Magyar
EnglishKeresés
Találatok
„A bűn mélységéről az a bűnös tud igazán beszélni, aki annyira mélyre süllyedt, mint jómagam is. Bár szerintem teljesen mindegy, hogy hány méteres vízbe fullad bele az ember” - írja a szerző, aki valóban megjárta nemcsak a bűn, hanem a börtöncellák mélyét is. Sokadik büntetését töltötte, mikor az élete váratlan fordulatot vett. Nem került ki a rácsok mögül, sőt beismerő vallomása nyomán drasztikusan megemelték a büntetését, mégis szabad emberként élt tovább: szabadon attól, ami a bilincseknél is erősebben tartotta fogva. Az egykori bűnöző, aki évtizedeket töltött rács mögött, szépítés nélkül, őszintén vall arról az útról, amely a kilátástalanságból egy reményteli jövő felé vezet. A ma már boldog házasságban élő édesapa könyve olyan mentőöv, melybe a legmélyebb örvénybe került fuldokló is belekapaszkodhat.
Rácsok mögött szabadon
2500 Ft
Tovább a műhöz
Nemzetföntartó ifjúságunk a végházakban és a kastélyokban nevelkedett. Itt tanulta meg, hogy a magyarnak féltőbb kincse a vitézi névnél és tisztességnél nincsen. Itt hallotta, hogy nincs szebb elmúlás a hősi halálnál; nincs szebb temető a zöldbeborult mezőnél. S vajjon mi volt e kor ifjúságának óhaja, vágya? Az egykorú ének megadja rá a feleletet: Nehéz bú s gond nélkül, hogy vígan élhessek, / Egynéhány vitéznek előtte lehessek, / Jó hamar lovaikon gyakorta ülhessek. // Ez meglévén, nekem semmi egyéb nem kell, / Bár akárki bírjon Dárius kincsével, / Nem leszek érette hozzá gyűlölséggel. A végházak és a kastélyok vitézlő rendje nemcsak a nemzeti védelemnek, hanem nemzeti önállóságunknak is legfontosabb tényezője volt. Hiszen mi a nemzeti állam alapja, ha nem a nemzeti hadsereg! S minél lelkesebb, minél eredetibb a hadsereg szelleme, annál biztosabb fundamentuma az az önállóságnak. Ha a végbeli vitézek írta rengeteg levelet lapozgatjuk, ezernyi és ezernyi oly hang üti meg fülünket, mely százszorosán igazolja, hogy maguk a vitézek is érezték és tudták, hogy ők a magyar nemzeti állam legerősebb oszlopai. ök maguk hirdetik, hogy vérük hullása termőföldbe vetett mag, mely sokszorosan hozza meg gyümölcsét. Emberségről formát, vitézségről példát ők adnak. Szent korona mellett szolgáló magyarságnak írják magukat! S még a hanyatlás legsötétebb korában is, mikor a …
Tovább a műhöz
E gyűjteményes tanulmánykötet összeállításakor kereken fél évszázad terméséből válogattunk Az újkorra és a magyar nyelven megjelent publikációkra szorítkoztunk, mellőztük a csak idegen nyelven megjelent tanulmányokat és a középkori vonatkozású cikkeket. Az egyes tanulmányokat eredeti szövegükben és jegyzetelésükkel közöljük, legfeljebb a nyilvánvaló sajtó- és adathibákat javítottuk, s némely hosszabb tanulmányból - tekintettel a terjedelmi korlátokra - bizonyos részeket elhagytunk Az érdemi tudományos mondanivalón nem módosítottunk még akkor sem, ha azzal a szerző ma nem minden tekintetben ért egyet, s másképp fogalmazna. A szerző köszönettel tartozik a Pécsi Tudományegyetem történeti tanszékeinek, amiért lehetővé tették e kötet kiadását. Köszönet illeti a kötet szerkesztőit - a szerző egykori kedves tanítványait, most pedig kollégáit és az oktatómunka terén utódait - fáradságos és sok időt felemésztő, gondos munkájukért. | A Monarchia délszláv lakta területein a kapitalista fejlődés adottságai és lehetőségei a feudalizmus-korabeli eltérő politikai és gazdasági-társadalmi fejlődés következtében különbözőek voltak Az Osztrák-Magyar Monarchián belül az egyes délszláv területek más-más szerepet játszottak, és különböző közjogi státussal is rendelkeztek A fejlődés azonban mégis csak az egységes délszláv nemzetállam megvalósulásához …
Tovább a műhöz
Németh Béla: Szigetvár története című műve, amely 1903-ban jelent meg, az egyik jelentős munkája a 19. század végének magyar történelmi irodalmában. A könyvet Biedermann Rezső báró megbízásából és nagylelkűségéből írta, és egy rendkívül fontos témát, Szigetvár városának és annak történelmi jelentőségének bemutatását tűzi ki célul. Németh Béla történészként különös figyelmet fordított arra, hogy a város történelmét több szempontból is bemutassa, kiemelve a helyi viszonyok, a hadi események és a város kultúrájának fejlődését. A kötet központi témája a Szigetvári Vár ostroma és hősi védelme, amely 1566-ban Zrínyi Miklós vezetésével zajlott. Az ostrom és a védők hősiessége nemcsak Magyarország, hanem az egész Európa történelmében meghatározó esemény volt, így Németh Béla műve e történelmi pillanatra is nagy hangsúlyt fektet. A szerző igyekszik rekonstruálni a harcok körülményeit, a védekezés logisztikai aspektusait, és kiemeli Zrínyi Miklós katonai és stratégiai érdemeit. A könyv nem csupán egy csata története, hanem a szigetváriak mindennapi életét, a város szociális és gazdasági fejlődését is részletesen tárgyalja. Németh Béla az írásában a helyi közösség összetartására, valamint a történelmi örökség fontosságára is felhívja a figyelmet. A művében megjelenő gazdag történelmi anyag segít megérteni, hogyan formálta …
Tovább a műhöz
Soha nem fogom elfelejteni. Fiatal orvos voltam, amikor az Orvosegyesületben nőgyógyászati tárgyú előadáson vettem részt. A vitában sokan felszólaltak, köztük főnököm, Frigyesi professzor, az akkori magyar nőgyógyászat vezető és — okkal, ok nélkül — legnagyobb tekintélyű egyénisége. Mielőtt szokás szerint köszöntötte volna a tudományos ülés résztvevőit, mint egy kisdiák vigyázzba állt és meghajolt az első sorban ülő, akkor már nyolcvanadik évén túl levő Tauffer Vilmos előtt.
Ilyen mértékben tisztelték a kiváló férfiút, és nem csak fizikai értelemben hajoltak meg nagysága előtt. Megérdemelten. Azok közé a kevesek közé tartozott, akiknek nagysága nemcsak a kortársak — vagy kortárs-tanítványok — nagyítóján, hanem az utókor bíráló szemüvegén keresztül is csorbítatlan. Tauffer kimagasló alak a magyar orvostudomány történetében. Vele kezdődött el a modern magyar nőgyógyászat. De nemcsak kezdődött. Korántsem ért még tevékenységének végére, amikor a magyar gynaekologia, amelyet ő teremtett meg, elérte, sok tekintetben meghaladta a
tudomány nemzetközi színvonalát, mondhatni, kizárólag az ő tevékenysége eredményeképpen. Nem kevesebb megbecsülést szerzett a magyar orvostudománynak, mint Semmelweis, és nem véletlen, hogy jelentős szerepe volt éppen Semmelweis végleges elismertetésében. Mindenesetre büszke lehet egy kis ország egyetlen tudományága, …
Tovább a műhöz
Boldogult édesatyám gyönge növésű, vézna gyerkőc volt még, amikor Kossuth katonájának, honvédnek felcsapott. A világosi fegyverletétel után Haynau brigantijai büntetésből 12 évig tartó katonai szolgálatra sorozták be a császári armádiába. Bakaélete a pesti Neugebäudeben kezdődött s folytatódott a Monarchia összes katonai állomásain. Kín és pokol volt az élete e 12 év alatt. Osztrák, de főleg cseh felebbvalói Kossuthhundnak, avagy Kossuthschweinnak hivták. A „rebell” jelző már becéző titulusnak számított. Jó szót sohasem kapott. Hatvan év telt el azóta, hogy mint gyermek az esti órákban nagy áhítattal hallgattam édesatyám katonai élményeit. Jámbor eszemmel sokszor fel nem tudtam fogni s bevallom bünömet, el sem akartam hinni, hogy emberekkel oly brutalitásokat lehessen elkövetni, mint amilyenben az osztrák hadseregbe besorozott magyar honvédeknek részük volt. Sokat beszélt édesatyám Teleki Blanka grófnőről, aki a Neugebäude legförtelmesebb cellájában raboskodott. Pedig áldott jólelkű nő volt, — tette hozzá — mély részvéttel. Minden hét szombatján egy uri formájú ember jelent meg a laktanyában, aki titokban egy csomó szivart, süteményt s néhány hatost nyomott a volt honvédfiúk markába. Közel másfél évig tartott ez az ajándékosztás, a nélkül, hogy sejtelmünk lett volna arról, kicsoda is a mi mecenásunk? Egyszer csak hire futott a laktanyában, hogy a grófnőt …
Tovább a műhöz
Idegen hangzásu neve dacára, minden izében magyar volt. Ősei a XVI. század közepén nyerték el a címeres nemes levelet, kik egykor nemcsak Somogyvármegyében, de azon túl is, terjedelmes birtok urai voltak. Berzsenyi Dániel neje is e családból származott, melyhez rokonsági viszony fűzte dukai Takács Judit irónőt is. Thulmon Jozéfa ősanyja az előkelő származású, dúsgazdag telekessi Török Magdolna, férj. Thulmon Mihályné volt, kiről Berzsenyi Dániel, ükunokája telekessi Török Magdolnának, is följegyezte, hogy ezüst medencéből mosdott. Tbulmon Jozéfa 1814. január hó 4-én született Sörnyén, Somogyvármegyében. Atyja Thulmon Pál, gazdag földbirtokos és 1813-tól 1835-ig Somogy vármegye főadószedője (generális perceptor), anyja pedig Fejér Rozália volt, kik nagy gondot fordítottak neveltetésére s látva leányukban a korán fölébredő költői hajlamot, s különösen a történelem iránt való előszeretet, — atyja minden törekvése oda irányult, hogy a hazaszeretet mély gyökeret verjen szivében s miként minden tette, minden munkája igazolja, — a honért s a szabadságért
dobogott nemes szive. A 40. és 50-es évek szépirodalmi lapjaiban, minta "Honderű"-ben, "Nővilág"-ban és a "NapkeIet"-ben, úgy a "Magyar nők évkönyvé"-ben, többször találkozunk nevével, — de műveinek nagyrésze kéziratban maradt. Oly szenvedélyes írónő volt, hogy fiatal korában, midőn jobb kezét kitörte, …
Tovább a műhöz
Napjainkban, amikor egy olyan nagy jelentőségű évfordulóhoz közeledünk, amilyennel kevés ország dicsekedhet a világban — tudniillik a Magyar Királyság megalakulásának, a magyar államiság fennállásának ezeréves évfordulójához, büszkeséggel kell hogy eltöltsön bennünket népünk, nemzetünk életrevalóságának, szívósságának, rátermettségének ama nagyszerű bizonyítéka, amit Kitaibel Pál ragyogó tudósi életpályája jelent. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert kulturális és közéletünket több oldalról is számos vélemény, megnyilatkozás borzolja, amelynek rejtett vagy kimondott célja nemzeti identitásunk tudatának lekicsinylése, elbizonytalanítása. Pedig abban, hogy a magyarság koronként kisebb vagy nagyobb mértékben, de folytonosan jelen volt Európa kultúrájában, politikájában és történelmében, magyarság-tudatunk jelentős fenntartó erőként működött.
Ahogyan a középkorban, a lovagi tornákon, egy-egy nagyhírű bajnok győzelmeivel messze földön ismertté tette népe, nemzete kiválóságát, később, a renaissance idején a mesterségek és a művészetek művelői szereztek hírt és megbecsülést országuknak. A felvilágosodás korától kezdve a tudomány is belépett a kiválóság mértékei közé. A török hódoltság 150 éve alatt, majd a Rákóczi szabadságharcban kivérzett ország már a 18. század végére felmutatja Európának az első magyar polihisztort, a kémiában …
Tovább a műhöz
"Fontes historiae huugaricae domesticos constituunt : I. Scri- ptores rerum hungaricarum, II. praeter alias antiquitatis reliquias Monumenta diplomatica et politica, praecipue seculi XI, XII et XHI-i.
Nos hoc volumine scriptorum antiquissimos proferemus, qui memoriam sanctorum Stephani et Emerici posteris prodiderunt.
Hi sunt anonymi tres ; quorum duo gesta sancti regis, tertius vitam Emerici ducis perscripserunt. Quartus est Hartvicus vel Cart- vicus, qui Legendas S. Stephani regis in unum conflatas et inter- polatas postremo in lucem protulit.
Biographorum sancti regis prior Legendam eius minorem, posterior maiorem confecit. Opus illius integrum, huius extrema parte mutilum superest in duobus duntaxat diversae aetatis codicibus. Hartvici codicum magna suppetit copia..."
Tovább a műhöz
Werner Ogris
- 2007
A tudományok, így a jogtörténet művelőinek bemutatása a szakmai és a szélesebb közönség számára zömmel tradicionális csatornák segítségével történik. Szakmai életrajzok lexikonokban megjelenő hasábjaiból, a szerzők alapműveiből, recenziók szerteágazó világából meríthetünk- ehhez járul még egyebek között a bibliográfiák tekintélyt parancsoló rendje. Hat a személyes ismeretség varázsa is: a professzorok példamutatásának kisugárzása, tudományos pártfogásának embersége. Természetes igény merül föl bennünk, hogy bepillantsunk a tudományos műhelymunkába, és ellessük a mesterfogásokat. Megismerhetjük, melyek a joghistorikus kedvenc területei, ahol rejtett összefüggések kerülnek napvilágra, ahol érvényesül a humor, ahol a szakmai stílust nyelvi lelemény fűszerezi. Összegezve: az európai jogtörténészportrék sorozat, melynek első kötetét Werner Ogris bécsi professzornak szenteljük, sokszínű antológiákat kíván adni a jeles joghistorikusokról. A karakterisztikus alkotások bemutatásán keresztül eleven portrékra törekszik - nem annyira lezárult életművek szoborszerű véglegességére. (...) Kevés 20. századi jogtudós formálta olyan mértékben saját szakterületét, mint Werner Ogris a jogtörténetet. Ez nemcsak annak a rendkívül hosszú időnek köszönhető, melynek során professzorként a Berlini Szabad Egyetemen, az FU-n (1962-1966) és a Bécsi Egyetemen (1966-2003) …
Tovább a műhöz
Mivel a gyermek- és ifjúkor, a családi környezet, az iskola, az első tanárok és szellemi hatások, az életűt későbbi állomásai döntő szerepet játszanak egy életmű kialakulásában, a teljesebb. részleteiben gazdagabb Weszely-kép megalkotásának első fázisaként személyes életútját mutatjuk be. A gyorsan fejlődő és a századfordulóra világvárossá váló főváros szülötte Weszely Ödön, aki 1867. augusztus 23-án egy pesti iparoscsalád legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja Weszely György, jónevű kocsigyártó, szorgalmas, gazdag fantáziával megáldott ember. Édesanyja Milics Ilona, egy szentendrei szerb kisbirtokos család sarja. Édesapja viszonylag fiatalon, 44 évesen halt meg, négy árvát hagyva maga után. Az elszegényedő özvegy édesanyjának nagy nehézséget jelentett családja eltartása, gyermekeinek taníttatása. A legidősebb fiú, Ödön édesapja halálakor már polgári iskolába járt, majd mesterséget szeretett volna tanulni. Sorsának további alakulását azonban meghatározta egyik tanárának segítsége, aki rábeszélte édesanyját, hogy tovább taníttassa tehetséges gyermekét. A közbenjárásnak köszönhető, hogy tanulmányait a különbözeti vizsgák letétele után a belvárosi főreáliskola ötödik osztályában folytatja, ahol később évtizedeken át beosztott tanárként, majd igazgatóként is működött. Középiskolai évei alatt nem tartozott az osztály …
Tovább a műhöz