Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A háború után mindinkább testet ölt a mindenható állam eszméje és lassanként a közélet minden feladat megoldását az államra akarja hárítani, a társadalom, mint az államtól külön élő organizmus alig ad magáról életjelt. Ez a jelenség érezhető jóformán az egész világon, de Magyarországon a hosszú háború és az azt követő elszegényedés, valamint egyeseknek az államtól való teljes függése miatt talán pregnánsabban mutatkozik, mint bárhol máshol. Sajnos, a magyar társadalom a múltban sem volt olyan erős és annyira önálló, mint pl. az angol vagy az északamerikai. A közélet különböző tényezői ugyan sokszor erőteljesen felemelték szavukat és ki is terjesztették gondoskodásukat különböző feladatok elvégzésére, de működésük legtöbbször csak rámutatás volt egyes problémákra, azoknak megoldását biztosítani nagyon ritkán tudták. Különösen áll ez kultúrtörekvéseink terén. A magyarországi kultúr-egyesületek története bizonyítja, hogy a nemzet felismerte egyes kulturális kérdések megoldásának égetően sürgős voltát, de maga a társadalom, állami eszközök igénybevétele nélkül, bizony a legtöbbször csak az első lépéseket tette meg, azután a lelkesedés, mint szalmaláng alábbhagyott. A magyar társadalom -erejéről, működéséről érdekes képet alkothatnánk magunknak, ha a magyar kultúregyesületek működését megvizsgálnánk. Maga a számuk — hiszen …
Tovább a műhöz
Hat esztendőt forgott immár az idő kereke, hogy gróf Klebelsberg Kunó örökre lehunyta szemét. Azonban minél messzebb távozik alakja az idő távolába, annál nagyobbra nő. Az Idő legtöbbször kegyetlen bíró: olyan államférfiakat, akik személyi varázsukkal s hatalmukkal a kortársakat lenyűgözik, vagy zordon fönségükkel, a distancia jól kihasznált pátoszával egyéniségük és tehetségük arányait mesterségesen meg tudják növelni, az Időnek szigorú mérővesszeje előtt fokozatosan összezsugorodnak, személyiségük lassankint színeiben megfakul, a nemzet életébe beleszőtt alkotások híján nevük valamikor dicsőn csengő hangzása évről-évre mindjobban elhalkul. Gróf Klebelsberg Kunó az államférfiaknak nem ebből a könnyen feledésbe menő típusából való. Amint cselekvő hitének és alkotó vágyának fauszti ereje tudatosan nem a jelen pillanatnak, hanem a messze jövőnek dolgozott, akként éppen ez a jövő, amikor kulturális alkotásai, szellemi befektetései gyümölcseiket fokozatosan megérlelik, mindjobban megtermi történeti háláját és kegyeletét. A kultúrpolitikai alkotások és beruházások az első pillanatra a hozzá nem értők szemében terméketlenek, mert kézzel fogható kamatokat azonnal nem hoznak: csak hosszú évek
múltán jelentkezik bőséges szellemi aratásuk. Ekkor már a kortársak meg nem értő kritikája réges-régen elhangzott s ennek helyébe lép most a történetírónak, …
Tovább a műhöz