Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
A pedagógus különleges szakember, mert stratégiai jelentőségű munkát végez: a felnőtt nemzedékek képviseletében célirányos, fejlesztő beavatkozásokkal készít! elő az újabb nemzedékek Jövőjét. Ez a munka meglehetősen kiszámíthatatlan („bizonytalan kimenetű”). A dolgok természeténél fogva csak jó stratégia hozhat eredményt. A neveléstudomány lényegében a lehető legjobb pedagógiai stratégia megválasztásának és követésének a tudománya. A gyakorlati pedagógiai munkában a kiszámíthatatlanság legalább négy nagy területen (irányban) gátolja a fejlesztő beavatkozások érvényesülését: 1. Senki sem látja előre pontosan a távlati következményeket, amelyek sokszor csak évtizedek után jelentkeznek, amikor már nem lehet változtatni rajtuk. A most adott „útravaló” később nagyon szegényesnek bizonyulhat. 2. Egyre áttekinthetetlenebbek és kiszámíthatatlanabbak a fiatalokat érő egyéb (nem iskolai) hatások, aktuális beavatkozások. 3. Az új nemzedék - avagy egy-egy csoportja, tagja - meglehetősen szeszélyesen fogadja a legjobb szándékú beavatkozásokat is. Kiszámíthatatlan s hamar változik a „tipikus” reagálásmódja: együttműködési készsége, illetve szembefordulása. Ez pedig fő kérdés, hiszen a fejlesztő hatásokat az önnevelés „realizálja” mindig. Akarata ellenére bajos lenne megváltoztatni valakit. 4. S végül kiszámíthatatlan, bizonytalan (sajnos) a nevelők …
Tovább a műhöz
Ez a szöveggyűjtemény a történelemtanár szakos hallgatók képzését hivatott szolgálni, ennek a követelményeihez kíván igazodni tartalmában, szerkezetében és terjedelmében. Szemelvényeket tartalmaz a magyar nyelvű történelemdidaktikai szakirodalomból, melyeket egyes fejezetekben rövid, lényegre törő idézetek egészítenek ki, ezek közül néhány idegen nyelvű művekből származik. A fejezeteket bevezető szövegek tájékoztatnak a témáról, egyes esetekben annak terminológiájáról. A dőlt betűs kiemelések, a számmal jelölt jegyzetek és a szakirodalmi hivatkozások az eredeti művekből származnak, míg a szövegek feldolgozását segítő, néhány helyen előforduló aláhúzások a szöveggyűjtemény szerkesztőjétől. A kérdések, feladatok zöme az olvasó véleményének megfogalmazására, illetve általános- és középiskolás diákként szerzett élményeinek tudatosítására irányul, és csak ritkábban a szövegek tartalmának felidézésére. Úgy vélem, a tantárgy-pedagógiai képzésnek nem az a feladata, hogy részletes ismereteket adjon át, hanem hogy segítse a hallgatók attitűdjeinek, tanári hitvallásának formálódását. Ugyanezt szolgálhatja a szemelvények megvitatása a szemináriumi foglalkozásokon. Gyűjteményem adósa valamennyi benne idézett szerzőnek, különösen a modern pécsi történelemdidaktikai kutatások megalapozójának, F. Dárdai Ágnesnek, valamint az ezredforduló óta …
Tovább a műhöz
Az idők jelei, 2016
- 2016
(...) Világunk válaszutak előtt áll. Csak egy dolog biztos, az, hogy az eddigi régi módon nem mehet tovább békésen az emberiség. A hagyományos értékkonzervatív életformánkat felborította az üzlet és haszon, valamint a mindent megengedő szabadossággá züllött, egykor értékelvű liberalizmus. A póthitekbe bódult világ – tudomány, technika – erkölcs nélkülivé vált, s egyre nagyobb feszítő egyenlőtlenségeket produkál. A világ európai részén demográfiai hanyatlás, a többi részen
pedig egyre kezelhetetlenebb túlnépesedés jelentkezik. Az értékválság azonban nemcsak globális problémákat okoz, hanem egyéni és családi bajokat is. Miután eltűnőben van az észfelettiben gyökerező törvény- és szabályvilág, előtérbe kerülnek az önző, egyéni érdekek és a magánvállalkozási haszon. Az önkorlátozás klaszszikus keresztény céljai egy véges erőforrásokkal rendelkező Földön már alig számítanak. Mindez súlyos szűkösségi konfliktusokat (pl. víz) vetít előre. Az élet különböző területein a kereszténységnek ma is érvényes tanításai vannak, de az emberi (eredendő) bűn, az Isten helyére ülés mindig megkérdőjelezte ezeket. A „modern” kor ész kultusza pedig egyenesen elvetette. Ma már a kereszténység elavult, „korszerűtlen” eszmekör, törvényeinek idézése agresszió a „modern” ember szabadsága ellen. Miközben a kereszténység hite kétezer éves …
Tovább a műhöz
Autonóm tud-e maradni a művészet a diktatúrák korában? A kötetben szereplő tanulmányok legtöbbje keresi a választ erre a nehéz kérdésre. Persze egy olyan bonyolult problémát, mint amilyen a zsarnokság és a művészet viszonya, egyetlen kérdésbe képtelenség belefoglalni, nem engedi ezt a téma összetettsége, paradox volta. Ha a XX. századi rezsimek ideológiája és a különféle diktatúrák időszakának művészete közötti viszonyra kívánunk rákérdezni, akkor egyszerre több dilemmát kell megfontolás tárgyává tenni. A totalitárius eszmekör kontextusában egy kettős elv szervezi a művészeti gyakorlat és az esztétikai megítélés folyamatait: egyfelől a szabadság, másfelől az ön- és mások általi korlátozás elve. A legalapvetőbb kérdés ehhez kötődik: a kommunista, illetve a náci és a fasiszta ideológiák terhelte diskurzusokban miként érhető tetten ez a kettős elv - egyfelől a művészeti produktumok szerveződésében, létében, másfelől pedig e produktumok és gyakorlatok esztétikai megítélésében (mert az mindenképp hangsúlyozandó, hogy a művészek, esztéták, filozófusok, kritikusok tevékenysége egy rendkívül tagolt, különböző érdekek által rétegzett nyilvános térben formálódik eleve, a befogadás eltérő rendjei szerint). De éppen ennyire hangsúlyosnak tekinthetjük annak a problémának a felvetését is, hogy a művészetre ráerőszakolt sematizmus ellenére miképpen …
Tovább a műhöz