Keresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
L'auteur de celte élude se propose de passer en revue les passages consacrés à François Rákóczi II, chef de la Guerre des Mécontents de Hongrie (1705-1711), dans les mémoires français de son temps. Ces témoignages précieux, bien que souvent utilisés dans les nombreuses monographies s'occupant du prince de Transylvanie, n'ont pas été jusqu'ici analysés dans leur ensemble. Le but des pages suivantes est d'accomplir cette tâche en examinant à la fois la personnalité des mémorialistes ainsi que la valeur et l'authenticité de leurs œuvres.
Les mémoires, genre littéraire bien français et cultivé dès le moyen-âge, ont atteint une prodigieuse floraison au siècle de Louis XIV. Par l'importance des personnes qui les ont rédigés et par les nombreux détails de la petite histoire qu'on ne trouve guère ailleurs dans les archives, les mémoires constituent une source d'histoire d'une valeur incontestable. Il est toujours instructif, pour connaître la méthode de travail et la mentalité des mémorialistes, d'étudier les façons diverses dont ils réagissent en présence d'un événement déterminé. Nous croyons que cette étude devient particulièrement utile, quand l'événement est de nature telle que celui qui a eu pour héros le prince Rákóczi. Au commencement, simple insurrection d'un peuple jusqu'alors assez peu connu de la France, contre son roi, la Guerre des Mécontents de Hongrie est devenue peu à peu un événement international. En effet, …
Tovább a műhöz
Magyar népünk széles rétegeinek kezébe ez évben alig adhatnánk jobb és szebb írást, mint Móricz Pálnak, a lélekben és írásban leggyökeresebben magyar írónak, nagy Rákóczi Ferencről írott lelkes, meleg életrajzát. A dicsőséges vezérlőfejedelem születésének 1926. március 17-én volt kétszázötvenéves évfordulója. S mi, mai idők szomorú sorsában együtt szenvedő magyarok megállunk ez évfordulónál a legnagyobb magyar szabadsághős szívünkből soha el nem múló alakja előtt, végigjárjuk gondolatban értünk élt élete sorát. Móricz Pál itt következő nagy szeretettél s nagy írói erővel megírt életrajza a leghűségesebb segítségünkre lesz ebben. Isten áldása legyen e könyv útján! | Selyemhajú szép Rákóczi Ferencz játszi gyermekkorában, az ősi fegyvertár kincsei között, még látta azt a buzogányt, mellyel egyik őse, az I. László idejebeli Bátor Opos vitézkedett. Nagyanyai ősei ettől a daliától származtak. A Báthoriak. Büszke fejedelmi család. Anyja, a szépséges szép Zrínyi Ilona, a törökrontó Zrínyiek és Frangipánok deli, tüzes családfáján nyílott ki oly csodaszép virággá. Az ö apját, a büszke magyar Zrínyi Péter dalmát-, horvát-, tótországi bánt, mint útonálló betyárt, Nádasdyval, az aranyhajú fiatal Frangipánnal, nemes vértanú társaival együtt lefejeztette az osztrák a németújhelyi gyászos börtönben. Nem más volt a bűnök, — a magyar …
Tovább a műhöz
Magyar népünk széles rétegeinek kezébe ez évben alig adhatnánk jobb és szebb írást, mint Móricz Pálnak, a lélekben és írásban leggyökeresebben magyar írónak, nagy Rákóczi Ferencről írott lelkes, meleg életrajzát. A dicsőséges vezérlőfejedelem születésének 1926. március 17-én volt kétszázötvenéves évfordulója. S mi, mai idők szomorú sorsában együtt szenvedő magyarok megállunk ez évfordulónál a legnagyobb magyar szabadsághős szívünkből soha el nem múló alakja előtt, végigjárjuk gondolatban értünk élt élete sorát. Móricz Pál itt következő nagy szeretettél s nagy írói erővel megírt életrajza a leghűségesebb segítségünkre lesz ebben. Isten áldása legyen e könyv útján! | Selyemhajú szép Rákóczi Ferencz játszi gyermekkorában, az ősi fegyvertár kincsei között, még látta azt a buzogányt, mellyel egyik őse, az I. László idejebeli Bátor Opos vitézkedett. Nagyanyai ősei ettől a daliától származtak. A Báthoriak. Büszke fejedelmi család. Anyja, a szépséges szép Zrínyi Ilona, a törökrontó Zrínyiek és Frangipánok deli, tüzes családfáján nyílott ki oly csodaszép virággá. Az ö apját, a büszke magyar Zrínyi Péter dalmát-, horvát-, tótországi bánt, mint útonálló betyárt, Nádasdyval, az aranyhajú fiatal Frangipánnal, nemes vértanú társaival együtt lefejeztette az osztrák a németújhelyi gyászos börtönben. Nem más volt a bűnök, — a magyar …
Tovább a műhöz
Merem hinni, hogy kedves kötelességet teljesítettem és jó munkát végeztem akkor, amikor nemzetünknek II. Rákóczi Ferencz vezérsége alatt a múltban lezajlott dicsőséges szabadságharczát és szomorú letiportatását a hazafias közönségnek kezébe adtam történeti olvasmányul. Több, mint három éves tanulmányaim alapján bátran vallom abbeli meggyőződésemet, hogy Rákóczi kora és az ő nyolcz éves hadi mérkőzése a magyar történelemnek a legszebb és legragyogóbb fejezete. Azzá avatja egyfelől a nemzetvezérnek kimagasló alakja és páratlan jelleme, másfelől pedig a hősies elszántság, az a soha meg nem fogyatkozó vér- és pénzáldozat, amelyet a magyarság jogainak és szabadságának a visszaszerzése érdekében a haza oltárára helyezett az utolsó pillanatig, más szóval mindaddig, míg a nagymajtényi síkon a tizenegy ezer kurucz, a visszacsinálhatatlan sors rendelkezése következtében le nem rakta fegyvereit Károlyival, s amíg a halni kész küzdők be nem látták, hogy idegen segítség nélkül úgyis kárbavész minden erőlködés... Csekély erőmmel igyekeztem azt a titáni és hosszú-hosszú küzdelmet röviden és úgy festeni, a történeti hűséget soha szem elől nem tévesztve, hogy könyvecském átolvasása után a szépen induló nemzet-tragédiának a kezdése, fejlődése és megkönnyezni való vége névtelen és neves hőseivel, nemkülönben félisten-szerű vezéralakjaival tisztán álljon …
Tovább a műhöz