Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Alex. Szt. Katalin legendájával középkori nyelvemlékeinkben három helyen találkozunk: Az Erdy codex 656—675. lapjára terjedő végső fejezeteiben (Nyelvemléktár V. 505—530. 1.), a Debreczeni codex 491—557. (Nyelvemléktár XI. 234—256. 1.) lapjának az előbbit mintegy kiegészítő részében és az Érsekújvári codex 447—520. lapján (Nyelvemléktár X. 150—274. 1.) olvasható verses földolgozásban. A bárom közül kétségtelenül ez utóbbi a legérdekesebb, s míg az első kettőnek forrásukhoz, Pelbárt prédikáczióihoz való viszonyát, néhány csekély részletet kivéve már tisztázták Szilády Áron és Horváth Cyrill dr. e téren végzett érdemes nyomozásai, addig a harmadikat illetőleg még több kérdés vár megoldásra. E kérdések elseje mindjárt az, hogy vajjon megállhat-e SZILÁDY-nak a szerzőre vonatkozó ama feltevése, a mely szerint
mind a magyar verses feldolgozás, mind annak latin eredetije Temesvári Pelbárttól eredne. Középkori irodalmunk fáradhatatlan és szerencsés búvára e feltevését vagy huszonöt évvel ezelőtt koczkáztatta, ha jól tudom, először a M. T. Akadémia Évkönyvei XVI. kötetében (1. darab), s kevéssel utóbb a Bégi Magyar Költők Tára I. kötetében (1877) kiadott verses legenda jegyzetei során (307—311. 1.) foglalt állást
mellette. Akkoriban, úgy emlékszem, csak Heinrich Gusztáv fogadta e tetszetős feltevést kétkedő bizalmatlansággal, egyelőre azon …
Tovább a műhöz
Arany Legendának, nevezték ezt a könyvet, mert három évszázadnak legkedvesebb olvasmánya volt. Miként az égből hullott manna kinek-kinek azt az ízt varázsolta ínyére, amelyre legjobban vágyakozott, akképpen szolgáltatott ez a könyv jámbor olvasmányt a hívőknek, példák kiapadhatatlan forrását a prédikáló papnak, eszményt a szerzetesnek és — mesét a mesére éhes telkeknek. De évszázadokon át História Lombardica néven is idézgették, mert szerzője, mielőtt végképp bezárta volna a mesék aranykapuját, utolsó legendájához, Pelagius pápa életéhez, a longobardok anekdotával és legendával tarkázott krónikáját csatolta. Ennek a könyvnek, a Nyugat Ezeregyéjszakájának szerzője, Génua érseke volt, Jacobus de Voragine (1230— 1298), a domonkosrendi szerzetes, kit az Egyház boldognak nevezett s a választottak sorába emelt. A mű azonban nem egy írónak műve, amint nem egy ember alkotta a középkor kathedrálisait, hanem évszázadoknak tudása, képzelete hozta őket létre. A Legenda Aurea, ha a Bibliáról nem szólunk, mely mintegy alapzat gyanánt szolgál a hatalmas műhöz, több mint ezer esztendő irodalmát építi művészi egységbe. Legalsó rétegei a Szent Atyák írásaiból és a szent martyrok történeteiből épültek, feljebb a nagy keresztény gondolkodók s rendalapítók munkái következnek, egészen a XIII. századig. Arról nem is szólva, hogy az első keresztény századok forrásai, …
Tovább a műhöz
"Fontes historiae huugaricae domesticos constituunt : I. Scri- ptores rerum hungaricarum, II. praeter alias antiquitatis reliquias Monumenta diplomatica et politica, praecipue seculi XI, XII et XHI-i.
Nos hoc volumine scriptorum antiquissimos proferemus, qui memoriam sanctorum Stephani et Emerici posteris prodiderunt.
Hi sunt anonymi tres ; quorum duo gesta sancti regis, tertius vitam Emerici ducis perscripserunt. Quartus est Hartvicus vel Cart- vicus, qui Legendas S. Stephani regis in unum conflatas et inter- polatas postremo in lucem protulit.
Biographorum sancti regis prior Legendam eius minorem, posterior maiorem confecit. Opus illius integrum, huius extrema parte mutilum superest in duobus duntaxat diversae aetatis codicibus. Hartvici codicum magna suppetit copia..."
Tovább a műhöz