Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 5

Találatok


Jelen kötet a „könyves” képzésekben részt vevő hallgatóknak, illetve e szerteágazó területen tevékenykedőknek - könyvkereskedőknek, antikváriusoknak, könyves lapokat, kiadványokat megjelentetőknek valamint a kultúra írásos formájú relikviái, vagy akár a mai szép- vagy szakirodalom iránt érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani a különböző kiadványok könyvészeti adatainak felismerésében, rendszerezettebb megismerésében és a jegyzékkészitésben. A terjedelmi korlátok és a szigorúan gyakorlatias szempontú megközelítés miatt tehát nem a könyvtári katalogizálás kiterjedt problematikáját szándékozik teljes mélységében bemutatni, hanem az alkalmazott módszereket vázolja abban a reményben, hogy a könyvek világában hivatásszerűen munkálkodók (vagy „úri passzióból" kalandozók) egymást jobban megértsék, közös nyelvet beszéljenek. Míg az antikváriumi gyakorlatban szélesebb körben alkalmazzák a címleírási szabványt, a nóvumokról tudósító kurrens kereskedelmi jegyzékek leírásai inkább az éppen hatályos könyvtári előírásokon alapulnak. A könyvkereskedelem ezen kettősségéből következően tűnik célszerűnek a korábbi normatíva ismertetése, illetve az, hogy az ISBD szabványcsalád régi könyvekre vonatkozó tagjának tárgyalását tudatosan mellőzöm. A katalogizálás iránt mélyebben érdeklődők vagy e területtel könyvtárosként foglalkozók számára …
Tovább a műhöz
Régi panaszok orvoslásáról van szó. Ahány könyvtárunk, annyiféle címfelvételi gyakorlat. Ez a könyvtárak használóit is idegesíti, de a könyvtár politikába is zavaró vagy lassító mozzanatokat visz. Például, az ország köztulajdonban levő könyvállományáról tájékoztató Központi Címjegyzék számára beküldött címleírásokat csak idő- és személyzetpazarlással hozhatjuk közös nevezőre. Szükség volt tehát egy egységes szabályzatra, mely a címfelvétel minden részletét határozott pontokban szabályozza. Legnagyobb könyvtáraink képviselőiből könyvtárközi bizottság alakult, amelynek a rendeleti úton életbeléptetendő szabályzat pontjaiban megegyezésre kellett jutnia. A bizottságban résztvevő könyvtárak a következők voltak: az Országos Széchényi Könyvtár, a budapesti Egyetemi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, az Országgyűlés Könyvtára, a Műszaki Egyetem Központi Könyvtára és a Központi Technológiai Könyvtár. A megegyezés, bizonyos pontokban fenntartással, másokban kompromisszummal, létrejött. A szabályzat kiadását az Országos Könyvtári Központ vállalta magára. Az áttekinthetőség kedvéért azonban a szabályokat a könyvtárközi bizottság szövegétől eltérően csoportosította és elvi meg tárgyi magyarázatokat fűzött hozzájuk. Ebben az az elgondolás vezette, hogy a szabályzatnak nemcsak az a feladata …
Tovább a műhöz
A szellemi alkotások különféle információhordozókon, dokumentumokban öltenek testet. Ahhoz, hogy ezek a dokumentumok eljuthassanak a felhasználókhoz, először is tájékozódnunk kell róluk. A dokumentumok összegyűjtése és közvetítése, hozzáférhetővé tétele a könyvtárak feladata, a róluk való tájékoztatás alapvető könyvtári-bibliográfiai tevékenység. A dokumentumokról való tájékoztatás előfeltétele, hogy a dokumentumokat "feldolgozzuk", azaz a legfontosabb jellemző jegyeiket lejegyezzük, és különböző formákban e jegyek alapján biztosítsuk a visszakeresést, a "feljegyzés" megtalálását. Azt a folyamatot, amelyben rögzítjük a dokumentum ún. bibliográfiai adatait, és az így kapott tételeket meghatározott elemek kiemelésével betűrendes nyilvántartást szerkesztünk, katalogizálásnak nevezzük. A katalogizálás során a dokumentumról ún. bibliográfiai tételt készítünk, amelyet aztán több formában hasznosíthatunk: könyvtári katalógusban, bibliográfiában és egyéb tájékoztató kiadványokban, számítógépes bibliográfiai adatbázisban. Ebben a jegyzetben megismerkedünk a bibliográfiai tételek elkészítésének a szabályaival és könyvtári felhasználásuk alapvető formájával, a leíró betűrendes katalógus szerkesztésével. A feldolgozó munka, a katalogizálás az alapvető feltétele a könyvtári állomány használhatóvá tételének. A könyvtár ugyanis hiába gyűjti …
Tovább a műhöz
A szellemi alkotások különféle információhordozókon, dokumentumokban öltenek testet. Ahhoz, hogy ezek a dokumentumok eljuthassanak a felhasználókhoz, először is tájékozódnunk kell róluk. A dokumentumok összegyűjtése és közvetítése, hozzáférhetővé tétele a könyvtárak feladata, a róluk való tájékoztatás alapvető könyvtári-bibliográfiai tevékenység. A dokumentumokról való tájékoztatás előfeltétele, hogy a dokumentumokat "feldolgozzuk", azaz a legfontosabb jellemző jegyeiket lejegyezzük, és különböző formákban e jegyek alapján biztosítsuk a visszakeresést, a "feljegyzés" megtalálását. Azt a folyamatot, amelyben rögzítjük a dokumentum ún. bibliográfiai adatait, és az így kapott tételeket meghatározott elemek kiemelésével betűrendes nyilvántartást szerkesztünk, katalogizálásnak nevezzük. A katalogizálás során a dokumentumról ún. bibliográfiai tételt készítünk, amelyet aztán több formában hasznosíthatunk: könyvtári katalógusban, bibliográfiában és egyéb tájékoztató kiadványokban, számítógépes bibliográfiai adatbázisban. Ebben a jegyzetben megismerkedünk a bibliográfiai tételek elkészítésének a szabályaival és könyvtári felhasználásuk alapvető formájával, a leíró betűrendes katalógus szerkesztésével. A feldolgozó munka, a katalogizálás az alapvető feltétele a könyvtári állomány használhatóvá tételének. A könyvtár ugyanis hiába gyűjti …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet a leíró katalogizálás ismereteit kívánja összefoglalni a könyvtárszakos főiskolai hallgatók számára. Foglalkozik a könyvek és az időszaki kiadványok bibliográfiai. leírásával, a leírás besorolási adataival és a leiró katalógus szerkesztésének szabályaival. A dokumentumleirás szabványosítása még nem fejeződött be, ezért a hiányzó szabványok helyett néhány fejezet a szabványtervezet vagy útmutató alapján készült. A szabványok megjelenése után ezeket a részeket majd ellenőrizni és módosítani kell. A jegyzet nem kézikönyv, hanem tankönyv, amely a leiró katalogizálás legfontosabb, alapvető tudnivalóit és szabályait tekinti át, és nem tér ki a szabványokban rögzített minden egyes részletkérdésre. Nem pótolja tehát a szabványokat, csak útmutató a szabványok megértéséhez és használatához. A felkészüléshez a jegyzetet és a szabványokat együtt kell használni. Tantervi követelmény a régi szabványok szerint készített katalóguscédulák tartalmának értelmezése, ezért a jegyzet egyik fejezete nagyon vázlatosan a hagyományos címleírás elveit is összefoglalja. (...) A könyvtár évezredes fejlődéstörténete során különböző formákban és körülmények között, eltérő társadalmi és kulturális feltételekkel, de hasonló alapfeladatot teljesített és teljesit ma is: a különböző információhordozókon, dokumentumtípusokban rögzített …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 5