Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Alex. Szt. Katalin legendájával középkori nyelvemlékeinkben három helyen találkozunk: Az Erdy codex 656—675. lapjára terjedő végső fejezeteiben (Nyelvemléktár V. 505—530. 1.), a Debreczeni codex 491—557. (Nyelvemléktár XI. 234—256. 1.) lapjának az előbbit mintegy kiegészítő részében és az Érsekújvári codex 447—520. lapján (Nyelvemléktár X. 150—274. 1.) olvasható verses földolgozásban. A bárom közül kétségtelenül ez utóbbi a legérdekesebb, s míg az első kettőnek forrásukhoz, Pelbárt prédikáczióihoz való viszonyát, néhány csekély részletet kivéve már tisztázták Szilády Áron és Horváth Cyrill dr. e téren végzett érdemes nyomozásai, addig a harmadikat illetőleg még több kérdés vár megoldásra. E kérdések elseje mindjárt az, hogy vajjon megállhat-e SZILÁDY-nak a szerzőre vonatkozó ama feltevése, a mely szerint mind a magyar verses feldolgozás, mind annak latin eredetije Temesvári Pelbárttól eredne. Középkori irodalmunk fáradhatatlan és szerencsés búvára e feltevését vagy huszonöt évvel ezelőtt koczkáztatta, ha jól tudom, először a M. T. Akadémia Évkönyvei XVI. kötetében (1. darab), s kevéssel utóbb a Bégi Magyar Költők Tára I. kötetében (1877) kiadott verses legenda jegyzetei során (307—311. 1.) foglalt állást mellette. Akkoriban, úgy emlékszem, csak Heinrich Gusztáv fogadta e tetszetős feltevést kétkedő bizalmatlansággal, egyelőre azon …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1