Keresés
Találatok
A gyermektanulmány a XIX. század egyik legszebb tudományos alkotása. Igaz, hogy a gyermek tanulmányozását már Rousseau 1762-ben követeli, midőn „Emil“-jében azt mondja: „Kezdjétek (a nevelést) a gyermek alaposabb tanulmányozásával, mert egészen bizonyos, hogy nem ismeritek eléggé“ s ennek nyomán a német Tiedemann meg is kezdi a gyermek tanulmányozását 1787-ben megjelent könyvével. De ezek a kezdeményezések szinte hatástalanul múltak el, csak a XIX. század végén, a nyolcvanas években indul meg nagy lendülettel a németeknél és Amerikában a gyermektanulmány. Nálunk 1905-ban kél életre Nagy László alkotása, a Gyermektanulmányi Társaság. Rövid idő alatt a gyermektanulmány nagy arányokat öltött az egész művelt világon, s bár voltak, akik éppen azért, mert a
gyermektanulmány ily széles körökben keltett érdeklődést, s bevonta a tanulmányozás körébe a tudományos munkán kívül álló köröket is, nem látták szívesen ezt a nagy fellendülést, s nem voltak hajlandók tudományosnak tekinteni ezt a munkát, a gyermektanulmány mégis aránylag rövid idő alatt meghódította az elméket és a szíveket. Meghódította az elméket, önálló tudománnyá lett, s meghódította a szíveket, megnövelte a gyermek és ifjúság iránti érdeklődést és szeretetet, s elősegítette a gyermek és ifjúság megértését. S ebben áll voltakép a gyermektanulmány jelentősége. Megalakult egy új …
Tovább a műhöz
Szakmai életem immár nagyobbik részét súlyosan, halmozottan sérült gyermekekkel és családjaikkal töltöttem. Tapasztalataimat róluk szereztem, tudásomat tőlük kaptam, s gyermekorvosként otthonosan olvadtam bele e gyakran fájdalmas anya-gyermek világba. Soha nem jutott volna magamtól eszembe, hogy az ellenkező oldalról kutassam a kérdést, nevezetesen azt, hogy mi történik akkor, ha az anyának van valamilyen fogyatékossága. Még akkor sem fordult efelé a figyelmem, amikor egyéb munkáim kapcsán már évek óta együtt dolgoztam olyan szülőkkel, akiknek életét valamilyen fogyatékosság nehezítette. Valójában egyikük keserű tapasztalatai döbbentettek rá, hogy speciális problémáik a többség számára nemcsak ismeretlenek, de elképzelhetetlenek is. S mivel senki nem tud
ezekről, nincs is hova fordulniuk segítségért, tanácsért. "A mi anyaságunkat is akadálymentesíteni kellene!" - fakadt ki fiatal munkatársnőm, aki e szellemes gondolatával elindított a jelen kutatássorozathoz vezető úton. Köszönet érte. Az ő személyének is szerepe van abban, hogy ezen az úton első lépésként az anyáktól igyekeztem megtudni, mennyire érzik „akadálymentesnek" anyaságukat. Remélem, tapasztalataik megkönnyítik az utánuk következők útját. A tanulmány két részből áll. Az első tartalmazza a kutatás testét adó interjúk elemzését, valamint a belőlük levonható következtetéseket. A második rész olyan …
Tovább a műhöz
Az elmúlt évek során tovább növekedett az óvónők körében a pszichológia iránti érdeklődés. Különösen nagy igény mutatkozik a2 óvoda mindennapi életéhez kapcsolódó, a gyerekekkel, az óvónővel és a családdal foglalkozó írások iránt. Ez összefügg a szakmai elvárásokkal, a helyi nevelési programok bevezetésével és a minőségfejlesztés nyomán jelentkező új feladatokkal. Különösen nagy igény mutatkozik a2 óvoda mindennapi életéhez kapcsolódó, a gyerekekkel, az óvónővel és a családdal foglalkozó írások iránt. Ez összefügg a szakmai elvárásokkal, a helyi nevelési programok bevezetésével és a minőségfejlesztés nyomán jelentkező új feladatokkal. Jelen munkánk a „Mi iskolánk” c. neveléslélektani kiadvány „ikerkönyve”. Úgy gondoljuk, hogy az óvodai nevelőmunkában alkalmazható hasonló jellegű kézikönyv segíthet az óvónőknek a gyerekek, a szülők, a kollegák és önmaguk megismerésében. Gyakorlati kézikönyvünk - a teljesség igénye nélkül - magában foglalja az óvoda legfontosabb szereplőire és tevékenységük jellemzőire vonatkozó vizsgálati lehetőségeket. Módszereket, szempontokat és nem kevésbé szemléleti támpontokat szeretne nyújtani az óvónőket foglalkoztató kérdésekben. Szándékunk, hogy a gyerekek érzelmileg kiegyensúlyozott, egészséges fejlődéséhez az óvodai pedagógiai munka pszichológiai összetevőinek megvilágításával, a …
Tovább a műhöz
II. Szöveggyűjtemény
- 1996
Ezen szöveggyűjteményt óvó- és tanítóképző főiskolák hallgatóinak és oktatóinak ajánljuk. Az a figyelem, amely napjainkban az óvodák felé irányul, felkelti az érdeklődést ezeknek az intézményeknek a múltja iránt is. Az óvodatörténeti kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy az óvodai nevelés történetének feltárása számos jelenkori problémánk megértését és megoldását is megkönnyíti. A múlt választ ad arra is, hogy az óvodai nevelés, oktatás tartalmának, módszereinek, szervezeti formáinak egyes elemei vagy sajátos vonásai milyen körülmények között, milyen tényezők hatására alakultak ki. Napjainkban - bizonyára okkal - mind nyomatékosabban fogalmazódik meg az az igény, hogy az óvodát vissza kell hódítani a nevelés számára. Ezért is fontos eredeti dokumentumok tanulmányozása, hogy így hiteles írások alapján láthassuk, milyen is volt 1945 és 1990 között az óvodai munka irányítása, az óvodákban folyó tartalmi munka. A szemelvények válogatása során - terjedelmi okok miatt - nem törekedhettünk teljességre, de az óvodai élet széles területét felölelő anyag változatos összeállítására igen, melyet időrendi sorban rendeztünk el. Jó lenne, ha a szöveggyűjtemény elolvasása segítené a mai óvónőket és jelölteket abban, hogy felismerjék: „Az ellentétek egymás mellett szemlélve sokkal észrevehetőbbek.” (Partheniosz) (...) Az óvoda és a hozzá kapcsolt …
Tovább a műhöz
I. Szöveggyűjtemény
- 1996
Nyugat-Európában az óvoda azoknak a társadalmi változásoknak a szülötte, amelyek a XVIII. és XIX. század fordulója táján már igen erőteljesen jelentkeztek. A nagyipar fejlődése, a kapitalizmus térhódítása nemcsak a társadalom egészének, hanem a családnak a szerkezetében és életében is fontos változásokat idézett elő. Az anya a családi otthonon kívül is munkára kényszerült, s a nők tömeges munkába állása maga után vonta, hogy kisgyermekek sokasága maradt felügyelet nélkül, gondozásuk, nevelésük megoldatlanná vált. Az első magyarországi óvoda létrejötte megelőzné hazánkban a kapitalizmus kialakulását, de összefügg a kapitalista fejlődés kezdetével, a sajátos magyar gazdasági és politikai helyzetnek megfelelően. Az első magyar óvoda óvoda alapításinak ideje 1828. a reformkor kezdete, amikor a lassan meginduló polgári,„átalakulásért folyó 'harccal együtt küzdelem kezdődött az ország kulturális felemelkedéséért, a köznevelés, á népoktatás fejlesztéséért, az ország haladásáért. E történelmi kor eleién kezdte meg Brunszvik Teréz munkásságát, aki saját költségén létrehozta az 1828, június 1-én Budán, a mai Mikó utcában Magyarország első óvodáját. A magyar kisdedóvásról méltán emlékezhetünk, hiszen hazánk határain túl is elismeréssel adóztak iránta. Az 1867-es és az 1900-as Párizsi Világkiállításon a magyar óvodák munkáját …
Tovább a műhöz
Több, mint száz esztendeje, hogy Nagy Tótth József Montaigne Tanulmanyaiból lefordított és kiadott egy vékony kötetrevalót. Azóta csodálatosképen nem akadt Montaigne-nék magyar fordítója. Ennek a mellőzésnek oka szerintünk főleg az volt, hogy Montaignenek idegen nyelven való tolmácsolása egyike a legkényesebb és leg-fáradságosabb feladatoknak. Az ő nyelve nem az a szabatos, -világos, pontos, átlátszó francia próza, melyen a XVII. és XVIII. század nagy klasszikus prózaírói írtak; hanyag, pongyola, köznapias, igen természetes, de nagyon gazdag, a maga nemében művészies és eredeti nyelven ír ; bizonyos ötletszerűség, hajlékonyság és közvetlenség jellemzi, melyet sok esetben igen nehéz idegen nyelven visszaadni és utánozni. E nehéz feladatnak tőlem telhetőleg igyekeztem megfelelni. Az volt a célom, hogy a lehető legnagyobb tartalmi hűség mellett tetszetős, folyékony, könnyen olvasható formában s jó magyarsággal adjam vissza a szerző gondolatait. Fordításomat ezért némelyek talán túlságosan szabadnak és önkényesnek fogják találni. Kerültem ugyanis a hosszú, bonyolult körmondatos szerkezeteket, Montaigne hosszadalmas, latinos mondatait legtöbbször több részre vágtam, sőt néha még a mondatok sorrendjét is jónak láttam felforgatni. A Pedagógiai Könyvtár céljának megfelelőleg e kötet Montaignenek csupán pedagógiai tanulmányait tartalmazza. Öt tanulmányt - három hosszabat, …
Tovább a műhöz
Szerkesztő: Kéri Katalin – Patyi Gábor – Hartl Éva – Németh Dóra Katalin – Fehér Ágnes | Cím: Nemzetközi Kora Gyermekkori Konferencia 2023. április 19. : Program és Absztraktok = International Early Childhood Conference April 19, 2023 : Program and Abstracts | Megjelenés: Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023 | ISBN (pdf) 978-963-334-480-4 | DOI: https://doi.org/10.35511/978-963-334-480-4 | Megjegyzés: Nyílt hozzáféréssel szolgáltatható a kurzus hallgatóinak. | Felhasználás esetén így hivatkozza: Kéri Katalin – Patyi Gábor – Hartl Éva – Németh Dóra Katalin – Fehér Ágnes (szerk.): Nemzetközi Kora Gyermekkori Konferencia 2023. április 19. : Program és Absztraktok = International Early Childhood Conference April 19, 2023 : Program and Abstracts. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2023
Tovább a műhöz
Harangszót hallok, — a jövendő harangszavát. Templomot látok a távol messzeségben, — a magyar népműveltség templomát. Mindnyájan, akiknek lelkében él a vágyakozás egy szebb, boldogabb jövendő után, akiknek tudatában megfogant az erős hit a nagy, a mindent átható emberi műveltség erejében, — sóvárogva keressük a messzeségben az igazi emberi kultúra templomát. Templomot, amelynek kapui tárva-nyitva fogadnak mindenkit, férfit és nőt, ifjút és öreget, szegényt és gazdagot. Ahol a kultúra áldását élvezhesse mindenki, ahol az emberi művelődés eszközei ott vannak szabadon, hogy bárki is hozzájuk férhessen s használhassa a maga tökéletesítésére. Az emberi élet anyagi eszközei korlátozottak, a természeti javak csak alakilag változhatnak, mennyiségükben változhatatlanok. Az emberi műveltség javai ellenben végnélkül szaporíthatók. De kétségtelen, hogy egyfelől a műveltség javainak megszerzése végett anyagi eszközökre is van szükség, másfelől a közműveltség fokozódása a közgazdaság fejlődésének leghatalmasabb és legbiztosabb eszköze. A szellemi és gazdasági kultúra kölcsönös vonatkozásban állanak egymással. Az a közgazdasági és társadalmi föllendülés, amely nálunk az elmúlt évtizedekben végbe ment, nem volt eléggé reális, mert mindenáron minél többet akartunk termelni, és nem igyekeztünk azon, hogy előbb mélyreható alapos kultúra alá fogjuk minden …
Tovább a műhöz
Ajánlom mindazoknak ezt a könyvet, akik a kisgyermeknevelést választják hivatásuknak. A pedagógus szerepekre sokféleképpen lehet és kell készülni. Nem elég az elkötelezettség, a gyermekszeretet, kell a biztos tudás, a lényegi összefüggéseket feltáró, a törvényszerűségeket megfogalmazó ismeret. Ismeret a világról, az emberről, a gyermekről, a környezetről, önmagunkról, s mindezek sokszor nehezen értelmezhető, nehezen megmagyarázható kapcsolatrendszeréről. A dolgok, helyzetek, körülmények pedagógiai értelmezéséhez nyújt segítséget a gazdag interdiszciplináris kutatási területté alakult pedagógiatörténet, mely felhasználja a pszichológia, a szociológia, az antropológia, az etnográfia legújabb eredményeit. A hagyományos eszmetörténeti megközelítés helyett inkább a társadalomtörténeti megközelítést tartja fontosnak. A pedagógia legkülönfélébb kérdéskörei, pl. a gyermekkép, az adott kor családi nevelése, a nevelési intézmény, a gyermeknek írott könyvek, a pedagógus szerepviselkedése így más szempontból értékelődnek. A hagyományos neveléstörténet-írást megpróbáltam ötvözni az említett modem szemlélet-móddal, amikor áttekintettem az európai kisgyermeknevelés történetét. Figyelembe vettem a különböző társadalmi, történelmi korok gyermekről alkotott felfogásának jellemző vonásait. Munkám három nagyobb fejezetből áll. Az első fejezetben a …
Tovább a műhöz
A Gyermeknevelés c. folyóirat átalakulása után 1953-tól jelenik meg évente 11 alkalommal az Közoktatásügyi Minisztérium folyóirataként. | A papíralapú folyóirat fellelhető: Pécsi Egyetemi Könyvtár, folyóiratraktár, R1002. | A folyóirat felelős szerkesztője: Zsoldos Z. Julianna. Szakcikkeket, gyakorló óvodai szakemberek írásait közli. Oktatáspolitikai, érdekvédelmi témákon keresztül áttekintést ad az óvodapedagógiai változásokról. Igényes és hiteles szakmai írásokkal elsősorban az óvodás korú kisgyermek pszichikus funkcióinak megismeréséhez kíván segítséget nyújtani a lap neves szakemberek bevonásával. A játék fontosságát és értékeinek megerősítését országos pályázattal emeli a figyelem középpontjába, miközben továbbra is fellép az iskolásítási törekvések ellen. A minőséget, a szakmai megalapozottságot felmutató nevelőközösségek, óvónők cikkeivel mintát, ugyanakkor vitaalapot is szolgáltat a szakmai közvéleménynek. Lépést tart a közoktatáspolitika időszerű változásaival és tájékoztat törvényi, munkaügyi kérdésekről is.
Tovább a műhöz
Abban az időben, mikor Herbart János Frigyes született (1776), Németországban sűrűn járta még az a szokás, hogy tehetősebb családok kisebb gyermekeiket otthon taníttatták.1 Herbart is — egy év kivételével, melyet szülővárosának, Oldenburg-nak egy magánintézetében töltött — otthon tanult tizenkettedik életévéig, mikor belépett az oldenburgi latin iskolába. Előbbi házi tanítója egyik levelében1 2 útmutatást ad neki, hogy iskolai teendőin kívül mivel foglalkozzék odahaza? mit olvasson vallás-tani ismereteinek gyarapítása végett? milyen latin és görög írókat tanulmányozzon? Segédkönyveket ajánl neki a római régiségekhez (Nieuport), a mithológiához (G. Hermann), az egyetemes történelemhez (Miliőt) és a mathematikához (Häseler). Buzdítja, hogy olvasson német és francia irodalmi műveket. „Mindenek előtt azonban arra kérem önt“, ír ja neki, „hogy túl-szorgalmas ne legyen, s naponkint néhány órát, sőt gyakran egész napot szánjon a lélek és test szükségszerű üdülésének, mert — omne nimium nocet.“ Ez az intelem azt mutatja, hogy Herbartot már ebben az életkorban a munkától inkább vissza kellett tartani, semmint a munkára serkenteni. Komoly és csendes gyermek volt. Nem szerette a mozgalmas játékokat. Nem sokat pajtáskodott kortársaival; inkább a felnőttek társaságát kereste, kiváló szellemi tulajdonai már korán megnyilvánultak. Mint felsőbb osztályú …
Tovább a műhöz
Ujabb keresztyén katedrai tanitások, melyeket néhai Kolmár József rév-komáromi helv. hitv. predikátor és esperes hátrahagyott irományaiból szerkesztett s kiadott Vári-Szabó Sámuel tisza-földvári lelkész, s a "Keresztén vallás" czimű 52 urnap kiadója
- Kolmár József
- 1854
A negyvent léptem által, és szemeim — pedig fájdalom! tömérdek még künn a lemunkálandó — már kifáradtak, s míg nappal vagyon reám nézve, a legszükségesebb teendőhez, a legvalódibb protestáns szónok, Kolmár-nak ez újabb k. katedrai tanitásai világ elé bocsátásához kellett fognom. Ö 1830-ban Pesten megjelent két kötet k. katedrai tanitásai után csak hamar letisztáztatván 100 legnépszerűbb tanításait is, 1834-ben pápai hittanár b. e. Sebestyén István, egyházkerületi censorhoz küldötte, ki is engem akkori tanítványát bízván meg a kéziratot számokkal ellátni, alkalmam volt ezen tanításokat végig olvasni, még
csak nem is gyanítva, miszerint idővel én leendek azoknak kereszt apjok. A nagy Kolmár remek müvei az igaz critica philosophia elvein alapulnak, Kant-éin s nem
Hegel-én, mely utóbbival semmiképen meg nem barátkozhatom, mint kinek ideológiája teljes a Neoplatonismust fölelevenítő álomlátással; ily álomszerűen fejtegetvén a legképtelenebb dogmákat, a középkor szülte scholastica theologiát erőködik visszaidézni. Hol e geniealis protestáns szónok művében teljes áradozásai közben a politikába vágott, vagy más hitfelekezet terére tette által aczél-tollát: sorai általam — daczára annak, mint fölebb emlitém, hogy ezen tanítások 1834-ben a censor által admittáltattak, nemcsak, hanem egyháza kivánatára egypár legott ki is nyomatott,— de az irenikának …
Tovább a műhöz