Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
E könyv célja, hogy az egyetemi hallgatók, illetve a politikatudomány iránt érdeklődő művelt, de nem szakember olvasó számára a tudományos megismerés követelményeit maximálisan tiszteletben tartva, a lehetőségekhez képest mégis világosan és közérthetően fogalmazva képet adjon a kortárs politikatudomány fogalmairól, problémáiról és elméleteiről. Már maga a „politikatudomány” kifejezés is tisztázandó kérdéseket vet fel. Miért és milyen értelemben beszélünk politikatudományról? A kérdésről hosszú ideig folyt a vita két szembenálló, sőt egyenesen ellentétes álláspont képviselői között. Az egyik oldalon álltak azok, akik szerint a társadalom és a politika tanulmányozását az érettebbnek és fejlettebbnek tartott természettudományok módszertani és szubsztanciális mintáihoz kell közelíteni, Claude Henri de Saint-Simon kifejezésével élve: egyfajta „társadalmi fizikát” kell kidolgozni, „demonstratív” és „végérvényes” tudásra törekedve. A másik oldalon azok álltak, akik szerint a politikát lehetetlen tudományos alapokon vizsgálni, mert az az emberi cselekvés terméke és kifejeződése, ezért a politika tanulmányozására a tudományos vállalkozás módszerei és eszközei nem alkalmasak. Szerencsére ma már a társadalomtudományok és a természettudományok szembenállása korántsem ilyen éles; minden ellenkező látszat ellenére már a természettudományok sem …
Tovább a műhöz
Az 1970-es évek végétől kezdve, egyidejűleg a magyar politikatudomány intézményesedésével, határozottan felmerült bennünk, hogy valamilyen módon válaszoljunk azokra az igényekre, melyek a politikatudomány kialakulását és előtörténetét bemutató, korszerű szemléletű kötet iránt támadtak, Többéves munkával készítettük el kéziratunkat, mely a politikaelmélet történetének bemutatására vállalkozott. Az ókortól a francia forradalomig terjedő részeket Paczolay Péter, a XIX-XX. századi részeket pedig Szabó Máté írta. Az elméleti-módszertani bevezetőt közösen készítettük el. A kézirat némileg megrövidített kiadására a Kossuth Könyvkiadó késznek mutatkozott, és a kötet 1984-ben megjelent A politikaelmélet rövid története címmel. Ezért köszönetünket ma is kifejezzük Nyíri János Kristófnak, a Kossuth Kiadó lektorának, aki tanácsaival végig segítette munkánkat, és Gábor Lucának, szerkesztőjének. Megjelenése óta a kötet a téma iránt érdeklődő szakmai közönség mellett széles körben elterjedt tankönyvként is, országszerte használják az egyetemi és főiskolai oktatásban, az általunk szerkesztett szöveggyűjteménnyel együtt (Az egyetemes politikai gondolkodás története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990,1993). Elsősorban az oktatási igények indítottak minket arra, hogy kötetünket átdolgozva újra útjára bocsássuk. Kötelességünknek éreztük ezt is, mert az …
Tovább a műhöz
Az idők jelei, 2016
- 2016
(...) Világunk válaszutak előtt áll. Csak egy dolog biztos, az, hogy az eddigi régi módon nem mehet tovább békésen az emberiség. A hagyományos értékkonzervatív életformánkat felborította az üzlet és haszon, valamint a mindent megengedő szabadossággá züllött, egykor értékelvű liberalizmus. A póthitekbe bódult világ – tudomány, technika – erkölcs nélkülivé vált, s egyre nagyobb feszítő egyenlőtlenségeket produkál. A világ európai részén demográfiai hanyatlás, a többi részen
pedig egyre kezelhetetlenebb túlnépesedés jelentkezik. Az értékválság azonban nemcsak globális problémákat okoz, hanem egyéni és családi bajokat is. Miután eltűnőben van az észfelettiben gyökerező törvény- és szabályvilág, előtérbe kerülnek az önző, egyéni érdekek és a magánvállalkozási haszon. Az önkorlátozás klaszszikus keresztény céljai egy véges erőforrásokkal rendelkező Földön már alig számítanak. Mindez súlyos szűkösségi konfliktusokat (pl. víz) vetít előre. Az élet különböző területein a kereszténységnek ma is érvényes tanításai vannak, de az emberi (eredendő) bűn, az Isten helyére ülés mindig megkérdőjelezte ezeket. A „modern” kor ész kultusza pedig egyenesen elvetette. Ma már a kereszténység elavult, „korszerűtlen” eszmekör, törvényeinek idézése agresszió a „modern” ember szabadsága ellen. Miközben a kereszténység hite kétezer éves …
Tovább a műhöz
Jelen monográfia azt a kérdést igyekszik körüljárni, hogy milyen kapcsolat áll fenn egyrészről a jogállamiság és annak tartalmi elemei, nevezetesen az emberi jogok, a hatalommegosztás és az ezek felett (is) őrködő alkotmánybíráskodás, másrészt a népszuverenitás elve és a demokrácia eszméje és gyakorlata között. A könyv a jogelméleti és államelméleti aspektusokon túl alapvetően politikai filozófiai szempontból közelíti meg ezt a kérdést, és csak érintőlegesen (ott, ahol az feltétlenül szükséges) tér ki alkotmánytani vagy (még ritkábban) tételes alkotmányjogi szempontokra. A könyv célja annak a hipotézisnek az igazolása, hogy a jogállamiság és a demokrácia — bár az utóbbi évtizedekben népszerű elgondolássá vált azok merev elválasztásának feltételezése és egymást kizáró mivoltuk igazolásának megkísérlése - valójában (lényegi tartalmukat tekintve) nemhogy nem zárják ki, hanem kölcsönösen feltételezik egymást. Ez különösen a demokrácia jogállami alapjaira igaz: bár jogállam sem lehetséges a demokratikus politikai akaratképzést lehetővé tevő intézmény-rendszer nélkül (hosszú távon legalábbis akkor marad meg a jogállam, ha vannak demokratikus alapjai), de meg inkább: a jogállami kritériumok érvényesülése és (végső soron az alkotmánybíráskodást végző szerv/ek/ általi) érvényesítése nélkül demokrácia nem lehetséges. A könyv első fejezete …
Tovább a műhöz