Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 14

Találatok


The present volume is a component of a series which, when completed, will constitute a comprehensive survey of the many aspects of East Central European society. The books in the series deal with the peoples whose homelands lie between the Germans to the west, the Russians to the east and the Mediterranean and Adriatic seas to the south. They constitute a particular civilization, one that is at once an integral part of Europe, yet substantially different from the West. The area is characterized by a rich variety in language, religion, and government. The study of this complex area demands a multidisciplinary approach and, accordingly, our contributors to the series represent several academic disciplines. They have been drawn from the universities and other scholarly institutions in the United States and Western Europe, as well as East Central Europe. The author of this collection of essays is professor of history at the Norwegian University of Science and Technology, Trondheim, Norway. | In the research work of more than a decade underlying the essays included in the present book, I received financial and moral support from the following institutions: the Department of Economic History, Uppsala University; the Swedish Collegium for Advanced Study in the Social Sciences; the Ian Wallander Foundation for Social-Scientific Research (Svenska Handelsbanken); The Tercentenary Foundation of the Swedish Riksbank; the Swedish Council for Research in the Humanities and Social …
Tovább a műhöz
A válság elméleti vonatkozásai című multidiszciplináris konferenciára 2022. április 21-én került sor a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Huszonhat előadó vett részt a Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék szervezésében megvalósuló rendezvényen, köztük tanszéki és kari munkatársak, tanszékünkhöz kötődő hallgatók és más egyetemek kutatói. Kötetünk nem tartalmazza valamennyi elhangzott előadás írott változatát, csupán válogatást közlünk a konferencia anyagából, továbbá megjelentetünk néhány olyan írást is, amelyeknek a szerzői ugyan nem voltak jelen a konferencián, de a válság valamelyik aspektusát kutatják. Az első részben filozófiai, jogelméleti és politológiai válságértelmezéseket találhat az olvasó. A második rész a forradalom és háború okozta válságokat tárgyalja, egy történeti tanulmány után a most zajló orosz-ukrán háború nemzetközi jogi elemzése következik. A harmadik részben a klímaválsággal kapcsolatos kérdésekre és a különféle egészségügyi válsághelyzetekre - köztük a koronavírus járványra - reflektáló írásokat közlünk. Nem csak diszciplinárisan és a vizsgált témákat tekintve sokszínű e kötet, de abból a szempontból is, hogy különböző korosztályokhoz tartozó kutatók munkáit tartalmazza. Elismert tudósok mellett lehetőséget adtunk doktori, illetve graduális képzésben részt vevő hallgatók …
Tovább a műhöz
David Hume már életében számos alkalommal, több változatban és többféle címmel megjelent (vö. a Szövegváltozatok bevezetése), kortársai körében a legnépszerűbbek közé számító írásai, az Esszék első kritikai kiadását az 1777-es kiadás alapján T. H. Green és T. H. Grose készítette el 1874-ben. Ezt követi és korrigálja a jelen fordítás alapjául szolgáló Essays Moral, Political, and Literary (szerk.: Eugene F. Miller, javított kiadás, Indianapolis, Liberty Classics, 1987), melynek szerkesztési elveire részben támaszkodtunk, máshol azonban eltértünk azoktól. Lábjegyzetként - betűkkel jelölve - kizárólag Hume saját hivatkozásai szerepelnek; ahol van mértékadó hazai kiadás, ott [ ]-ben kiegészítve modern könyvészeti adatokkal és az idegen nyelvű idézetek magyar megfelelőjével. Minden, akár az Esszék főszövegére, akár Hume jegyzeteire vonatkozó további magyarázat a kötet végén elhelyezett, számozott értelmező jegyzetekben található. Élete során Hume folyamatosan átdolgozta azt. Az ebből következő variációkra a szövegben * figyelmeztet, s oldalszám szerint kereshetők vissza a Szövegváltozatok című részben. (...) Nehéz dolog, hogy az ember hosszasan beszéljen saját magáról anélkül, hogy a hiúság bűnébe esne, ezért hát rövid leszek. Bizonyos fokig az is hiúságnak tekinthető persze, hogy egyáltalán meg akarom Írni az életem, mivel azonban azt csaknem …
Tovább a műhöz
David Hume már életében számos alkalommal, több változatban és többféle címmel megjelent (vö. a „Szövegváltozatok” bevezetésével), kortársai körében a legnépszerűbbek közé számító írásai, az Esszék első kritikai kiadását az 1777-es kiadás alapján T. H. Green és T. H. Grose készítette el 1874-ben. Ezt követi és korrigálja a jelen fordítás alapjául szolgáló Essays Moral, Political and Literary (szerk.: Eugene F. Miller. Javított kiadás, Indianapolis, Liberty Classics, 1987), melynek szerkesztési elveire részben támaszkodtunk, máshol azonban eltértünk azoktól. Hume tipográfiai megoldásai közül követtük azt, hogy bizonyos hangsúlyos szavakat - többnyire, de nem kizárólag tulajdonneveket - csupa nagy ill. dőlt betűvel közöl, de elvetettük azt, hogy a „Visszavont és kiadatlan tanulmányok” közül az első háromban túlnyomórészt „németesen”, azaz nagy kezdőbetűvel írja a főneveket. Lábjegyzetként, néhány terminológiai megjegyzésen kívül, betűkkel jelölve kizárólag Hume saját hivatkozásai szerepelnek, [ ]-ben kiegészítve az idegen nyelvű idézetek magyar megfelelőjével, szükség esetén a forrás pontosabb megjelölésével, ill. ahol van mértékadó hazai kiadás, ott annak adataival. Minden, akár az Esszék főszövegére, akár Hume jegyzeteire vonatkozó további magyarázat a kötet végén elhelyezett, számozott jegyzetekben található. Élete során Hume …
Tovább a műhöz
Ez a könyv egy rendszerről szól. A szereplők a rendszer áldozatai. Amikor megszégyenülve látjuk őket, nem abba pillantunk bele, milyenek ők valójában. Nem az a szándékunk, hogy gyengeségükben leplezzük le őket. Megnyilvánulásaik a mechanizmus működését tárják fel. Enélkül nem érthetjük meg annak lényegét. Megalázottságukban azt látjuk, hogyan lehet meggyalázni az Ember fiát. A szerző egy volt közülük. Ezek az emberek a barátai voltak. (...) A biztonsági szolgálaton azon az estén különös nyugtalanság látszott. Nem az a szokásos, szorongással teli bizonytalanság, amellyel általában a vezető lelkész érkezését várták. Érezni lehetett, hogy a nehezén már túl vannak: Németh Sándor megérkezett. Erre utalt az is, hogy bárki szabadon használhatta a bejáratot. A fegyveres biztonsági szolgálat csak a pásztor szobája felé vezető utat tisztította meg a gyülekezet tagjaitól. Erre azért volt szükség, nehogy olyan ember akadjon Németh Sándor útjába, akit látni sem bír. Nehogy emiatt lemenjen róla a kenet. Bizonyos emberek látványa elemi indulatokat váltott ki belőle. Ez önmagában bizonyította, hogy rossz szellem (démon) lakozik azokban az emberekben. A biztonsági szolgálat nem kockáztathatta, hogy miattuk ne áradjon ki a Szentlélek. Szamóca biztonsági emberein látszott: ezúttal nem vonták felelősségre őket, és komoly feladatot kaptak. Érezhető fölénnyel tekintettek mindenkire …
Tovább a műhöz
Az 1990-es években beinduló hazai felsőfokú szociális képzések - érthető módon - a kor kívánalmainak megfelelő szociálpolitikai rendszer kiépítésén gondolkodva az „akkori jelen" állapotok kutatását helyezték előtérbe, s csak részterületeit érintették az európai és a magyar szociálpolitika történetének. Az azóta eltelt évtizedek újabb kutatási eredményekkel bővítették ezt az amúgy több ezer éves történetet, legfeljebb eredeti dokumentumok alapján összeállított szöveggyűjtemények születtek, de összefoglaló, rendszerező munka nem született, így reményeim szerint a mostani hiánypótló a szakmában. Természetesen most is csak mozaikokat tudunk összeilleszteni. Erre utal a jelenlegi tankönyv-kísérlet már a címében is, hiszen csak töredékek - a szerző reményei szerint azonban jelentős, és az adott korra legjellemzőbb mozzanatok - kiemelésére nyílik mód. A szerző jelen munkájában részben saját kutatási eredményeit foglalja össze, részben a hazai szakirodalom tárházából merít. A szociálpolitika, mint társadalmi gyakorlat, mint a gyengébbek segítésének egyetemes parancsaként számon tartott emberi magatartás kezdetei az ókori állammá szerveződött alakulatokig nyúlnak vissza. A szociálpolitika, mint tudomány, pedig csupán a XIX. század második felében jelenik meg. A szerző elsődlegesen a szociálpolitika intézményrendszerét kíséri figyelemmel kronologikus rendben …
Tovább a műhöz
Hűvös van. A ködös novemberi félhomályt a telihold fénye tölti be, a fák ágait narancssárgára festik az utcai lámpák. A ház előtt állok, ahol régen laktunk. Csak egy pillanatra torpantam meg, ha már erre jöttem, és nem is kifejezetten kötődnek hozzád az emlékeim erről a helyről, mégis... Az még egy másik világ volt. Egy sokkal szebb. Az idők, amikor még minden rendben volt - így szoktam emlegetni magamban, meg néha kimondva is. Minden vasárnap találkoztunk. Ültünk az asztalnál, egymással szemben, ettük a Nagyi leveseit. Szerettél mesélni olyankor, élvezted a rád vetülő reflektorfényt, és meg kell hagyni, jól is állt. Már eggyel kevesebb tányér kerül az asztalra. Elkapom a tekintetem gyerekkorom ablakáról, zsebre dugott kézzel sétálok tovább a novemberi estében, az út közepén. Erre úgyis ritkán jár bárki. Nyugodt környék. Idilli, mint az itt töltött évek. Ott lóg a nyakamban a nyakláncod, az az ikonikus, amit mindig hord-tál, az érdekes indiánszimbólummal. Rajtad volt, mikor Zámbó Jimmy-t kornyikáltunk fejhangon, egymást túlkiabálva a Nagyiéknál, akkor is, mikor a havas domboldalon leszáguldva nagy reccsenéssel mondta fel a szánkó alattunk a szolgálatot, és akkor is, mikor a térdedről ugráltam a vízbe a Pollack Strandon. Úsztunk, napoztunk a padon, a büfé alatt. Most egy fa áll ott, tibeti cseresznye. Különleges, kilógott a sorból már a faiskolában is, lázadó, egyedi …
Tovább a műhöz
A Légrády Testvérek Pesti Hirlapja hangsúlyozottan nemzeti hanghordozású lap volt, de a húszas évek közepén, Rákosi Jenő visszatértével tulajdonképpen a régi Budapesti Hirlap túlfűtött nemzetiességének örököse is lett. Légrádyék Trianon után a területi revízió programjának fórumaként helyezték el önmagukat, aminek ugyan kellő hangsúlyt adott Rákosi publicisztikája, de halála után, a harmincas években is a Légrády Testvérek adta ki a Revíziós Liga olasz, francia, angol és német nyelvű havilapjait. Egyébként is az egyik legterebélyesebb kiadványbokrot hozták létre a Pesti Hirlap körül: külön vidéki kiadásával kísérleteztek (1921-1924), kiadták a Képes Újságot (1915-1921), Az Érdekes Újságot (1913-1925), aztán folytatásaként a Képes Pesti Hirlapot (1927-1939), melléklapként A Pesti Hirlap Vasárnapját (1923-1937) és folytatását, a Képes Vasárnapot (1937-1944), valamint a hetenként megjelenő A Pesti Hirlap Regénytárát (1923-1924). Mindezeken túl pedig előfizetőinek ingyen vagy jutányos áron biztosította (1928-as hirdetése szerint) a Pesti Hirlap Könyvek 52 kötetét, A Pesti Hirlap Díszkönyvtára 12 kötetét, A Műveltség Útja hat kötetét és évenként A Pesti Hirlap Nagy Naptárát. A Pesti Hirlap főszerkesztője 1919. őszi újraindulása után Légrády Ottó lett, felelős szerkesztője Lenkey Gusztáv maradt; főmunkatársként tért visssza a laphoz Hoitsy Pál, a …
Tovább a műhöz
A Légrády Testvérek Pesti Hirlapja hangsúlyozottan nemzeti hanghordozású lap volt, de a húszas évek közepén, Rákosi Jenő visszatértével tulajdonképpen a régi Budapesti Hirlap túlfűtött nemzetiességének örököse is lett. Légrádyék Trianon után a területi revízió programjának fórumaként helyezték el önmagukat, aminek ugyan kellő hangsúlyt adott Rákosi publicisztikája, de halála után, a harmincas években is a Légrády Testvérek adta ki a Revíziós Liga olasz, francia, angol és német nyelvű havilapjait. Egyébként is az egyik legterebélyesebb kiadványbokrot hozták létre a Pesti Hirlap körül: külön vidéki kiadásával kísérleteztek (1921-1924), kiadták a Képes Újságot (1915-1921), Az Érdekes Újságot (1913-1925), aztán folytatásaként a Képes Pesti Hirlapot (1927-1939), melléklapként A Pesti Hirlap Vasárnapját (1923-1937) és folytatását, a Képes Vasárnapot (1937-1944), valamint a hetenként megjelenő A Pesti Hirlap Regénytárát (1923-1924). Mindezeken túl pedig előfizetőinek ingyen vagy jutányos áron biztosította (1928-as hirdetése szerint) a Pesti Hirlap Könyvek 52 kötetét, A Pesti Hirlap Díszkönyvtára 12 kötetét, A Műveltség Útja hat kötetét és évenként A Pesti Hirlap Nagy Naptárát. A Pesti Hirlap főszerkesztője 1919. őszi újraindulása után Légrády Ottó lett, felelős szerkesztője Lenkey Gusztáv maradt; főmunkatársként tért visssza a laphoz Hoitsy Pál, a …
Tovább a műhöz
Minthogy minden városállamban egy bizonyos fajta közösséget ismerhetünk fel, s minden közösség nyilván valami közjó megvalósítására alakult (mert hiszen az emberek mindent a jónak látszó cél érdekében tesznek), világos, hogy noha mindezek valami jó elérésére törekszenek, a legfőbb jó elérésére elsősorban mégis az a legfelsőbbrendű közösség törekszik, amely a többit mind magában foglalja. Ez pedig az, amit városállamnak nevezünk, vagyis az állami közösség. Mármost, akik azt hiszik, hogy egy városállamban a polgár, a király, a családfő vagy a szolgatartó úr szerepe azonos, ezt nem helyesen mondják (nem látják, hogy nem a tagok nagy vagy csekély számában, hanem a más és más jellegben van a különbség; ha kevesek felett gyakorol hatalmat, szolgatartó úrról, ha több ember felett, akkor családfőről, ha még több felett, akkor városállami polgárról vagy királyról beszélnek, mintha nem lenne különbség egy népes család és egy kis állam között. A városállam polgárát és a királyt úgy különböztetik meg, hogy ha maga gyakorolja a hatalmat: akkor király, ha pedig az államtudomány normái szerint egyszer vezető, máskor meg alattvaló: akkor polgár; csakhogy mindez nem így van!); de mindjárt világosan látjuk az elmondottakat, ha azokat a már kipróbált módszer szerint vizsgáljuk. Mert ahogyan az összetett jelenséget más területen is az egészen egyszerű elemekig kell …
Tovább a műhöz
A könyv a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület és a PTE ÁJK által 2009. június 5-6-án rendezett konferencia anyagát tartalmazza, pontosabban az ott elhangzott előadások írásos változatait, azokat, amelyeket a szerzők megjelentetés céljából megküldték, s melyek tematikailag illeszthetőek voltak a kötet koncepciójába. A konferenciához képest kissé késve jelenik meg e mű, aktualitása azonban nem lehet kérdéses, sőt napjaink történései igazolják a tanulmányokban foglaltak jelentőségét, érdekességét. A szerkesztők maximálisan tisztelték a szerzői jogokat. Erre figyelemmel csupán a könyv szerkezeti egységeit alakították ki, a lehetőségek határai között azonos címezést, számozást, kiemelést, felsorolási módszereket, lábjegyzetelést, hivatkozási rendszert hoztak létre, bízva abban, hogy ezek eredményeként egységesen szerkesztett könyv jelenhessen meg. Egy valamivel nem foglalkoztunk, ez a kötetben megjelent tanulmányok tartalma; a szerző mondanivalója, véleménye, álláspontja, kritikai észrevételei, következtetései és javaslatai csakis az övéi. E vonatkozásban a szerkesztők nem foglaltak állást, szerkesztési feladataikat erre (ezek megítélésére) nem kívánták kiterjeszteni. Reméljük, hogy a tisztelt olvasó nem csalódik majd, amikor megolvassa a könyvet, mely sok oldalról mutatja be a hazai korrupciós jelenségeket és azok okait. Végül, egyetlen megjegyzést teszünk: a …
Tovább a műhöz
A szociális jog fogalmát sokan, sokféleképpen írták körül. Napjainkban van egy uniós szintű és egy nemzeti szintű megközelítése, továbbá mindkettőn belül egy tágabb és egy szűkebb értelmezése. Kontinensünkön az e kérdéssel foglalkozó szerzők többnyire elfogadják kiindulópontnak, hogy az európai szociális jog központi elemének kell tekinteni a közösségi szinten kialakított valamennyi olyan normát, amellyel valamilyen szociálpolitikai célt, vagy koncepciói kívánnak elérni. Napjaink Európájában ilyen cél: a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem. Tágabb értelemben a szociális jogba tartozik a munkajog is. Szűkebb értelemben pedig: az Európai Közösség elsődleges és másodlagos joga /azaz: a Római szerződés (1957) és módosításai: Egységes Európai Okmány (1986), Maastrichti Szerződés (1992), Amszterdami Szerződés (1997), valamint az Európai Bíróság szociális jogi szempontból releváns gyakorlata. Az Európai Unió /a továbbiakban: EU/ jogi aktusai, amelyek szintén tartalmazhatnak szociális jogokat: európai törvény, kerettörvény, rendelet, határozat. (Ld. EU Alkotmánya 32. Cikk.) A szociális jog nemzeti szintű megközelítései is sokszínűek. Vannak szerzők, akik a szociális jogot az állam jogalkotó tevékenységének megjelenésétől eredeztetik, vannak, akik a közigazgatási jog speciális ágának tekintik,2 3 és vannak, akik a szociális jog …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 14