Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ősapáink, ősanyáink életmódja, viselete, benső családi élete, valamint nemzeti szokásaink vizsgálata az utóbbi időkig nem igen volt kimerítőbb kutatás tárgya, pedig már régen felismerték ennek szükségét. Hatvankét évvel ezelőtt Kovachóczy «Arpadia» czímű zsebkönyvében egy névtelen író, midőn Thurzó Imre lakadalmi rendjét kiadta, ezt irta: «Ha visszatekintünk előkorunkra, fájdalommal kell megvallanunk, bogy szokásairól vagy semmit, vagy igen keveset tudunk s ezen szempontból tekintvén Thurzó Imre, a nevezetes nádor fiának lakadalmát, — senki rosszaim nem fogja, hogy itt közrebocsátjuk. De több figyelmet is, ébreszthet ezen közlés a szemes vizsgálódóban s a történetírót (több) kérdés megfejtésére is serkentheti.». Az érdekes kis közlemény figyelmet bizonyára ébresztett, de a történetírókat valami nagyon nem serkentette, igen sok volt meg más irányban teendő. Évtizedek évtizedek után múltak, de ezen a téren egyes adatoknak elszórtan való közlését kivéve, nem sok történt. A hozzánk közelebb eső korban örvendetes változás állott be, nagybecsű dolgozatok jelentek meg egyes udvartartásokról. Ilyenek pl. a Nyáry Albert, Fraknói Vilmos és Thallóczy Lajos által írott értekezések plyppolit érsek, II. Lajos király, I. Apáti Mihály udvartartásairól, valamint Csánki Dezső «I. Mátyás udvara» és Demkó Kálmán «Polgári családélet» Lőcsén czímű munkája. …
Tovább a műhöz
Paksy Kata hozománya 1539. Paksy Kata asszonnyal mely marhát adtanak 1530. Egy veres kamuka szoknya mind alja, feli aranyas bársonnyal vetett. — Egy
kék tafota szoknya alja, feli veres bársonnyal vetett. — Egy szederjes gránát szoknya alja, feli veres bársonnyal vetett. — Egy test színű stannet (igy) szoknya alját szederjés kamukával, felit szederjés bársonnyal vetek.— Egy veres skarlát szoknya; alját felit fekete bársonnyal veték. Egy fehér stannet (igy!) szoknya, alját veres
kamukával, felit veres bársonnyal vetek. Egy puplikán szin karasia szoknya, alját veres ackatcal (igy!) fölit veres kamukával vet . . . Egy szederjes aranyas kamuka szoknya alját felit veres aranyos kamukával vetették. — Egy test szinti tafota szoknya alját felit zöld bársonnyal. Egy szőke purpian szoknya, alját felit zöld atlaczczal. — Egy viselő veres purgamal (igy!) szoknya, alja feli zöld atlaczczal vetett. — Egy vont aranyas kentes ki alá még liewlget (igy!) 1 adok. Egy veres scarlat kentes. Egy sződerjés gránát kentes. — Egy veres karasia kentes. — Egy viselő purgamal köntös. — Egy veres aranyos hölgy suba. — Egy veres velenczei tafota suba, pegwetli (igy!) háttal, bélelt. — Egy veres purgannal viselő suba, nyúl mállal bélelt, galléra peréme pegywet hát. Két ruhának való kamukát, egyik szederjes, másik veres. — Egy ruhának való tarka rácz kamuka. Két ruhának való fél atlacz egyik zöld, másik veres. …
Tovább a műhöz
Nagymihályi Mátyás levele Kapy Miklóshoz. Szobráncz. 1566. decz. 25. Wÿtezlw es nemes wram es en nekem bÿzodalmas atyamfia közönetemnek es zolgalatomnak aÿanlasomnak wtanna towaba ezrwl akarÿk ke : Irnom hogÿ most mÿnkket menÿekezöben hwÿtak mÿnd az assony Emberwel egyetemben es rwliaÿa Igen kewes wagÿon ÿt hon, azÿrt kÿrem ke: mÿnt bÿzot wramot hogÿ ez en emberemtwl staraÿ János dÿaktwl kwlgÿe meg ke: az weres atlacz soknÿat az
kÿnek hozzw az wÿa es lm az kwlcÿot az egÿk ladanak oda kwltem ke: azÿrt az assonÿ embernek wagyon ot egÿ öwe es kese ezwstos astÿs kwlgÿe meg ke: wgÿan ezen embertwl ke : Meg zolgalom mÿnt bÿzot wramnak es atÿamfÿanak. Isten meg tarcÿa ke: ÿo egÿssÿgben sok ÿo estendeÿgez lewel kolt sobranczcÿon sent János nap elöt walo Cÿeterteken Ennÿ esten 1566. Nagÿmÿbalÿ Mátyás m. külczim: Ez lewel adassÿk az nemes es wÿtezlw fÿrfÿwnak Capÿ mÿklosnak en nekem mÿnden kor tÿztelendö es bÿzodalmas atyam fianak.
Tovább a műhöz
Van szerencsém ez alkalommal a t. olvasó közönségnek 499 levelet bemutatni, melyeket a XVI. és XVII-ik század legmiveltebb magyar hölgyei Írtak,
még pedig 20—25 levelet kivéve mindeniket sajátkezűleg. A levelek tárgya a társasélet sokféle viszonyaiból van merítve, a mint azok a nők életkörébe vágnak.
Itt vannak a szerelmes Zrínyi Kata, Eévay II. Erzsébet és mások gyöngéd és szenvedélyes levelei: itt Paxy Annának, Bakics Annának, Barkoczi Krisztinának eszes, okos nyilatkozatai ; itt Pálffy I. Katalin, Czobor Erzsébet, Csáky Anna-Francziska bölcs férfiakéhoz hasonló iratai és tanácsadásai ; Báthori Zsófia és Bornemisza Anna jellemző sorai ; Máriássy Johanna-Katának öreges aggodalmai; Siger Annának fiaihoz intézett anyai gyöngédséggel s mély vallásérzülettel irt hasonlithatlan szépségű intései; Forgách Máriának háborgó indulatja a családjában elkövetett bűnnel szemben; szóval a 148 levélíró közt sokan emelkednek ki, kik valóságos irói tehetségről tesznek bizonyságot s egy sincs, ki a női hajlamok, érzések szenvedélyek valamelyikének hű képviselője ne volna, mint pl. Morocz Erzsébet, kinek csak egy pár sora
maradt fenn, melyben szomszéd asszonyától szépitő szert Affroziát- és Rózsavizet kér. Sem idővel sem térrel nem rendelkezem, hogy most — sok éven át sok gyönyörűség és nemes élvezet közt összegyűjtött — leveleimet részletesen ismertethessem, — …
Tovább a műhöz
A könyvek... Életünk szerves részei. Könyvek kísérnek a műveltség felé vivő úton, könyvek alakítják világnézetünket, erkölcsünket, könyvek formálják kívánságainkat, céljainkat, könyvek segítenek abban, hogy megértessük magunkat másokkal, könyvek vidítanak fel nehéz óráinkban, könyvek tudják megsokszorozni örömeinket, könyvek segítenek a több kenyérhez, a könnyebb élethez. Amit tudunk, annak túlnyomó részét könyvekből tudjuk, még ha ezek egy részét nem magunk olvastuk is el. A könyvek legjelentősebb gyűjtőhelye s így a legfontosabb tanító, tájékoztató és nemes szórakozást kínáló intézményünk a könyvtár, és még fokozottabb mértékben volt az a múltban, amikor még csak kevés embernek voltak saját könyvei. A könyvtár azonban ennek a tudásnak, műveltségnek nemcsak őrzője, hanem egyúttal tükre is, fontos forrás annak megismerésére, hogy miképp gondolkozott a különböző korszakokban az emberiség. A könyvtárak múltjának ismerete a tudomány-, az irodalom-, a gazdaság-, a vallás- és a művelődéstörténet szerves része. „A könyvtárak száma, állapota és használata a nemzetek műveltségi állásának egyik biztos ismertetőjelét képezi" - állapította meg Fraknói Vilmos történetíró, a Széchényi Könyvtár egykori őre a Magyar Könyvszemle első évfolyamában, 1876-ban. Lenin csaknem szó szerint így vélekedett. „Iljics - írta Krupszkaja Leninre …
Tovább a műhöz
Domanovszky Sándor a Magyar Történelmi Társulat megbízásából szerkesztette Magyar művelődéstörténet címmel azt az öt vaskos kötetből álló könyvsorozatot, amely a legkorábbi időszakoktól a XX. század elejéig mutatja be a magyar kultúra múltját (1939-1942). E sokszerzős mű - valójában terjedelmes tanulmánygyűjtemény - a maga idejében a magyar történetírás jeles eseménye, egyidejűleg az olvasók széles körében könyvsiker volt. Értékét és az érdeklődés mértékét misem tanúsítja jobban, mint az, hogy fél évszázad múltán, amikor már hosszabb ideje antikváriusi forgalomban sem lehetett kapni, hasonmás kiadásban ismét megjelent (1990-1991), és rövid időn belül eltűnt a könyvesboltokból. A keresletet bizonyára befolyásolta a hasonló újabb munka hiánya. A marxizmus egyeduralmának meghirdetése után a művelődéstörténetre ideológiai gyanú árnyéka vetült, minek következtében háttérbe szorult, s a Domanovszky Sándor által vezetett művelődéstörténeti tanszék is megszűnt a budapesti tudományegyetemen. A művelődés-történet csak a hatvanas években kezdte fokozatosan visszanyerni létjogosultságát a történetíráson belül. Egyre több művelődéstörténeti munka látott napvilágot, magyar eredeti és fordítás egyaránt. Ötven év után azonban könyvünk az első részletes áttekintés a magyar kultúra teljes történetéről. Több mint ezer esztendő kulturális …
Tovább a műhöz
Szentpétery Imre és társai kiadták szépen, tudományosan az Árpádkirálykor latin elbeszélő forrásait s a Magy. Tudományos Akadémia tudósai megírták a Szent István Emlékkönyvnek közel ötven nagy értekezését. Ugyanakkor elkészült két tömör kötetben Magyarország állam- és művelődéstörténelme sok új megállapítással, ezt: előkészítette a Pannonhalmi Rendtörténet 14 nagy kötete, Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben, s az Árpádkori 'társadalomtörténet 12 legkritikusabb kérdésének kétszer 170 oldalnyi legbehatóbb megvitatása, krónikáink eredetének szabatos megállapítása, bemutattam kisebb könyvben a Magyar lovagkort is törvényeiben.
Ügy a XI. századi, mint a lovagkori magyar törvények nagyon gondos tanulmányokon mentek keresztül, de a lovagkori nagy anyag csak rövid, kivonatos alakban került a történetolvasók elé, ahogy ez kívánatos volt azok számára, akiknek még, sok mást is kell olvasniok, mint egyetemi hallgatóknak, hogy aztán később specialista tudósok lehessenek. A lovagkori törvények kivonatát a szerző adta ki az Athenaeumnál, ahol szerződése volt a lovagkori törvények nagy kiadására, amit az Athenaeum vállalt az 1931. évi gazdasági krízis előtt, összesen négy művelődéstörténelmi kötet kiadását tervezte ez a kiadó cég, szerződést is adott, de a Hóman—Szekfü Magyar történet hét kötete, aztán megint öt kötete elfoglalt minden …
Tovább a műhöz
Mint távoli földrengés, morajlik föl a mélységből valami ismeretlen hang, szokatlan zajgás: ama milliók szavának zagyva zsivaja, akiket eddig hangtalannak gondolt a világ. Világosságot kér, de kérése már-már zsarnoki követeléssé szilajul. «A közállapotok rendjének szociális reformjai», — ez
elodázhatatlan nagy kérdés előtt áll a társadalom! Mint a babyloni palota falán a lángírás, figyelmeztet és int, sürget és megoldást követel. Nem elégszik meg többé kiváltságos elmék theoretikus fejtegetéseivel, hanem odahagyva a csöndes várakozás állapotát, tettre készen síkra lépett. A fenyegető vihar jelensége nem tagadható le többé ; nem rémlátók víziója az, hanem elháríthatatlan valóság, amely azt követeli, hogy vele szemben, vagy oldala mellett állást foglaljon a társadalom minden tagja. S a részben megtámadott intelligens elemre háramlik a kötelesség, hogy ez irányban a kezdő lépéseket megtegye. Neki kell óvóintézkedéseket létesítenie, hogy elvegye a gyűlölködés élét, meggyőznie az elmaradottságában elfogult ellenfelet a maga önzetlen jóakaratáról s meggyőznie a szenvedelmes gyülölködőket arról, hogy társadalmi téren a békés megegyezés mindig több sikerre vezet, mint az ököl ereje. A kérdést mindenki nehéznek, bonyolultnak ismeri, olyan gordiusi csomónak, mely milliónyi összeütköző érdek kusza fonadékából állott elő. Ha már nem is szedhetjük …
Tovább a műhöz
Minden téren változnak a fogalmak, mert a fogalmak az emberi szellem alkotásai. Voltakép leszűrődései, tömörítései azoknak a nézeteknek, melyeket a dolgokról az ember magának kialakított. Hogy ebben a kialakításban mily tényezők szerepelnek, ezt nem könnyű mindig megállapítani. Élmények és elmélkedések ép oly részesei, mint átvett sablonok, milieu, tanulmány, olvasmány. A fogalomban néha egy-egy világfelfogás quintessentiája, egy-egy tudományos rendszer alapvető tanítása, egy egész filozófia leglényegesebb elmélete sűrűsödik össze. Gondoljunk csak pl. a következő fogalmakra: energia, monas, szocialpedagogia-
A fogalmak változása tehát megváltozása az emberek felfogásának, gondolkodásának, tudományának, filozófiájának, de legfőképen beállításának a világgal, s a világ jelenségeivel és tárgyaival szemben. Az új fogalom új állásfoglalás, új elmélet. Néha egy-egy lángelme tudatos alkotása, néha hosszú idők lassú fejlődésének eredménye. Ha az ily fogalom a lángelme hirtelen felcsillanó intuitív alkotása, minő egy Kopernikusi új álláspont a világegyetemmel szemben, akkor lassú fejlődésre van szükség, míg általánossá és elfogadottá lesz. Az emberek a hagyományos, átöröklött felfogásnak vonalhálózatából, - mely kényelmesen útbaigazítja őket, s gondolat-mozgásuk számára kész síneket nyújt, melyen simán és akadály nélkül, megerőltetés nélkül …
Tovább a műhöz
Negyedszázada lesz, hogy először kerültem a bécsi levéltárakba. A régi magyar műveltség emlékeit kutatgattam, a mikkel Bécs nagy levéltárai oly igen bővesek. Időjártára dr. Thallóczy Lajos úr ő kegyelmessége jóvoltából állandó bécsi lakos lettem. Közel két évtizeden át azután a kepe mellett gyűjtögethettem a magyar cultura kalászait. Azaz, hogy állandóan a levéltárakban dolgozhattam. Ugyancsak Thallóczy Lajos jóvoltából hosszabb ideig kutathattam a müncheni, a nürnbergi, az augsburgi, a passaui, a brünni, a gráczi, a laibachi stb. levéltárakban. Mint bécsi lakos feledhetetlen időt töltöttem abban a magyar oázisban, melynek Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos voltak lelkei. Ez évek csak egyetlen fájó érzést hagytak lelkemben: eltüntek, mint a lefolyt vizek, melyek soha többé vissza nem térnek. Thallóczy Lajos és színmagyar társaságának mindnyájunktól tisztelt és szeretett seniora: dr. Károlyi Árpád, évek hosszú során át, a hazai és a külföldi irodalom minden valamire való termékét megvitatták egymás közt. Nekem tehát egész sereg irodalmi tervről, szebbnél szebb eszmékről, magas színvonalon álló kritikai megfigyelésekről volt alkalmam hallani. S én, mint az ismeretlen vidéken bolygó utas a patak friss vizét, mohón szívtam magamba szavokat. Láttam az ő ideális czóljokat, átéreztem hivatásukat, s követőjök lettem; mert a munkában ilyen férfiakat követni …
Tovább a műhöz
Két századon át török-tatár-német hadakozás, nemzeti felkelés és belvillongás tölti be évkönyveink legnagyobb részét. Harcz, hadakozás, háború foly mindenfelé. A hadak hol gyűlnek, hol oszolnak. S ha a fegyverzaj úgy télvíz idején el is ül, a kikelet minden évben új életre kelti. A kard uralkodik nálunk s a hadakozás népünknek a főfoglalatossága. Minden magyar született katona s a had szolgálatában áll. A hadakozás irányítja a politikát, ébreszt és altat vágyakat, kovácsol terveket. A hadakozás teremt politikai és gazdasági állapotokat, a mik egyrészt a fejlődés, másrészt a hanyatlás alapját megvetik. Az állandó hadakozás nagyot fordít az eddigi állapotokon. Ellenségeinknek ártalma száll reánk s megveszti századok munkáját. Veszedelemre és siralomra fordul minden s nyögve szenved mindenki. Elhagyatva, elfeledve küzdünk s nincs ki szóljon mellettünk, nincs kinek fájjon nyomorúságunk. Megidegenedett tőlünk, a ki segíthetett volna s ellenségünkké lön, a kinek szövetségesünknek kellett volna lennie. A védőink is olyanok, mint az ellenségünk; kardra osztják azt is, a mit emezek meghagytak. A baj és a veszedelem azonban észre hozza és gondolkozásra erőlteti az embereinket. A kik előbb gyűlölséggel egymás ellen törtek, most a bajban egymáshoz közelednek. A mit előbb veszni engedtek, azért most aggódni kezdenek. A haza veszedelme ezernyi ellentétet elsimít s ezernyi és …
Tovább a műhöz
A régi magyar közmondás azt tartotta, hogy míg a földobott alma alájő, idő s ember változik. Ha valahol, úgy a mi földünkön ugyancsak joggal mondogathatták ezt a mondást. Két századon át olyan volt a sorsunk, mint a robogó ér forgatagjába vetett szalmaszálé. Változott és pusztult nálunk minden. A mi ma még megvolt, holnap már híre sem akadt. Politikai viszonyaink nyomorúsága, gazdasági kifosztásunk szakadatlan folyamata nemcsak embereket, de egész osztályokat elsöpört. És nem a burján, nem a gyom pusztult, hanem a termő növényeink legjava. Ma már csak a történetbúvár tudja, mink volt s mi mindenünk elpusztult. Csak az ő szeme látja azt a pusztítást, a mit a magyar népben és a magyar vagyonban háromszázados gazdasági kifosztásunk végbevitt. Egykoron népes és minden izében magyar kereskedő-rendünk is volt. Ez az országfonntartó-elem a török betelepülésével nem gyöngült, hanem erősödött és gyarapodott. Semmi a világon nem vet a törökségre olyan jótékony világot, mint a tizenhatodik és tizenhetedik, századi magyar kereskedés története. Déli napnál világosabban áll szemünk előtt; megdönthetetlen számokkal bizonyíthatjuk, hogy a magyar marhakereskedelem a török hatalmával együtt gyarapszik s a félhold erejével együtt fogy és hanyatlik. S mire a szarvára fogyott hold városaink tornyairól eltűnik, a magyar kereskedelemről hivatalosan jelentik, hogy volt — de nincs. Ennek …
Tovább a műhöz