Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Fénelon François de Salagnac de la Mothe 1651 augusztus 6-án született Perigordban, a Fénelon kastélyban. Cahorsban, majd Párisban végzett tanulmányok után a párisi Saint-Sulpice papnevelő intézetbe lépett, hogy jövő élethivatására előkészüljön. Még egészen fiatal lelkipásztor volt, amikor a református vallásról a katolikus Egyházba visszatért nők részére alapított Nouvelles Catholiques igazgatója, majd több belföldi hittérítő szervezet irányítója lett. Ezen tevékenysége közben látott bele oly mélyen a női lélekbe, hogy 1687-ben megírhatta a De l’éducation des filles című művét. Ez a munka olyan hírnevet, szerzett neki, hogy két évvel annak megjelenése után a burgundi hercegnek, XIV. Lajos unokájának gondozásával megbízott Beauvilliers hercege meghívta őt annak nevelésére. A kis herceg makacs, indulatos, durva, a kegyetlenségig vad, Saint-Simon állítása szerint valóságos emberi szörny volt. Fénelon minden idejét vele töltötte, minden istenadta képességét és tudását latbavetette és csodát művelt vele. A pokoli jellemből szelíd, nyájas, türelmes embert nevelt, aki a legkomolyabb elhatározással készült elő a származásával járó magas küldetésre. Ennek a nevelői munkának emléke Fénelonnak a Télémaque című örökéletű műve. Fénelon 1695-ben Cambrai érseke lett. Ebben a méltóságban fejezte be gazdag munkásságú életét 1715-ben.
A leányok …
Tovább a műhöz
A kötet tanulmányai – a teljesség igénye nélkül – bepillantást engednek a Pécsett folyó munkába. A szerzők, szerkesztők közül Kéri Katalin az OTDI vezetőjeként, Nagy Adrienn, Takács Zsuzsanna Mária, Vörös Katalin és Ács Marianna a doktori iskola végzettjeiként, Maisch Patrícia, Auer Eszter és Szabó Hajnalka Piroska hallgatóként kötődnek a doktori iskolához. Czeferner Dóra a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, valamint a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Rébay Magdolna 2007-ben a Debreceni Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Programjában neveléstudományból doktorált, jelenleg pedig ugyanitt a Nevelés- és Művelődéstörténet Alprogramot vezeti. Kötődik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjához is, hiszen 2009-ben itt szerzett
PhD fokozatot történettudományból. Sárai Szabó Katalin történész szintén az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjában szerezte meg 2011-ben doktori fokozatát. A jelenleg futó pécsi kutatásokban felfedezhetők a nőnevelés-történeti kutatások hagyományos tematikái, mint például a leánynevelés és női művelődés újkori magyarországi történetének összegző és szintetizáló feltárása. Kéri Katalin e kötetet nyitó, „Tendenciák és …
Tovább a műhöz
I have incurred many debts in working on this book. My research was generously supported by the Arts and Humanities Research Board, and by the Warden and
Fellows ofMerton College, Oxford. 1 am grateful to the Spencer Foundation and the American National Academy of Education for the generous Post-Doctoral
Fellowship that enabled me to spend a productive year at the Stanford Institute for Research on Women and Gender. My heartfelt thanks are due to Gillian Sutherland, who has guided me throughout my research and whose intellectual rigour and wisdom have been unfailing. Jean-Noël Luc fostered the early stages of my work and has continued to offer guidance and support. Many other friends and colleagues have given generously of their time and advice, particularly Susan Groag Bell, Elvire de Coëdogon, Kathryn Gleadle, Gabrielle Houbre, Olwen Hufton, Joanna Innés, Hazel Mills, and Karen Offen. I am indebted to Rebecca Rogers for her encouragement and for allowing me to read her manuscript before it was published. Michèle Cohen, Gillian Dow, Maroussia Raveaud, and William
Whyte also shared their unpublished work. Michèle Cohen, Gillian Dow, Celina Fox, Robert Gildea, Janet Howarth, Alison Kay, Diana Selig, and Robert Tombs
have all kindly read and provided constructive comments on all or parts of the draft. I am grateful to the readers for Oxford University Press for their thoughtful
and careful commentaries, and to Rupert Cousens, Anne Gelling, and Alice Jacobs for their …
Tovább a műhöz
A Tisztelt olvasó a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának Kurucz Rózsa főiskolai tanár tiszteletére megjelentetett jubileumi kötetét tarja a kézben. Az évfordulók mindig fontos mérföldkövek, szép és emlékezetes alkalmak, melyek lehetőséget adnak a kollégáknak és barátoknak is az ünneplésre. A jelen kötet szerzői és szerkesztői az anyagi és terjedelmi keretekhez igazodva igyekeztek kapcsolódni az ünnepelt szerteágazó kutatói munkásságához. A kötet 15 írást tartalmaz, amelyeket történeti és tematikus elrendezés szerint is szerkesztettünk. A tanulmányok multidiszciplinaritása nemcsak a kötet sokszínűségét mutatja, hanem azt az oktatói-kutatói kört is jelzi, amely szakmai-tudományos tevékenységével és személyesen is kapcsolódik az ünnepelthez. A tanulmányok témái az európai és hazai művelődéstörténeti-, pedagógiai hagyományokhoz kötődnek. A múlt értékei mellett a jelen eredményeiről és problémáiról is szólnak a jövő
reményében. Horváth Béla tanulmányában a pedagógia egyik kulcskérdésével, a sikerrel, és ellentétjével, a sikertelenséggel foglalkozik két költőóriás példája alapján. A két költőzsenik érzésein keresztül érzékelteti, mennyire fontos az egyén számára a siker, és mennyire negatívan befolyásolja az ember életét a
sikertelenség. A költők életpályája igazolja, hogy a siker szubjektív és objektív megítélése nincs mindig …
Tovább a műhöz
L’éducation est un fait, la pédagogie est une science ; par conséquent l’histoire de l’éducation des femmes ne saurait être seulement celle de la pédagogie féminine, elle s’étend plus loin et remonte plus haut : elle est, à quelque degré, l’histoire même de leur condition morale et sociale. Expression scientifique, c’est-à-dire tardive, de procédés expérimentaux qui sont eux-mêmes le résultat de tendances inhérentes à la nature humaine, la pédagogie est à l’éducation ce que la poétique
est à la poésie, la rhétorique à l’éloquence, les religions à l’idée do Dieu. Mais de même que les poètes n’ont pas attendu la rédaction d’un Art poétique pour écrire ou parler en vers, et que, d’autre part, la poésie n'est pàs enfermoe dans un Art poétique, de même on a élevé les enfants avant d'avoir des traités de pédagogie, et la pédagogie elle-même n’est pas
toute l’éducation. Elle suppose l'école et le maître, des institutions et des doctrines : avec ces nécessaires agents, autour d’eux et avant eux, il yen a d’autres, la famille, le monde, l’église, l’art, l’esprit public, en un mot tout ce
qui contribue de près ou de loin, directement ou indirectement, à former le caractère et les moeurs, à enseigner la science de la vie. En sorte que, si tout système d’éducation porte l’empreinte de la forme sociale du siècle où il
s’est produit, réciproquement on peut juger de ce qu’a été …
Tovább a műhöz
I. Origines do la maison do Saint-Cyr. Elle réunit le double caractère do l'éducation au xvn° siècle, littéraire et religieuse, précieuse et dévote. Deux périodes dans l'institution : la première, do 1686 à 1691 ; esprit mondain, éducation superficielle et brillante; de 1691 à 1693, commencements de la réforme ; en 1693, transformation de l’institut on monastère. Causes de cette réforme ; ce qu'il faut on penser. Dut et caractère de l'institut de Saint-Louis. Influence do Fénelon. II. Mmo de Maintonon, directrice d’école normale. Éducation professionnelle des Daines de Saint-Cyr. La vocation d'institutrice. Né-
cessité de connaître la nature enfantine ; notions psychologiques. Caractères et portraits. Comment il faut se comporter avec les enfants. Los réprimandes et les punitions. Ce qu'il faut attendre de l’éducation. III. Mmo de Maintenon, institutrice. Organisation pédagogique de Saint-Cyr. Division des classes, système d'éducation mutuelle ; image do la famille. Éducation physique. Travaux de ménage. Éducation intellectuelle. Programme dos études ; enseignement mutuel. Proscription, en principe, de la littérature profane; étroitesse et restrictions. Gomment il faut les expliquer. Dans la pratique, la méthode était beaucoup plus libérale que le programme. Écriture. Lecture. Histoire; ot politique. Langue françaisc, enseignement oral. Etroite alliance do l'éducation morale et do l'éducation intellectuelle. Les jeux; les …
Tovább a műhöz
A magyar polgári iskola sajátos hivatásának tudatában bocsátom útjára a székesfővárosi községi irányító polgári iskola kiadványainak második kötetét. Az iskola akkor szolgálja a nemzeti közösség javát, ha tanuló ifjúságát a nagy nemzeti célok szolgálatára neveli. Ennek feltétele pedig mindenekelőtt a szülőföld és az anyamyelv szeretete. Az anyanyelv tanítása tehát több egyszerű oktatásnál, nevelést jelent, a magyar nemzeti öntudattól áthatott állampolgárrá nevelést. Magyar nyelvünk oktatásában tehát a korszerű nevelőoktatási elveket követni nemcsak feladatunk, hanem elsőrendű kötelességünk. Ennek tudatában foglalkozik a székesfővárosi községi irányító polgári iskola kiadványainak második kötete a magyar nyelv tanításával. Nemzetnevelő munkájának egy része ez, amely a székesfőváros különleges viszonyaihoz alkalmazkodó polgári iskolai helyi tantervnek és utasításnak veti meg az alapját. Hiszem, hogy ez a könyv is közelebb visz ahhoz a célhoz, amelyet az irányító polgári iskola felállításával kijelöltem. | A Teremtés könyvének fönséges igéin gyújtotta meg szövétnekét a költő, s ihletett lélekkel mélyen belevilágít a nyelv kérdésének öröktől való végtelen mélységeibe. Mert valóban együtt született az Alkotó kezéből lélek és nyelv, ez a csodálatos ajándék, amely minden más teremtmény fölé emeli .az embert, s a halhatatlanság egyik …
Tovább a műhöz
Ősidők óta köztudomású dolog, hogy csak egészséges testben lakhatik ép lélek. De azért még ma sem teszünk eleget ezen kétségbe vonhatatlan igazság követelményeinek; sőt ellenkezőleg, minden lépten-nyomon az ellenkezőjét teszszük annak, a mit tőlünk, nevelőktől a növendekek egészségügye megkövetelne. A mai iskolai élet, a midőn a szellemet nevelné, megrontójává lesz a testi épségnek. Nézzük csak meg minő épek, minő egészségesek rendszerint a gyermekek, mielőtt az iskolába küldenék őket és kisérjük figyelemmel, minő változásokon mennek keresztül az egészségtől duzza-dozó, üde színű gyermekek az iskolai élet hatása folytán! Egytől -egyig fölveszik csakhamar az úgynevezett iskolai szint, a mely épen nem az egészségnek a jele. Milyen színben vannak a gyermekek rendszerint a tanév elején és milyenek annak leteltével! Mi okozza ezen aggasztó változást? Az iskolai élet. E tényt kétségbe vonnunk nem lehet s megdöbbentőleg komoly következményeivel számolnunk kell. — Mi történik, ha a mindinkább elterjedő rendes iskoláztatás folytán a nemzet ifjúságának egészségi állapota meggyengül; mi lesz nemzetünkből, ha leányiskoláink, míg a szellemet fejlesztenék, megrabolják a leendő anyákat épségüktől, az államot legdrágább vagyonától, a nép egészségétől ? — Fölér-e azon haszon, melyet az általános iskolázás a nemzetnek nyújt, ama veszedelemmel, mely …
Tovább a műhöz
Ha iskoláink bútorzatát összehasonlítjuk a kávéházak, színházak avagy csak a családok lakószobáinak felszerelésével, lehetetlen, hogy azonnal föl ne tűnjék előttünk iskoláink szegényes, ízléstelen volta. Mily sajátságos! A régi, müveit népek a legszebb helyeket szemelték ki az ifjúság szellemi fejlesztésének színhelyeiül, — a mai művelt világ a legszegényesebben rendezi be a szellem templomait. — Mit hozhatunk fel e fonák helyzet mentése czéljából ? Talán az iskolák egyszerű felszerelése által egyszerűséghez akarjuk szoktatni a növendékeket, avagy tán a szigorú figyelem elősegítése lebeg szemeink előtt? Bizony sem az egyik, sem a másik mentség nem állja ki a próbát. Voltaképen úgy áll a dolog, hogy nem akarunk az iskolákra sokat költeni. Hiszen így is borzasztó sokba kerül az iskolaügy; majdnem annyit költenek a városi hatóságok az iskolákra, mint a kövezetre avagy a világításra s az államnak is majdnem annyijába kerül a népnevelés, mint a csákók a hadseregben. — Hogyan is kívánható az, hogy többet költsünk a szellemi felvilágosodásra, mint az utczák kivilágosítására s többet szánjunk a műveltségben való előmenetelre, mint a könnyű és kényelmes közlekedésre s ki látta azt, hogy az állam nagyobb gondot fordítson arra, a mi a fejben úgy is megvan, mint arra, a mit a fejre kell illeszteni ? — Ne folytassuk — messze találnánk jutni, hanem mondjuk ki …
Tovább a műhöz
Midőn folyóiratunk első évi pályafutására visszatekintünk, nem meríthetünk belőle osztatlan örömet. Oda tűztük a „Nemzeti Nőnevelés" homlokára a sokat jelentő igét: Leányiskoláinknak a nemzeti művelődés nagy jelentőségű tényezőivé kell lenniök» — s azon hitben indítottuk útnak az első füzetet, hogy mindazok, a kik a nőnevelés ügyével foglalkoznak s azt nemzeti szellemben óhajtják fejleszteni, hathatós támogatásban részesítenek bennünket. Bízvást számítottunk rá, hogy leányiskoláink, nönevelő intézeteink tanítói, tanítónői, a műveltebb s módosabb családanyákkal egyetemben oly tömegesen fognak zászlónk alá seregleni, hogy részvétük által jelszavunk megszűnik pusztán szó lenni s rövid időn az életbe oltott valósággá válhatik. Nem mondjuk, hogy teljesen csalódtunk; mert hiszen előfizetőink között épen a legkiválóbb elemeit találjuk meg ama közönségnek, a melyre számítottunk. De leverőleg hatott ránk az a tapasztalatunk, hogy a jobbak eme buzgó köre még mindig oly szűk s hogy e kör serkentő hatása az egy czél felé törekvőkre csekélyebb, mint a minőnek lennie kellene. Távol van tőlünk a panasz, még távolabb a szemrehányás, vagy vádaskodás; de tény az, hogy az első év lefolyása alatt nem gyűlt össze annyi előfizetőnk, a mennyi folyóiratunk fentartását anyagi áldozatok hozása nélkül lehetővé tenné. Meghoztuk az áldozatot zúgolódás …
Tovább a műhöz
A dualizmus időszakának elejétől – hasonlóan Európa más országaihoz – gomba módra szaporodtak Magyarországon is a napi-, heti- és havilapok, melyek között már szép számmal akadtak tartósan a piacon lévő, hosszú időn át megjelenő sajtótermékek is. A kiadványok között ebben az időszakban jelentős csoportot foglaltak el a pedagógiai és a női lapok. Ennek hátterében ott állt a kötelező népoktatás törvényi bevezetése (1868), az iskolarendszer valamennyi szintjének fejlődése, kiépülése, a pedagógus szakma professzionalizációja, a nőemancipáció, ezen belül a lánynevelés korábban sosem látott kibontakozása, valamint a női olvasók nagyszámú megjelenése és a női írók színre lépése. A magyarországi sajtótermékek között a 19. század utolsó évtizedeiben olyan lapokat is találhatunk, amelyek a pedagógiai és a női lapok csoportjába is sorolhatók. Különösen kiemelhető ezek közül az 1880-tól indult, 1919-ig átlagosan évi tíz lapszámmal jelentkező Nemzeti Nőnevelés című, nívós folyóirat működése, amely a dualizmus korában a legszínvonalasabb nőkről és nőknek szóló lap volt, és a budapesti Sugárúti Állami Tanítónő-képző Intézet (1898-tól Erzsébet Nőiskola) tanárai szerkesztették. A folyóiratban publikáló szerzők gyakran a hazai nevelésügy, nőnevelés meghatározó személyiségei voltak, mint például Zirzen Janka, Damjanich Jánosné, Veres Pálné, …
Tovább a műhöz
Minden nevelésnek a mint legelső, úgy legtermékenyebb alapja — a házi nevelés; ennek egyedül biztos tényezői pedig — magok a szülök. Súlyos, áldozatos, de másra nem hárítható kötelem ez, maga, a természet által fűzve az anya s az atya nevéhöz. Egyik legszentebb hivatásuk azért, hogy magzatjuk első nevelését közvetlenül vigyék, vagy legalább vezessék. Főfő családi, hazafiúi s emberi érdekök kivánja azt tőlük, kik gyermekökben adnak önmagoknak örököst, a később nemzedéknek embert, a hazának polgárt. A családban tehát az atya lészen az gyermekére nézve, mi az ég a földre nézve, — a világító és fentartó; mit kiváltkép abban valósít meg, ha az anyai szeretet gyöngédségeit tanácsaival szabályozza, gyöngeségeit szigorával mérsékli, gondjait s fáradalmait pedig részvéttel megosztja. Az atya bölcsesége és segédkezése az egyik házi nemtő, ki a gyermek-élet gyönge növényzetét megóvja a romlás mérges fuvalmaitól.
Mivel mégis az anya, gyermeke oldalán, ennek első védangyala, pár levéllel többől fog állani az ő nevelői vezérkönyve, — de koszorúja is. Az ő hivatása éjjeli-nappali gondjainak közvetlenségével, anyai szivének egész szerelmével vinni gyermeke első nevelését, — de bölcs anyai szerelmével, mely fölött higgadt értelme viraszszon. Az anyai szeretet természetes, mint a nap melege; de hogy jótékony is legyen, nem szabad égetnie ... S az …
Tovább a műhöz