Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Anyák és apák
- 2021
A szülői gondoskodás a korábbi századokban kollektív felelősség volt, amelynek gyakorlatai és normái azonban a 19. században átalakidtak. Jelen kötet lapjain találkozhatunk a lányaival bensőséges kapcsolatot ápoló 17. századi arisztokrata anyával, noha a történészek szerint ez nem jöhetett volna létre, mivel a feleségi kötelességeiket teljesítő előkelő anyák nem töltötték be az elsődleges gondozó szerepét gyermekeik mellett. De megjelenik előttünk a lányainak csecsemőszoptatás ügyében tanácsokat osztó aggódó nagyapa alakja is, noha a korabeli, 19. századi „kenyérkereső'' férfiaktól nem várták el, hogy aktívan részt vegyenek gyermekeik mindennapjaiban, s a történészek az otthon női meghittségének és a férfiak uralta nyilvános versengés szférájának kettéválásáról beszélnek. Ugyanígy nem illik az általánosításokon alapuló képbe a kisgyermekekről oda-adóan gondoskodó - a kötet lapjain visszatérően kísértő - mostohaanya vagy a mostohaunokájának nagyvonalú örökséget hagyó mostohanagymama alakja sem. Vajon kivételes esetekkel állnánk szemben? A történészek szerszámosládáját bátran és sokoldalúan hasznosító szerzők elemzéseinek általános tanulsága inkább az, hogy a családi viszonyok vizsgálata során nem érdemes a normákból és domináns diskurzusokból kiindulnunk, mert ezek csupán korlátozott módon hatottak az intim szféra mindennapi gyakorlataira.
Tovább a műhöz
Amidőn a vezetésem alatt álló Társaság, megfelelve a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter mult évi felhívásának, a szabadoktatás keretébe sorozható népszerű előadásoknak egy ciklusát munkatervébe felvette, tudatában volt annak a várható ellenvetésnek, hogy ilynemű vállalkozásnak fölötte kétséges a jogosultsága. Oly ismeretkörről van ugyanis szó, melynek tárgyát amúgy is sokan merőben népszerűnek vagy legalább is nem szigorúan tudományosnak gondolják. Ez a tárgy: a nevelés, mely az avatatlanok szemében olyannyira természetesnek és egyszerűnek látszik. Természetesnek azért, mert — úgy vélik — miként az állatban megvan a veleszületett képesség, hogy ivadékát felnevelje, úgy az embert is már maga a természet ellátta a neveléshez szükséges készségekkel; egyszerűnek azért, mert vélekedésük szerint a mi saját neveltetésünk emlékei és másokon szerzett alkalomszerű tapasztalataink, párosulva némi józan ítélettel, teljesen elégségesek arra, hogy velök kipótoljuk azt, ami természetes arravalóságunkból netán hiányoznék. És sok esetben az eredmény igazat látszik nekik adni. Bár senki sem oktatta ki őket teendőikre, életviszonyaikhoz képest jól vannak nevelve gyermekeik. De sajnos, vannak a világon — s nem is csekély számban — igen rosszul nevelt gyermekek is, kik értelmiség dolgában messze elmaradnak attól a színvonaltól, mely az ő körülményeik …
Tovább a műhöz