Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A párok a kisbaba hazahozatala után érzik először azt, hogy szülők lettek, és teljesen megváltozott az életük. Azonban könnyen nyomasztóvá válhat a hirtelen támadt hatalmas felelősségérzet az új kis életért, és az első napokban és hetekben rájuk törhet a felismerés, hogy a legalapvetőbb feladatok is hihetetlen szervezési ismereteket igényelnek, és egy kisgyerekre vigyázni valóságos hadművelet. Neil Sinclair mindent tud a katonai műveletekről, hiszen a brit Royal Engineer Commandóban (a magyar hadseregben a legközelebb a „harci támogató alakulatához áll) szolgált. Amikor katonai karrierjét feladva háztartásbeli apuka lett, rájött, milyen nagy szüksége lenne egy, az alapvető teendőket összefoglaló kézikönyvre. Az Apakommandó megírásával az volt a célja, hogy segítse az anyukák és az apukák alapkiképzését, éppen ezért a legfontosabb feladatokra hívja fel a kezdő szülők figyelmét. A könyv elég tömör és kicsi ahhoz, hogy az ember mindig magánál tartsa, ugyanakkor részletes instrukciók formájában mindent bemutat, amire csak szüksége lehet egy babának és egy kisgyereknek. A mű a katonai kézikönyvek stílusában íródott, így szórakoztató olvasmány, miközben egyértelmű útmutatásokat ad a bázis felállításától kezdve (hogy minden kész legyen, mire a jövevény megérkezik) a bombák hatástalanításáig (azonnal meg kell szabadulni a piszkos pelenkától!). …
Tovább a műhöz
Barthélemy-Saint Hilaire e műve magyarázatra nem szorul. Annyira néhány, világosan kifejtett gondolaton nyugszik s oly bő ékesszólással van írva, hogy szükségtelenné tesz minden részletesebb fejtegetést. Csak álláspontjának megjelölésére álljon itt néhány megjegyzés.
A nyolczvan évet meghaladó tudósban ifjúkora tanulmányainak emléke most kétszeres fényben tündöklik, s Cousin tanítványa majdnem megindulással üdvözli mesterét. Cousin óta a philosophiában csak hanyatlást lát; a természettudományok fejlődésében irányzatot az atheismus felé. Ép oly kevéssé szereti s méltányolja Kantot és utódait, kik szerinte — más irányban — kerültek tévetegbe. Vissza kívánná vezetni a philosophiát Descartes-ra s az anthropologiát Cuvierre, és a spiritualismust mondja az egyedül lehető philosophiának. S mivel most a spiritualismus hívei csekély számmal vannak, bátorságot vesz magának arra, hogy saját véleményét úgy terjeszsze az olvasó elé, mint az igazi philosophia tanítását. A helyett, hogy azt mondaná: «Én úgy hiszem», azt mondja: «A philosophia úgy hiszi». De spiritualistikus álláspontjáról is jól látja a mai tudományos fejlődés egy nehézségét s a legeltérőbb véleményűek is meg fognak egyezni vele, midőn a részletekben elmerülő tudományos kutatásokkal szemben a philosophiai eszme s a tudományos synthesis szükségét hirdeti. Könyvének nagyobb és érdekesebb …
Tovább a műhöz
A megértő pszichológia és a belőle kinőtt karakterológia a lelki élet megértéséhez nem általános érvényű pszichológiai törvények, hanem típusok alkotásával akar közelebb jutni. A tipológiai vizsgálatok feladata nemcsak abban van, hogy az egyént jellemezzék, hanem, hogy az egyén jellemzésére kategóriákat állítsanak fel. A tipológiai vizsgálatokkal szemben tudományos körökben nem ritkán tapasztalunk bizonyos elfogultságot. Utitz szerint a karakterológiának eleve le kell mondania arról a „nevetséges kísérletről", hogy a lehetséges egyéni jellemek sorát típusokba skatulyázza be, mert a legjobb típusok sem közelítik meg ezeket a jellemeket. Klages, akinek pedig bonyolult fogalmi rendszere tág teret engedne a tipológiai felhasználásra, hasonló rossz véleménnyel van a típustanokról. Kijelenti, hogy szükség esetén hajlandó volna, természetesen megfelelő honorárium fejében hetente egy tipológiát kidolgozni, évente tehát ötvenet és valamennyit meggyőző megalapozással. — Jaensch3 az idegenkedésnek okát abban látja, hogy elvárják, hogy ezen a területen is érvényes legyen az a logikai és módszertani posztulátum, mely szerint minden tudományos feladathoz egy egyértelmű megoldás tartozik. De ahány szempont, annyi klasszifikáció. Ha viszont egyáltalában nem volna lehetséges osztályozás, akkor lehetetlenné válna végül maga a pszichológia. Érthető, hogy minden általános …
Tovább a műhöz
Az emberi agy képes megváltoztatni önmagát — könyvünk erről a forradalmi felfedezésről szól. Tudósok, orvosok és páciensek történeteit ismerhetjük meg, akik együtt vitték véghez e csodálatra méltó átalakulásokat. Műtéti beavatkozás és gyógyszerek nélkül mozgósították az agy addig ismeretlen képességét arra, hogy megváltoztassa önmagát. A páciensek közül egyesek gyógyíthatatlannak tartott agyi rendellenességektől szenvedtek, másoknak nem voltak ugyan problémái, de szerették volna javítani vagy az évek múlása ellenére megőrizni agyuk működését. Vállalkozásuk a megelőző évszázadok során elképzelhetetlen lett volna, mivel a „hivatalos” tudomány és orvoslás is változtathatatlannak tartotta az agy anatómiáját. Általánosan elfogadott nézet volt, hogy a gyermekkor lezárultával az agy csak a hanyatlás hosszú időszakában tud megváltozni; hogy ha az agysejtek rendellenesen fejlődnek, megsérülnek vagy elpusztulnak, akkor semmiképpen sem pótolhatók. Azt is lehetetlennek gondolták, hogy ha az agy valamely része károsodik, akkor megváltoztassa saját szerkezetét, vagy újfajta módon kezdjen működni. A változatlan agy elmélete szerint azok, akik agyi vagy szellemi korlátokkal születtek, vagy agykárosodást szenvedtek, egész hátralevő életükben fogyatékosak vagy sérültek maradnak. Ha egy tudós azon kezdett töprengeni, vajon az egészséges agyat nem lehetne-e megfelelő …
Tovább a műhöz
Az egészségpszichológia - a nemzetközi hírű magyar Franz Alexander, Selye János, Bálint Mihály által fémjelzett gazdag hagyományokra épülő hazai gyakorlatnak megfelelően - a primer, szekunder, tercier prevenció, az egészség- és betegségmagatartás, a krónikus betegséggel való megküzdés, az altruizmus, a kiégés és a gyógyító közösségek szerepével foglalkozik (Ozsváth, 1977; Kulcsár, 1998; Kopp, 2001; Csabai és Molnár, 1994). Az egészségpszichológia gyakorlati területeken megmutatkozó szerepét, attitűdjét és ismeretrendszerét átfogó elméleti modellek tárgyalják; részletes bemutatásuk helyett a rendelkezésre álló magyar forrásokra utalunk (Kulcsár, 1998; Kopp, 2001). A hetvenes évek végén, elsősorban az Egyesült Államokból induló és napjainkra Európában is gyökeret vert egészségpszichológiai, szomato-pszichés betegségfolyamatokról beszél. Éber tudatú, valamint részben narkózisban lévő beteg esetében is minden testi megnyilvánulás, tünet, anatómiai vagy funkcionális változás pszichológiai mechanizmusok közegében történik (vélemények, érzések, várakozás, fantáziák, a betegségről szerzett tudás, élet-tapasztalat). A lélektani hatások súlyát a beteg állapota, betegségének természete, a beteg személyisége befolyásolja. Az egészségpszichológia ugyan hangsúlyozza a huszadik század elején egyes szomatikus betegségekre kialakított pszichogenetikus …
Tovább a műhöz
A szeretetnek otthon kell - kellene - kezdődnie. Számomra ezt Sam és Grace, apám és anyám testesíti meg, akik több mint ötven esztendőn át szerettek. Nélkülük ma is csak keresném a szeretetet, s nem írnék róla. Az otthon fogalmához tartozik Karolyn is, akivel több mint harminc éve élek házasságban. Ha minden asszony úgy tudna szeretni, mint ő, jóval kevesebb férfi kacsingatna kifelé. Gyermekeink, Shelley és Derek már kirepültek a családi fészekből, új világokat fedeznek fel, én mégis zavartalanul élvezem szeretetük melegét. Boldog és hálás ember vagyok. Hálával tartozom azoknak a szakembereknek, akiknek szerepük volt abban, hogy ma mit gondolok a szeretetről. Például Ross Campbell, Judson Swihart és Scott Peck pszichiátereknek. Végül és mindenekfelett annak a sok száz párnak szeretném kifejezni köszönetemet, akik az elmúlt húsz évben megosztották velem életük legbensőségesebb titkait. Ezzel a könyvvel adózom őszinteségüknek. (...) Ezer méter magasan, valahol Buffalo és Dallas között repültünk, amikor útitársam abbahagyta az újságolvasást, és felém fordulva megkérdezte: Mivel foglalkozik? Házassági tanácsadó vagyok, és országszerte szemináriumokat tartok - mondtam olyan hangon, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Már régóta szerettem volna megkérdezni valakitől, hogy mi történik a szerelemmel a házasságkötés után - mondta. Mire gondol? - kérdeztem, s …
Tovább a műhöz
Elmeolvasás
- Kiss Szabolcs
- 2005
Jelen könyv a naiv tudatelmélet és az ezzel érintkező területeken végzett munkám összefoglalása. A megismerés-tudomány ezen témájával a ’90-es évek elején kezdtem el aktívan foglalkozni. Igen emlékezetesek számomra az évtized elején Gergely György által tartott házi szemináriumok. Szeretném köszönetemet kifejezni neki, aki PhD-ösztöndíjas éveim alatt a témavezetőm is volt. A könyv első változatának alapos olvasójaként sokat tett azért, hogy a végső változat a jelenlegi formát öltse. Köszönettel tartozom Pléh Csabának, aki gondos tartalmi és nyelvi megjegyzésekkel és tanácsokkal segített a könyv elkészítésében. Rendkívül hálás vagyok a Soros Alapítványnak, amiért egy tanévet az Oxfordi Egyetemen és egy szemesztert a Rutgers Egyetemen tölthettem. Oxfordi évemben sokat tanultam Paul Harristől, és maradandó hatást gyakoroltak rám Peter Bryant kiváló kognitív fejlődéslélektani előadásai. A Rutgers Egyetemről hálával tartozom Alan Leslie-nek, aki az élő szó erejével világította meg számomra elképzelését propozíció, reprezentáció és metareprezentáció kapcsolatáról. Posztgraduális éveimben számos kollegával kerültem kapcsolatba, akiknek szintén hálás vagyok. Bodor Péter, Csibra Gergely, Nádasdy Zoltán, Győri Miklós, Kónya Anikó és László János az évek során hozzájárultak ahhoz, hogy a könyv elkészülhessen. Köszönettel tartozom szüleimnek és …
Tovább a műhöz
A jegyzet célja, hogy segítséget nyújtson a fejlődéslélektani ismeretek elsajátításában és gyakorlati alkalmazásában. Ezt egyrészt megfigyelések, kísérletek, vizsgálatok gyűjteményének közlésével, másrészt az elméleti anyaghoz kapcsolódó illusztrációk közreadásával szeretnénk elérni. A jegyzet anyaga két kötetre tagolódik. Az I. rész azoknak a feladatoknak a leírását tartalmazza, amelyeket a hallgatók a fejlődéslélektani gyakorlat keretében Önállóan végezhetnek el. Minden eljárás egy-egy funkció fejlődésének vizsgálatára szolgál. A témák csoportosítása a lelki jelenségek szerint történt. Röviden ismertetjük, hogyan lehet felhasználni a feladatleírásokat a vizsgálatok lefolytatásában. A megjelölt életkor azt a két szélső határt jelenti, amelyen belül a vizsgálat elvégezhető. Egyetlen munka azonban nem terjedhet ki a megjelölt korcsoport egészére. Ezért a fejlődési tendencia kimutatása érdekében legalább két korcsoport kiemelését javasoljuk. Ez elsősorban a több szakaszos vizsgálatra vonatkozik. A feladatok között található: megfigyelés, kísérlet, exploráció és vizsgálat néven összefoglalt különböző eljárás (kérdőív, rajzos feladat stb.). A kísérletek felépítése a témától függően különböző: a) A szakaszos kísérletben a szakaszok tartalmilag összefüggnek és egymásra épülnek. A ksz.-ek minden szakaszban azonosak. Az eredmények …
Tovább a műhöz
Számos jó és kevésbé jó próbálkozás ellenére, valójában még egyetlen kutatónak sem sikerült az érzelem fogalmát maradéktalanul definiálnia. Az első pillanatban ez talán meglepőnek látszik, hiszen ha kimondjuk a szót: érzelem, mindenki csalhatatlan pontossággal tudja, hogy milyen lelki jelenségre gondolunk. Vegyük azonban tekintetbe, hogy még olyan egyszerű, ún. konkrét fogalmak esetén is, mint pl. az „asztal” vagy a „szék”, hasonló problémával állunk szemben: mindenki pontosan tudja, hogy mi az asztal, és azt is, mi a szék, mégis, ha bárki megpróbálkozik e két fogalom szabatos definiálásával (természetesen a ideologikus megközelítést a szabatos definíció kizárja; a tárgyat céljával meghatározni - a szék az, amin ülünk, az asztal az, amin eszünk - csak az óvodás és a kisiskolás gyermekeknek szabad) a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Szerencsére az ilyen próbálkozás alig több puszta logikai játéknál, hiszen a tényből, hogy ezek a bútordarabok közismertek, egymással, illetve bármilyen más objektummal föl nem cserélhetők, az következik, hogy logikus körülírásukra - definiálásukra - nincs is alapvető szükség. Ugyanez a helyzet az érzelem esetében is. Meggyőződésünk, hogy ha az olvasó e kis könyv bármelyik helyén az érzelem szóval találkozik, nem gondol sem az észlelésre, sem a problémamegoldó gondolkodásra, hanem kizárólag és pontosan arra a lelki …
Tovább a műhöz
Kedves átlagos mazochista olvasó! Mostanáig bizonyára túl sok gondot okozott, hogy csak körülményes és hatástalan eszközökkel tudtad végrehajtani az önbüntetés magasztos és fontos feladatát. Túl sokáig be kellett érned gyatrán kialakított szorongásokkal, az önostorozás vaktában alkalmazott módszerével, pusztán mert e létfontosságú területet mindig is a tudatlanság fátyla borította - inkább kuruzslásnak tartották, mint tudománynak. Most végre kezedbe adjuk azt az őszinte beszámolót, amelyre oly rég vártál. Lépésről lépésre vezetünk végig az önkínzás és a megszégyenülés minden fázisában, s az eljárás során megosztjuk veled mindazon módszereket, amelyeket a múltban mi magunk is sikerrel használtunk. Szerény, ám hő vágyunk, hogy az itt következő lapokon néhány ötletet és eszközt találj, hogy valóban fájdalommal teli, értelmetlen és szörnyűséges életed lehessen. (...) Mióta a messze tűnt 1966-ban megindítottuk az önkínzás és kétségbeesés elsajátításának tanfolyamát, a világ lényegesen megkönnyítette az önsorsrontók dolgát. Például: Nixon elnökről kiderült, hogy csirkefogó, és a tévé lemondásra kényszerítette. (Nyilván ő is szorgalmas olvasója volt ennek a könyvnek.) Watt belügyminiszter úgy vélte, hogy ügyes ötlet kiárusítani nemzeti parkjaink egy-egy részét olajkutatóknak és külszíni bányák tulajdonosainak. Reagan elnök jólnevelten …
Tovább a műhöz
Némiképp lehangoló, midőn az e megtisztelő alkalommal elemzésre és bemutatásra kiszemelt téma — ti. az identitáselmélet egynéhány időszerű s vitatott kérdése — kiváló és általam is nagyra becsült szerző tollán vajmi kevéssé szívderítő „méltatásban” részesül, nevezetesen: az identitás — főképpen a szociálpszichológiába és pszichoanalitikába áttolódott vetületében — „már-már olyan bazárian divatossá (lett), melyhez szólni szinte tiltja a jóízlés” (Németh G., 1984, 35.). De hát mit is tegyen és tehet az, akit sorsa és mestersége már csaknem egy évtizede azzal sújtott, hogy immáron a ,jóízlést” is sértő ügyekkel foglalatoskodjék? Meglehet, éppenséggel az ilyen helyzetek lehetnek csábítóan kihívóak a tudományban. Ugyan vegyük már alaposabban szemügyre, a jelszavak és a szószaporítás mögé is elhatolva, mi is lappang a divatok mélyén és hátterében! Egyébként pedig két körülmény végül is megvigasztalt, és túlemelt a lehangoltságon. Mindenekelőtt az, hogy tisztes ideje elsőként jómagam emeltem szót egy termékenynek vélhető tudományos kategória elnyüvése, unos-untalan való használata ellen, mondván, joggal gyanakodhatunk: vajon nem múlékony divatok nyelvi lecsapódásával állunk-e szemben?” (Pataki, 1980, 111.). Nos, kétségtélén, hogy a divatok a maguk sajátos logikája szerint burjánzottak tovább. Olyannyira, hogy egy magas hazai …
Tovább a műhöz
A logika célja az emberek közt egymás értésének eszközlése. Mivel az emberek főkép beszéd által közlekednek egymással, tehát a logika a beszédet kell hogy értelmessé tegye. Honnan ered a beszéd? A beszéd elébb benn az emberben alakúi; de beszéd nevét tulajdonkép a kimondásakor kapja. Míg ben lappang, addig közönségesen gondolatnak nevezik ugyan de mi azt hisszük, hogy különbséget kell tenni azon belső lelki müfolyam közt, mely beszédünket nemzi s a mely létezik már a beszédképesség előtt is, és azon későbbi reflektált müfolyam közt, mely már beszédalakban , azaz szókban bírja magát formulázni. A tulajdonképi gondolat neve, csak az utóbbit illeti. Amaz elsőbb nem hogy nevet kapott volna, de még philosophust sem tudunk, a ki mivolta megvizsgálásával foglalkodott volna. Más módjai a közlekedésnek mik? Amaz elsőt, melyet nem állitmánykép, hanem csak megkülönböztetésül, gondolatfogamzásnak nevezünk, ki lehet még lét más módon is jelenteni, u. m. állandó jelekkel és múlékony tagjártatással. A beszédnek tehát még két más helyettes (és néha segéd ) társa van, t. i. az irás és integetés (pantomim). Kik vesznek részt az értelmesség ügyében? A beszéd a fülhöz, az irás és integetés a szemhez irányozvák. A közlekedő felek tehát a beszélő, iró vagy integető egyfelül, s a halló vagy látó másfelül. Az értelmesség vagy értetlenség okát ennélfogva mindkét …
Tovább a műhöz