Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 355

Találatok


A vallás- és közoktatásügyi miniszter ö Nagyméltósága f. évi augusztus havára egybehívta a II-dik orsz. tanítói képviseleti közgyűlést ahogy az országban létező külömböző tanítói egyleteknek képviselőik által alkalmuk legyen egymással érintkezni és ez alkalommal a népnevelés és oktatás körében felmerülő fontosabb elvi és eljárási kérdések megvitatása után véleményeiket egyeztetni és nyilvánítani. Szép alkalom nyílik tehát újra az állami költségen egybe gyülekező és tanácskozó tanító-egyesületi és tantestületi képviselőknek arra nézve, hogy egymással nemes versenyre kelve megmutassák az országnak és a világnak, hogy mit bír nemzetünk az ország néptanítóságában. Meg fog-e felelni a II-dik országos tanítói képviseleti közgyűlés azon feladatnak, a melyet számára a miniszter által helybenhagyott szabályzat kitűzött? és mit kellene tennünk, hogy a II-dik orsz. tan. képviseleti közgyűlés lehetőleg fényesen sikerüljön? E kérdések foglalkoztassanak bennünket! Szívünk mélyéből óhajtjuk, hogy a II-dik országos tanítói képviseleti közgyűlés tökéletesebben megoldja feladatát, mint az első — azonban sajnos, be kell vallanunk, hogy bizonyos aggodalommal nézünk az augusztusi nagy napok elé. Nem látjuk a Il-ik orsz. tanítói képviseleti közgyűlés sikerét biztosítva, mivel arra egyesületeink és testületeink nem készülték eléggé elő. Az …
Tovább a műhöz
Tisztelt országos képviseleti közgyűlés! Most másodízben van szerencsém e helyen és e helyről üdvözölhetni a tiszt, képviseleti közgyűlést. Most másodízben hozom a tiszt, képviseleti közgyűlésnek Trefort Ágoston ő nagyméltóságának üdvözletét. Köszöntöm a magam és a miniszter úr nevében is a t. közgyűlés minden egyes tagját és mindnyájukat együttvéve, — köszöntöm azzal a reménynyel, hogy a t. közgyűlés a tárgyalásoknak a múlt alkalommal talán nem mindenben irányzólag, de azért elég szerencsével felfogott fonalát Ariadne-fonalkepen fogja kezében tartani és általala akként fogja magát vezéreltetni, hogy az előtte levő nagy munkát tovább fejlesztve, azt lehetőleg útbaigazi-tólag megfejtse. Midőn a múlt alkalommal a t. közgyűlés, habár más személyekben, de ugyanazon elvek alapján itt összejött, — mint akkor is említém, — munkálkodásának még kezdetén volt; nem lehet tehát csodálkozni, hogy akkor azt a tapasztalást szereztük, hogy az akkori közgyűlés hangulatán némi nyomasztó kételyek, némi féltékenység, bizalmatlanság jelei mutatkoztak. — Nem lehet ezen csodálkozni, mert új lévén a dolog, tájékozatlanok voltak, nem tudhatták, mi az, a mire vállalkoztak, a mire kiküldettek, mi az, a mit meg kell oldani. E kételyek nyomasztó hatása alatt támadt apróbb bajok azonban elenyésztek. Úgy tűntek fel azok szemem előtt, mint a Jótékony esőt megelőzött …
Tovább a műhöz
Hogy az iskola ne csak tanító, hanem nevelő intézete is lehessen az ifjúságnak, ahhoz okvetlenül megkívántatik még, hogy: 1. a tanítókban ne hiányozzék a nevelői bölcseség, a nevelői képesség; az iskolai hatóságok semmit se mulaszszanak el arra nézve, hogy az iskola nevelő hatását fokozzák; 3. a szülői ház és a társadalom ne nehezítsék meg felettébb az iskola nevelői feladatát. Az iskola nevelő hatásának egyik fő akadálya abban áll, hogy a tanítók nagy részében hiányzik a nevelői bölcseség, a nevelői képesség! Ámbár kétségét sem szenved az, hogy ma már sokkul magasabb színvonalon áll a népoktatási intézetek tanítóinak műveltsége, mint csak ezelőtt néhány évtizeddel is; azért még kár volna elhitetni magunkkal azt, hogy a tanítói szakműveltség netovábbja nálunk, köztünk megvan minden egyes tanítóban avagy csak a nagy többségben is. — Mi tanítók olyanok vagyunk, mint a milyenekké neveltek bennünket s mint a milyenekké e nevelteién folytan magunkat ki akarjuk és ki tudjuk képezni. Tanító-képző intézeteinkből ma már sokat kivihet magával a tanítójelölt abból, a mire a tanítói pályán szüksége lehet; de nem mindent, sőt sajnos, még csak nem is eleget. 'Tanító-képző intézeteink még korántsem tökéletesek: ezeknek is a: a főhibájuk, hogy nem annyira nevelő- és képző- mint inkább csak tanító-intezetek. - Leginkább kitűnik ez abból, hogy annak …
Tovább a műhöz
A történet a jelen tanítója; megtanít arra mit kerüljünk és mihez ragaszkodjunk ; a régiek hibáira ós előítéleteire figyelmesé tesz és haladásra buzdít. Vessünk csak egy pillantást az emberiség történetére, intézzünk e tárgyban is kérdést hozzá. Kérdezzük, hogy miért alkalmaztak a szülök a régi időben botot, korbácsot és más kemény testi büntetéseket gyermekeik nevelésénél? Azt találjuk, hogy ez nem a bölcseségnek, hanem a durvább, vadabb erkölcsnek kifolyása volt. Akkor még nem tudták a gyermekeket szép nemes példa, nyájas, szeretetteljes szoktatás és érdekes oktatás által nevelni. Nem tudták a kellő tekintélyt szellemi felsőbbség által kivívni, azért testi felsőbbségüket, fizikai erejüket éreztették a gyermekekkel. De épen ezért a gyermekek engedetlenség és ellenszegülés által atyjuk haragját csak fokozták, s ez ingerült állapotában mind erősebb-erősebb testi büntetéshez nyúlt. Néhány vad népnél a gyermekeket ma is iitik-verik, perzselik ós szurkálják, hogy a fájdalom iránt érzéketlenekké váljanak. Az indusok közül sokan örülnek, ha a gyermek anyját megveri. A tunguzoknál az apa és fiú gyakran párbajt vív, mely nem ritkán a két fél közül egyiknek halálával végződik. Elijesztő példák, de mindenikből az látszik, hogy durvaság, harag, boszuvágy voltak a testi büntetés alkalmazásánál az első okok és nem a pedagógiai belátás. A későbbi …
Tovább a műhöz
Nagyon örülnék, kedves leányom, hogyha eddigi leveleim által csak jobban megerősítettem volna benned azt a vallásos érzületet, mely nélkül még az édes anyai szeretet sem hathat áldásosán a gyermekekre ! S hiszem is, hogy a midőn magzataidra tekintesz, szívedet nemcsak az anyai szeretet fogja el, hanem az a malaszttal teljes, Isten iránt való határtalan hálaérzet is, kinek kegyelme gyermekeidben a teremtés remek müveit bízta gondjaidra; mert hisz minél jobban megismerjük az emberi testnek remek szerkezetét, s az emberi léleknek e szerkezet felett való uralmát és az emberi szellemnek a testi létben ébredező csudálatos életét, annál inkább megtelhetik szívünk a teremtő Istennek véghetetlen tiszteletével. Csak a balgatag mondhatja el az ő szívében, hogy Isten nincsen ; az értelmes ember minél többet megismer a mindenható müveiből, annál magasztosabb érzéssel gondol arra, ki e világot alkotá és önhittségre hajlandó büszke eszének gyarlóságát elismerve, mély alázatossággal közeledik a hit szárnyain a kegyelem örök forrásához. Ne is ingassa meg soha a te Istenben való hitedet és vallásos érzületedet az emberi létekről való ismeretednek gyarapodása. Tudd meg, hogy lelkünket csak annyiban ismerhetjük meg, a mennyiben annak a testben való működését és nyilvánulását gyarló eszünkkel felfoghatjuk és hogy annak teljes mivoltáról tökéletes tudomást még senki sem szerezhetett, bár …
Tovább a műhöz
Az a királyi ajándék, a melylyel Felséges Urunk a magyarországi néptanítók Eötvös-alapját és Arvaházát kitüntette, magunkba térésre ösztönöz bennünket, hogy hálás szívünk meghatottságában nocsak az elismerést és kegyelmet lássuk benne, melyet az ország tanítóságára áraszt, hanem fölismerjük a kötelességeket is, melyeket ránk ró s hogy erőt meríthessünk ahhoz az úthoz, a melyet megvilágít előttünk. Azt a két intézményt, a melyet koronás királyunk kegyelme kitüntetett, a legnemesebb értelemben vett testületi szellem, az összeség javát munkáló, nagy eszmék szolgálatában álló, önzetlen, fáradhatatlan egyesületi tevékenység hozta létre. Ennek a. szellemnek, ennek a tevékenységnek legmagasabb elismerését, szentesítését látjuk s fogadjuk alázatos hódolattal a királyi kegyelemben. A magyar tanítóság egyesületi elete még alig van húsz éves, mert hisz a régebbi egyesülési mozzanatok, bár az áttörés érdeme az övék, nem igen voltak egyebek kísérleteknél, s íme az a rövid idő is oly eredményekre segített, a melyek a nemzet figyelmét, a kormány támogatását s mindezek koronájául a királyi Felség kegyelmét is kivívták számára. Ismerjük hibáinkat; tudjuk, mit mulasztottunk, mit nem cselekedtünk helyesen; arra is volt bőséges alkalmunk, hogy a magunk kárán okuljunk: de azért örömmel s most kétszeres örömmel és büszkeséggel tekintünk vissza a megtett …
Tovább a műhöz
Folyóiratunk múlt havi füzetében közöltük ama nagyfontosságú levelet, melyet Trefort miniszter úr a közgazdaság tanítása érdekében Berecz Antalhoz, a budapesti felső leányiskola igazgatójához intézett. Leánynevelésünknek egy, immár a közéletben is érezhetővé vált hiányosságát van hivatva orvosolni e levél, illetőleg a miniszter urnák abban kifejezést nyert intencziója. Nem fejtegetjük most, mennyi ingadozásnak s a tanítás erkölcsi sikerét veszélyeztető habozásnak fog ez véget vetni, mily gyakorlatias irányba tereli a tanítást, s mily messzeható felszólalást képez az életre nevelés elve mellett. De épen azért, mert — bár helyi vonatkozásokkal bír — ily általános érdekű e levél, foglalkozzunk tüzetesebben az eszmével, melyet képvisel s a teendőkkel, melyeket az iskolai életben elénk szab. «Nem viszik a leányok az iskolából az életbe—pedig erre nagy szükségük volna — az értelmet és érzéket az ország gazdasági állapota iránt, a mi minden egyes család gazdasági és finaneziális állapotával szoros összeköttetésben áll s minden egyes család 'jóléte s boldogsága egyik feltételét képezi.» Ezek azok a nagy fontosságú szavak, melyekkel a miniszter úr tanításunk eddigi hiányosságára rámutat s annak jövő irányát főbb vonásokban megjelöli. A leányokat is meg kell tehát jövőre a nemzetgazdaságtan elemeivel ismertetnünk s azon kell lennünk, hogy ók is …
Tovább a műhöz
Sokat emlegetik az életben és vitatják az irodalomban a nők hivatását, munkakörét, foglalkozását, hogy ne szóljak a nők emanczipácziójáról, az általános szavazati jogról stb. Vajmi ritkán említik azonban meg ily alkalmakkor a közgazdasági viszonyokat, melyek a nőket is nemcsak érintik, de érdekelhetik is, melyek között szerepék is jut s a melyeket ennélfogva legalább nagyjából nőinknek is ismerniük kellene. Hogy hölgyeinknek a közgazdasági viszonyok e nemismerését így egész általánosságban mertem oda állítani, azt ne méltóztassék kicsinylésnek, még kevésbbé sértésnek tekinteni; hiszen tényleg nincs a nők kiképzésére szolgáló olyan intézetünk, a melyben a nemzetgazdaságtannal megismerkedhetnének s így a magyar nőktől a nemzetgazdaságtani ismeretekből többet mint a mennyit az élet nyújt, sem követelni, sem várni nem is lehetett. Trefort Ágoston, vall, és közokt. miniszter úr a nemzetgazdasági ismeretek terjesztése érdekében felszólította Keleti Károly, miniszteri tanácsos urat, az orsz. statisztikai hivatal főnökét, hogy írjon a felsőbb nőnevelés! intézetek s általában a nők számára egy nemzetgazdaságtani katekizmust. Kitűnő tollú tudósunk azonban, a ki nemzetgazdasági irodalmunk egyik büszkesége, nagy elfoglaltsága miatt ez irányban nem felelhetvén meg a miniszter úr felszólításának, csupán csak a nemzetgazdaságtan alaptételeinek egykét felolvasás …
Tovább a műhöz
Annak idején értesítettük róla olvasóinkat, hogy egy új felső nép- és polgári iskolai egyesület van keletkezőben. A polgári iskolai tanároknak eddig is volt és van ugyan egyesületük; de ez a helyett, hogy valóban egyesítette volna az egy czél szolgálatában fáradozókat, meghasonlást támasztott közöttük s nem azon volt, hogy a polgári iskolák számára törvény útján felállított korlátok között csöndes, de foganatos munkásságban tündököljön, hanem nagyobb merészséggel mint megfontoltsággal magokat a korlátokat döngette. Ez a ez élj atévesztett és eredményben meddő erőlködés sokakat elidegenített az egyesülettől; elidegenítette különösen a vidéki, többnyire állami, vagy állami segedelemmel létesített és fentartott polgári iskolák tanítóit, a kik sem a saját érdekeikkel, sem a törvény követelményeivel nem bírták összeegyeztetni az egyesület nevében intézett törekvéseket. így történt, hogy azok a vidéki felső nép- és polgári iskolai tanítók, a kik a legutóbbi országos tanitógyülés alkalmával a fővárosban találkoztak, egy értelemmel a mellett nyilatkoztak, hogy kívánatos és szükséges lenne egy új egyesület alakítása — olyan egyesületé, a mely nemcsak a polgári iskolák, hanem a felső nép- és ipariskolák tanítóit és tanítónőit is egyesítené s szigorúan a törvény által megszabott úton, annak intencziói szerint és az abban kitűzött czél …
Tovább a műhöz
Mélyen, tisztelt Közgyűlés! A Kisfaludy-Társaság egyik nagygyűlésén annak elnöke, Lukács Móricz megnyitó beszédében nagyon találóan mondotta, hogy mily nehéz feladat, ugyanegy tárgy-, ról, ugyanazon egyénnek, s még azon felül nagyobbára ugyanazon közönség előtt évente szólani a nélkül, hogy az ember ismétlésekbe ne essék s unalmassá ne legyen. Hasonló helyzetnek a súlyát érezem ma én is, midőn érdek ébresztőén kívánnék beszélni és alig van módomban új dolgokat mondani, a melyek erre a czélra szolgálnának; sőt még az egyesület évi működését sem ismertetem, pedig ennek adatai joggal tarthatnak számot a közfigyelemre, mivel ez a választmány jelentéseképen a tisztelt jegyző urnák lesz feladata. De nem riadok vissza régi dolgok ismétléséről sem, mert tudom, hogy ha valamely eszmének propagandát akarunk csinálni, szükséges, hogy annak hasznát, igazságát, jogosultságát minél többször hangoztassuk s oda hassunk, hogy az minél általánosabb elismerésnek örvendhessen és minél több követőre találjon. Meg fogja tehát nekem engedni a tisztelt Közgyűlés, hogy a mai nap alkalmát is megint amaz előnyök felsorolására használjam fel, a melyek a nőre szállanak, ha alapos, széleskörű mí-veltségben részesül. Teszem ezt annál nagyobb lelkesedéssel, mert erős meggyőződésem, hogy a nő sorsán leginkább az ő szellemi míveltségének emelése által lehet és kell is …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 49-60 az összesből: 355