Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A mindenkori erkölcsi élet és a mindenkori erkölcsi nézetek és törvények, amelyek egy bizonyos korszakon belül az ember nemi tevékenységének formáit szabályozzák, a legjelentékenyebb és legjellegzetesebb jelenségei annak a fejlődési korszaknak. Minden időnek, népnek és minden egyes osztálynak lényege éppen ebben nyilvánul meg a leghatározottabban. Mert a nemi élet ezerféle kisugárzásában nem csak egy fontos törvényt mutat meg, hanem az élet törvényét általában, az élet ősműködése az egyes korok erkölcsi tevékenységében, erkölcsi nézeteiben és erkölcsi törvényeiben formává alakult. Nincsen az életműködésnek egyetlen formája, egyetlen alkatrésze, mely ne az élet nemi bázisától nyerte volna meghatározó, vagy legalább is jellemző bélyegét, a népek egész nyilvános és magánéletét nemi érdekek és tendenciák hatják át és telítik. Ez az örök és kimeríthetetlen probléma és program, mely sem az egyén, sem az összesség napirendjéről nem kerül le soha. De minden kor — és ez a döntő — másként formálta ezt a történést, törvényeit pedig mindig újból revideálta és korrigálta. Ezerfélék és mindig újak a fokozatai abban a keretben, amelyben mozog: onnan, mint alig felfogott természeti erő nem sokkal több volt a puszta állati teljesülésnél, ennek az ellenpólusáig, ahol a lét legnagyszerűbb titkáig és minden teremtett végpontjáig emelkedett és ismét addig a …
Tovább a műhöz
Az elveszett paradicsom? Talleyrand mondotta egyszer öreg korában: aki az 1789 előtt való kort nem ismerte, az egyáltalán nem élt. És számtalan kortársa volt ezen a véleményen. Azoknak, akik ezt a korszakot túlélték, gyászban telt le az életük, a boldogság eltűnt szigetét gyászolták, melynek gyönyörét és boldogságát ifjú korukban élvezték és amely íme, ahogy azt a mind szomorúbb jelen bizonyította, örökre elveszett számukra. A szépség és boldogság végigálmodott álma volt ez. Az ancien régime legszembetűnőbb dokumentuma a szépirodalom és a művészet, amelyet ez a kor hozott létre és amelyben az ő képe tükröződik vissza, igazolják ezt a gyászt. Minden szép ebben az irodalomban és művészetben: a nők soha sem voltak ily csábítók, a férfiak soha ily elegánsak, és még maga az igazság sem járt e korban meztelenül, hanem a sugárzó
szellemesség ruházata van rajta. A rózsa elvesztette tövisének hegyét, a bűnözés a csúnyaságát, az erény az unalmasságát. Minden csak illat, grácia és varázsfény. Tragikum, fájdalom és vétek nem emészti az arcokat. Mindegyik arcon öröm és boldogság honol. Mindegyik könnyét megenyhíti a mosoly és a boldogtalanság csak a még nagyobb boldogsághoz vezető lépcső... Ez a kor nem ismer öregséget és elvirágzást. Örök ifjúságot élnek az emberek és még a halálos ágyukon is tréfálkoznak és enyelegnek. Minden kép és gyönyör és az …
Tovább a műhöz
Az ancien régime egyik főtárgya, amelyről a legkülönfélébb dokumentumok maradtak fenn, a nőknek, ahogy azt e korban mondtuk, „a gáláns szolgálat”-ért való állítólag határtalan lelkesedése. A nők férfibolondsága ezek szerint soha sem volt ennyire általános jelenség. Az asszonyok az ancien régimeben mindig „gáláns”-ak; és a legtöbbnek az a legnagyobb becsvágya, hogy “vérbeli gáláns”nak tartsák. Nincs nő, akármilyen országbeli, rangbeli és korbeli, akit e korban máskép lehetne találni, mint gáláns helyzetben. Legkisebb kétséget sem hagytak a nők feltűnően grasszáló férfibolondságát illetően. Maga a nők kezébe szánt „Frauenzimmerlexikon” a cikkek egész sorában beszél a nők túlhajtott szerelemkívánásáról, mint „az asszonynép rendes állapotá”-ról. A nőknek ezt az állapotát azonban természetesnek tartják. A „bujaság” címszó alatt mondja: Bujaság, amelyet az orvosi nyelven Salacitas-nak neveznek, az asszonynépnél a szereleműzés után való szakadatlan vágyakozás és állandó étvágy, amely a test ama részének nedvdús, gyengéd és kéjes struktúrájából keletkezik és ezáltal ezt mind több és több kéjvágyra ingerli.
Épp oly természetesnek találja a szerző, hogy ha ez a szerelemkívánás
„szakadatlanul” kielégítetlen marad, a legtöbb leánynál vagy asszonynál valóságos férfi után való őrület, úgynevezett „hisztéria” következik …
Tovább a műhöz
Orvosi helyirások’ haszna tagadhatatlan. A’ helynek, hol lakunk átalános egészségi állapolja nemcsak az orvosra, hanem a’ kormány és minden egyes lakóra nézve is felette fontos. A’ kormányt érdekli a’ tárgy, mert a’ köz testi jólétre gondoskodás első kötelességei közé tartozik; mert csak egészséges polgárok munkásak, ‘s munkássághoz jólétet és szerencsét egyesekre úgy, mint az álladalomra. Az egyes lakó illy helyiratok által avattatik azon visszonyok’ ismeretébe, mikről az ő, ‘s laktársai épsége függ. Végre, ki ne olvasná szívesen lakhelye sőt önnön maga előadását illy fontos és eddig még nem érintett tekintetekben? — A’ föladás azonban nehéz, ugy annyira, hogy a’ jeles orvosi helyirások átalában a’ ritkaságok közé tartoznak. Mert a’ tárgyak’ kölönfélesége többek’ Összemunkálását teszi szükségessé, a’ kútfők’ vizsgálata, az adatok' gyűjtése töménytelen akadályokkal jár, kivált nálunk, hol vajmi sok dolog még bölcsőjében fekszik. ’S mert az illy helyirat leginkább a' leirt táj' lakóitól olvastatik, a' legszigoruabb szabatosságot, pontosságot és hűséget kívánja, annyira, hogy a' legkisebb kicsiség, máskép adva mint van, tetemes szemrehányást szerez az írónak.
Tovább a műhöz
A PTE Egyetemi Könyvtárának honlapja már évek óta egyre bővülő bibliográfia- és repertórium-gyűjteménnyel rendelkezik (http://www.lib.pte.hu). E gyűjtemény kezdeményezője dr. Hernádi László Mihály ny. főigazgató volt, aki a korábban papírformátumban és kis példányszámban megjelentetett, de nagy érdeklődésre számot tartó bibliográfiáit és repertóriumait szorgos és szisztematikus munkával webes megjelenítéssel vitte a könyvtár honlapjára. Jelen bibliográfia is egy korábbi, 1983-ban megjelent, kis példányszámú kötet, csaknem 1100 tételt tartalmazó bibliográfia webes változata. Újbóli közreadását több dolog is indokolta. A 15 éves időszakot átfogó gyűjtés 6 rangos magyar folyóiratra és az e tárgyban megjelent könyvekre is kiterjedt. Lényeges változás, hogy az ismertetések szerzői, a fordítók, a szerkesztők és az összeállítók is bekerültek a névmutatóba – teljesebbé téve azt. A bibliográfia egész terjedelmében alkalmaztuk a diakritikus jeleket. Ezt a megoldást a hagyományos írógépek klaviatúrája annak idején nem tette lehetővé. Néhány 1968 előtti tételt a webes szerkesztés során töröltünk. Ezt a sorszámoknál feltüntettük. A jelzett kiegészítéseket és módosításokat dr. Hernádi László Mihály készítette el, míg az 1983-as kötet elektronikus változatát és a webesítést ő és Ambrus Attila József végezte. Munkájukat ezúton is megköszönöm. …
Tovább a műhöz
A. Magyar Tudományos Akadémiában a czigány nyelv akkor jött először szóba, mikor a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztéséhez készültek. Valamint a Magyar Nyelvmívelő Társaság 1796-ban azt sürgette, hogy tudósaink a nemzetek atyafiságának, nevezetesen a magyarok Ázsiában levő legközelebbi rokonainak kinyomozására a legkülönbözőbb nyelveket, még a czigányt is dolgozzák ki : a mi tudományos intézetünk is mindenféle nyelvből válogatta össze azokat a szókat, melyek magyar szókhoz hasonlítanak s e módon hitte az etymologia útját egyengethetni. Ugyane czélból czigány szógyűjtetnényt is szerzett magának.
Első nyomát ennek a dolognak az 1836. febr. 8-iki ülés jegyzőkönyvében találjuk, melynek 47. pontja így szól :
«Olvastatik Kállay Ferencz r. tag tudósítása, mellyhez Enzsel
Sándor ügyvéd részéről egy oláh-magyar s egy czigány-magyar
szógyűjteményt kapcsol ; s figyelmessé teszi a társaságot Szmodich
(olv. Szmodis) János gelsei plébánosnak kéziratban levő czigány
grammaticája és igen bő szótárára azt javasolván, hogy szólíttatnék fel az említett szerző e munkáknak használatra átengedésére. Határoztatik : köszönné meg a titoknok Enzsel Sándor buzgó
készségét; s szólítaná fel említett Szmodich Jánost a társaság nevében az említett kéziratok ideiglenes átengedésére.» A további jegyzőkönyvek idetartozó pontjai ezek : Az 1836. márcz. 28-iki …
Tovább a műhöz
"A magyar lovasság a mohácsi veszedelem után gyorsan átalakul. A támadók fegyverneméhez alkalmazkodniok kellett a védőknek. A törökök könnyű lovasságának sikerrel csak könnyűháti lovassal lehetett ellenállni. A szükség, a kényszerűség tehát arra bírta a mieinket, hogy felhagyva a nyugattól átvett nehéz fegyverzetű lovassággal, visszatérjenek az ősi harcmódhoz és a könnyű fegyvernemhez. A XVI. század harmincas és negyvenes éveinek harcaiban imitt-amott még találkozunk ugyan nehéz magyar lovasokkal, de már a könnyűháti lovasság, vagyis la huszárság viszi a vezetőszerepet. Ezernyi tapasztalat bizonyította, hogy a töröknek csak az ilyetén lovassággal lehet sikerrel ellenállni. Batthyány Ferenc bán, e kitűnő katona, a tapasztalat alapján írta volt, hogy ahol ezer lovon való huszár vagyon, ott hatezer török sem rabol bízvást..."
Tovább a műhöz
A Tisztelt olvasó a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának Kurucz Rózsa főiskolai tanár tiszteletére megjelentetett jubileumi kötetét tarja a kézben. Az évfordulók mindig fontos mérföldkövek, szép és emlékezetes alkalmak, melyek lehetőséget adnak a kollégáknak és barátoknak is az ünneplésre. A jelen kötet szerzői és szerkesztői az anyagi és terjedelmi keretekhez igazodva igyekeztek kapcsolódni az ünnepelt szerteágazó kutatói munkásságához. A kötet 15 írást tartalmaz, amelyeket történeti és tematikus elrendezés szerint is szerkesztettünk. A tanulmányok multidiszciplinaritása nemcsak a kötet sokszínűségét mutatja, hanem azt az oktatói-kutatói kört is jelzi, amely szakmai-tudományos tevékenységével és személyesen is kapcsolódik az ünnepelthez. A tanulmányok témái az európai és hazai művelődéstörténeti-, pedagógiai hagyományokhoz kötődnek. A múlt értékei mellett a jelen eredményeiről és problémáiról is szólnak a jövő
reményében. Horváth Béla tanulmányában a pedagógia egyik kulcskérdésével, a sikerrel, és ellentétjével, a sikertelenséggel foglalkozik két költőóriás példája alapján. A két költőzsenik érzésein keresztül érzékelteti, mennyire fontos az egyén számára a siker, és mennyire negatívan befolyásolja az ember életét a
sikertelenség. A költők életpályája igazolja, hogy a siker szubjektív és objektív megítélése nincs mindig …
Tovább a műhöz
Az életmód és a művelődés múltja felé fordulást, jelentette ki Hanák Péter, magyarázhatjuk „akár a lassúbb sodrású békekor szenzációéhségével, a kuriózum iránti fogékonyságával, vagy akár a civilizációs ártalmaktól sújtott és fenyegetett 20. század végi ember vágyakozásával a régmúlt »szép idők«, a természethez közelebb álló közösségek hite és romlatlansága iránt, vagyis illúziókkal és nosztalgiákkal”. Az ehhez a témához vonzódó s annak kutatásában elmerülő historikus számára azonban, fűzte hozzá, „az elődök életmódjának, szokásainak, gondolkodásának, kultúrájának megismerése nem egyszerűen egy szolidabb fajta tudományos fantasztikus irodalom, egy múltba irányított történeti turisztika kellemes izgalmát ígéri, hanem az élet egykori teljességének és fokozatos kiteljesedésének fejlődésmenetét: tehát művelődési eszménnyé emelkedik”. Az idézett sorok megjelenése óta eltelt negyedszázad igazolta az egykor Hanák által kezdeményezett úttörő vállalkozás, a Hogyan éltek elődeink ? című kötet programját. Nem utolsósorban azért, mert időközben megérlelődött a felismerés, hogy a mindennapi életnek az életstílus és a köznapi gondolkodás, valamint a mentalitás fogalmában összegződő megannyi ténye a vagyoni, jövedelmi vagy foglalkozási helyzettel egyenértékűre formálja mindannyiunk életét. Nemcsak a jövedelem megszerzésének a …
Tovább a műhöz
Irány észak!
- 2015
A hajdani Pécsi Püspöki Könyvtár sokszínű állománya kiváló alkalmat ad különböző tematikájú tárlatok összeállítására. Az ötlet, hogy 2014-ben milyen kiállítással örvendeztessük meg a kedves érdeklődőket, több jubileum apropóján született. A skandináv térség politikai történetét tanulmányozva számos évfordulóra bukkantunk. Dánia új államformája 1849-ben alkotmányos monarchia lett, Izland 70 éve kiáltotta ki a köztársaságot, Norvégia pedig 1814ben fogalmazta meg új alkotmányát. A Pécsi Magyar–Finn Társaság megalakulása is éppen 40 évvel ezelőtt történt. Az észak-svédországi Umea városát 2014-ben – csakúgy, mint a 2010-es évben Pécset – Európa Kulturális Fővárosává választották. Mindezen évfordulók, és az a tény, hogy a Klimo Könyvtár állományából ilyen tematikájú tárlat még nem készült, adták az ötletet egy skandináv témájú kiállítás összeállítására. 2014. április 29-én, kedden délután került sor az Irány Észak! Skandinávia kiállítás a Klimo Könyvtárban című tárlat megnyitójára. Komlósi László rektorhelyettes és Fischerné Dárdai Ágnes főigazgató köszöntője után Szilágyi Mariann könyvtáros foglalta össze a vitrinek tartalmát, majd Miszler Tamás, a PTE Tóth József Bölcsészettudományi és Természettudományi Kari Szakkönyvtár igazgatója, a kiállítás szakmai kurátora beszélt néhány egyedi kiadványról. A …
Tovább a műhöz
Midőn a pozsonyvármegyei Kiskárpátok – Vöröskőtől—Szomolányig elterülő vidékének hely- s müvelôdéstörténeti vázlatos leirására vállalkoztam, erre leginkább édes hazánk multja iránti kegyeletem, s azon hő óhajom inditott: hogy az e munkámban ismertetett-nem csekély részben érdekes hely- s müvelődéstörténeti adatok, s hiteles — hasonirányu szóbeli hagyományok, — a jövő részére megmentessenek, s hogy a mult idők példáján-épülve, s hiányain okulva, a müvelődés tágas terén hazánk javára erőnkhez képest müködjünk. Munkám közepette mindig azon irányelv lebegett szemeim előtt, hogy a közönséges felfogás szerint csekélységnek itélt mozzanatok- s adatokat sem szabad ily munkánál tekinteten kivül hagyni, s épen ez elvemnek tulajdonitandó, hogy némely helyen a tárgyat legparányibb részleteiben is ismertetem, a mint ez különösen az egyházi műrégiségek leirásánál észlelhető. — Én azt hiszem, hogy ilyen irodalmi munkálatnál inkább lehet per excessum, mint per defectum, hibázni. Nem tagadhatom, hogy e munkának meg vannak a maga hiányai, s hogy némely helyen az adatok töredékes volta, a képvázlatoknak némely kevésbbé kifejtett vonásai, s az anyag részleteinek felállítása s lánczolata, több kívánni valót hagynak hátra. Ezekkel szemközt némi mentségemül szolgáljanak helyi viszonyaim, melyeknél fogva alig közelíthettem meg nagyobb könyvtárakat, s a tán …
Tovább a műhöz
Az építésznek, ki egy nagy házat czélirányosan akar épiteni, számba és figyelembe kell venni nem csak a fontosabb s értékesebb építési anyagot és segédeszközöket, hanem az építést előmozdító csekélyebb tárgyakat is. Igen, a gondos és számító épitész, a tégla-és kőtöredékeket is megbecsüli, s kellőleg értékesiti. Édes hazánk történetének, nevezetesen művelődés történetünknek nagy alkotmánya csak úgy épülhet fel, ha ennél nem csupán az országosan szereplő egyéneknek s a nemzet életére nagyobb vagy általános befolyást gyakorolt eseményeknek, hanem a mult idők mindazon jelenségei, s mozzanatainak is szentelünk figyelmet, melyeknek hatása csekélyebb körre, egy kis vidékre vagy csak ogy községre szorítkozott. Ily apró történeti töredékek nélkül a hazai történetirás mindig hézagos lesz. À történetnél is teljes érvényben áll az erkölcsi világrendnek ismeretes elve: „Ki a csekélységeket megveti, lassankint hanyatlik.” Vajmi gyakran sajnálattal tapasztalhatjuk: hogy a mai nemzedék előtt nagyobb részben, elmosódva van azoknak emléke, kik hajdan egyes vidékeken, habár szerény körben, de áldásosán működtek a közjólétre. Mily sokszor közönyösen taposunk oly földet, melynek ölében egy férfi hamvai nyugosznak, ki érdemes volt arra, hogy kortársai díszes síremléket állítottak volna hantjára, s hogy az utókor ezt kegyelettel fentartsa s ápolja; Minden …
Tovább a műhöz