tanú című film klasszikus jelenetében, ahol az ítélet már a tárgyalás kezdetekor a bírói pulpituson feküdt. Ennek a jognak a lényegi eleme nyilvánvalóan a tisztesség, angolul fairness. A tisztességes eljárás követelménye egyaránt alapelve az európai és az amerikai jogi kultúrának. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 5. és 14. kiegészítése, az ún. due process clause tartalmazza ezt az elvet, mégpedig eljárási és tartalmi értelemben is. Az …
Tovább a műhöz
Kisajátításnak a közjó tekintetéből helye van azon területekre nézve, melyek (gőz- vagy lóerejü) vasutak, valamint közutak építésére, csatornákra, folyók szabályozására, vizek és mocsárok lecsapolására, futó homok meggátlására, hidak, kikötők építésére, távírdák felállítására, parti rakhelvek, parti raktárak (dockok) készítésére, végre hadi erődítésekre szükségesek. Az 1-ső §-ban elszámlált vállalatok létesítésére szükséges előmunkálatok csak a magyar kir. közmunka- és közlekedési ministertől nyert engedély alapján eszközölhetők. Kisajátításnak csak akkor van helye, ha a vállalat, a melynek kivitelére az szükséges, már engedélyeztetett. Az engedélyt községi, városi és megyei vállalatokra, az illető község, város és törvényhatóság meghallgatása mellett, az illető minister; országos és olyan vállalatokra pedig, a melyek egynél több törvényhatóság területére terjednek ki, a törvényhozás adja meg. Ha azonban valamely vállalat több törvényhatóság területére terjed ki, és iránta az érdeklett törvényhatóságok megegyeztek: azok egybehangzó kérelmére, az engedélyt a közmunka- és közlekedési minister is megadhatja. Az országos utakat és lóvonatu vasutakat a közmunka és közlekedési minister engedélyezi. A hadi erődítések czéljából szükséges kisajátításra az engedélyt, az illető közegekkel lett előleges megállapodás nyomán, …
Tovább a műhöz
Az ügyvéd minden jogállamban nélkülözhetetlen funkciót tölt be, az igazságügyi szervek és más jogszolgáltató közigazgatási szervek, valamint a jogkereső közönség közötti összeköttetést teremti meg. E feladata során az ügyfelének megbízásán alapuló meghatalmazás alapján jár el a bíróságok és más hatóságok előtt, képviseli ügyfelét és annak érdekeit. Az eljárásbeli részvételen túl okiratokat, más periratokat, beadványokat készít.Tevékenysége ellátása során szabad és független, csak a jogszabályok előírásainak van alárendelve. Hivatása ellátásának alapvető feltétele az olyan törvényi szabályozás, mely garanciákat nyújt valamennyi szereplőnek arra, hogy a fenti feladat zavartalanul, akadályoztatás nélkül ellátható legyen. A jelenleg hatályos ügyvédi törvény megalkotásával ezt a célt hivatott szolgálni. Az új jogszabály hatására átalakulás kezdődött az ügyvédi karban. Az ügyvédi pályát választók száma jelentősen emelkedett, az ügyvédi tevékenység folytatása sokszínűbbé vált. Ma már az egyéni ügyvédektől a külföldi kapcsolatokkal is rendelkező ügyvédi irodákig terjed a tevékenységi formák skálája. Az ügyvédekről szóló törvény korszerű rendelkezéseket vezetett be, fenntartva az ügyvédi pálya nyitottságát, az ügyvéddé válás alanyi jogát. Új kategóriák létrehozásával (pl. alkalmazott ügyvéd, külföldi jogi tanácsadó …
Tovább a műhöz
Az állam- és jogtörténet-tudomány a modern történetkutatással egyidejűleg keletkezett. Feladata az állam- és jogfejlődés feltárása, az állam- és jogintézmények keletkezésének, módosulásának és megszűnésének magyarázata. Az állam- és jogtörténet-tudomány a történeti forrásokra, elsősorban a fennmaradt jogemlékekre, továbbá a jogi és történeti tudományok által feltárt tudományos eredményekre támaszkodik. Eredményei nem szorítkoznak a történelmileg kialakult intézmények leírására, hanem azok magyarázatát, a társadalom fejlődésében betöltött szerepüknek az értékelését is adják. Az állam- és jogtörténet a legáltalánosabb meghatározás szerint az alapvető társadalmi viszonyokkal dialektikus összefüggésben fejlődő állam- és jogrendszerek története. Az állam- és jogtörténet-tudományok fejlődése ma már évszázadokra visszanyúló historiográfiai előzményeken kísérhető nyomon. A társadalom, az állam és a jog története iránti érdeklődés mindig kapcsolatban állt az embereknek azzal a törekvésével, hogy jobban eligazodjanak a jelenben, megértsék koruk társadalmi jelenségeinek okait és előre lássák, milyen irányban fognak azok fejlődni a jövőben. E törekvések hatnak a kifejlődő állam- és jogtörténet-tudományokban is. A modern jogtörténetírás kezdetei a feudális társadalom felbomlásának és a polgári társadalom kialakulásának időszakába …
Tovább a műhöz
A „Barnahus” kifejezés az izlandi „gyermekház” szóból ered. A Barnahus egy gyermekbarát, multidiszciplináris modell, amelynek célja, hogy minden egyes gyermek számára összehangolt és hatékony gyermekvédelmi és büntetőjogi választ kínáljon, valamint, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás során megelőzze a traumatizálódást és a retraumatizálódást . A Barnahus modell mára számos országban elterjedt integrált megközelítés, amely a bántalmazott vagy elhanyagolt gyermekek igényeit helyezi a középpontba. A Barnahus modell nemcsak egy kihallgatási módszertan, hanem egy komplex gyermekjóléti szolgáltatás is. A Barnahus modellnek amerikai gyökerei vannak. A Child Advocacy Center (CAC) modellt 1985-ben hozták létre az Egyesült Államokban. A CAC célja a retraumatizáció megelőzése volt azáltal, hogy gyermekbarát, biztonságos és semleges környezetet biztosít az igazságügyi kihallgatás, az orvosi vizsgálat és a kezelés számára. Izland 1998-ban hozta létre a Barnahus nevű szervezetet, amelyet a CAC modellje ihletett. A Barnahus abban különbözött a CAC modelljétől, hogy szolgáltatásait a nemzeti közjóléti rendszerbe és az igazságszolgáltatási rendszerbe integrálták. Az egyik jelentős előrelépés volt, hogy a gyermeknek a Barnahusban audiovizuálisan rögzített vallomása törvényes bizonyíték lett a bírósági eljárásokban, így a gyermeknek nem kell több hónapot vagy évet …
Tovább a műhöz
Tisztelt Kollégák! Megtisztelő számomra, hogy Pécsett, gyönyörű városunkban, Európa Kulturális Fővárosában köszönthetem a Huszonkilencedik Jogász Vándor-gyűlés résztvevőit. Külön örömömre szolgál, hogy a Vándorgyűlés megnyitóját és a plenáris ülést, itt a nem oly rég átadott, Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudás-központban tarthatjuk. A Magyar Jogász Egylet Baranya Megyei Szervezetének elnökeként köszöntőm körünkben Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét, aki egyben a plenáris ülés előadója lesz. Köszöntöm Máthé Gábort, a Magyar Jogász Egylet elnökét, aki a Vándor-gyűlést meg fogja nyitni. Köszöntőm Berke Gyulát a Jogi Kar dékánját, aki utánam szintén üdvözölni fogja Önöket, és akinek ezen a helyen is megköszönöm a segítségét és támogatását, mellyel lehetővé tette, hogy itt tarthassuk a plenáris ülést, illetve holnap a Jogi Kar termeiben a szekcióüléseket. Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntőm valamennyiüket! Kívánom, hogy ezt a három napot tartalmasán, új élményekkel gazdagodva töltsék el Pécsett, Baranya megyében. Élvezzék Pécs megújult tereit, épületeit, kultúráját, Villány kiváló borait és az itt élők vendégszeretetét. Tisztelettel felkérem Berke Gyula dékán urat köszöntője megtartására! (...) Tisztelt Legfelsőbb Bírósági Elnök Úr! Tisztelt …
Tovább a műhöz
A sors nem bánik mindenkivel egyenlően. Van, akit végigkísér szerencséjének csillaga, másokat állandó megpróbáltatásoknak, próbatételek sorozatának vet alá az élet. Tagadhatatlan, hogy Vlasics Antal járásbíróval nem bánt kegyesen a sors. Neki nem adatott meg az, amit a legtöbb ember természetesnek véve kap az élettől. Nem volt gondtalan gyermekkora, önfeledten boldog fiatalkora, ideális és harmonikus házassága. Nem élhette meg kislánya felnőtté válását, bírói életpályája pedig tragikus körülmények közt hirtelen és váratlanul fejeződött be. Nem volt még 36 éves sem... A Vlasics család apai ági felmenői minden bizonnyal horvát származásúak voltak és apai ágon a XIX. század elejéig visszamenőleg kétkezi munkával, jellemzően földműveléssel foglalkoztak. Nagyapja, Vlasics Miklós - a faluban csak úgy ismerték: Kálecz - egyszerű parasztember volt, aki az írás-olvasás tudományát sem sajátította el. Az 1896 tavaszán született apja azonban szakított a családi hagyományokkal iparos szakmát tanult, asztalos lett szülőfalujában, Polán, mely a mai Becsehelyhez tartozik. Felséget is a faluból választott, a nála hét évvel fiatalabb helybéli lányt 1924 februárjában vette nőül. Mint minden fiatal, nyilván ők is boldog jövőt terveztek. A családot azonban a kezdetektől fogva viszontagságok sorozata elé állította az élet. Első gyermekük 1925 márciusában született, apja …
Tovább a műhöz
Szerző joghallgató kora óta érdeklődik az angol jog sajátosságai iránt. Ez az irányultsága illeszkedik a vezetésével a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Polgári Jogi Tanszékén már mintegy két évtizede folyamatban lévő összehasonlító polgári jogi kutatásokba. „A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa jogrendszereiben” címmel 2009-ben a HVG-ORAC Kiadónál jelent meg 414 oldalas monográfiája. Ennek lényegében tematikus folytatása, tartalmi kiterjesztése jelen könyvének anyaga, melynek címe: „Polgári jogi fejlődés az angol és a skót jogban”. „Polgári jog” helyett „polgári jogi fejlődés”-re utal azért, hogy abba az angol jogi és a skót jogi anyagok is beilleszthetők legyenek. Óvatosan kerüli tehát a Szerző az angol jog vonatkozásában a polgári jog kifejezés alkalmazását. Számol azzal a jogászi szakmában szinte közismert ténnyel , hogy az angol jogban a „polgári jog” a kontinentális felfogás szerinti jogági értelemben nem létezik. Bár Sir Matthew Hale már 1713-ban az angol jog polgári jogi részével foglalkozott az akkor kiadott „An Analysis of the Civil Part of the Law of England; Digestes and Method” című posztumusz könyvében, utóbb - talán éppen a jogösszehasonlítás hatására Andrew Burrows oxfordi professzor szerkesztésében 2000-ben például „English Private Law” címmel jelent meg tekintélyes monográfia. Az erőteljes …
Tovább a műhöz
Meine Damen und Herren! Bei der Auswahl des Themas meiner Antrittsrede versuchte ich mehreren Wünschen entgegenzukommen. Vor allem wollte ich vermeiden, eine Programmrede zu halten, damit würde ich unvermeidlich die Politiker nachahmen, ein Rektor soll jedoch kein Politiker, sondern in erster Linie ein Vertreter der Wissenschaft sein. Deshalb folge ich einer alten Tradition der deutschen Universitäten und möchte zu Ihnen über meinen eigenen Forschungsbereich sprechen. Ich beschäftige mich seit 15 Jahren mit der Kultur der Justiz, mit den sich von der Architektur der Gerichtsgebäude bis hin zur Verhaltenskultur im Verhandlungsraum aufgeworfenen Fragen. Von diesen habe ich eine ausgewählt, und zwar die Symbolik der Justiz, die infolge der Natur ihrer Erscheinung nicht nur eine rechtliche, sondern auch eine historische und ethnographische Annäherung verlangt. Nach Ansicht eines ausgezeichneten Kenners der Thematik, des Professors Hans Biedermann findet sich der Symbolforscher zwei äußerst übertriebenen Anschauungen entgegengesetzt: Für einen Teil der Wissenschaft ist die Symbolik eine altmodische, überholte Sache, womit man heutzutage nichts anfangen könne. Es existiert aber auch ein anderes Extrem: demnach ist die Symbolik der einzige Schlüssel, mit dessen Hilfe die Welt des Geistes zu verstehen ist. Vielleicht steht jene FeststeEung der Wahrheit näher, wonach „der Mensch Symbole braucht, um fähig zu sein, die anders nicht vorsteübaren Sachen in den …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 10