Keresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A termelésben lekötött tartós javak értékcsökkenési leírásának módszerei, az amortizációs politika, a bruttó hozam egy részének pótlási célú visszatartása kifejezések jól ismertek és széles korban elfogadottak. Sokkal kevésbé közkeletű az a felismerés, hogy az amortizáció gyakorlata elméleti alapvetésen nyugszik. E kötet éppen az amortizációelmélet főbb tételeit és elvi alapvonalait gyűjti egybe. Az anyag felépítésében meghatározó jelentőségű források egyáltalán nem újkeletűek, többségük fél vagy csaknem háromnegyed évszázada ismert. Taylor, Hotelling, Preinreich és Lutz művei meggyőző elméleti erejük ellenére sem gyakoroltak drámai hatást az amortizáció elméletének és gyakorlatának fejlődésére. E nagyjelentőségű elméleti források felidézése és átfogó amortizációelméieti rendszerbe foglalása e gondolatkör mélyebb megismerését, az amortizáció és a tőkeelmélet kevésbé ismert kapcsolatainak feltárását célozza.
A kötet gondolatai a gyakorlatban kevésbé konvertálhatók, inkább e sokoldalú gazdaságelméleti és üzemgazdasági jelenség elméleti megalapozását szolgálják. Az amortizációelmélet kialakulása és fejlődése szempontjából oly jelentős alapmunkák részletekbe menő citálása a gondolati fejlődés korlátainak illusztrálását célozza. Preinreich fél évszázada írott munkái semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy tökéletes …
Tovább a műhöz
Az állótőke újratermelését, benne az amortizáció szerepét az elmélet fejlődésén keresztül vizsgálhatjuk. A közgazdasági gondolkodásban a 18. század közepétől fedezhetünk fel az álló- és forgótőke elhatárolására, valamint az állótőke pótlására utaló nyomokat. Először a fiziokraták munkáiban kezdődik az üzemi forgótőke /avances annuelles/ megkülönböztetése az állandó tőkétől /avances primitives/. Marx A Tőke második kötetében lényegretörőnek minősíti Quesnay megkülönböztetését mivel ő a termelőtőke két elemének különbségét a késztermék értékébe való bekerülés eltéréseként ábrázolja.A termelő tőke bizonyos része egy év alatt, másik része pedig hosszabb idő /tíz év/ alatt térül meg. Quesnay a különbségeket magából az újratermelési folyamatból és annak szükségszerűségéiből vezette le. Ahhoz, hogy ez a folyamat folytonos legyen, az évi termék értékéből az évi előlegek értékét évente teljesen pótolni kell, a befektetett tőke értékét viszont csak apránként, úgyhogy azt csak évek során kell teljesen pótolni és ezért teljesen újratermelni. Marx ugyanitt arra is utal, hogy a későbbi fiziokraták az említett előlegeket /avances/ egyre gyakrabban tőkének nevezik. Mindazonáltal figyelemre méltó R. Meek megjegyzése a fiziokraták műveit feldolgozó munkájában. Ő az avances annuelles és avances primitives kategóriákat "annual …
Tovább a műhöz
Az értekezés alapgondolata is lehetne ez a kétségeket ébresztő megállapítás, amely jó háromnegyed évszázad múltán sem sokat vesztett aktualitásából. A közgazdasági gondolkodás és a vállalkozói gyakorlat eme örökzöld jelensége egyre újabb szerzőket késztet számtalanszor definiált tételek és konklúziók újrafogalmazására, illetve arra, hogy a mindenkori, "új viszonyok" közepette vizsgáljuk meg az amortizáció funkcióit és jelentőségét. Nem kis rezignáltsággal azt is mondhatnánk,
hogy az amortizációval foglalkozó szerzők semmiben nem egyeznek meg egymással, ha csak abban nem, hogy a másik vagy a többi szerző valamiben téved a tárggyal összefüggésben. Egyvalamiben csaknem teljes egyetértés nyilvánult meg a legkorábbi időktől kezdve, nevezetesen abban, hogy a normál amortizáció olyan kalkulációs elem a vállalkozás számára, amelyet a profit meghatározása előtt kell számításba venni. Csaknem egy évszázada íródnak a legkülönfélébb célzattal szakmunkák az amortizáció tárgyában, ennek ellenére mindmáig tartja magát a kételkedés, hogy mily keveset is tudunk az igazi amortizációról, az "economic depreciation"-ról. A közgazdaságtan kézi- és tankönyvei az amortizációt a leggyakrabban a számvitel gondolatkörében tárgyalják, de sokszor nem kevés alappal feltételezik, hogy e kategóriának igazán nem is fontosak az elméleti vonatkozásai. Munkánk e közkeletű …
Tovább a műhöz