Keresés
Találatok
Emlékek között kóborolva, — a ma és a tegnap szörnyűségeinek tanúja meghatottsággal néz vissza a régebbi múltba. Tán soha emlékeim megírására és közzétételére nem gondoltam volna és megállás nélkül áthaladnék a harmincadik évfordulón, ha a háború és a forradalmak, az emberiséget tíz utolsó másfél évtizedben ért irtó katasztrófák le nem szakították volna a jelent a régebbi múlt romantikájáról. Ha pályám teljes harminc esztendeje a béke éveire esett volna, tán nem is volna érdekes az emlékeket a nyilvánosság reflektora elé vinni. így azonban oly óriási távolság választja el az utóbbi tizenöt esztendőt az előbbi tizenöt évtől, érzésben, hangulatban, felfogásban, az emberek és események kritikájában, hogy kívánatos feladatnak látszott: a jelen szomorúságának, csüggedtségének, itt-ott kétségbeejtő és majdnem reménytelen helyzeteinek ellensúlyozására a múltból elővarázsolni derűsebb képeket, szivetderitőbb színfoltokat és megnyugtatóbb oázisokat. Az újságíró életén és pályáján áthaladnak az események. Az újságíró, mikor memoárokat ir, nem a saját élményeivel lép a nyilvánosság elé, hanem korrajzot ad, eredetibb megvilágításban hozza előbbre a multak alakjait és történéseit, akikkel és amelyekkel az ujságcsinálónak hivatásából kifolyólag dolga volt. Mi közelebb férkőzhetünk az eseményekhez, behatolhatunk a nagy államférfi …
Tovább a műhöz
A Fejérváry-kormány hivatalbalépése Makón is zavarokat okozott. Csanád vármegye az elsők között kimondta az ellenállást a nemzetre oktrojált kormánnyal szemben és a megye lírainak kuruckodása különösen azért volt szenvedélyes, mert ezt személyi momentumok is szították. A darabont-kormány hatalmas
belügyminisztere ugyanis, akinek politikája az egész Fejérváry-uralomnak irányt mutatott, Kristóffy József volt, korábban Csanád vármegye főjegyzője, aki tehát régi nekszusban állott Makó város és Csanád vármegye intéző köreivel. Kristóffyval való régi barátsága folytán vállalta a föispánságot Cseresnyés János
főkapitány, az én korábbi hivatali főnököm, egy roppant szigorú, energikus ember, kevély egyéniség, akinek ép a temperamentuma miatt hosszú hivatali pályáján előbb, mint főkapitánynak, később mint Makó város polgármesterének gyakran gyűlt meg a baja a vármegyei hatóságokkal. A nemzeti ellenállás egyik legtüzesebb
vezérének, Justh Gyulának is régi ellenlábasa volt Cseresnyés, ő ejtette Justh Gyula arcán az országos nevezetességű párbaj alkalmával azokat a súlyos vágásokat, melyek kissé eltorzították a függetlenségi vezér arcát. Cseresnyés megjelenése a Csanádi vármegyeházán végleg felkavarta a különben is szenvedélyesen csapkodó hullámokat. A vármegyei tisztikar megtagadta az engedelmességet a Fejérváry-kormány főispánjának, Hervay …
Tovább a műhöz
A poiitikai élet fóruma, az irodalmi világ központja és az újságírás találkozóhelye majdnem negyedszázadon át a Balaton-kávéház volt. A milleniumtól a háború végéig olyan jelentős helye volt az ország életének ez a kávéház a Rákóczi-ut és a Szentkirály-utca sarkán, hogy a magyar közvéleményt valósággal a Balaton csinálta, a nagy politikai akciók onnét indultak ki, karrierek lendültek fel és emberek buktak le a magasból a mélységbe, kormányokat szerveztek és buktattak, pártokat bomlasztottak és egyesítettek, mandátumot és dicsőséget osztogattak. A Balaton, régies nyelven szólván, nem csupán politikai gyüldéje volt és nemcsak az irodalom kritikai helye, hanem valamely élőrésze az ország közvéleményének és lelkiismeretének s a Balaton jelentőségét nem tudták megtagadni sem a kormányon, sem az ellenzéken, de még Bécsben és a külföldön sem. Ma már tudjuk: a mindenkori kormányok éppen úgy bizalmiférfiakat tartottak a Balatonban, mint a bécsi közös külügyminisztérium, avagy a külföldi követségek. A Zsolnay-majolikával burkoltfalu kávéházban a Szentkirályi-utcai oldalon egymás mellett állott két hosszú asztal és mellettük a kávéház közepén egy nagy kerek asztal (mert abban az időben még a kávéházakban tudták, hogy a kerek asztal a kényelmes és a kellemes forma a vitatkozó társaságok számára) és két hosszú asztalnál ültek váltakozva, de a nap minden …
Tovább a műhöz
Koszorús költőnk mindnyájunk számára oly drága hitvallását idézik fel e könyv lapjai, amikor hadat üzenve a letűnt korok múltat hamisító, urakat dicsérő, népet gyalázó krónikásainak a magyar történelem, a magyar nép igazi büszkeségeit mutatják be az olvasónak. A tőkés, úri uralkodó rend történetírása mindenkoron saját képére és hasonlatosságára igyekezett formálni a történelmet. Hősök, gondolkodók, szóval nagy emberek is csak azok lehettek, akikkel a nemzeti öntudatot úgy fejleszthették, ahogy nekik tetszett. Persze voltak hőseink, nagy embereink, akiket nem lehetett agyonhallgatni semmiképen sem, nos ezeket úgy magyarázták, hogy egyéniségüknek, tetteiknek csak azon része látszott a kései nemzedékek számára, amely legjobb esetben is, — éppen az egyoldalú ábrázolás miatt — az úri rendet próbálta igazolni. így hamisította meg Kossuth Lajost is a múlt történetírása, igaz, töméntelen évfordulót, ünnepet szervezett számára, de olyanformán, hogy Görgey igazolására és dicséretére is jutott hely bőven ugyanakkor és ugyanott. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy a jövendőre szóló tanulságunkat a múlt valóban nagy embereinek tettein, gondolatain, életén keresztül mutassa meg a ma nemzedékének. Közel ezeresztendős történelmünk kiemelkedő egyéniségeiről és a történelmet formáló nagy tömegmozgalmakról ad színes, eleven képet »A magyar nép arany könyve*. A …
Tovább a műhöz
Abban az időben, mikor Herbart János Frigyes született (1776), Németországban sűrűn járta még az a szokás, hogy tehetősebb családok kisebb gyermekeiket otthon taníttatták. Herbart is — egy év kivételével, melyet szülővárosának, Oldenburgnak egy magánintézetében töltött — otthon tanult tizenkettedik életévéig, mikor belépett az oldenburgi latin iskolába. Előbbi házi tanítója egyik levelében útmutatást ad neki, hogy iskolai teendőin kívül mivel foglalkozzék odahaza? mit olvasson vallástani ismereteinek gyarapítása végett? milyen latin és görög írókat tanulmányozzon? Segédkönyveket ajánl neki a római régiségekhez (Nieuport), a mithológiához (G. Hermann), az egyetemes történelemhez (Millot) és a mathematikához (Häseler). Buzdítja, hogy olvasson német és francia irodalmi műveket. „Mindenek előtt azonban arra kérem Önt", írja neki, „hogy túlszorgalmas ne legyen, s naponkint néhány órát, sőt gyakran egész napot szánjon a lélek és test szükségszerű üdülésének, mert — omne nimium nocet." Ez az intelem azt mutatja, hogy Herbartot már ebben az életkorban a munkától inkább vissza kellett tartani, semmint a munkára serkenteni. Komoly és csendes gyermek volt. Nem szerette a mozgalmas játékokat. Nem sokat pajtáskodott kortársaival; inkább a felnőttek társaságát kereste. Kiváló szellemi tulajdonai már korán megnyilvánultak. Mint felsőbb osztályú gimnáziumi tanuló …
Tovább a műhöz
Aigl Pál (Nyomja, 1775. november 10. – Pécs, 1839. december 17.) pécsi kanonok. Atyja németországi származású kapitány volt a Hohenzollern vértes-ezredben. Aigl Pál is a katonai pályára készült, és egy ideig Bécsben a Therezianumban tanult, de a szülőföldje iránti vonzalma visszakényszerítette őt Pécsre, ahol Szányi Ferenc pécsi kanonokban második atyjára talált, és ennek pártfogása alatt végezte el tanulmányait. 1799. március 23-án pappá szentelték, és előbb lúcsi káplán, később püspöki titoknok, majd 1804. augusztus 24-étől himesházi, 1820 végén szekszárdi plébános és alesperes, majd rudnai apát, végül 1833. április 23-ától pécsi kanonok lett. 1838. július 1-jétől haláláig a püspöki líceum aligazgatója volt. 1838-ban Pécsett adták ki a Historia brevis venerabilis capituli oathedralis Quinque-Ecclesiensis, a prima ejusdem origine usque ad finem anni 1838. concinnata című, a pécsi székesegyház történetét a kezdetektől 1838-ig feldolgozó művét.
Tovább a műhöz
Magyar népünk széles rétegeinek kezébe ez évben alig adhatnánk jobb és szebb írást, mint Móricz Pálnak, a lélekben és írásban leggyökeresebben magyar írónak, nagy Rákóczi Ferencről írott lelkes, meleg életrajzát. A dicsőséges vezérlőfejedelem születésének 1926. március 17-én volt kétszázötvenéves évfordulója. S mi, mai idők szomorú sorsában együtt szenvedő magyarok megállunk ez évfordulónál a legnagyobb magyar szabadsághős szívünkből soha el nem múló alakja előtt, végigjárjuk gondolatban értünk élt élete sorát. Móricz Pál itt következő nagy szeretettél s nagy írói erővel megírt életrajza a leghűségesebb segítségünkre lesz ebben. Isten áldása legyen e könyv útján! | Selyemhajú szép Rákóczi Ferencz játszi gyermekkorában, az ősi fegyvertár kincsei között, még látta azt a buzogányt, mellyel egyik őse, az I. László idejebeli Bátor Opos vitézkedett. Nagyanyai ősei ettől a daliától származtak. A Báthoriak. Büszke fejedelmi család. Anyja, a szépséges szép Zrínyi Ilona, a törökrontó Zrínyiek és Frangipánok deli, tüzes családfáján nyílott ki oly csodaszép virággá. Az ö apját, a büszke magyar Zrínyi Péter dalmát-, horvát-, tótországi bánt, mint útonálló betyárt, Nádasdyval, az aranyhajú fiatal Frangipánnal, nemes vértanú társaival együtt lefejeztette az osztrák a németújhelyi gyászos börtönben. Nem más volt a bűnök, — a magyar …
Tovább a műhöz
Magyar népünk széles rétegeinek kezébe ez évben alig adhatnánk jobb és szebb írást, mint Móricz Pálnak, a lélekben és írásban leggyökeresebben magyar írónak, nagy Rákóczi Ferencről írott lelkes, meleg életrajzát. A dicsőséges vezérlőfejedelem születésének 1926. március 17-én volt kétszázötvenéves évfordulója. S mi, mai idők szomorú sorsában együtt szenvedő magyarok megállunk ez évfordulónál a legnagyobb magyar szabadsághős szívünkből soha el nem múló alakja előtt, végigjárjuk gondolatban értünk élt élete sorát. Móricz Pál itt következő nagy szeretettél s nagy írói erővel megírt életrajza a leghűségesebb segítségünkre lesz ebben. Isten áldása legyen e könyv útján! | Selyemhajú szép Rákóczi Ferencz játszi gyermekkorában, az ősi fegyvertár kincsei között, még látta azt a buzogányt, mellyel egyik őse, az I. László idejebeli Bátor Opos vitézkedett. Nagyanyai ősei ettől a daliától származtak. A Báthoriak. Büszke fejedelmi család. Anyja, a szépséges szép Zrínyi Ilona, a törökrontó Zrínyiek és Frangipánok deli, tüzes családfáján nyílott ki oly csodaszép virággá. Az ö apját, a büszke magyar Zrínyi Péter dalmát-, horvát-, tótországi bánt, mint útonálló betyárt, Nádasdyval, az aranyhajú fiatal Frangipánnal, nemes vértanú társaival együtt lefejeztette az osztrák a németújhelyi gyászos börtönben. Nem más volt a bűnök, — a magyar …
Tovább a műhöz
A 19. század 30-as éveire jellemző volt az ipari forradalommal, a gépesítéssel járó gazdasági fellendülés, amely szükségessé tette a közlekedés nagymérvű fejlesztését. Ez vonatkozott az úthálózatok kiépítésére, a folyók szabályozására és hajózhatóvá tételére, valamint a vasútépítésre is. Széchenyi István, a nagy magyar reformkori politikus közlekedési rendszerében a vasútnak tulajdonított nagy jelentőséget: „...mert csak a vasút képes biztos, gyors, szakadatlan és olcsó összeköttetést szerezni s csak általa nyugszik a belkereskedés biztos és sebesebb kifejlődést ígérő alapokon." Tény, hogy Európaszerte óriási társadalmi és gazdasági igény támadt vasútok iránt, hiszen egyrészt több ágazat számára biztosított megrendeléseket, másrészt hatalmas tömegeknek adott munkát és megélhetést. A gőzüzemű vasúti vontatás Magyarországon 1 846-ban indult meg a Pest-Vác vonal átadásával, amely 77 évvel később a villamos üzemű nagyvasúti vontatás bölcsőjévé vált. 1923. október 31-én a Budapest Nyugati Pályaudvar-Alag közötti szakaszon történt az első fázisváltás próbamozdony üzembehelyezése.
Budapest elsők között járt a városi közúti vasútok villamosításában. A fővárosban 1 896-ban épült meg az európai kontinens első villamos üzemű földalatti vasútja. A vontató motorok szerkesztésében és gyártásában a Ganz-gyár világviszonylatban is az …
Tovább a műhöz
A Klimo György püspök és kora címmel a Pécsi Egyetemi Könyvtár és a Pécsi Egyházmegye közös szervezésében 2010. október 14-én megrendezett konferencia nem volt előzmények nélküli, hiszen az egyetemi bibliotéka harmadik alkalommal szervezett konferenciát a Klimo Könyvtárban folytatott kutatásokkal kapcsolatosan. 2001-ben a Klimo Könyvtár frissen megjelent betűrendes katalógusának megjelenése kapcsán először rendeztünk olyan tudományos szimpóziumot, amellyel azt kívántuk bizonyítani, hogy a különféle tudományterületek művelői - jogászok, történészek, botanikusok vagy könyvtárosok - találnak kutatásra érdemes témát a Klimo-gyűjteményben. Az akkor elhangzott előadások, majd a konferencia-kötetben megjelent írások ékes bizonyítékát adták annak, hogy a hajdani püspöki könyvtár állománya nem holt anyag, hanem a tudás olyan tárháza, amelyben a ma kutatója is talál feldolgozásra méltó anyagot. 2006 szeptemberében „...használd ezt a könyvtárat ...a haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára" - Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban címmel szerveztünk újabb tudományos konferenciát. A szimpóziumon elhangzott előadásokat tartalmazó tanulmánykötettel állítottunk emléket a névadó püspök, Klimo György halálának 230. évfordulójára. A 2010-es év több szempontból is fontos Pécs városa számára, hiszen ebben az évben Pécs Európa kulturális …
Tovább a műhöz
Kódjátszma
- Hodges, Arthur
- 2015
Lehetséges, hogy az elme egy bonyolult absztrakt mintázat, amely egy, a hátterében álló fizikai közegben - például az idegsejtek mérhetetlen hálózatában - fejlődik ki? Ha így van, akkor helyettesíthetőek-e az idegsejtek valami mással - valami olyasmivel, mint például a hangyák hangyabolya, amely egészként gondolkozik, identitása van - pontosabban szólva öntudata? Vagy be lehet-e helyettesíteni valami mást a parányi idegsejtek helyére, például többmilliónyi kis számítástechnikai egységet, amelyek tranzisztorsorokból álló hálózatba rendeződnek, és egy tudatos elmével rendelkező mesterséges idegrendszert alakítanak ki? Vagy helyettesíthető lenne-e egy szoftverrel, amely szimulálja a számítástechnikai egységek bonyolult belső kapcsolatait, és így alkot egy egyezményes számítógépet (ami szükségszerűen sokkal gyorsabb és nagyobb befogadóképességű, mint amit valaha láttunk), amely rendelkezik elmével, lélekkel, szabad akarattal? Egyszóval létrejöhetnek-e gondolatok és érzések különböző - szerves, elektronikus vagy más - közegbe ágyazott tevékenységmintázatok nyomán? Képes lehet-e egy gép emberekkel kommunikálni bármilyen témában, folyékonyan használva az emberi nyelvet? Nyújthatja-e egy nyelvhasználó gépezet annak látszatát, hogy megérti a mondatokat, és új gondolatokkal áll elő, miközben valójában pont annyira mentes minden gondolattól, és pont annyira üres belül, …
Tovább a műhöz
Kós Károly
- Pál Balázs
- 1971
E tanulmány az életműnek csak építész-alkotói területét igyekszik feltárni. Képességeinél fogva ugyanis Kós Károly több művészeti ág területén hozott létre maradandót, s így a kultúratörténet nemcsak mint építészt, hanem mint írót, grafikust, könyvészt is számon tartja. Alkotó energiájából bőven jutott az erdélyi magyar közélet kulturális szervezésére is. Szépírói alkotásai a magyar társadalom széles rétegei előtt talán inkább ismertek, mint építészi tevékenysége és szakírói munkássága. Ezért kötelességemnek éreztem, hogy az utóbbiból annyit építsek be e tanulmányba, amennyiből az olvasó a kor építészetének kérdéseire — a legilletékesebbtől — választ kaphat. Abban a szerencsében lehetett részem, hogy Kós Károly, magas kora ellenére, személyesen segített alkotói egyénisége megismeréséhez. Tőle kaptam elsősorban azokat a tárgyi ismereteket, amelyek e tanulmány összeállításához az alapot adták. Ezen fúl — leveleiben — olyan bőséges anyaggal látott el, amely a kötött szerkezet és terjedelem következtében nem volt felhasználható, de alkotói egyénisége teljesebb megismeréséhez rendelkezésre áll. | „Ha felállítanák a romániai magyar nemzetiség valamelyes képletét, melyben meghatározóként kell szerepelnie tájnak és hagyománynak, együttélésnek és reál meg humán szakmaiságnak, minden társadalmi tényezőnek, nyelvi és …
Tovább a műhöz